Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-31 / 203. szám

A világ leggazdagabb sportolói Már a hamburger is algás? Az amerikai Forbes magazin idén is közzétette listáját a világ legjobban kereső sportolóiról. A felmérés természetesen közelítő, becsült összegeket tartalmaz, hi­szen erre a naptári évre, azaz 1991-re vonatkozik. A listát két profi nehézsúlyú ökölvívó világbajnok vezeti, a jelenlegi uralkodó, Evander Holyfield és a trónjáról letaszí­tott Mike Tyson. A két amerikai nehézfiú novemberi összecsapá­sát soha nem látott érdeklődés kíséri. A „fizetési szalagon” mindenesetre a mostani bajnok győzött, aki a Forbes tavalyi rangsorában még csak a 10. he­lyen állt. Érdekesség, és a profi ökölvívók jó kereseti lehetőségét bizonyítja, a 41 éves nagy visz- szatérő, George Foreman is az előkelő 4. helyre kapott besoro­lást. A nagy trió közé a leggazda­gabb profi kosaras, a Chicago Bulls csapatát első NB A-bajnoki címéhez segítő Michael Jordan tudott beékelődni. Igaz, jövedel­mének túlnyomó hányadát nem a keresete, hanem a különböző reklámokból befolyt összegek teszik ki. Csupán egy-két millió­val maradnak el tőle a Forma 1-es autós „cirkusz” nagyjai, Ayrton Senna és Alain Prost. A negyvenes listán a legtöbb versenyzővel (9) a teniszezők képviseltetik magukat. Legjobb­juk, Szeles Mónika (12.) egyben a leggazdagabb hölgy sportoló is, no meg - a szerényebben kereső Capriati után - a legfiatalabb is 17 évével. Még nála is többet „inkasszál” a névsor „doyen­je”, a golfozó Arnold Palmer, aki már túl van a nyugdíjkorha­táron (61 év). Madridi sajtójelentések szerint Felipe, a 23 éves spanyol trónörö­kös állítólag szakított a 25 éves Isabel Sartorius-szal, aki már több év óta a barátnője. Ennek ellent­mondani látszik ugyan, hogy a párt nemrég még együtt látták vacso­rázni egy előkelő madridi étterem­ben. Az általában jólértesült Hola - spanyol nőmagazin - kifejezetten a híresztelés miatt egy nappal elha­lasztotta megjelenését, végül is azonban azt az információt közöl­te, hogy Felipe és Isabel egyetér­tésben, minden külső nyomás nél­kül szétváltak. Felipe trónörökös, aki jelenleg jogot, történelmet és közgazdasá­got tanul a Madridi Egyetemen, két évvel ezelőtt egy partyn ismerte meg de Marino márki leányát. Az­óta többször látták őket együtt Mallorcán nyaralni és fogadáso­kon Madridban. Mindketten azt válaszolták azonban az érdeklő­dőknek, hogy csak jóbarátok. Isa­bel Sartoriust, aki rokonságban van a Spanyol Kommunista Párt veze­tőségi tagjával, Nicolas Sartorius­A lista élcsoportja: 1. Evander Holyfield (ameri­kai, ökölvívás) 60.5 millió dollár 2. Mike Tyson (amerikai, ökölvívás) 31.5 3. Michael Jordan (amerikai, kosárlabda) 16 4. George Foreman (amerikai, ökölvívás) 14.5 5. Ayrton Senna (brazil, autó­sport) 13 szál, János Károly király és Szófia királyné többször is meghívta a pa­lotába. Mind ők, mind a trónörökös is­mételten kijelentették interjúkban, hogy a jövendő királynénak nem kell okvetlenül nemesi családból származnia. Isabel különben diplo­máciai pályára készül. Közvéle­Igaz, ami igaz, olykor joggal el lehet mondani egy hamburger­ről, hogy se nem hal, se nem hús. Újabban viszont az amerikaiak még azt is elmondhatják róla, hogy algás, olyan kocsonyás va­lami, amit leginkább csak a japá­nok esznek szívesen. Nincs mit csodálkozni azon, hogy Amerikában - szinte mint ménykutatások szerint a spanyolok többsége szívesen látná őt a jöven­dő király feleségének. A bulvársajtó találgatásai szerint azonban jelenleg Tatjána liech­tensteini hercegnőnek és Márta Lujza norvég hercegnőnek van esélye arra, hogy a trónörökös me­nyasszonya legyen. minden más - az ilyesmi is a kon­kurenciaharc következménye. Az történt ugyanis, hogy az Egyesült Államok harmadik leg­nagyobb gyorsbüfé láncolata, a Hardee’s Food Systems megvá­dolta a listavezető McDonald’s láncolatot, hogy „McLean Delu­xe” néven kínált hamburgeré­ben a zsiradék egy részét alga­származékkal helyettesítik. Az ügy olyan nagy port vert fel, hogy még a tekintélyes Wall Street Journal is hosszú riportban foglalkozott vele, emlékeztetve rá, hogy a vádaskodás mögött a konkurenciaharc húzódik meg. A Hardee’s Food Systems a támadás fegyveréül a reklámot választotta. Ä képernyőn megje­lenik egy színész, mint a gyors­büféláncolat egyik éttermének vezetője és lebilincselő mo­sollyal biztosítja a kedves tévé­nézőt: Mi sohasem használnánk töltelékanyagot, ízerősítőt vagy algákat. Azután „a hamburger­hez hasonló terméknek’ ’ minősí­ti a „McLean Deluxe”-öt és ter­mészetesen dicséri a Hardee’s új kínálátát, mint az egyetlen zsír­szegény hamburgert, amely száz százalékban marhahúsból ké­szül. Ezután már szinte termé­szetesnek tűnik, hogy a Hardee’s az új húskészítményt „Real Lean Deluxe” néven hozza forgalom­ba, és hogy - bár az 13,6 gram­mos zsírtartalmával megelőzi a McDonald,s 10,2 gramm zsírtar­talmú hamburgerét - magabizto­san vallja: jó nagyot fogunk a fejére ütni (a McDonald’s-nak), mert a Hardee’s-féle hamburger, ízét tekintve, minden összeha­sonlítást kiáll. A legmeglepőbb azonban az, hogy a McDonald’s szóvivőnője mindezek után á legnagyobb nyugalommal azt állította, hogy még semmit sem hallott a konku­rencia kampányáról. Azt ugyan - kérdésekre válaszolva - elismer­te, hogy a „McLean Deluxe” hamburger (a százszázalékos so­vány marhahús mellett) különfé­le pótlékokat is tartalmaz, köztük fél százalék carragenan-t. Hogy mi is az? Újabb kérdésre vála­szolva aztán kibökte, hogy - ez a növényi termék algaszármazé­kot is tartalmaz... A New York-i Fifth Avenue egyik utcasarkán fiatal afrikai férfi támaszkodik egy lámpaoszlopnak. Figyel­mesen körülnéz, majd hirtelen mozdulattal kinyitja a kezében tartott aktatáskát, s belőle arany és ezüst Rol- lex és Cartier órák villannak elő. Néhány pillanat múlva öregasszony halad arra, megáll, a karórákra bámul és kérdezi: „Valódiak? Mibe kerülnek?” A férfi elmosolyodik és megrázza a fejét: „Nem valódiak, de járnak. Darabja csak 25 dollár.” Az utcai árus, New Yorkban tevékenykedő hatszáz társának egyike, szenegáli. A szegénység elől mene­kült falujából. Most annyi pénzt akar keresni, hogy hazatérve üzletet nyithasson. Szeretne szakácsként el­helyezkedni, de nincs vízuma. Fél a kiutasítástól. Az Egyesült Államok ugyanis 1990-ben ötezernél több turista vízumot adott ki szenegáliaknak, de közülük csak 114-en kaptak letelepedési engedélyt. Hajó napja van, megkeres vagy 120-200 dollárt. Ha rossz napja van - letartóztathatják és elkobozhatják az áruját. A Fifth Avenue gazdag kereskedőit felháborítja az utcai árusok jelenléte, akik többnyire csempészárukat- hamisított órákat, trikókat és olcsó ruházati cikkeket- árulnak a fényűző manhattani üzletek előtt. Az óráiról híres Cartier svájci cég jogtanácsosa, Neal Gordon úr egyenesen bűnözőknek tartja a főként szenegáli és latin-amerikai utcai árusokat. Románc a spanyol királyi családban Tiszaroffi lakodalom A vigadalomnak a virradat vetett véget Néhány évvel ezelőtt a buda­pesti Pál Andrea jószerével azt sem tudta, hogy Tiszaroff merre található a térképen. Időközben azonban a szülei gondoltak egy merészet, és eladva fővárosi üz­letüket, lakásukat a szép Tisza- menti településre költöztek, ahol vállalkozásba, építkezésbe kezd­tek. Andi akkor még Pesten ma­radt, hiszen középiskolai tanul­mányait be kellett fejeznie. Ez­után ő is utazott a családjához, és noha tizennyolc éves koráig a fő- városban lakott, hamarosan megszerette ezt a települést is. Különösen annak egy lakóját, if­jú Juhász Sándort. Andi sokszor mondta: ide kellett jönnöm, hogy találjak egy csodálatos embert. Egy szó mint száz, a viszonyuk egyre meghittebb lett, olyannyi­ra, hogy az esküvő napját is ki­tűzték. Tulajdonképpen a vigadalom az ebéddel kezdődött: a lányos háznál ötvenen, a fiúsnál ennél többen pusztították a finomabb­nál finomabb ételeket, sütemé­nyeket. Akinek pedig kiszáradt a torka, még tévedésből sem a ve­zetékes ivóvíz csapjához igyeke­zett. A kora délutáni órákra mint­egy százötven vendég érkezett az ország szinte minden részéből. Éppen ezért erre a jeles szombat­ra kibérelték a kultúrházat. Vér is folyt bőven, hiszen három gyap­jas és két böllérkésre érett hízó földi maradványai kerültek este, éjszaka, hajnalban az itt megterí­tett asztalokra. A temérdek ártat­lan tyúkról, jércéről nem is be­szélve, amelyek húslevesben fe­jezték be szűkre szabott földi lé­tüket. Elég a siránkozásból, mivel délután négyet ütött már az óra, és Somodi Imre vőfély uram ve­zetésével a vőlegényes házból érkezik a lakodalmi menet. Kö­zöttük jónéhány csinos, fiatal lány, mire a jószavú férfi meg is jegyzi: „Nekem mind szép, szeretni mind tudnám, Csak azt nem tudom, melyik jönne hozzám.” Majd így folytatja: „Nem kereskedünk mi se pénzzel, se mézzel, De nem is jöttünk mi üres kéz­zel. Mutassátok meg szívetek hálá­ját Adjátok át nekünk vőlegénye párját” Kivezetik a csinos menyasz- szonyt, és a lakodalmi menet az utcákon át gyalog vonul a pol­gármesteri hivatal felé. A kapuk nyitva, előttük temérdek kí­váncsiskodó, akinek pedig ott sem jutott hely, a járdáról figyel­te a násznépet. A polgári esketés után Papp Sándor, református lelkész is egybeadta őket, mond­ván pásztoroljon benneteket a Jóisten. Ezután a fiatal házasokat Kun­hegyesre repítették az autók a fényképészhez, miközben a ven­dégek helyet foglaltak a hosszú lócákon. Már aki, mert időköz­ben elkezdte a nótákat a Nagy János, vagy ahogyan errefelé is­merik a Janika vezette Andromé- da old boy’s együttes. A fürgéb­bek táncra perdültek és mire bő óra teltével megérkezett az ifjú pár, a birkák is puhára főve vár­ták a vacsora kezdetét. Mondta is a vőfély: „No, te gyenge bárány, gyere, búcsúzóra. Mert ütött teneked az utolsó óra” Éjfél után menyecskeruhába öltözött a feleség, és ropták to­vább. Olyannyira, hogy a legki­tartóbb vendégeket csak a kivi­lágos virradat vitte haza. Már akit, hiszen adódott, hogy a ko­máknak kellett hazavezetni va­lakit, dehát istenem: ilyenkor nem bűn az, ha kissé megzsib­bad az emberfia. A pár temérdek ajándékot ka­pott: rengeteg porcelánt, süte­ményeskészletet, ágyneműt, és ami nem mellékes, forintot. Ami a költségeket illeti, ezt a szülők állták. Azóta eltelt egy kis idő és a két ifjú ember elkezdte a maga saját, közös életét. Hogy ez mi­képpen alakul, ez főleg tőlük függ, de hogy a lakodalom re­mekre sikeredett, remélhetőleg a képek is bizonyítják. D.Szabó Miklós Fotók: Nagy Zsolt Utcai árusok New Yorkban

Next

/
Thumbnails
Contents