Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-01 / 178. szám

4 1991. AUGUSZTUS 1. Tudni illik, hogy mi illik. Nem félek kimondani a vélemé­nyemet bármikor, most mégis aludtam rá egyet, s csak ma mon­dom ki, ami tegnap óta bánt. Június 26-án ugyanis egy család kérésére exhumáláson, illetve újratemeté­sen vettem részt mint katolikus plébános. Az ilyenkor szokásos szertartást végeztem el, vagyis a földi maradványok újraszentelé- sét, az új nyugvóhely megáldását, és amíg az elhantolás tartott, imá­kat, énekeket mondtunk holtakért, élőkért. A szertartásba estik az el­hunyt testvére és annak lánya kap­csolódott be. A többiek végezték a maguk feladatát. Többek között természetesen a KÖJÁL kiküldött szakembere is. Jelenlétével és jegyzőkönyv készítésével engedé­lyezte, hitelesítette a cselekményt. Áz előírásoknak megfelelően ott kellett állnia a kibontott sír mellett a csontok felvételénél, majd a má­sik sírnál az elhantolás perceiben. Tikkasztó hőség volt, ez talán eny­hítő körülmény, de úgy érzem, nem mentő körülmény. Mármint arra, hogy ő, a hivatalos személy mindezt színes nyári blúzban, ró­zsaszín sortban, strandpapucsban végezte el. így állt a hölgy a fekete ruhában csendesen sírdogáló gyá­szolók és a pap mellett. Mivel úgy gondolom, nem az egyetlen ilyen és ehhez hasonló esetről van szó, „tollat’ ’ ragadtam. Nem a hölgy vagy munkahelye el­len, hanem az ellen a magatartás- forma ellen, melyből az elmúlt év­tizedekben kiölték az etikettszabá­lyokat, az öltözködéskultúrát, a kegyeletteljes magatartást. Talán összefogva, intézményesen is meg kellene próbálni visszahozni a ré­giből, ami jó volt benne. Tamási József római katolikus plébános Tiszaföldvár A június 26-a nem elírás. A le­velet szerzője júniüs 28-án keltez­te, fel is adta. Hozzánk viszont jú­lius 29-én érkezett... Nem tudjuk, hol „járhatott” egy kerek hónapig. A csoda bennünk van Igen, az összes csodát belénk csepegtették valamikor, csak el­felejtettük őket. Ezeknek a természetes cso­dáknak a felszínre hozásában nyújtott segítséget a törökszent­miklósi Művelődési Központ ál­tal július 15-21-ig szervezett életmódtábor Tiszavárkonyban, az Alkotóházban. A szép környezet, a Tisza kö­zelsége még közvetlenebbé tette a természettel való azonosulás lehetőségét, fontosságát. Mára elfelejtettük a természetes gyógymódokat, dédanyáink praktikáit. A tábor célja: megis­mertetni az emberekkel a termé­szetes életmódot, a termé­szetgyógyászatot. Megértetni; hogy fel kell használnunk a ter­mészet adta gyógynövényeket, foglalkoznunk kell testünk belső harmóniájával, hiszen ez is kö­zelebb visz lelki békénk megte­remtéséhez. A tábor szakmai vezetője Déri Zsuzsa természetgyógyász, a gazdasági vezetője Sülye Ká- rolyné volt. Mindennap közös reggelikészítés, előadások, fő­zés, fürdés a Tiszában, esti be­szélgetés várta a résztvevőket. Az előadásokat a Budapesti Ter­mészetgyógyászok Tudo­mányos Egyesületének tagjai és egy orosz professzor tartották. Hangsúlyt kapott a hit és a sze­retet fontossága, amely minden­nek az alapja. A táborba szép számmal ér­keztek családosán. A gyerekek­nek is jutott elfoglaltság. Feny­vesiné Hovodzák Erzsébet a ka­lászfonás tudományára oktatta őket. Pató Róza törökszentmik­lósi születésű szob­rászművésznő három napig fog­lalkozott velük és a felnőttekkel. Csodálatos miliőt árasztott maga körül. A törökszentmiklósi Nyugdíjas Ki mit tud?-győztes Kiss Béla verseivel, jeleneteivel szórakoztatta a táborlakókat. Az egy hét alatt jól összekovácsoló- dott csapat kipihenten, feltöltőd­ve búcsúzott, a búcsú könnyek­től sem volt mentes. Ez az egy hét megmutatta a lehetséges utakat az önmegvaló­sítás, az önmegismerés felé. Le­hetőséget adott egy új életforma elkezdéséhez. Útjelző volt a ter­mészetben való feloldódás felé, ahol megtaláljuk önmagunkban a csodát... Busái Barbara T örökszentmiklós Női-férfi munka(erő) Mióta az eszem tudom, lépten- nyomon különbséget vonnak a férfiak és a nők, az erősebb és a gyengébb nem között. És nem csodálatos, néha már mestersé­gesnek tűnik számomra, hogy csak két nem létezik: nők és fér­fiak. Ez az élet kulcsa. Képzeljük csak el, mi lenne, ha öt nem ala­kult volna ki?! Ebből három „anyuka” és kettő „apuka”. No, nem akarom a dolgok logikáját megzavarni, csak megpróbálom a nők és a férfiak közötti munka- megosztást egyenlővé tenni. Per­sze nem mindenáron, és nem minden szinten. Szerintem túlnyomórészt a ne­velésen, a környezeten, a szoká­sokon, a hozzáálláson múlik a nemek közötti munka- megosztásból fakadó problémák megérttetése, megoldása. Gon­doljunk csak bele, melyik szülő örülne, ha ötéves lánya még min­dig az autókkal játszana, vagy a kisfiú meg csak babázna. Biztos vagyok benne, hogy minden szü­lő pszichiáterhez fordulna. Talán indokolt is az aggodalom, mivel a szülő, a környezet már kezdet­től fogva megkülönböztetésre neveli a csemetéket: a fiúk trak- torozzanak, a lányok meg babáz­zanak, főzőcskézzenek ... Ez eddig rendben is van. A munka- megosztással általában ezek után kezdődik a baj: most ezt ne csi­náld, kisfiam, mert ez nőknek va­ló, most azt ne csináld, kislá­nyom, mert ez férfimunka. Szü­leim ezt egyszerűen oldották meg (példáját jómagam is köve­tem), lévén hogy ketten vagyunk testvérek: a bátyám mosogatott, én törölgettem, és még sorolhat­nám a munkarendet. Hétéves voltam, a bátyus kilenc, amikor életünk első (de nem utolsó) krumplipaprikását elkészítettük, mire a szülők a munkából meg­érkeztek, Igaz, a kutya is kapott belőle, de nem is az volt a leg­fontosabb ... A későbbiek során se szé­gyelltem a mosogatóruhát vagy az ablaktörlőt kézbe venni. Á kuktáskodással sincs baj. Napja­inkban - igaz, nem mindig lelke­sedéssel - részt veszek a szombat délelőtti bevásárlásokban. így történt nemrégiben, hogy az egyik önkiszolgálóban vettem észre: otthon felejtettem a „lis­tát” a vásárolandó árukról. Sze­rencsére indulás előtt felolvasta a nejem, de nem jegyeztem meg mindent, amit az is bizonyít, hogy a Hóvirág sajt helyett Hó­fehérkét kértem. Az eladó azon­nal kapcsolt. Igaz, a legfonto­sabb így is kimaradt a kosaram­ból: a meggy. Alig volt a piacon, sorba álltak érte. Az utolsó öt kilónyit egy hölgy vitte el az or­rom előtt. Csak egy fél kilót kér­nék, a kisebbik fiamnak szeret­ném lefacsami! - mondtam fé­lénken. Az egészet megvettem, és nem adok belőle! - hangzott az elutasítás. Az eladó próbálta menteni a helyzetet, de a vevő hajthatatlan maradt. Idegessé­gemben meggy helyett (fejében) fekete cseresznyét vettem! Meg is fogadtam, egy ideig szomba­tonként inkább főzök bevásárlás helyett. - sáfrány ­A szerkesztőség postájából I ■■ ■■ ■ !■■■ ■■■■■■■—I—— I..II» ■ —■ Lerobbant vagy megérkezett? Gyergyádes Lajos rákóczifal- vai olvasónk július 21-én a Nap­fény megállóban várt az 5,26-os, Szolnokra tartó autóbuszra. Már 5,17-kor a megállóban volt, ott is maradt . . . (Hasonló többször előfordult - írta -, vasárnap még az ízt követő járat is kimaradt. Akkor, hogy munkahelyéről ne késsen el, saját gépkocsival volt kénytelen utazni, ami 150 forint plusz kiadás a bérlet mellett.) Az említett napon a következő járat­tal 6,10-re ért az autóbusz-pálya­udvarra. Az ott szolgálatot telje­sítő forgalmi szolgálattevővel közölte panaszát. Aki viszont ki­jelentette: a kifogásolt járat me­netrendszerűen megérkezett. Ez idő alatt Tiszaföldvárról telefo­nált egy gépkocsivezető, hogy meghibásodott az autóbusza. Le­vélírónk feltételezése: a telefo­náló a „menetrendszerűen meg­érkezett” jármű vezetője volt... Észrevételét szerette volna be­írni a panaszkönyvbe; írásban akarta felhívni a vállalatvezetés figyelmét a hiányosságokra. A forgalmi szolgálattevő más véle­ményen volt: az a bizonyos könyv (panasz??) nem azért van, hogy a járatkésést, illetve kima­radást abban szóvá tegyék. (Ak­kor miért van? - kérdezzük, s re­méljük, meg is kapjuk rá a vá­laszt, s e helyen hamarosan kö­zölhetjük.) Levélírónk megkapta (volna) a panaszkönyvet, amikor említette, hogy a laphoz fordul. Ehhez a személyi igazolványát kérte a szolgálattevő, ennek „el­lenében” lett volna hajlandó a tőszelvényt kitölteni. Idézet a le­vélből: „. . . és ha hoztam ma­gammal tollat, még azt is megen­gedi, hogy az asztalhoz üljek és a másik részét kitölthetem, de ő tollat az én kezembe nem ad... ” Olvasónk - velünk együtt - úgy tudja, hogy íróeszközt mellékel­ni kell a panaszkönyvhöz. (Ódz­kodunk ennyiszer leírni a pa­naszkönyv szót, de hát esetünk­ben nem nevezhetjük vásárlók könyvének.) A kérdés tehát: megérkezett-e az említett autóbusz Szolnokra vagy lerobbant? Amit kár, nem érdemes titkolni! Tudjuk, hogy nem osztályon felüli a Jászkun Volán gépkocsiparkja (sem). Hozzászólás cikkeinkhez Megvan a kulcs! Az Új Néplap újságíróinak megnyugtatására örömmel köz­löm, hogy megvan a kulcs. Igaz, el sem volt veszve, hiszen más­képp hogyan tudnánk kinyitni heti három alkalommal a Vágó Pál Helytörténeti Múzeumot a látogatóknak, az épület bejáratá­nál is olvasható nyitvatartási idő­ben .. A fentiek ismételt tisztázására azért volt szükség, mert már bosz- szantóak az Új Néplap munka­társainak nem mindig a valósá­got tükröző megállapításai az épület látogathatóságával kap­csolatban. Az újságíró kollégák - T. G„ Técsi, K. Sz. aláírással - valószínűen nem olvassák saját, illetve egymás cikkeit, mert ak­kor tudnák - hiszen egyszer már leírták -, hogy a múzeumnak van állandó nyitva tartása, csak vala­mi csoda folytán ők soha sem olyankor akarják megnézni a ki­állításokat, amikor az nyitva van... Sajnos, a fenti pontatlan­ságok más esetekben is megfi­gyelhetők. „Szellemes” cikké­ben Técsi Zoltánt jobban inspi­rálta a fordulatos, bár felszínes mondatfűzése, egy olvasmányos glossza megírása, mint a téma alaposabb megismerése, az okok feltárása. A művelődés, a nép­művelői munka, illetve mind­ezek anyagi háttere nem olyan egyszerű és egyértelmű, mint ahogy azt ő papírra vetette. Én is nagyon szeretem Haumann Péter és Mikó István játékát, mégis fontosabbnak tartottam azt a néptánctalálkozót, amelyet - nem a gazdálkodószervek, ha­nem az önkormányzat támogatá­sával - a táncos gyerekeink segít­ségével sikerült megszervezni, úgy éreztük, a résztvevők örö­mére. Kaszinót sem mi akartunk csinálni a „kultúrpalotából”, mert annak a mai vidéki viszo­nyok között nincs semmi realitá­sa. Viszont tényleg szeretnénk olyan programokat, műsorokat szervezni, amelyre fizetőképes kereslet is van. Ehhez viszont el­engedhetetlenül szükséges ébren tartani az emberekben a kultúra iránti igényt, amelynek felkelté­sében és tudatosításában, úgy ér­zem, most negatív szerepet vál­lalt ezzel a cikkével, amelyben „szellemesen” játszadozott az amúgy is egyre nehezebb hely­zetbe kerülő művelődési intéz­ményekkel. Talán fontosabb lett volna arról írni, hogy Jászapáti a 600. évfordulója tiszteletére több mint harminc eseményre, ren­dezvényre várta, várja szeretettel az ide látogatókat, és még min­dig fontosnak tartja kulturális ér­tékeinek megtartását, megőrzé­sét, mert ennek anyagi hátterét is megpróbálja előteremteni. A szellemiséggel pedig, úgy lát­szik, az Új Néplapnál sincs min­den rendben. Kökény Gábor műv. ház ig. *** . Gondoljtik, azt a néhány sort, amit a levélből kihagytunk, nem veti szemünkre a művelődési ház igazgatója. Higgye el nekünk, hogy kollé­gáink cikkeiket adott, konkrét ta­pasztalataik alapján írták meg. A tárgyalóteremből Akiknek a repülőbenzin az olcsó Minálunk mostanában a benzi­nárak - még a kötelező felelős­ségbiztosítási díj bevezetése után is - a magas eget ostromolják. Ettől van az, hogy legtöbb autós kétszer is meggondolja: mennyit és me­lyikből - a drágából vagy a legdrá­gábból - tölttessen autója tankjába 5, 10 vagy uram bocsá’ 30 litert a méreg-drága folyadékból. Leg­több autós, de nem mindegyik. Mert akadt olyan is, aki már hóna­pokkal ezelőtt se decizett, aki már akkor a javából válogatott. Egy­szerre 500 literrel növelte készle­tét, és nem akármiből, hanem re­pülőgépbenzinből. A Földi-Koczka kettősről el le­het mondani, hogy soha semmit se sajnáltak a kocsitól. Földi István Jászdózsán, a Vásártér 15. szám alatt lakik, barátja, Koczka Csaba a szomszéd település, Jászjákóhal- ma, Zöldmező u. 14. szám alatti lakos. Földi súlyos testi sértés mi­att már volt büntetve. Koczka - aki most sorkatona - nem sokkal bevo-' nulása előtt követte el azt a bűncse­lekményt, amely a vádlottak pad­jára juttatta. Az idén február 15-én az esti órákban ültek kocsiba Jászjákó- halmán. Koczka Csaba vezetett. Az út elején még nem tudták pon­tosan, hogy kocsikázni vagy tan­kolni mennek. Tanácstalanságuk azonban csak rövid ideig tartott. A község külterületén a budapesti Repülőgépes Szolgálat jászjákó- halmi üzemanyag-tárolója előtt, amikor megálltak, már megérez­ték: üres kézzel (tankkal) innen nem mehetnek tovább. Behatoltak a dróthálóval körül­kerített területre, ahol hamar felfe­dezték a három, egyenként 200 li­teres, benzinnel teli hordót. Lesza­kították a plombákat rögzítő dróto­kat, és felnyitották a hordókat. A gazdag zsákmány, amiről az út ele­jén még álmodni se mertek, meg­hozta az étvágyukat, de önbizal­mukat is megnövelte. Annyira, hogy a szimpla autósnak rangos és csaknem varázslatos repülőben­zinből összesen 500 litert loptak el. Az olcsón szerzett üzemanyag egy részét eladták, de tartalékoltak is annyit, hogy egy ideig ne kelljen a benzinkútnál drága pénzen tankol­niuk. A jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália Ta­nácsa hozott ítéletet Földi István és Koczka Csaba ügyében. Nagyobb értékre, erőszakkal és társtettes­ként elkövetett lopás miatt mind­kettőjüket 8-8 hónap börtönbünte­tésre ítélte. A börtönbüntetés letöl­tését a bíróság mindkét vádlott esetében 3-3 év próbaidőre felfüg­gesztette. Az ítélet jogerős.- ésal­Zsiráfbébi Franciaországban. Gyengéd mozdulattal hajol le kisfiához a zsiráfmama a helyi állatkertben. Issolio, a bébi 45 kilós és még csak 170 cm magas. (MTI) Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné A kunhegyesi aratók nem panaszkodhattak - legalábbis a múlt héten, amikor ez a fotó készült. A vízhordók gondoskodtak róluk: ha nem is hideg, de friss innivalót kaptak. A hét végén felülről érkezett égi áldás nem kedvezett a munkájuknak. . . Ki tudja, mikor folytathatják a szemestermény betakarítását. Fotó: Mészáros ____________________________y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents