Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-24 / 197. szám
AUGUSZTUS 24. Szolnoki Extra 5. tólagos reklamáció nincs KGST-piaci tanácsok- Azért az nagyon megnyugtató, hogy Szolnok közbiztonsága jobb az országos átlagnáL! szerény. Eltűntek az étkészletek, edények, kristályok. Piac tehát minden nap van. Legjobb vásárolni a déli órákban, akkor minden olcsóbb. De azért állandóan résen kell lenni, hogy rá ne fizessünk az üzletre, mert itt az utólagos reklamációnak igazán nincs helye. BI. Máig sem tudom miért, de meg- orrolt rám a Szövetség ABC műbocija. A múltkor egyszerűen nem volt hajlandó nekem egy egész liter tejet tejelni. Pedig szabályosan és kíméletesen bántam vele. O viszont a füllentyű második - a ráadás - lenyomására sem töltötte fel az üveget az egy literes vonalig, legalább egy decive maradt nekem lógóban. Most mit csináljak? A környéken sehol egy eladó, akivel meg- rendszabályoztathatom a műbocit. Sebaj! Majd a pénztárnál elmondom a történteket és - szerény vásárlói logikám szerint - majd annyival kevesebbet fizetek a tejért, amennyi híja van a liternek, így utólag azonban azt is be kell vallanom, hogy éreztem: a logikám valahol sántít. Sejtésem be is igazolódott. A pénztáros hölgy kissé türelmetlenül, de mégis végighallgatott, majd közölte velem, hogy igaz, a tej tényleg jóval kevesebb a liternél, nincs mit tenni, neki egy egész liter árát kell a gépbe ütnie - sajnos. Hiába érveltem azzal, hogy az egy liter nem egy liter, szemmel láthatóan kevesebb, következésképpen nekem kevesebbet is kell fizetnem. Mire a pénztárosnő: „A tejet gép méri, a bolt nem mulasztott, így a nem egy liter is liter.” Erre már nem volt ellenérvem, kifizettem a liter tejet. Egyébként is, mit vacakolok pár forint miatt ebben az inflációs világban? Meg aztán, láttam, hogy másokkal is mostohán bánt a műboci, ők mégis hallgatnak és fegyelmezetten, morgolódás nélkül szurkolják le a pénzt. Már restellem is, hogy valamilyen vásárlói logikára, vagy igazságérzetre hivatkozva vitáztam a pénztárnál. Kifelé jövet az ajtóban egy apuka így egrecíroztatta csemetéjét: „Kisfiam, ingyen nem adnak semmit ! ” A bölcselet igaz, talán a srác meg is fogja jegyezni. Azt meg majd memgtanulja később, hogy az atyai tanács fordítva nem mindig igaz. Bizony, nekünk vásárlóknak néha a semmiért is fizetnünk kell!- bi Szolnokon, az Ideál műszaki üzleteiben, a Fázisban /képünkön/, a Métáiban és a Domusban Samsung mikrohullámú sütő kapható reklámáron, amíg a készlet tart. /Fotó: M.J./ Az a híres tűzijáték Évtizedes a múltja - ha nem több - városunkban az augusztus 20-i tűzijátékoknak. Emlékeimben édesapám nyakában ülök, úgy figyelem a vízi karnevál forgatagát. Mosolyok nyílnak a kicsik arcán, amikor egy-egy érdekes, feldíszített hajó elvonul a Tisza-part közönsége előtt. És akkor, amikor már a sötétség adja a hátteret, minden tekintet az ég felé fordul. Egyre újabb, különlegesebb patronok gyújtanak az égboltra kacifántos mintákat. Ez a hagyomány idén is várta az ünneplő közönséget. Piros, fehér, zöld rakéták ontották az égre csillagaikat, de gyönyörködtetően hatott a csigavonalban tekergőző szikraözön is. Talán nem véletlen, hogy erre az eseményre gyűltek össze legtöbben a szőke folyó mentén. Egy évben egyszer jó magunkat az univerzum kis részének látnunk. Beszűkül a tér, elhalványulnak a valódi csillagok és igazi fényességnek láthatjuk magunkat az égbolton. Fű helyett beton a játszótéren A kínálat nagy, a kereslet most - fizetés előtt - kicsi A nagy KGST piac befuccsolt, de a kicsi változatlanul él és virágzik. Kiirtani ma már nem is akarja senki. Minek, úgyis lehetetlen. Meg aztán szükség is van rá. Tudja ezt a szolnoki önkormányzat is, és szépen, fokozatosan építgeti a - talán nem a legszerencsésebb helyre telepített - KGST, más néven lengyel piacot. Legutóbb például autóparkolót építettek. Ki tudja miért, a parkoló üres, az út mellett viszont alig lehet közlekedni az autóktól. A piac minden nap üzemel, de kedden, csütörtökön és szombaton a legforgalmasabb. Azt mondani sem kell, hogy zsebesek, szerencsejátékosok garázdálkodnak a piac területén - az értékekre, a józanságunkra tehát nagyon kell vigyázni. A terepet mostanában a hazai kávé- és szeszárusok, valamint a szovjetek és a románok uralják. Kávét igazán érdemes ott venni, hiszen a jó minőségű osztrák kávét 280 forintért adják - ez olcsóbb, mint az üzletben a fél kilós - gyengébb minőségű - Omnia. Aki konyakot akar beszerezni, annak is érdemes kimennie. A jugoszláv egy literes Hamilton már 250 forintért megkapható, a Napoleon konyak pedig háromszázért. Újabban nagy mennyiségben jelentek meg az amerikai cigaretták - jóval olcsóbban a bolti áraknál. Nagyobb tételben akár fele áron is odaadják a boltihoz képest. A szovjetek főleg műszaki cikkeket hoznak - az étkészlettől az autóalkatrészen át a búvárfelszerelésig. A távol-keletiektől érdemesebb vásárolni, ők olcsóbbak. Gyakran hoznak aranyakat is, gyűrűket, nyakláncokat. Ezek többezer forintos dolgok, tehát jól meg kell nézni a portékát, mielőtt az üzlet létrejönne. Egy kis hozzáértéssel azonban a kockázat csökkenthető. Erős nagyítóval jól látszik, hogy az orosz arany próbája szinte utánozhatatlan. A gombostűfej nagyságú próbanyomatban egy szabályos csillag, benne sarló, kalapács található, és egy szám, ami a karátot jelzi. A háromszáz-egynehányas számozású a 18 karátos, az ötszázas a 14, a kilencszázas pedig csak futtatott. Apropó, autóalkatrészek! Lada, Dacia típusokhoz kapható sok minden, de nem árt tolómércével ellenőrizni a méreteket, ugyanis az árusok sokszor hoznak selejt, kidobott alkatrészeket. Az elektromos dolgokat feltétlenül próbáljuk ki - erre potom 20 forintért van is lehetőség a piac területén. A Romániából jött árusok kínálata újabban igen tam, s ha leestem, akkor is csak kék folt vagy enyhe dudor maradt nyomként, s nem koponyacsont- repedés! Lehet, hogy rtém vagyok modem, de az épséget és az egesz- séget mindennél többre becsülöm, és ezért, ha az illetékesek nem intézkednek, csákánnyal esek neki a "szuper" közterületnek - kerül, amibe kerül! Mert azt a véletlen és vétlen balesetet, amelyet az elmúlt hétvégén ott átéltem, nem kívánom még az ellenségeimnek sem. Különösen nem egy ártatlan, kis hároméves gyereknek! A "szuper" játszótérről készült fotónk is szemléletesen ábrázolja a "BIZTONSÁGOS" viszonyokat! /Kép: Mészáros J. Szöveg: L.GY./ Tíz évvel ezelőtt "nagy bölcsen" lebetonozták Szolnokon a Kun Béla körúti játszóteret, s zömében a többit is, nehogy kinőjön a gaz! Az azonban, hogy mi van, ha a gyerekek leesnek a hintáról, mászókáról stb., az akkor sem és - úgy tűnik - most sem izgatja a közterületért felelős illetékeseket. Pedig a gyomtalan beton miatt havonta átlagosan tíz baleset történik, amelyből legalább kettő súlyos, életveszélyes! Mivel a gyerekeim már nagyok, unokám pedig még nincs, akár "nyugodt" és szótlan is lehetnék. De a legutóbbi, a közvetlen környezetemben történt eset mégis arra késztet, hogy tollat ragadjak. Gyerekkoromban ugyanis én még tisztes füves placcon hintázCsönget a házaló kereskedő Határozott fellépésű, megnyerő küllemű, könnyen szerzi meg az emberek bizalmát - ilyen és ehhez hasonló tulajdonságokat említenek amikor az ideális üzletember típust kívánják röviden jellemezni. A téma iránt fogékonyabbak mindehhez esetleg odaképzelik a névjegykártyát, a táskát benne a vevőre váró termékekkel, vagy mondjuk a nyakkendőtűt. A felszínesen megrajzolt csengető személy esetünkben üzletember, pontosabban: házaló kereskedő.- Közvetlenül a felhasználóhoz juttatják el az árut. Ez a fajta kereskedelem létezett valamikor, de megszűnt nálunk. Nem tapasztalt bizalmatlanságot munkájával szemben? - kérdeztük Szegedi István AMWAY termékforgalmazótól.- Amint ajtót nyitnak, természetesen azonnal bemutatkozom, felmutatom az üzletkötői igazolványomat. Az első pillanatok itt is meghatározóak. Eddig nem éreztem, hogy gyanakvóak lennének velem szemben. Volt közöttünk olyan persze, aki nem bizonyult eléggé rátermettnek e feladatra.- Jónéhány fdm alkotója házaló üzletkötőkről mintázza műve valamelyik szereplőjét. A vásznon keserű kenyérkeresetnek tüntetik fel az Ön munkáját.- Tény, hogy sokat kell koptatni a cipőt. Tapasztalataim szerint egyelőre másodállásban éri meg ez a munka. Főállásban inkább majd akkor, ha többfajta áru lesz. Sokan érdektelenek az új iránt. Ragaszkodnak a megszokotthoz, még akkor is, ha az már kevésbé hatékony vagy gazdaságos. Abban az esetben, ha egy család megvásárolt egy készítményünket - ezek koncentrátu- mok - akkor oda egy jó darabig nem kell mennünk. Sok helyen így fogadnak: köszönjük, már megvásároltuk. El kell telni némi időnek, talán egy évnek is, hogy a vevők rajtunk keresztül megismerjék termékeinket. Ezután érdemes üzletet nyitni. Úgy tűnik, nemcsak a reklámon múlik az eladás sikere. Amit csinálunk, az a kereskedelem egy újabb területe.- Hányán dolgoznak Szolnokon?- Egyelőre öten. Mindenki maga alakítja ki vevőkörét.- sz Műboci
