Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-26 / 198. szám

1991. AUGUSZTUS 26. Sportextra 13 Nem tetszenek az arányok Bármennyit is gondolkodom rajta, számolgatok, töröm a fejem, nem tetszenek az arányok. Itt van mindjárt a vízilabda. A befejeződött bajnokság tizenkét fős mezőnyét hét fővárosi és öt vidéki csapat al­kotta. (Most már rosszabbodott, 8-4 az arány.) A magyar válogatottba mindössze egy vidéki játékos került mutatóba, az azóta már Jugoszlá­viába szerződött, szentesi Tóth László. Klubtársa, Horváth Csaba pél­dául, aki a bajnokság gólkirálya is volt, szóba sem került a válogatás­nál. Nem beszélve az olyan nagy hagyományokkal rendelkező vidéki bázisokról, mint Eger, Szeged vagy Szolnok. Ezekről a helyekről egyetlen egy játékos sem illik bele a szövetségi kapitány elképzelései­be. Igaz, az eredmények olykor mindennek ellentmondanak, mégsem tudom legjobbjainkat magyar válogatottnak elfogadni, mert azt csak fővárosi játékosok alkotják. Hajdan elképzelhetetlen volt vízilabda­válogatottunk két-három egri, szolnoki vagy szegedi játékos nélkül, ma azonban a fővárosi szövetségi kapitány már nem lát túl néhány budapesti uszodán. Eszébe sem jut például a fiatal és a válogatottban biztatóan bemutatkozott Kiss Zoltánt hazavinni, nem beszélve a mint­egy százszoros Pintér Istvánról. Igaz, ők „csak” szolnokiak. Szóval ezért nem tetszenek az arányok. Mint ahogy a magyar kosárlabda válogatott kialakításánál sem. Már korábban is szóba került, miként lehetséges az, hogy a magyar bajnokságot nyet Szolnoki Olajbányász férfi csapatából csak egy játé­kos került a keretbe, ugyanakkor a harmadik helyen végzett Tungs- ramból négy, de még a Bp. Honvédből is többet tartottak érdemesnek a címeres mez viselésére. A válogatott szakvezetői tájékoztatták ugyan a közvéleményt az elveikről, amit megmagyarázni lehet, de el­fogadni nem. Szóval ezért sem tetszenek az arányok. Aztán olvasom az országos szaksajtóban, hogy három nemzetközi labdarúgó-mérkőzést vidéken játszanak. S mindhármat a Dunántúlon. Később újabb sportműsort közölnek, amelyekben erős külföldi csapa­tok is szerepelnek. És hol rendezik ezeket? Természetesen a Dunántú­lon. Mintha a Dunától keletre eső terület alkalmatlan lenne mindezek lebonyolítására. Mintha az ország egyes sportvezetői lebecsülnék ezt az országrészt, mintha alacsonyabbrendűnek tartanák, olykor az az ér­zésem, hogy - legalábbis sportvonalon - ketté akarnák osztani hazán­kat. Bizonyítják ezt például azzal is, hogy a vízilabda hagyományok­kal egyáltalán nem rendelkező Sopronban rendezik a nemzetközi ju­nior vagy ifjúsági tornákat, figyelmen kívül hagyva e kis írás elején említett, több olimpiai bajnok vízilabdázót nevelt városokat. Tovább gondolkodom, de hiába. Nem tetszenek az arányok! ^_______ _______________________________________________-taki-j B eszélgetés a kétszeres olimpiai bajnoknővel „Családdal teljes az élet” Az ünnepi rendezvények egyikén a tiszafüredi sakkbarátok, szimultánt játszhattak a kétszeres olimpiai bajnoknővel, Mádl Ildikóval.- Mennyire nehéz tíz táblára figyelni egyszerre?- Könnyebb, mint a versenyzés, ott sokkal na­gyobb a feszültség. A szimultán félig-meddig szó­rakozást is jelent számomra. Ahogy sétálok a táb­lák előtt, hirtelen észreveszem az egy-egy szép kombinációban rejlő lehetőségeket. A „nagy” mérkőzéseken azonban órákig tarthat a kidolgo­zással járó izgalom. Nem mellékes az anyagi része sem a dolognak. Fizetésem meg sem közelíti az átlagot. Pedig fo­lyamatosan vásárolnom kell az új könyveket, és számítógép nélkül ma már meg sem lehet élni eb­ben a sportágban. Hihetetlen sebességgel kell kö­vetni a fejleményeket.- Milyen képességek kellenek ahhoz, hogy vala­ki élsakkozó legyen?- Szerintem legfontosabb a fejlett kombinációs érzék. Ismerni kell a változatokat, azután először 4-5 lépésre, majd mind többre kell előre látni a várható eseményeket. Úgy gondolom, a nyitást és a végjátékot meg lehet tanulni, azonban a tehetség a legnehezebb részben, a középjátékban mutatko­zik meg. Én hatodik osztályba jártam'amikor elhatároz­tam, hogy sakkozó leszek. Nagyon lelkiismeretes edzők foglalkoztak velem. Bár egyik tanárom ma­tematikust akart belőlem faragni, nem hagytam magam eltéríteni. Az is igaz, hogy ekkor már 16 éven aluli világbajnok voltam.- Hogyan alakult pályafutása?- Úgy ’88-ig folyamatosan felfelé ívelt a pá­lyám. A 20 éven aluliak mezőnyében kétszeres európabajnok, majd világbajnok lettem. Négyszer versenyeztem az olimpián, ’88-ban és ’90-ben meg is nyertük a bajnokságot. Két évente rendezik a zóna versenyeket, többször jutottam már a zóna­közi csoportba. Idén Hajdúszoboszló lesz a szín­helye szeptember 30-tól a világbajnoki zónaver­senynek, ahol természetesen elindulok. Jövőre is­mét szeretnék kijutni az olimpiára.- Milyen a viszonya a Polgár-családdal?- A lányokkal nem vagyok rosszban. Nincs kö­zös érdeklődési körünk, ezért nem járunk össze. A papával viszont megszakítottuk a beszélő vi­szonyt.- Mit jelentett az Ön számára a klubváltás?- Eddig szülővárosomban, a Tapolcai Honvéd SE-ben sportoltam. Decemberben lejárt a szerző­désem, sajnos nem akarták meghosszabbítani. Megkerestek a magyar bajnok Budapesti Honvéd­től és én a tárgyalások után elfogadtam az ajánla­tot. Ez év végéig írtam alá. Most, hogy a legna­gyobb kluboknál is óriási a bizonytalanság a jövőt illetően, megpróbálok magamnak támogatót ke­resni. Eddig még nem sikerült. Sajnos a sakk nem tartozik a legnépszerűbb sportágak közé.- Úgy hírlik, házasságkötésre készül.- Valóban. Dobos József miskolci sakkozó fel­esége leszek a napokban. A fővárosban lakom há­rom éve, ott is maradunk. Vidékről nagyon nehéz­kes az ügyintézés. Háztartást is vezetek, így kevés a szabadidőm, pedig jóval többet kellene játsza­nom. Magamnak intézem például a versenyeket, a repülőjegyeket. Csak a leendő féljem segít ebben, de hát ő is sakkozó - velem közel azonos szinten áll -, megértjük egymást. Azt hiszem, nem tudnék mit kezdeni egy „nemsakkozóval”. Tervezünk persze gyerekeket is, kettőt, mert a családdal tar­tom teljesnek az életet (bcs) fotó: M. J. Kosárlabda A bajnokcsapat legújabb „bányászai” Viktor Zsarkov még két hete sincs, hogy Szolnokon tartózkodik. Akárcsak Tyubin, Leningrádból érkezett (1980- 84-ig csapattársak voltak), ott kosarazott már nyolcéves kora óta. Ráadásul nem is ez volt az első sportága, hanem az úszás, ami igaz, hogy jól ment, de elmondása szerint borzasztóan unalmas volt iskola előtt, majd utána is állandóan a két fal közti távolságot egyes egyedül róni. Ka­póra jött, hogy a suliban kosarazni hív­ták, ez már sokkal érdekesebbnek bizo­nyult Pedig akkoriban még átlagos ma­gasságúnak hitte magát a mára 198 cm- re nőtt szakállas univerzális orosz . Ná­lunk szemmel láthatóan Rasiddal érzi legjobban magát, mint kiderült az ő tele­fonjának hívószavára engedett a szolno­ki csábításnak. Barátságuk még a szovjet bajnokságból ered, újabban pedig együtt járnak a strandra és esténként a Boss­klubba biliárdozni (Vityinka - ahogy Abeljanov mókás kedvéban szólította - elárulta, előszeretettel hódol eme szen­vedélyének). Témát váltva Viktor föl­emlegette pályafutása eddigi legnagyobb sikereit: 1983-ban a junior Európa-baj- nokságon harmadikok voltak, két évvel később ugyancsak a juniorok között a spanyolországi vb-n, egy hellyel előrébb rukkoltak. Olyan sztárok társaságában bűvölte a labdát, mint Szabonisz, Vol­kov, hogy csak a legnagyobbakat említ­sük. Ezt követően két évig még váloga­tott volt, aztán a Leningrádi Szpartak színeiben növelte ázsióját. 1984-’87-ig rendre másodikok voltak az országos bajnokságban, mígnem tavaly a talliniak (Rasid egykori csapata) mögött megsze­rezték az ezüstérmet. Zsarkov egyelőre egy évre írt alá, ha a hivatalos dolgokat sikerül elintézni, felesége és 14 hónapos kisfia is Magyarországra utazik. Viktor a kosárlabdázáson kívül üzleteléssel fog­lalkozik, a konkrétumok kitárásától azonban mosolyogva elzárkózott. Jáhni István Szegedet cserélte fel a Tiszának valamivel fentebb elterülő vá­rosára. Egyébként veszprémi születésű, ott kezdődött kosaras pályafutása a gim­názium második osztályában. Akkor még az NB I-ben játszott a csapat, így érettségi után sem akart elszakadni társa­itól. Maradt, közben kitanulta a nyom­dász szakmát. Jól időzített, hiszen mire megszerezte a szakmunkás bizo­nyítványt, a Veszprém a kiesés sorsára jutott Pisti váltott, jelentkezett Szegedre, a főiskola levelező tagozatára, testneve­lés szakra, közben a Szeol-Délép lecsa­pott rá. Az egykoron ifjúsági válogatott, 26 éves, 200 centis, szimpatikus játékos hét évet töltött a „napfény és diákok vá­rosában”, és most bedobót keresvén Szolnok következett. Közben felvilágo­sították, a bedobó posztot időnként cen­terré kell módosítani, ami nem lesz telje­sen szokatlan, hiszen ’89-ig hasonló fel­adatoknak kellet eleget tennie. Jelenleg egy esztendőre szóló megállapodás köti a bajnokcsapathoz, mivel felesége, a Szeged SC NB I-es kosarasa. Zsemberi Erika egyelőre marad a csapatával. Ist­ván eddigi tapasztalatai alapján 15 pon­tot dob átlagban, reméljük ezt a soroza­tot csereként is sikerül majd megismétel­nie. Hosszú István, vagy ahogyan a bará­tok (sőt most már a szurkolók is) szólít­ják: Hosszú Puska Bajáról érkezett a Ti- sza-partjára. Itt kezdte a sportág alapjai­nak „tanulmányozását” anno 13 éves korában, és kétéves Honvédos (katona­ság) kitérőtől eltekintve egészen az idei nyár végéig ott nyűtte a labdát. Mivel a bajaiak szőreit helyzetben vannak - még az sem tisztázódott, egyáltalán működő­képes lesz-e a szakosztály -, a bajnok- csapathoz szerződött a lassan 30 éves bedobó. Mint kiderült, két évvel ezelőtt is kacérkodott már a gondolattal, már­mint ami a Szolnokra való távozást illeti, akkor talán a folyamatban lévő házépítés akadályozta meg tervei megvalósításá­ban. Reméljük, a sikeréhségét még nem elégítette ki a bajaiakkal nyert MNK győzelem 1987-ben, sem a bajnokság­ban elért második és harmadik helyezé­sek, de még a ’84-’89-ig tartó felnőtt válogatottsági „hullám” sem. Utóbbiból akkoriban családi gondok miatt került ki (felesége éppen második gyermekükkel volt terhes), így jobbnak látta lemondani a kerettagságot. Ha már a családról esett szó, Puska nejével, 5 esztendős Gergő fiával és 2 éves Katinka lányával telepe­dett le - egyelőre? - két idényre a megye- székhelyen. De honnan a „Hosszú Pus­ka” elnevezés? Annak idején, még az if­júsági válogatottal Dunavarsányban edzőtáboroztak, és egy indiános film hő­séről ragadt a 195 centis kosarasra e név. Úgy tűnik, szerződésére végleg pont ke­rül, és a szövetségben szabályozott pén­zösszegeknek megfelelően a bajaiak kis­sé lentebb adnak „kérésükből”. A Du- na-partján 25 pont körülire taksálta telje­sítményét, ezt több jó társ lévén nehéz­nek tartja megismételni. Szurkolók fi­gyelem, a néhány korábbi rosszalló megjegyzés feledve, Puska már régóta szimpatizál veletek. Kocsis Erika. Fotó: Dlyés Csaba. Csatát nyert a kyokushinkai Jászberényben Sokak számára hosszú időn keresztül csak a mozik vetí­tővásznán volt lehetőség megcsodálni a keleti harcművésze­teket. A ’80-as évek elején aztán egyre többen kezdték aktí­van is űzni hazánkban a karate különböző válfajait. Voltak persze olyanok, akik brutális, durva sportnak titulálták, de népszerűségének rohamos növekedését nem lehetett megál­lítani. A jászberényi Dányi László is az említett „hőskorban” kezdett el karatézni, s 1983-tól a ma már 5 dános sihan Fur- kó Kálmánnál sajátította el a technikát. Szerencséje volt, mert a kétéves Szolnoki ingázást követően a katonai behívás során a megyeszékhelyre került az ejtőernyősökhöz, ahol edzője volt a parancsnoka. Leszerelés után a herényi Zagy­va-parton vagy valamelyik pincében edzett. Tavaly szeptemberben ötlötte ki, hogy Kyokushinkai Ka­rate Klubot kellene létrehozni Jászberényben. Az elképze­lést tettek követték, s bár ugyanebben az időben még másik három karate ágazat is hirdetett felvételt, közel hatvanan je­lentkeztek felhívására. Ma már egyéves születésnapjukra készülnek. Jelenleg harminc tagja van a klubnak. A nagyká- tai Lendvai László - egydanos mester - irányításával dolgoz­nak, aki a szakmai feladatok meghatározása mellett eseten­ként edzéseket is tart. A klub egyébként sihan Furkó Kál­mán felügyelete alá tartozik, félévenként nála tesznek vizs­gát. A rendkívüli fegyelem és összpontosítás mellett végzett edzéseken a tanulók olyan speciális ízületerősítő, ügyességi izomfejlesztő gyakorlatokat végeznek, amelyek lehetővé te­szik, hogy a későbbiek során sérülésmentesen tudjanak vé­dőfelszerelés nélkül is edzeni, verrsenyezni. A magyaror­szági szabályrendszer értelmében a férfiak knok down - azaz leütés -, a nők pedig a sémi contakt - azaz pontszerzés - küzdelmekben ménk össze erejüket. A jászberényi klub egyelőre még nem rendelkezik versenyzőkkel, de terveik között szerepel, hogy két-három éven belül versenyzőket is kineveljenek. Céljuknak viszont a kyokushinkai karate meghonosítását tartják. Az eltelt egy év alatt már bebizo­nyosodott, hogy a klub életképes. Hetente három alkalommal tartanak edzést a Kossuth Ál­talános Iskola tornatermében. A gyakorlások során a fizikai igénybevétel mellett jelentős szellemi terhelést is kapnak a tanulók. Az edzések hatására testben-lélekben megerősödött karatékák sokkal jobban bírják a napi megpróbáltatásokat, mint az átlagemberek. A klub teljesen önfenntartó. A helyi­ség bérleti díját és minden egyéb kiadást a tagdíjakból fede­zik. Terveik között szerepel, hogy az ország különböző pont­jain évente megrendezésre kerülő edzőtáborokban minél na­gyobb létszámban képviseltessék magukat. Szeptember első hetében további jelentkezőket várnak. Az érdeklődők hét- főn-szerdán-pénteken a Kossuth Általános Iskola tornater­mében 18 és 20 óra között tájékozódhatnak, léphetnek be a klub tagjai közé. Szántai Napi két edzéssel készül a Szol­noki MÁV MTE női kosárcsapata, az NB I. B-csoportjának újonca az őszi idényre. A már eddig leigazolt Szőcs Melinda mellett bekapcso­lódott Kremer Éva, Pintér Györgyi és Németh Ildikó a Ganz-Mávag egykori játékosai. Az átigazolási tárgyalások még továbbra is foly­nak, azonban az eddigi eredmé­nyek azt jelzik, minden remény megvan az újak szolnoki szereplé­sére. Szóba került még a kecske­méti Krasznai Krisztina átigazolá­sa is, sorsáról szintén a közeljövő­ben születik megállapodás. A csa­pat programja egyébként némi­képp módosult, a Botond Kupa helyett inkább a szarvasi és a diós­győri csapatok ellen gyakorol He­gedűs Mária együttese. Az első komolyabb megméretésre szep­tember 6-7-8-án kerül sor Szarva­son, ahol az Agro-Komplex torná­ján lépnek pályára a szolnoki lá­nyok, a hazai közönség szeptem­ber 14-15-én láthatja őket a Véső utcában a Somlai Kupa küzdelem­sorozat keretében. Jászberényben Nyári Kupa elnevezéssel kispályás labdarú­gó-tornát rendeztek, amelyen 11 csapat vett részt A selejtezők után a döntőbe jutottak körmér­kőzéseket vívtak egymással. A legesélyesebbnek tartott DMSC-Tűzoltók együttese - a kispályás bajnokság nyertese - biztosan győzte le ellenfeleit - a Flamencot 5-1-re, a Vendéglátót 3-0-ra, és így kupagyőztes lett. Második helyen jobb gól- különbséggel a Vendéglátó, a harmadikon a Flamenco vég­zett. Az anyagi gondokkal küzdő Baja visszalépatt a hétvégén ren­dezendő Olaj Kupa kosárlabda tor­nán való részvételtől, a címvédő helyére a Csepel férfi gárdája ug­rott be, hogy meglegyen a me­zőny. Újság még a bajaiakkal kap­csolatban, hogy Hosszú István át­igazolásában még mindig nem tör­tént megegyezés, tehát a liga fog dönteni ebben a kélrdésben, ami azt jelenti, hogy a hivatalos beso­rolás szerint a Duna-partiak legfel­jebb 800. ezer forintot várhatnak a Szolnoki Olajbányásztól. Sikertelen tárgyalást folyta­tott Dunaújvárosban Hollóy Ta­más a MÁV MTE üggyvezető elnöke. Mint köztudott Tóth Ti­bor csatár visszatért a Dunaferr együtteséből a Tisza-partra, ám az első bajnoki találkozón még nem állhatott régi-új csapata rendelkezésére, mert a vételárá­ban nem tudtak megegyezni a klubvezetők. Az újvárosiak to­vábbra is kitartanak a 900. ezer forint mellet, míg a szolnokiak csupán az MLSZ által kiadott legfrissebb versenykiíráshoz kötik magukat, mely szerint a játékosért maximun 300 ezer forint fizethető. Mivel az NB li­es liga még nem tűzte napirend­jére (nem tudni miért) az ügyet, a fiatal tehetség kény­szerpihenőt tartott a hét végén. A döntés várhatóan néhány na­pon belül megtörténik, s akkor nem lesz akadálya annak, hogy a szélső beszálljon a vasárnapi Szeged elleni találkozón. Hajdúszoboszló-DMTE néven egyesült az elmúlt bajnokság vé­gén NB ni-ba felkerült hajdúszo- boszlói Bocskai együttese és a DMTE NB Il-es labdarúgó szak­osztálya - ezt sajtótájékoztatón je­lentették be Debrecenben a DMTE vezetői. A fúzió eredményeként a DVSC, a Kábái Egyetértés és a Hajdúnánási Bocskai mellett ne­gyedik hajdú-bihari indulója is lesz a labdarúgó NB II. Keleti cso­portjának. A fúzió ötlete - mint el­mondták - csupán szerda délután vetődött fel, amikoris mindössze négy játékos jelent meg a DMTE edzésén. A felkérésre - Hajdúszo­boszló polgármesterének a véle­ményét is kikérve - igent mondtak a fünlővárosi sportegyesület veze­tői, így a Hajdúszoboszló két osz­tállyal feljebb kezdi meg az őszi labdarúgó szezont, mint ahogy a tavaszi fordulót befejezte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents