Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-30 / 202. szám

I 1991. AUGUSZTUS 30. Megyei körkép 3 Szalmakötő Detken • Régen aratás Idején szokás volt, hogy az első beérett kalászokból a nyári estéken az ügyes kezd parasztemberek aratókoszorúkat, különféie figurákat kötöttek. Ma már kevesen Ismerik ezt a nagy kézügyességet, fantáziát kívánó tevékenységet A Heves megyei Detk községben élő Idősebb Fóka József a helyi termelőszövetkezet állatgondozója e kevesek közé tartozik. A szalmafonás mesterségét apjától tanulta, ilyenkor aratás idején még most is köt egy-egy érdekes szalmadlszL MTI fotó: H-Szabó Sándor VESZÉLYEZTETETT ÉLŐVILÁGUNK Mezőgazdaság es környezet O O v Látlelet Az iskola kapujában Az ingyenes oktatás illúziója ahhoz hasonlóan foszlott szét, ahogyan a politikamentes iskola köré szőtt ábrándok is végképp a múltba vesztek. Egyre többjei utal arra, hogy a politika feltartóz­tathatatlanul benyomul az iskolafalak közé. Nemcsak a nemzeti alaptanterv körüli áldatlan vitákból következtethetünk erre, hanem abból is, hogy az oktatásügyet egyszerre nyomasztják a múltból ránk maradt és a legújabb keletű bajok. Mert ahogy az egykori pártállamnak, a mai ha­talomnak is megvan a maga ideológiája, melyet - merő anakronizmusként - akar a pedagógusok­ra kényszeríteni. Mintha például a két világhá­ború közötti - mellesleg számos értéket felmuta­tó - nevelési és oktatási gyakorlatot újból meg lehetne gyökereztetni. Akár a nemzeti-keresz­tény szellem érvényesítése alapján is. Jóllehet, senki nem vonhatja kétségbe, hogy az államszo­cializmus eszméitől meg kell tisztítani az okta­tást, ebből mégsem következhet az (legalábbis az európai liberalizmus elvei szerint), hogy újabb kizárólagos ideológiára lenne szükség. Annál kevésbé, hiszen azok a kihívások, melyek az iskolát érik, nem csupán a nemzet- és múlttu­dat átértelmezésével függnek össze, hanem sok­kal inkább azzal a ténnyel, hogy milyen lesz az ország jövője az ezredforduló után. Csak a bajokat tetézi, hogy a szülők a napközit is nehezen tudják fizetni, drága a füzetcsomag és a tankönyv, fizetésemelésre várnak a pedagógu­sok, miközben az önkormányzatok egy része a tanévkezdéshez nélkülözhetetlen feltételeket is alig tudja megteremteni. A politikai közélet sze­replői számára ezek a jelenségek egy ideig elha­nyagolhatónak tűnhetnek. S főleg akkor, ha eh­hez - többnyire az állami költségvetés szűkössé­gére hivatkozva - az önfelmentés meglehetősen kétes érvényű magyarázó elveit is megtalálják. Csakhogy ennél jóval kényszerítőbb körülmé­nyekről van szó. Mert minden azon áll vagy bukik, hogy újratermelődik-e a szellemi tőke, melyre - joggal vagy kevésbé joggal - századok óta büszkék vagyunk. Sikerül-e visszaszorítani a félanalfabétizmus terjedését, mely - ha hihe­tünk a statisztikai elemzéseknek - az általános iskolából kikerülök csaknem egynegyedére jel­lemző? Továbbra is szellemi idomítás folyik-e az is­kolákban, vagy olyan képzés, mely minden helyzetben használható ismereteket ad? A felso­rolás nyilvánvalóan korántsem teljes, hiszen a perifériára sodródott iskolarendszer kilátástalan helyzetét szemmel láthatóan fokozza, hogy a különböző képzettségűek egyre kevésbé kapnak megfelelő munkát. De ha minderről elfeledke­zünk, óhatatlanul foglyai maradunk annak a szemléletnek, mely az oktatás megújítását úgy szeretné történelmi tényként elkönyvelni, hogy még be sem következett. Kerékgyártó T. István Kárpótlási igényeket csak nyomtatványon fogadnak el A bizonyítás az ügyfél érdeke A gondolkodási hagyomány a mezőgazdálkodást úgy könyvelte el, mint a vidéki élet és táj megőr­zőjét és alappillérét. A közvéle­mény úgy értékelte, hogy élővilá­gunkat és különleges tájaink válto­zatosságát az ipari fejlesztések és szennyezések, a városiasodás és az infrastruktúra térhódítása, a szabá­lyozatlan vadászat, növény- és ál­latfajok illegális gyűjtése fenyege­ti. A múltban igen sok élőhelyet eredetileg a mezőgazdálkodás ala­kított ki. Amikor a gazdálkodás korai formái a klimax állapotú kü­lönféle vegyes erdőket felváltot­ták, több és változatosabb élőhely alakult ki (rétek, kaszálók, legelők, szántók, ártéri gyümölcsösök, ha­lastavak, víztározók, stb.) és ennek hatásaként a fellelhető állat- és nö­vényfajok száma is megnöveke- dett. A mezőgazdálkodás ma a leg­jelentősebb földhasználati forma Magyarországon. A számok el­gondolkodtatnak. Hacsak hozzá­Igazi vadon, teljesen érinteüen terület csaknem ismeretlen ha­zánkban, de még Európa-szerte is. Tehát, a nagy gonddal kezelt, Jcul- túrtájunk” nemcsak mezőgazda- sági hadszíntér és gazdasági erő­forrás, hanem élőhelye a növény- és állatvilágnak, a felüdülés és szó­rakozás kincsesbányája, de testet ölt úgy is mint a hagyományok és emlékek hordozója. A mezőgaz­dálkodás szerkezete és formája kulcsfontosságú a vidék egyéb említett funkciói szemszögéből, de különös jelentőségű az élővilág szempontjából. Lehet vitatni, hogy a mezőgazdálkodás gazdasá­gi szerepe csökken az egyre váro­siasodé társadalomban, de a vidéki táj felsorolt feladatai egyre fonto­sabbá válnak. Sajnálatos, hogy az elmúlt harminc-negyven év egyre intenzívebb mezőgazdálkodása mérhetetlen nyomást gyakorolt vi­déki tájainkra és azok élővilágára. A hagyományos gazdálkodási for­mák eltűnőben varrnak a legtöbb helyen. Felszippantja ezeket az in­tenzív növénytermesztés és állat­tartás, ahol is, még a legelő-kérő­dző állatok is csaknem teljesen is- tálózott körülmények között ter­melnek. Az intenzív és specializá­lódó gazdaság megkívánja jelen­tős műtrágya- és kemikália-fel­vetőlegesen is számolunk (70, il­letve 20 %) a mezőgazdaságilag hasznosított terület három és fél­szerese az erdőnek. Ilyen magas arány Európában, az igen jelentős rét-legelő hányad miattcsak a Brit­szigeteken tapasztalható. E szá­mokat kontrasztként vessük egybe a védett területek részesedésével, amely nálunk 6,8 %. Itt azt is fi­gyelembe kell venni, hogy a rezer­vátumok nem hatalmas kiterjedé­sű területek mint például Ameriká­ban, vagy Ausztráliában. Az országos jelentőségű 186 védett területnek 35 %-a még az ötven hektárt sem éri ell Továbbá e rezervátumok nagy része jelentő­sen függ a rajta folytatott és a szo­rosan körülvevő mezőgazdasági gyakorlattól A Hortobágy pusztáinak fenn­tartása a hagyományos legeltetés­sel oldható meg, amíg a Hanság rétjei a kíméletes kaszálást igény­lik évi rendszerességgel. meltetéset, az uj technológiák be­vezetését, a megjelenésükben le­hető legegyöntetűbb és sokszor tá­jidegen növény- és állatfajok szé­les körű meghonosítását. A mezőgazdaság kollektivizá­lása és forradalmasítása felborítot­ta a falu társadalmát és lehetősége­it (elvándorlás, ingázás), de egy­ben alapjaiban átalakította a vidéki környezetet is. Legtöbb térségben a növény- és állatfajok élőhelyel­vesztésének, vagyis e szervezetek túlélésének meghatározó tényező­je az adott gazdálkodási gyakorlat. Egyes feltevések szerint - ki ad erre teljesen pontos választ - több mint 30 ezer gerinctelen állatfa­junk veszélyeztetett! Legtöbbjü­ket élőhelyük teljes megszűnése fenyegeti. Igen sok madárfaj ke­rült a kipusztulás szélére a nagy­üzemi, monokultúrás, az élővilág szemszögéből kíméletlen gazdál­kodás miatt. A túzokot és a fogolyt az iparszerű növénytermesztés, valamint a legeltető állattartás szé­les körű megszűnése sodorta a tel­jes kipusztulás szélére. Fészkelési és táplálkozási lehetőségeik drasz­tikusan beszűkültek, más lehető­ség nem kínálkozván bekénysze- rültek a gigantikus agrársivatagba. A monokultúrákban a szaporulatot a nagyüzemi gépek és a rovartáp­lálék változatosságának és men­nyiségének hiánya még fokozot­tabban fenyegeti. így tűnt el a tú­zok a Mezőföldről csak az élővi­lág sokaságának egy igen látvá­nyos megtestesítőjét említve. Más élőlényeket, mint a lisztes kanka­lint, komistárnicsot, parlagi vipe­rát, harist, pólingot az időszakos vízállású rétek teljes kiszárítása tüntette el. A hazai 3 ezer virágos növényfaj közül 730 szerepel a magyar Vörös Könyvben és ezek főleg az intenzív mezőgazdálko­dás által fenyegetettek. A mező- gazdaság átalakulása - és jövője - döntő jelentőségűvé vált a termé­szetvédelem számára. Parancsoló szükségletű az, hogy a mezőgaz­dasági politika és gyakorlat kör­nyezeti hatásai szélesebb értelme­zést és értékelést kapjanak, külö­nösen akkor, amikor a túltermelés jelei pontosan azokban az ágaza­tokban jelentkeznek, amelyek a környezeti problémákat okozzák. Az Európai Közösség - amelyhez csatlakozni kívánunk - szigorú ag­rár rendtartásában (Common Agri­cultural Policy - CAP) nemcsak a termelés és piac fejlődését határoz­za meg, de egyre alaposabban mér­legeli a környezeti hatásokat is. Ezekhez az elgondolásokhoz és rendszerekhez a megfontolt, de gyors csatlakozás létkérdés a me­zőgazdaság és a környezet szem­pontjából. M. F. Mostanában minden szem a kárrendezési hivatalokra tekint N«n véletlenül, mert még a kí­vülállókat is érdekli, hogy a szakemberek vajon meg tudnak- e majd birkózni a rájuk leselkedő rohammal. Ez utóbbi feltételezés aligha lehet túlzás, hisz a minap, amikor munkahelyén felkeres­tem dr. Gerendásiné dr. Horváth Gabriellát, a megyei kárrendezé­si hivatal vezetőjét - hogy az első hetek tapasztalatairól kérdezzem -, alig akartam hinni a szemem­nek. Ugyanis irodája előtt renge­tegen várakoztak. Legalább annyian mint egy-egy influenza- járvány idején a körzeti orvosnál szoktak.- Mindig ilyen sokan vannak?- Az augusztus 12-i nyitást kö­vető héten még csak egy-két em­ber fordult meg nálunk. Az utób­bi napokban viszont már egyre többen jönnek.-Mi a tapasztalatuk?Mennyi­re tájékozottak az ügyfelek?- Nagyon sokszor találkozunk olyannal, hogy a hozzánk fordu­lók még maguk sem ismerik a családi összefüggéseket és eny­hén szólva, halvány fogalmuk sincs arról, hogy mi is volt a tulajdonukban, mit vettek el tő­lük, hogy is volt, mint is volt... A hivatal viszont képtelen arra és nem is feladatunk, hogy besze­rezzük a korabeli dokumentu­mokat A bizonyítás az ügyfél érdeke, s így az irattár előterem­tése is az ő dolga.- Szavaiból arra is lehet követ­keztetni, hogy mindazok, akik köbe vésték, törvénybe foglalták azt az aranyigazságot, hogy a korábban elszenvedett sérelmek miatt kárpótolni kell az embere­ket, bizonyára nem számoltak azzal, hogy a régi iratok, doku­mentumok beszerzése nem éppen egyszerű dolog. Mit tudna taná­csolni számukra?- Lényeges, hogy legelőször is szedjék össze azokat az iratokat, amik otthon vannak, majd pedig kérjék ki a földhivataloktól az igazolásokat, de a területi önkor­mányzatoknál is megvannak a kataszteri birtokívek. így onnan, valamint a téeszekből is szerez­hetnek papírokat. Ugyanis még- egyszer mondanám, hogy az ügyfeleknek kell igazolniuk pél­dául, hogy mennyi föld volt a tulajdonukban, rmk azok hely­rajzi számai, mennyi az aranyko­ronájuk, s milyen megváltási árakat kaptak értük. Ez utóbbit pedig csak a téeszekben tudják megmondani.- Igen ám, csakhogy hallani mostanában arról is, hogy a ter­melőszövetkezetek egyike, mási­ka nem hajlandó kiadni ezeket az igazolásokat...- Ez pedig törvény által előírt kötelességük, s így ha nem teszik meg, akkor mi szabálysértési fel­jelentést kezdeményezünk elle­nük.- Mi van azokkal, akiktől igaz, hogy elvették földjeiket, de öre­gek és - mivel hozzátartozójuk sincs - azt mondják, hogy nem kérik vissza jogos tulajdonaikat, ellenben fölajánlják például a szegények javára?- Ezt így senki sem teheti meg. Először is meg kell venni a nyomtatványt, ki kell tölteni és annak alapj án megkapott kárpót­lási jegyet viszont már fölajánl­hatják bárkinek.- Vegyünk egy újabb példát: már korábban meghalt az a va­laki, akitől elvették és államosí­tották az ingatlanát. Ám van neki négy gyereke és mindegyikük eb­ben a megyében lakik. Ilyen eset­ben mind a négyüknek be kell adni az igényüket?- Igen, de csak az egyik test­vérnek szükséges becsatolni az eredeti dokumentumokat, a má­sik háromnak viszont jeleznie kell, hogy melyik ragszámon ta­lálhatók a bizonyítékok. Ez per­sze tényleg csak akkor járható út, ha mindannyian egy megyé­ből adják be az igényüket. Mert ha a példánknál maradva a test­vérek közül akár egy is más me­gyében nyújtja be a papírokat - mivel időközben elkerült és ott lakik -, nos akkor neki is be kell szereznie a hiteles igazolásokat- És mi van akkor, ha valaki­nek több megyében is volt föld­je?- Ebben az esetben az illető­nek az adatlapon nyilatkoznia kell, hogy melyik megyei kár- rendezési hivatal eljárását kéri.- Hallottam már olyanról is, hogy az emberek levélben vagy képeslapon és nem az erre rend­szeresített nyomtatványon jelen­tik be igényüket. Igaz ez?- Valóban találkoztunk ilyen esetekkel. Mi örülünk a szép ké­peslapoknak, de nem tudunk mit kezdeni velük. Szóval csak úgy fogadhatjuk el a papírokat, ha mindenki megveszi a nyomtat­ványt és azt kitöltve, postán be­küldi vagy szőnélyesen behozza hozzánk. De arra is felhívnám a figyelmet, hogy ne fénymásol­ják le a nyomtatványokat - elő­fordult ez is -, mert így ugyan­csak nem tudjuk elfogadni az igénybejelentést, mivel a számí­tógép visszadobja a papírokat.- Más kérdés: minket is meg­kerestek már sokan és arról ér­deklődtek, hogy ha nem kárpót­lási jegyet, hanem életjáradékot kérnek, akkor elvesztik-e nyug­díjukat?- Ezt nem tudom ki találta ki, de erről szó sincs. Pont ellenke­ző a helyzet, mert a nyugdíj az életjáradékkal tulajdonképpen kiegészül. Magyarán: nem von­ják el, hanem így több lesz az illetők havi jövedelme. N.T. Közvilágítás a lakótelepen a napokban megoldódik Kisújszálláson az ÚJ lakótelephez vezető csorbái úton a közvilágítás. A Utász tiszafüredi szerelési csoportja több mint 500 méter bosszúságban szerelte fd a „fényt”. Fotó: T. Z. Magyarország földterülete a művelési ágak megoszlása szerint (1990) 1.000 hektár % Szántó 4.712.791 50,7 Kert 341.156 3,7 Gyümölcsös 95.075 1,0 Szók) 138.476 13 Gyep 1.185.570 12,7 Mezőgazdaságilag művelt terület 6.473.068 69,6 Erdő 1.695.398 183 Nádas 40344 0,4 Halastó 26355 03 Termőterület 8335.665 883 Művelés alól kivett terület 1.067318 113 Összesen: 9303.183 100,0 használást, az óriás erőgépek üze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents