Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-27 / 199. szám

4 Húszon innen—tízen túl 1991. AUGUSZTUS 27. Puccs neki! Megint megkönnyebbülhet a vi­lág. Szinte hallom, ahogy felsza­kad a sóhaj alólam az aggódó égi­testből - bizonnyal meghűltek medrükben a folyók. Igaz, ami igaz, kicsit berezeltünk, megnehe­zült a levegő körülöttünk. Észreve­hettetek, valami fojtott csend ülte meg „percekre” az országot is. A pápa lábanyomába sár fröccsent, távoztában elsötétült az ég a világ egyhatodán. Hál’istennek (és Jel­cinnek) kiderült időben, hogy csak futó felhőzet volt, puccsféle. Nem a szokásos elhúzódó, véres dráma, az emberéleteket követelő, hanem meghitt és családias. Diadalba torkolló! Azért két este így is Keleten nyu­godott le a nap! Kidrukkoltuk sok- millióan ez alatt a hatvan-egyné­hány óra alatt, hogy így legyen. S ki hitte volna, a kíméletlen hideg- háborús évtizedek után, hogy meg­történhet valaha ez a birodalmi kézfogás, hogy már-már barátja­ként fogja emlegetni Amerika feje tengerentúli kollégáját; annak a másik koldus félgömb sorsa alaku­lásának letéteményesét. Persze, igaza van, népének pedig egész egyszerűen ez az érdeke. (Bár az is kiszisszent fogai között, hogy saj­nálja - de nagyon -, hogy látogatá­sakor Jelcint csak a „hátsó ajtón” engedte be a Fehér Házba...) Ez a Medve már különben sem az a Medve, de nem is Misa mackó, a plüssbábu. Szóval vége hát. Jancsó filmbéli rémálma így nem lesz már soha valóság, avagy Isten mégis előrefe­lé megy!?... técsi / Állatságok (További részletek Konrad Gesner - züri­chi szobatudós és városi orvos - 1551-ben készült müvéből:) Az oroszlán: Az oroszlán a négylábúak királya, amit mindjárt elárul széles, bozontos mellkasa, fenséges termete, járása, komoly arckifejezése, hatalmas karmai. Merész, bátor, pompás, erős, vi­dám természetű állat... Szeme ré­mületet keltő, fogai élesek, hatal­mas nyakában nincs ízület, ezért is nem tud hátra nézni. Farkukkal sokszor csapkodják saját testüket, így ingerelvén magukat a harcra. Az oroszlán a természettől fogva melegvérű, ezért nem búja a nap­sütést Ha valamely állatot üldöz, rendszerint ugorva ejti el, ha azon­ban maga menekül, nem ugrik... Hosszú életű, előkelő, nagylelkű, erős és férfias jellemű állat Áhítja a győzelmet, de emellett elnéző, igazságos és hű azokhoz, akikkel együtt él. Járás közben farkával el­simítja a nyomait, hogy a vadász ne követhesse és meg ne találja kölykeit. A leopárd: A leopárd félelmetes állat, falánk és fürge, és nagyon- nagyon vérengző. A leopárdok szörnyen szeretik a bort, hihetetlen mennyiséget tudnak belőle inni, rendszerint akkor lehet őket meg­fogni, amikor lerészegednek. Az embert a leopárd szörnyen gyűlöli, még a festett képét is szétszaggatja. Ha azonban halott ember fejét pil­lantja meg, elmenekül. Az ilyen vadállatnak persze kevés a haszna. Szőrméje ritkán kerül el hozzánk. Szárnypróbálgatások Munkácsi Tamás verseiből Illicit Sárga rudakkal a zsebében Vasszínü szűrrel a fején Kábult rugókkal a szemében Stílszerű giccsel telve így... így jelenik meg majd Elővakarja belőlem az örömet Földbe fojtja gigászi vészfüty- tyeinket Kitörli romlott tabugödrünket Blansíroz minden lágyult má­mort így jön el a tám A vastagokat? őket addig üti Széklábbal míg meg nem hal­nak Csak azért, mert már nem lehet őket elviselni Életünkre törnek A tám bolondít mindenkit Ezüstszőke tejet majszol Spekulánsokba mártja lehele­tét Rekedt vonalaknak int megálljt Sötét enyészettel néz farkas­szemet Barátunk helyre tesz mindent Odébbcsúsztatja a borzongást Hamvasztja a mélybetiportak láncfonalait Vízbe hajítja a szemlélődő sze­meit Kiszürcsöli jótéteményízü sza­vainkat ő az aki nem cecelegyez Félgömbszínü szép nőket... Saját lebernyegünkbe hara­punk Vagdaléksóhajunk elmélyül Nyilvános pillantásokba do­bunk tárgyakat Nem áll meg egy helyen Ajtónkról leszakadt nyikorgás Szemünkből kiszáradt fény Kimondott vad nemszeretés Súgó-búgó huncut megbántás Mindezt összegzi elhajítja Távirati simogat ás hallatszik Test télén vágy eltérítése látszik Lefizetett gondolat kering V_________________ Kiterjesztett tudás satnyul Vállrángással vesz tudomást minderről Vaktában szabdalja a szmogot Vakon lép a veszélybe két láb­bal Vajszívüen megsimítja a bűnö­sök arcát Vadul vájkál mások bensőjé­ben Hosszú szájjal röhög Körbe-körbe nézek látom itt van Mégsem lehet észre venni Mégis láthatatlanul jár-kél; Kínhalál szemei kacajt fakasz­tanak Mindig gyalog fut Péppé aszalt aforizmákat zeng Minden szájtalant szájon csó­kol Szemtelenül belénkfecskendezi magát Elűzi a zúgó magányt sfélelmet Olyan jó, hogy itt van Lessük, hogy mit mond Kérünk tőle, mert neki van Barátait megöleli értük él... Csak a vastagokat nem kíméli. Explicit Ma ismét nehézfegyverekkel lőtték a tömeget. Százötven halálos áldozat. A gyilkosok hazamentek. Hazamentek, leültek a tévé elé, eltek, 'utak, elolvasták az esti újságot, nézték a pókokat a falon, nyikorgó ágyra ülve megcsókolták kedvesüket, lefeküdtek... Csak éjféltájt riadtak fel; papírkedveseik hamuvá égtek, ólomtestüket a tűz ólomgomolyaggá olvsztotta. .Jsten áldjon, jó vitéz, halálba mégy, halálba!' ______ _______J A diszkó messze van Beállt a sötét. Gépem a szokásos­nál is jobban zümmögött. Szombat esti utam hátralevő szakaszára csak az unalom kísért el. Két stoppos lengetett Lányok. Megéreztem, ki­zárt, hogy szívük akkorát dobbant volna, mint régen az enyém, ami­kor végre valahára megálltak mel­lettem, főleg ilyen idő tájt. Mintha nem rám vártak volna. Persze nem Még tart a tangás időszaka Távol álljon tölünk a kon­zervativizmus. Leplet a pan­gás időszakára, és lebbenjen fel a fátyol a lényegről. A mérték a képen látható aranymetszés legyen. Még tart a nyár, de fél fenékkel már az őszben vagyunk. Nem baj, ha hidegebbre fordul az idő, mert ahogy a dal mond­ja, lehet fgy, lehet úgy, az ál­mok mezején találkozunk ml még, ö meg én. is lényeges ez. Hazáig majd jót fe­csegünk, egyúttal törlesztek vala­mit abból a tetemes adósságból, amit mint ingyen utazó, derék gép­kocsivezetőknek köszönhetően halmoztam fel az évek során - gon­doltam én. Immár nyugatinak szá­mító keleti gyártmányú hajtányom akkora meglepetést okozhatott, melynek következtében szavuk is elállt. Annyira, hogy egy,.hellóra” vagy egy „köszire” sem futotta. Sebaj, a fontos az, hogy most már jobb a kocsi útfekvése. Nem pattog annyira. Rafinál tabbnál rafináltabb kérdésekkel kíséreltem meg be­szélgetést provokálni, de az ered­mény siralmasabb volt, mint ami­lyenek az első idegennyelv-órán adott kurta válaszok lehetnek. Rá­adásul olyan kelletlen hangon szólt az okosabb, amely rosszabbul esett mint az iskolatáblán megcsikordu- ló köröm hangja, más hideglelést okozó műveletről nem is szólva. Végül is - zártam le egy gondolat­sort - jól néznénk ki, ha az utak mellé csak vándor regősök, vagy trubadúrok állhatnának ki. Szélvédőmnek csapódva apró rovarok fejezték be szárnyalásukat. Mint az emberek, talán ők is visz- szapergették eseménytelen múltju­kat. A benti történésekhez képest az ő életük kalandok valóságos so­rozata lehetett. Szerencsém volt, hogy ragyogott a telihold és a kilo­métertáblák is jól látszottak. Szóra­kozottan hol ide, hol odanéztem, és egy rég elfelejtett dalt fütyültem. Reméltem, nem sértődtek meg hogy felvettem őket.- Lehűlt a levegő - váltottam frappánsan témát. - Nem fázol? - kérdeztem a mellettem ülőtől.- Nem. Egyébként is hajnalban még hidegebb van - világosított fel, s közben attól tartottam, hogy a kis levegővételtől szemértelenül fel­jebb húzódik egyébként sem hosszú, testhez simuló ruhája.- Hajnalban?- Igen, a múltkor is akkor men­tünk haza a diszkóból.- Hoppá!- Kisújon nincs jó diszkó. - A múltkor is vettem egy rágógumit és 20 forintot kértek érte - tette világo­sabbá a homályosabb részleteket a másik. Kinyílt a világ. Jól kiveséztük ezt a témát. Otthon voltak benne. Az ilyen lányoknak tényleg a diszkó­ban a helye. Miért is ne? Elvégre mindenki szeret szórakozni. Tud­juk, Szolnokon sokkal több min­dent lehet csinálni szombat este. Itt van például a tánc. Aztán az is ki­derült, hogy nemrég még a Szom­szédok teleregény egyik szereplő­jét is látták. Hihetetlen, de őt is hajnalban, ahogy éppen ment az utcán. Előkerült még sok ilyen ér­dekes történet. Egy szó mint száz, Törökszentmiklós után úgy bel­emelegedtünk a társalgásba, hogy kis híján rágyújtottunk egy cigaret­tára. Nem bántam meg, hogy megosz­tottam velük a szűk légteret Vala­mit mindig tanul az ember: minek veszek én fel este, diszkóba tartó lányokat? Szerencsére a természet egyenlőségpárti. Lehet patikamér­legen méri a fej adagját ám kézzel­fogható adományokkal kárpótol - jutott eszembe, amikor végre kiká­szálódtak rafináltan kiképzett li­muzinomból. Egyik barátom min­den helyzetben jól használható szó­lása töltött el ismét igazi békével: aranyos itt mindenki. szurmay Madonnával az ágyban... és az ágy szélén di.) Ott folytatódik az exkluzív interjú, ahol legutóbb abbamaradt...- Szomorúan és nyíltan bevallja barátainak, hogy Sean Perm volt az a férfi, akit a legjobban szeretett...- Igen. Azt hiszem hogy kettőnk között a probléma abból fakadt, hogy túlságosan is hasonlítunk, egy kicsit olyanok vagyunk, mint­ha én a húga, ő a bátyám lenne. Nagyon izgató volt attól, hogy olyan lázadó, őrült, vad, idomítha- tatlan. Mindig az olyan férfiak von­zanak, akiken nem tudok uralkod­ni, olyan erős egyéniségek, mint Warren Beatty, vagy olyan veszé­lyesek, mint Sean. De van egy pil­lanat, amikor már túl messzire mennek a dolgok... Volt, hogy arra ébredtem éjszaka: „Uramisten! Hozzámentem életem nagy ő-jé- hez, de vége.” Egy válás épp olyan fájdalmas, mint egy haláleset, de remélem, idővel újra jóbarátok le­szünk.- ön szerint egy férfi szemszögé­ből nézve könnyű magával élni?- Biztosan nem. Nagyon kevés az olyan férfi, aki nem érzi magát fe­nyegetve attól, ami vagyok, vagy az életstílusomtól. Nagyon nagy csodálattal és gyengédséggel visel­tetek azok iránt, akiknek van bátor­ságuk arra kérni, hogy velük járjak, ugyanis nekik valószínűleg fogal­muk sincs, miféle kalandba keve­rednek ezzel.- És mi a véleménye, vajon a nők kedvelik önt?- Azt hiszem, nagyon sokan sze­xuális fenyetésnek éreznek engem. Jelenleg valóságos polémia folyik a feministák között: vannak, akik azt mondják, hogy én visszafelé lendítettem a nőmozgalom ügyét, mások pedig pont az ellenkezőjét mondják, miszerint előre. Én sze­mély szerint azt gondolom, hogy az intelligens nők nem tekintenek fe­nyegetésnek.- Ha időnként vakációzni megy, mit csinál leginkább?- Nem szeretem a nyaralók men­talitását. Nem szeretek napon süt­kérezni, vagy egy hetet eltölteni egy yachton, elmenni a hegyekbe, síelni, ez nem az én világom. Ne­kem az ideális nyaralás az, hogy elmegyek például Londonba vé­gigjárni a színházakat, vagy Párizs­ba, ahol múzeumba járok, vagy pe­dig egész egyszerűen otthon mara­dok olvasni és írni.- Úgy hírlik, hogy ön félelmetes üzletasszony, vagyonát pedig két­százmillió dollárra becsülik...- Mondjuk úgy, tudom hova te­szem a pénzem, s hogy körültekin­tően fektetem be. Kétszázmillió dollár talán az az összeg, amit egész életemben összekerestem, de az biztos, hogy ennyi nem marad, mi­után kifizettem az összes számlái­mat és az adót.- A filmben egyetlenegyszer lát­juk sírni, mégpedig barátja, a festő, Keith Harring halálakor. Egyéb­ként turnéja bevételeinek 10 száza­lékát az AIDS-esek javára ajánlotta fel.- Könnyű pénzt adni, ha van bő­ven.- Végül is örül, hogy megcsinálta a MADONNÁVAL AZ ÁGY- BAN-t?- Igen, nagyon elégedett vagyok, hogy megcsináltam, s ezután a film után magamat is jobban szeretem egy kicsit.- Akkor ez haladás, hiszen ön gyakran nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem szereti saját ma­gát...- Ez örök probléma marad szá­momra, s egyébként ez az egyik oka annak, hogy annyit dolgozom. Vannak pillanataim, amikor kétel­kedem, s felteszem magamnak a kérdést: vajon intelligens vagyok- e? Tehetséges? Érdekes? S vannak más pillanatok, amikor tudom, hogy az vagyok, és egy kicsit job­ban szerethetem magam. De ha az embert egy olyan közönség ítéli meg és bírálja amelyik nagyítóval figyeli az embert, akkor nagyon ne­héz dolog mást csinálni. Volt idő, amikor kezdtem én is elhinni mind­azt, amit az emberek mondtak ró­lam: hogy én csak egy hideg, nagy- ratörő, számító cafka vagyok, aki­nek csak a siker számít, s minden­kin uralkodni akar. Aztán a filmet megnézve, azt mondtam magam­nak: Nahát! Hisz én egy nagylelkű valaki vagyok. És azt hiszem, na­gyon sok dolgot megbocsájtottam magamnak. Ügy éreztem, hogy sokkal barátságosabbnak kell len­nem magamhoz, s hogy több tole­ranciával, szeretettel kell viseltet­nem önmagam iránt. Mozimesék Sam Raimi: Darkman Ezt a filmet ma még nem lehet megcsinálni! Hibátlan mérnöki munka, a képi lehetetlen egy verzió­ja - képtelenül jó! Továbbmegyek, szerintem egyenesen felülmúlhatat­lan 1991-ben, egyszerűen, mert nem érkezett még el az ideje, hogy üyen filmeket gyártsanak. A Darkman így már a jövő század filmje! Ám alig jelent meg a mozikban, néhány vak­merő, sznob kritikus(hölgy), máris és mégis besorolta az áúag-tökéletes tömegtermék kategóriájába. Meg­nézve azt kell, hogy higgyem, ők nem láthatták a produkciót, vagy legalábbis nem ezt Mert össze­vissza irkál/beszél aki össze meré­szeli vetni a miénket a megszokott amerikai akció-futószalagtermékek­kel. Megvallom, én nem találtam er­re való utalásokat benne: ez már egy új műfaj. Igazán csak azt nem értem, hogy tudták a világ elől ennyire el­dugni a filmet eltitkolni egy techni­kai remekmű születését Hogy, hogy nem dongták körül a legyek világra- hozatálát - ahogy megszokhattuk -, miért nem kotyogták ki jóelőre mű­helytitkait így persze még sokkal megrázóbb lett a meglepetés, s feled­hetetlen a film. Még aki nem is tisz­teli különben az ilyesféle látványba- zárt, klipp-kalandfilmet, annak is le kell, hogy essen az álla attól a kör­mönfont alaposságtól, abszolút pre­cizitástól, ahogy a majdhogynem tel­jesen ismeretien alkotógárda dédel­gette sci-fi meséjét. Nem csoda hogy vei őtrázó hallgatás üli meg i nézőteret, egyik ámulatból a másik ba zuhan 50 forintjáért a mozinéző. Hogy mi a sztori? Egy tudós, ak egy pokolgépes merénylet folytál elveszti arcát, szembetalálja magát i Gonosszal. A törtető, elvakult üzlet emberrel. Kezdődik újra a nagy é örök csata - kettejüké -,a pólusol harca, miközben kíméletlen tempó ban zúdul le a vászonról a sokfél hatás, kép. Mert a lángelme nem tá gít, szembeszegül. A szintetikus bő - saját találmánya - ezerarcúvá teszi könnyedén vál togatja megjelenései i Ám az új anyag még nem tökélete; 99 perc után mindig megsemmisül, alóla előtűnik ugyanaz a szétégei külső. S mögötte egyre inkább meg sérül a személyiség is, kicserélődi az ember, s helyére beköltözik eg másik, Darkman. Már nem képes el viselni az Egyetlen Nő szerelmi serit, mindinkább tisztába kerül el fajzottságával. Kilép hát az ajtón, bt levész a tömegbe - mindig valami lyik új arcát viseli. 6 maga lesz tömeg. Megrázó vég. Mondom, szenzációs a film, vali Sággal belefárad a szem mozgalma: ságába, villámgyors áttűnéseibi Egyedül csak a nyúlós muzsiké bosszankodom, mert nem épül sze vesen a képekbe, csak rájuk, közéjt csorog. A zene így lebeg a történi fölött, alárendelt marad, s néhol < kifejezetten zavaró, elvonja a ügye met. Tulajdonképp egy másik fii: zenéje! De mindegy. Még így százszorta a Darkman, mintaTenr nátor gyötrelmes második része. TécsIZoltá Alek Keshishian Madonnával az ágyban Már az is különös állítás, hoj eme produkció rendezővel bi Mindegy. Még egy „rendezetler filmnek is jobbnak kellene lenn Ettől legalábbis. Nem akarok sen! sem lebeszélni (dehogynem), de az alkotás pontosan 114 perccel tö mint amennyit érdemes látni belő Hamis, ám nem kis hamis. A sho business centrifugájában kerin fröcskölős filmes végtermék. A cl kumentum műfaj meggyalázása, r velhogy hitelesnek próbál látszóc a Ids Piszok Hiszen hiteles árr szentimentálisán vicsorgó apuka, meg a sok huncut táncos-homok bociszemű legény. Egyikük, a fi kéjesen ásítozó befejezésekor rádi ben, hogy ő még Madonnátis szert Hiába, Madonna mindenkié. Még ágyban is. Hatvani Tarn

Next

/
Thumbnails
Contents