Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-24 / 197. szám

12 Azt beszélik a faluban... 1991. AUGUSZTUS 24. Tiszaroffi pillanatképek Sajkanyar Azt beszélik a faluban, hogy jó öt kilométerre Tisza- rofftól, a szőke folyó ma­gyarországi szakaszának ta­lán legszebb része található. Jól beszélik, mert ilyen gyö­nyörű partszakaszt még nem láttunk. Kacskaringós, hepe­hupás földút vezet oda, de a látvány lenyűgöző: hosszan elnyúló homoktenger után lehet belegaloppolni a hűsítő habokba, míg fenn a mere­dek part tetején a susogó fa­óriások alatt sátortenger vi­rít. A sátrak előtt kiterített ruhák száradnak, távolabb bográcsban fő az étel. Sajnos ez egyszer formás, ágrólsza- kadt amazonokat, akiknek még felsőrészre sem futja, férfinézőinek legnagyobb bánatára nem bírunk mutat­ni. Helyette érjék be ezzel a felvétellel, amely talán min­den olvasónknak bizonyítja: ezért a fövenyért, napozási-, úszási lehetőségért érdemes ideutazni pár napra Szolnok­ról, de még Pestről is. Romból otthont épített Ráduly László egykoron budapes­ti, Őrmező-lakóte­lepi otthonát cserél­te fel arra a tiszarof­fi házra, amelyet akkor negyvenöte­zerért vásárolt. A romos, diiledező épületet csodálato­san helyrehozta, az udvarra műhelyt, szalonnasütőt, pin­cét épített, a portán szó szerint átalakí­tott mindent. Laci, vagy ahogyan kac- kiás bajsza miatt nevezték az „Öreg harcsa’ ’ híres kara­teversenyző, majd edző volt. Olyany- nyira, hogy 1986- os leköltözésük után is visszajárt Pestre tanítani, de a környékbeli telepü­lések kultúrházai- ban, tornatermei­ben is gyerekek tu­catját oktatta erre a szép, férfias sportra. Sajnos az életszínvonal nem éppen emelkedő volta mi­att, meg a terembérek, utazási költségek nagyon is növekvő aránya következtében Lacinak fel kellett hagynia szeretett hi­vatásával. Vállalkozó lett, és a Egyszem rendőr Ez a település azon kevesek közé tartozik, amelyet szeren­csére a bűnözés még elkerül. Jellemző, hogy egyetlen rendőr teljesít szolgálatot, de ő is oly­módon, hogy sokszor segít más településeken tevékenykedő társainak. Igaz, tavasszal akadt egy betöréssorozat, amely során elsősorban munkanapokon la­katlan, hétvégi házakat kerestek fel a hívatlan látogatók. Meg­mozdítható apróságokat, matra­cokat, mosdótálakat, gázpalac­kot lovasítottak meg. Dehát ők is, akár a közmondás sokat em­legetett korsója, addig jártak a kútra, amíg lebuktak. Mégpedig orgazdájuk révén akinél értéke­sítették, akihez odahordták az ebül szerzett javakat. Ez volt az idei legnagyobb községi bűn­ügy, és az itt lakók őszintén re­mélik, hogy az újságokban kö­zölt regényrészietekkel ellentét­ben: itt nem lesz folytatás. Mire futja és mire nem?! Kósza hírek keringenek arról, hogy Tiszaroffon az idén min­denre futja. Mint Mészáros Lász­ló jegyző úrtól megtudtuk, a hír nem teljesen valós, hiszen a 41 milliós költségvetés azért min­denre nem elég. Az összegből 35 millió az intézmények fenntartá­sára, zavartalan működtetésére szükséges, míg fejlesztésre 6 mil­lió marad. Ebből felépül az az új ravatalozó, amelynek a munkála­tait tavalyelőtt kezdték. Elkészül a Mártírok útján is az útalap, és ha minden igaz 1993-ra megépül az a várva várt és sokszor ígért műút, amely a kompfeljárótól Ti- szaroffot és Tiszasűlyt köti össze. A költségekhez a két érintett ön- kormányzaton és téeszen kívül jelentős összeggel járul a Föld­művelésügyi Minisztérium, a Ví­zügyi Igazgatóság és a Közúti Közlekedési Főosztály is. Sajnos tornateremre nem ma­rad pénz, holott ez is nagyon kel­lene. Elvégre a kiszolgáló helyi­ségek: öltözők, mosdók már el­készültek, dehát az idén ennyire futotta, futja. Talán majd jövőre. Vagy azután? Grófi szerzeményből pártház, pártházból egészségház Található egy érdekes históri- ájú épülete Tiszaroffnak, még­pedig nem máshol, mint a pol­gármesteri hivatal szomszédsá­gában. Egykoron ezt Hubert gróf vá­sárolta egyik ismerősének, aki még véletlenül sem ahhoz a nemhez tartozott, mint ő. Ugyanis a gróf úrról köztudomá­sú volt, hogy hajdanában bolon­dult a szebbik nemért, és udvar­lása sokszor eredményesnek bi­zonyult. A siker elsősorban nem, jobban mondva nemcsak a rang­jának köszönhető, hanem annak is, hogy lámpafúvás után sem hagyta el a tudománya. Egy szó mint száz, mint emlí­tettem, egyik nőismerősének megvette a mutatós házat, ame­lyet a második világháborút kö­vető rendszerváltás után a szo­cialista kormány pánikszerű gyorsasággal államosított. Né­hány évtizedre pártház lett belő­le, majd amikor a vörös csillag fakulni kezdett, megkapta az ön- kormányzat. Meg hányták, ve­tették: mire lenne jó, és végül úgy határoztak, hogy egész­ségügyi központtá alakítják. Kétszázötvenezer forintért or­vosi rendelőt, várót, nővédelmi tanácsadót, fogorvosi röntgent, és olyan helyiséget létesítettek benne, ahol jónéhány, a moz­gásszervi betegségeket gyógyító csodamasina található. Képün­kön Nagy Lajos doktor, a falu orvosa rendelés közben. Keresetlenül a közösről Aligha van még téesz a megyé­ben, amelyikről annyi elmarasz­talót írtak volna, mint a roffi Aranykalászról. Tény, ez a közös soha nem tartozott a képzeletbeli tabella éllovasaihoz, ugyanakkor az is igaz, a tavalyi évet négymil­liós, tisztes nyereséggel zárták. Megtudtuk, tartós hiteltörleszté­sük nincs, ennek ellenére nem ülnek örömünnepet, ugyanakkor nem is haldokolnak! A kereseti lehetőségekről annyit, hogy a 4 ezer 114 hektár területen gazdál­kodó tagok évente átlagosan 120-140 ezer forintot visznek ha­za. Learatták az árpát, meg a bú­zát is, miközben a gabonaválság súlyosan érinti őket, hiszen a fi­zetési késedelem befolyásolja to­vábbi tevékenységüket. Éppen ezért nagyon várják a rájuk is vonatkozó sarkalatos tör­vényeket, hiszen ezek nélkül is­meretlen a hogyan tovább. Ami a volt tulajdonosokat illeti, eddig mintegy ötven hektárt kellett ki­mérni. A többi területet továbbra is a szövetkezet műveli. Leg­alább is ebben az évben még min­den bizonnyal. Drágulnak a telkek Széltében-hosszában beszélik a faluban, hogy a nagy érdeklődés miau emelkednek a telkek árai. Nos, utánajártunk a hallottaknak, és kiderült: valóban így van. Korábban hatvankét, egyenként átlagosan ötszázötven négyszögöles telket alakítottak ki, amelyek közül hatvan már gazdára talált. Sőt negyvenen az építkezést is elkezdték, oly­annyira, hogy a porták harmadán már kész épületek állnak. Az érdek­lődés változatlan, hiszen ebben a csodálatos környezetben fekvő településre érkeznek vendégek Karcagról, Kunhegyesről, Salgótar­jánból, Püspökladányból, Érdről, Monorról, meg a fővárosból is. Ami az árak alakulását illeti, a porták négyzetméteréért korábban kétszáz forintot kellett fizetni, most pedig kétszázötvenet. Meglehet, aki nem siet a vásárlással, jövőre, vagy két év múlva megint változik az értékük. Nem nehéz megjósolni, hogy aligha lefelé... Úszik a komp Hál’istennek megint, mert jó néhány évet pihent, mikorra ismét helyrehozták. Pedig Roff és Süly között már emberöltővel korábban is kitartóan szelte a két part közötti távot az akkor még kézi- vontatású, lomha alkotmány. Most is várja a vendégeket, kül- és belföldi kíváncsiskodókat egyaránt. Valaha napkeltétől napnyugtáig szolgált a révész, és hahó kiáltással lehetett hívni. Utas szerencsére ma is akad, főleg a szezonban. Ha nagy a forgalom, több autó, és néhány tucat ember is ráfér. Úgy hogy feleslegesnek tűnt az az intelem, amit ottjártunkkor egy spicces férfi mondott hordozható búboskemence kinézetű élete pár­jának:- Középre állj mán, mer máskülönben felborulunk... feleségével együtt az önkor­mányzattól bérbe vette az ütött- kopott buszváróterem egyik ré­szét. Rendbehozatta a jobb sorsra érdemes épületet, és ma itt hangulatos fagyizót, cuk­rászdát nyitott. Jelenleg ez a munkája, de már gondolkozik újabb lehetőségen, vállalkozá­son. Egyébként nyaranta egy fillér nélkül úgy jut meleg víz­hez, hogy a slagot felteszi a cse­réptetőre. A forró cserép na­ponta ingyen biztosítja a mos­dásra, fürdésre, mosásra való forró fizet. Kérem szépen: lehet utánozni... Határidő: szeptember 30. Rossznyelvek szerint a tiszaroffi telefonálási lehetőségek hajszállal jobbak, mint a honfoglaláskori üze­netek, bár a históriában járatosak szerint jó széljárás esetén akkor gyorsabb volt a hírverés. Nem aka­rom vitatni az állítás helyességét, esetleges túlzott voltát, de az tény, hogy a polgármesteri hivatal a helyi üdülő- és hétvégi háztulajdonosok­nak, vállalkozóknak, intézmények és gazdálkodó szervek vezetőinek ezúton hozza szives tudomására, hogy Törökszentmiklós és környe­zete megkezdte egy regionális Te­lefon Rt. szervezését. Magyarul ez azt jelenti, hogy aki telefont szeret­ne, keresse fel a polgármesteri hiva­tal 7-es szobáját, ahol díjmentesen kap egy űrlapot. Ezt töltse ki, és legkésőbb szeptember 30-ig vigye, küldje vissza ugyanebbe a szobába. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a valós igények felmérése után meg­indulhasson az érdemi szervezés ar­ról, hogy ki, jobban mondva: kik szeretnének készülékhez jutni. Fel­tehetőleg, a jelenleginél moderneb­bekhez... Közel száz munkanélküli Sajnos, nem rémhír, sokkal in­kább rideg valóság, hogy itt is egy­re több a munkanélküli. Már közel száz lélek tartozik ebbe a kategóri­ába és a döntő többségük férfi. Ami bonyolítja a helyzetet, ők rendszerint szakma nélküli segéd­munkások. Ugyanakkor már akad­nak középiskolát végzett lányok, asszonyok is. Némi gyógyír a leírt negatívumokra az, hogy a közeli napokban tíz, közhasznú munkást vesz fel közülük az önkormányzat. Elsősorban utca csinosításra, bel­vízrendezésre, köztisztasági fel­adatokra. írta: D.Szabó Miklós Fotók: Nagy Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents