Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-03 / 180. szám

1991. AUGUSZTUS 3. Megyei körkép 7 Bogarasok-e a bogaraslak? Bogaras Tiszakürt térségében fek­szik, területileg hozzá tartozik. A hosszan elnyúló, szőlőkkel, gyü­mölcsfákkal beültetett széles porták eleje hat, a vége tíz kilométerre talál­ható a községtől. A se nem tanya, se nem falu település ma is három­százöt embernek biztosít otthont. Van boltja, hetente egyszer kijár az orvos is. Itt találkoztunk a település "midnentudójával", Vass Bálinttal, és feleségével, Margit nénivel. Vár­ják a doktornőt, mert nincs rendben a vérnyomásuk.- Én erősen bogaras voltam, sőt részben még ma is ez a jellemző rám - nevet a 69 éves nyugdíjas - hiszen volt hetven család méhem, de mára már leapasztottam tízre. Ennyi bő­ven elég a gyerekeinknek, a hat uno­kának, hiszen így is lett hatvan kiló akác- és százhúsz kiló napraforgó- mézünk. útjára bocsátotta a második gimna­zista Mátyus Jánost, aki pár hétig a postást helyettesíti. Aznap az ifjú ember nyolc Népszabadságot, hu­szonhat Néplapot vitt ki, néhány le­vél, és némi pénz társaságában. A hivatal egyébként nyolctól délután négyig fogadja a betérőket, eddig le­het telefonálni is, mert azután a kul- túrház falán lévő segélykérővel hív­ható a messzeség. Érdekesség, hogy ennek a régi típusú telefonnak a fa­luban négy előfizetője van. A posta­mester asszony férje egyébként házi szociális gondozó, tőle tudom meg: húszán kapnak az itteniek közül na­ponta meleg ételt. Ugyanakkor tizen­két személynek vásárol be rend­szeresen, írat orvosságot, hoz vizet. Ami az árukínálatot illeti, a ve­gyesbolt ezen a napon zárva tartott, de fogadta a vendégeket a diszkont áruház, amelyet Gyovai Gabriella- Mikor szórakozik egy 18 éves fiatal?- Ritkán, talán kéthetente. Ha oly­kor-olykor sor kerül rá, anyuék áll­nak a pult mögé.- Bogarasok-e a bogarasiak?- Ugyan, dehogy! Aranyos, köz­vetlen emberek élnek itt. Néhány percre bezárja az üzletet, és elmegyünk Papp Irénhez, aki 17 éves múlt, és jelenleg munkanélküli. Irén korábban napszámba járt 50-60 forintos órabérért, de egy hónapja ez a lehetőség is megszűnt. Ha minden igaz, ősztől szakképzett kereskedő lesz, és maradni szeretne a faluban, a szülői házban. Olyannyira, hogy testvéri segítséggel most épül a szo­bája. Bízik a jobb időkben, abban, hogy az elhelyezkedése is sikerül. Mint említettem, manapság há­romszázöt lélek lakja Bogarast. Kö­zöttük több mint harminc óvodás, Gyovai Gabriella, diszkontáruházában sokminden kapható- Miképpen élnek itt a világ vé­gén?- Birkózunk az árakkal, máskülön­ben meglennénk, csak az egészség hűtlenkedik. Valaha laktunk itt nyolcszázan is, dehát kötelező volt lebontani a tanyákat, és hosszú ideig építést'tilalom vonatkozott ránk.- Azt azért írja a riportba - veszi át a szót a felesége -, hogy jó lenne egy gázcseretelep, mert az időseknek messze van a falu. Azután az is baj, hogy a megtermett gyümölcs- és zöldségféle senkinek se kell, miköz­ben a városi piacon mindennek meg­kérik az árát. Sajnos meglévő, nagyon is élő el­lentmondásokat sorol Margit néni. Miközben a rendelő előtt diskurá- lunk, megérkezik Szalai Judit nagyr- évi körzeti orvos.- Milyenek a bogarasiak? Dolgos, hajtós emberek, és sajnos betegek js, hiszen sok közöttük a nyugdíjas. Ők általában mozgásszervi, vérnyomás- panaszokkal keresnek fel szerdán­ként. De az is mond valamit, hogy már errefelé is egyre több a neuroti­kus tünet.- És ha a doktornő beteg, ki gyó­gyítja?- Én nem lehetek beteg, mivel he­tente négy faluban is rendelek - mondja, és kezet nyújtva siet az or­vosi szoba felé, ahol egyre többen várnak rá. Beteg Tompa Ferenc a Kisgazda- párt helyi vezetőségének egyik tagja is: hetekig kezelték Szolnokon, sokat javult az állapota, de úgy tűnik, a fájós láb megérzi a sok házkörüli szőlőmunkát, ezért most ismét fe­küdnie kell.- Két párt alakult a faluban, az egyik mintegy negyven taggal a mi­enk, a másik az MSZMP.- Mit terveznek?- Ennyi acsarkodás után óvatos a parasztember, mert nem látja tisztán, mire megy ki a kárpótlás. A csalá­dunknak is volt tizenöt holdja, és úgy néz ki, hoy ezt visszakérem. Ezenkí­vül felénk az az újság, hogy a párt második világháborús emlékműre gyűjt, mivel a faluban 133 áldozat lett. Eddig 140 ezer forintunk van. A beszélgetés után utunk a postára vezet, ahol gyér a forgalom. Szűcs Lászlóné, a hivatal vezetője éppen üzemeltet. A tizennyolcéves, talpra­esett ifjú hölgy eredeti szakmája női ruhakészítő, de mivel nem kapott munkát, a Kovács és társa betéti tár­saság segítségével februárban nyi­totta meg üzletét.- Reggeltől estig be lehet idejönni, akár vasárnapot, akár szombatot, akár szerdát mutat a naptár. Kapható szappan, vegyi áru, élelmiszer, üdí­tő, sör. általános iskolás, akiket naponta au­tóbusz szállít Tiszakürtre és vissza. Éppen ezért az elvándorlás is meg­állt. Olyannyira, hogy egyre több a felújított épület, sőt láttunk egy most készülő lakóházat is. Ékes bizo­nyítékaként annak, hogy az itteni emberek ragaszkodnak parányi falu­jukhoz, noha azt még a térképek sem jelölik. D.Szabó Miklós Fotók: T. Z. Az asszony, aki különös képességgel bír Tárcsázott... és tényleg mozgott a föld Beszélgetés földrengésekről, családról, miegymásról Tények: Nemrégiben, rövid­del egymás után két közepes erősségű (a Richter-skála sze­rinti 5,8 és 5,7-es) földmozgást észleltek Románia területén. Az első epicentrumát egy Temes­vártól 30 kilométerre fekvő fa­lucskánál mérték be, a másodi- kAt - mintegy 100 kilométerrel távolabb - valahol a román-ju- goszláv határvidéken, a Vaska­pu-szoros közelében. Kisebb re­megéseket hazánk keleti felén is többfelé éreztek - toronyházak­ban, lakótelepi tömblakásokban táncraperdültek a tárgyak, ki­lengett a csillár. A váratlan titokzatossággal fellépő természeti jelenség szü­letése - a mélységek sóhajtása - mind a mai napig megoldhatat­lan rejtély az emberiség számá­ra. Talán ennél még érdekesebb az a két telefonhívás, amely la­punkhoz érkezett július 12-én és 18-án ugyanattól a szolnoki ol­vasónktól. Egy vékonyka női hang érdeklődött mindkétszer hírszerkesztőnktől, nem értesül­tünk-e valami szokatlanról, mert meggyőződése szerint valahol a közelben földrengésnek kellett lennie. Egyszerűen érzi, hogy így van. A szeizmológiai mérő­központ tárcsázása után mindkét esetben bebizonyosodott a gya­nú megalapozottsága. Mi mást lehet ezek után mondani? Fur­csa. M.-né Kati nénit kicsiny szol­noki lakásában kerestük fel, ahol férjével kettesben él csendesen, észrevétlenül. Mindketten nyug­díjasok', egyetlen lányuk a fővá­rosban lakik. Kati néni halk sza­vú, hihetetlenül szuggesszív, sá­padt és törékeny lény. Akár egy mesebeli anyóka. Ha nem jut eszébe valami rögtön, betegesen kutat utána emlékezetében. Körülöttünk a szobácska tár­gyai beszédesek. A berendezést áthatja a célszerűség rendező­elve, de minden egyes négyzet­centiméter szerény, rejtőző élet- felfogásról árulkodik. Mögöttük dolgos évek tornyosulnak. Ott van az is a helyiség levegőjében, hogy végtelen szeretetet éreznek egymás iránt... Természetesen először arról a bizonyos első esetről faggatom őket:- Ültünk a kisszobában, egy könyv hevert előttem. Minden előzmény nélkül történt. Valami szorítást éreztem a derekam­ban,...aztán végigfutott rajtam egy már ismert borzongás. Nem, nem félelem volt, inkább amo­lyan remegés. Szóltam a férjem­nek, hogy ez földrengés lehetett, akkor már a csillár is megmoz­dult egy picit. Gyorsan felkap­tam a táskám, meg azt a kevéske pénzünket, és félve a fejlemé­nyekről, lesiettünk az udvarra. Másodszor majdnem ugyanez történt, de gyengébb volt min­den.- Történt már hasonló, ezeket az eseteket megelőzően is?- Azt hiszem, már gyermekko­rom óta birtoklók ilyesféle szá­momra is megmagyarázhatatlan képességeket. Valahogy megér­zem előre a bajokat. Sokáig „fél­tem is egy kicsit magamtól”, de vénségemre megszoktam. Egy­fajta különös érzékenységnek te­kintem, és próbálok vele együtt élni. ...Például mikor 8-10 éve a férjem szanatóriumban volt, ha­zaérkezése előtt szokatlanul erős balsejtelem tört rám. Holott örül­nöm kellett volna, hogy végre meggyógyult és hazatérhet. Mondom, mégis éreztem vala­mit. Hiába is menekültem verse­imbe, egész nap csak azt dúdol­tam „ments meg engem uram, az örök haláltól”! Pedig egyáltalán nem vagyok vallásos termé­szetű, neveltetésem ellenére, s nem is hiszek semmi emberfelet­tiben. ...Aztán este érkezett a hír, hogy Svájcban élő öcsém meg­halt 40 évesen. A lányom meg­rázó válását is megéreztem, bár tudtuk jól, hogy nem együtt fog megöregedni a férjével. Mégis megviselt bennünket az eset. Az álmaim is nagyon furcsák tud­nak lenni, bár ritkán álmodom. Minden rosszat tisztán látok ma­gam előtt, százból kilencvenki­lencszer be is igazolódik aggo­dalmam. így volt ez a férjemmel is, aki ugyanabban az évben két­szer lett tüdőembóliás - a halál torkából ráncigálták vissza.- A családban rendelkezik még valaki ilyen érzékenységgel?- A bátyám az utóbbi tíz évben emleget hasonlót, ő úgy mondja: a halál mezsgyéjén jár-kel, de még felül van. Álombéli látomá­saiban hosszú-hosszú asztalt lát, mely a ködbe vész, s körülötte családtagokat vél felfedezni. Az­tán valahol megszólal mindig ugyanaz a hang: Fiam, fogytán az időd. Nem tud szabadulni et­től a rémképtől, azóta eladta a motorcsónakját, s árulja a kocsi­ját is. Készül a nagy útra. Pedig ő erős hitű, vallásos ember. Egyébként szerintem a szívin­farktusával függ össze ez az egész. De 12 éves kisebbik uno­kánk is roppant érzékeny termé­szetű. Van valamilyen megfejt­hetetlen betegsége, amit máig sem tudnak diagnosztizálni az orvosok. Egyik pillanatról a má­sikra felszökik a láza, egy-egy roham általában néhány perces, de előfordul, hogy több napig is eltart. Bécsbe is küldtek vizsgá­lati anyagot, de igazán senki sem talált magyarázatot a bajára.- És a lányuk?-Jó eszű, szorgalmas gyermek volt. Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetemen hologramokból diplomázott, jelenleg fizikus, miniszteri megbízatásban lézer­kutatásokkal foglalkozik, és an­golról fordít. O nevet az ilyes­min... illetve csak nevetett. Egy ideje már elképedve fogadja mindazt, amit hall tőlem. técsi Van, hogy az államnak „születnek” sa­ját gyermekei. Nincs ebben semmi. El­végre ahányféle ember, annyiféle szülő. Van a madarak közt is olyan, amelyik miután megtojta tojását, bambán pislog rá, aztán sorsára hagyva odébbrepül. S a tojás mégis kikel, mert akad mindig egy mostohaszülő, amely tudatlanul táplálni kezdi a tőle ötször nagyobb fiókát is. Akár az ország is teszi fogadott fiaival. Apjuk helyett apjuk lesz arra a 10-20 évre a gondoskodó társadalom, felneveli mindet maga magának. Még ha gyakran széllel szemben is indítja őket útnak... A régmúltban a Bolza grófok egyik re­zidenciája volt Tiszakürtön az az árnyas épület, ahol 1954 óta fiú nevelőotthon rejtőzködik az arborétum tőszomszédsá­gában, öles gesztenyék között. Alacsony intelligencia szintű, egyszerű gondolko­dású srácok cseperednek benne, most csak negyvenhetén. Magukra hagyott, el­árvult emberkék, van akivel nevelőszülei nem bírtak, s van akit szüleitől kellett „megvédeni”, kiemelve az elfajzott csa­ládból. Kényszerű vezetőváltás után (már az intézmény második igazgatójának mondták fel idegei a szolgálatot) dr. Cse- uz Imre és harminchét dolgozója vigyázza a legénykék álmát. Van köztük kisiskolás és iparitanuló egyaránt, sok a testvérpár is. Innen tizenhat éves koruk betöltése után röppennek ki: attól függően, hogy be tudták-e fejezni a nyolc általánost, Kisúj­szállásra vagy Kunszentre, a szakmunkás- képzőbe kerülnek. Legalábbis eddig rend­re így történt. Most azonban hatalmas fá­ba vágta a fejszét a vezetés. Mivel az eddigi fejkvóták lassan megszűnnek és a támogatás célirányossá módosul, az inté­zet jól megfontolt érdekévé vált, hogy valami konkrét cél után nézzen. Kitalálták hát, hogy egy kétéves, speciális mezőgaz­Kakukkfiókák Tiszakürt legnagyobb családja roltak másfél hektár szőlőt, egy kis hor­gásztelket és szakköri tevékenységként nyulakat tenyésztenek (látogatásunkkor ütött be éppen egy pusztító járvány az állományba, s alig kegyelmezett néhány állatkának). De ezek még egyelőre tervek, a távoli jövő, s az „égető” jelen a nyár! Ötféle táborban telik az idő, most éppen Szar­vasra készültek akik nem rajzónak szét Egy híján együtt a római „delegáció’ dasági szakiskolát hoznak létre, jelenlegi kereteik minimális bővítésével, egyrészt, hogy újra feltölthessék hatvan férőhelyü­ket, másrészt, hogy a gondozás, a közvet­len felügyelet kitolódjon még néhány évet, amivel könnyebbé válhat a srácok beilleszkedése. Már el is nyerték a Népjó­léti Minisztérium 600 ezer forintos pályá­zatát. Az iskola jövő év szeptemberében indulna, s szőlész-borász valamint park­gondozó betanított munkási képesítést nyújtana. Ebben a körben nagyjából ez is a realitás, hiszen az utóbbi tíz évben nem került ki az intézetből egyetlen középis­kolát végzett diák sem. Egy kicsit már a dolgok elébe is mentek azzal, hogy vásá­szülőkhöz, hozzátartozókhoz. Augusz­tusban kilencüknek az a szerencse is meg­adatik, hogy a nevelőotthon saját kisbu­szával Olaszországba utazhatnak, s Ró­mában töltenek egy végtelen hetet. Persze ezt egész évben kellett kiérdemelni. técsi Fotó: Korényi Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents