Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-22 / 195. szám

1991. AUGUSZTUS 22. 5 Az Uj Néplap Kisújszálláson Bugyiparádé több szólamra: kicsi, pici, még kisebb A nyári szabadságolások elle­nére sincsen uborkaszezon, hi­szen például az önkormányzat legutóbbi ülésén is sok érdekes témával foglalkoztak a helyi honatyák. így dr. Tóth Albert or­szággyűlési képviselő beszámolt a munkájáról, majd egy szolnoki cég, a TELECOOP Kft. ajánlatot tett, miszerint létrehozná a váro­si televízió központját: stúdiós­tul, mindenestül együtt. Ez kö­rülbelül két és fél millióba kerül­ne, és aki látni szeretné a műhol­das nyugat-európai - angol, né­met, francia nyelvű - programo­kat, annak lakásonként tizenkét­ezer forint körül alakulna a költ­sége. A település illetékesei jelen­leg tanulmányozzák az ajánlatot és egyúttal azt is felmérik: körül­belül hányán óhajtanák bevezet­tetni otthonukba ezt a rend­szert. Első olvasatban a testület elé került az a környezetvédelem­mel foglalkozó önkormányzati rendelet is, amelyet a következő ülésen fogadnak el. Meghallgat­ták a családsegítő központ tevé­kenységéről szóló jelentést is, majd oly módon határoztak, hogy a település költségvetésé­nek tartalékkeretét - amely több mint nyolcmillió forint - csök­kenteni kell. A pénz egy részét valamilyen hasznos beruházásra fordítják. Egyébként megfelelő ütem­ben halad a város legjelentősebb építkezése, a három kilométerre lévő szeméttelep kialakítása« Ez egy távolabbi legelőre épül, mi­vel a régi annyira közel volt, hogy a szélső házak szinte szó szerint „kimentek” a gödrök szélére. A kialakítás mintegy ti­Megújul a zeneiskola A tapasztalatcsere nem ártana és mindez bőven száz alatt. A tulajnak pedig bizonyára még így is megéri, mert ellenkező esetben lehúzná a rolót. Csak azt nem értem, hogy amit itt kihoz­nak negyvennégyből vagy hat­vanötből, máshol, a koszos, pe­csétes abroszok társaságában miért kerül ennek a duplájába, triplájába vagy még többe. Job­ban mondva nagyon is értem, ezért ibolyaszerényen megkér­dezem: tisztelt vendéglátók! Muszáj Önöknek gyorsan, rög­tön meggazdagodniuk? Nem le­hetne olcsóbb kínálattal várni az éhes betérőket? Állítom, nem konganának az éttermeik az ürességtől. Talán tapasz­talatcserére érdemes lenne el­utazni Horváth úrhoz ebbe a vá­rosba. Hátha tőle ellesnének va­lamit... A megyét és az országot látva elámul az ember, hogy mennyit kérnek manapság például egy kétfogásos ebédért. Szalókon akad étterem, ahol három-ötszáz forintot, igaz, ottjártunkkor raj­tunk kívül csak pincérek voltak. Máshol százötvenért már meg­úszhatja a betérő, bár nem biztos, hogy jóllakik. A száz körüli ár pedig olyan­nak számít, mint a fehér holló. Azért Kisújon akad egy étterem, vagy afféle önkiszolgáló, ame­lyet Horváth Ferenc üzemeltet. Tessék megkapaszkodni, itt negyvennégy forint a menü, ezért lassanként a fél város ide­jár. De ha valaki mást óhajt enni, teheti, hiszen hatvanötért jóllak­hat. Mert ennyi a kétfogásos ebéd. A jámbor vándor elgondol­kodik: jók az ízek, elég az adag, zennyolc-húszmillióba kerül, és már azokat a nyárfasorokat is el­ültették, amelyek majd a páro­logtatásban segítik a rendszert. Az elképzelések szerint jövő őszre átadják az új telepet, így megszűnik az az áldatlan álla­pot, hogy a szélső portáktól szin­te kőhajításnyira virít, büdösö- dik és a szelek szárnyán nem kimondottan kellemes szagokat ereget a város hulladéka. Felvételünkön a régi telep egyre összébb szoruló, de ma még jókora területeket elfoglaló része látható. Az idén százhuszonöt éves a szlovákiai iglói gimnázium, amely valaha neves magyar is­kolaként szolgálta a közoktatást. Falai között az Alföldről is tanul­tak hajdanában, és a neves intéz­mény mindennapjait, hangulatát Jókai is megörökítette az egyik regényében. A kisújszállási gim­názium és az iglói középiskola között huszonnyolc éve létezik kapcsolat, és úgy tűnik, hogy a diákok kézfogásán kívül a váro­sok is hamarosan jobbot nyújta­nak egymásnak. Ottjártunkkor az iglói alpolgármester és két képviselő tartózkodott Kisúj­szálláson avégett, hogy valami­lyen gazdasági kapcsolatot ala­kítsanak ki. A vendégek elmond­ták, hogy zöldséget, gyümölcsöt, sajtot, dinnyét szívesen vásárol­nának nagyobb tételben is a nagykun városból. Cserébe bú­tort, illetve ruhaneműt tudnának adni. Hogy miképpen alakul ez a kapcsolat, következő városi szá­munkban beszámolunk róla. Hogy Karsai Lajosné május végétől ezt a szakmát választotta, abban jó néhány tényező közre­játszott. Az egyik az, hogy édes­anyja is pedikűrös volt. A másik: az átszervezések a munkahelyét is érintették, ezért határozott úgy - noha nagyon szeretett az áfész- nél dolgozni -, hogy vállalkozó­ként próbál boldogulni. Az Egészségügyi Minisztérium Pes­ten szervezett egy egyéves isko­A zene helyi otthonában napjainkban tizennégy pedagógus vezetésével kétszázhatvanhárom diák tanul. Mivel e hajdanában míves épület napja­inkra alaposan lerongyolódott, az önkormányzat elhatározta, teljesen felújítja. A tönkrement padlózatot kicserélik, új vakolattal látják el a falakat, kijavítják a tetőszerkezetet és felújítják a fódémrészeket. A munkálatok mintegy ötmillió forintba kerülnek, és a költségeket a város biztosítja. lát, amelyet eredményesen el­végzett. Hetente háromszor fel­járt tanulni a fővárosba, és elő­ször pedikűrös képesítést szer­zett. Ezt követően mehetett termé­szetgyógyásznak, és a vizsgáit kiváló eredménnyel fejezte be. Aki felkeresi, annak először a lábát teszi rendbe, a benőtt kör­möket, a tyúkszemeket kezeli, utána következhet a talpmasz- százs. Személyenként ez fél óra, és igen nehéz fizikai munka, ép­pen ezért naponta négy-öt páci­ensnél többet nem vállal. Jó ta­nácsként adja közre, hogy mivel minden szervnek a zónája a tal­pon van, senki se szégyelljen - ha csak teheti - mezítláb járni. El­végre az efféle mászkálás nem más, mint a talp masszírozása. Karsainé Éva ezekben a he­tekben szünetelteti a rendelést. Nem más miatt, mint azért, mi­vel orvosi kezelésre jár. A felvétel ne tévesszen meg senkit, hiszen az írás kedvéért az egyik fia ült bo sürgősen a szék­be... Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Nagy Zsolt Igazgatóhelyettesből igazgató Noha Fekete Sándorné szegedi születésű, 1970 óta a helyi zeneiskola tanára. 1983-tól igazgatóhe­lyettes, majd tavaly, december 28-án a kollégák igazgatónak választották. Ez az iskola nem tartozik a nagy lélekszámú intézetek közé, a tanulói mégis sok rendezvényen fellépnek. Nem beszélve arról, hogy a megyei és az országos seregszemléken több szép helyezéssel bizonyították már eddig is felké­szültségüket. Korábban is ők rendezték a zeneiskolák országos kürtversenyét, és ez az esemény a jövő nyáron ismét esedékes lesz náluk. Az iskolában egyébként ötévestől tizennyolc éves korig tanulnak a diákok zongorán, hegedűn, gordonkán, fuvolán, klariné­ton, ütőhangszeren. Mindezeken kívül magán­ének-oktatást is végeznek. Fekete Sándorné, az új igazgató reméli, hogy a személyi feltételek után a tárgyiak is megoldódnak. Azaz valamilyen formá­ban előbb-utóbb segít az önkormányzat égető tan­teremgondjaikon. A bátyjától tanult citerálni Ressinka Lajos, a Nagykun Tsz nyugdíjasa áhatvanadik esz­tendejét tapossa. Kilenc testvére volt, és alig múlt hatéves, amikor a bátyjától tanulni kezdte a pen­getés hangszer megszólaltatásá­nak a fortélyait. Ennek már sok­sok évtizede, és napjainkban ő a helybeli citerazenekar vezetője. Igaz, 1949-től a hatvanas eszten­dők derekáig keveset muzsikált, de azóta rendszeres fellépője a helyi és környékbeli rendezvé­nyeknek. Van róluk rádiófelvé­tel, hanglemez, többször minősí­tették a tudásukat arany fokozat­tal. Legutóbb Brassóban lépett fel, vastapsot aratva, miközben megénekeltette a szépszámú publikumot. A mostani citeráját Nagy Sán­dorral együtt zongorafedőlapból készítették. A tapasztalata sze­rint egy jó citera összeállításá­hoz két-három munkás nap szükséges. Korábban hosszabb ideig túrkeveieket is kísért, most pedig készül egy októberi, váro­si fellépésre. Két lánya közül az egyik Debrecenben, a másik Pesten lakik. Ők nem játszanak ezen á szép hangszeren, viszont fővárosi fiúunokája - aki mellet­te áll a képen - már most is szí­vesen kíséri nagyapját azzal a sajátos ritmushangszerrel, ame­lyeket felvételünk is bemutat. Nincs uborkaszezon Foglalkozása pedikűrös és talpmasszőr Kézfogás Iglóval

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents