Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-22 / 195. szám
1991. AUGUSZTUS 22. Hazai körkép 3 Kárpótlási tanácsadó 5. rész: A „V” jelű adatlap kitöltési útmutatója A „V” jelű adatlap 1-23-as rovatainak kitöltési útmutatója megegyezik az „F” adatlapéval, melyet lapunk augusztus 18-i számában már ismertettünk. (24-43-as rovat) 1. A „24”-„27”-es rovatba az elvételre vonatkozó okirattal kapcsolatosan minden adatot be kell írni, amelyről az igénylőnek tudomása van, és az adatlaphoz mellékelni kell a megfelelő okiratot. 2. A „28”-„30”-as rovatban a vállalkozásnak, az üzemnek a sérelem elszenvedésekor használt elnevezését kell feltüntetni, mert a korabeli iratokon ez szerepel. Csak így lehet az iratokról másolatot beszerezni (pl. cégjegyzékről, társadalombiztosítási iratokról, KIOSZ-, KlSOSZ-nyilván- tartásokról). 3. A „31”-„34”-es rovatban a ■ vállalkozás helyeként a központi (a cégjegyzékben szereplő) épület helyét kell megnevezni, és ennek az épületnek az ingatlan-nyilvántartási adatait (illetve telekkönyvi adatait) kell feltüntetni. 4. A „35”-ös rovatban a vállalkozás korabeli címét kell megadni. 5. A „36”-os rovatban a vállalkozás jelenlegi címét kell megadni. 6. „37”-es rovat: a vállalkozás államosításkori alkalmazottairól a megyei társadalombiztosítási szervtől kell igazolást kérni, a kárpótlási igény benyújtása előtt. Az igazoláshoz az alkalmazottak nevének ismerete szükséges, ezért szíveskedjen a névsort az igazolás kéréséhez összeállítani! Alkalmazottként kell figyelembe venni (a Ptk. 685. 4. b. pontja szerint) a vállalkozásban dolgozó segítő családtagot, közeli hozzátartozót is. 7. A „38”-as rovat kérdésére a megfelelő szöveg aláhúzásával kell válaszolni. 8. A „39”-es rovatban a volt tulajdonos tulajdoni hányadát minden esetben pontosan fel kell tüntetni. Felhívjuk a figyelmet, hogy külön adatlapot kell kitölteni akkor, ha a vállalkozás a házastársak közös tulajdonában volt. Ilyenkor is meg kell jelölni a tulajdoni hányadot (pl. 1/2 rész volt a férj, 1/2 rész volt a feleség tulajdona). 9. A „40”-es rovatra adható válasszal kapcsolatosan megjegyezzük: Nemzetközi szerződés akkor rendezhette valamely jogosult igényét, ha Magyarország és az az ország, ahová a jogosult a sérelem elszenvedését követően költözött, kötött erre vonatkozó szerződést. Ezekben az esetekben vagy a sérelmet szenvedő személy vagy leszármazottja kaphatott kárpótlást. 10. A „41’ ’-es rovat kitöltésekor annak kell „igen”-nel válaszolnia, aki jogosultságát nem tudja bizonyítani, és ezért bíróság, közjegyző vagy más szerv előtt eljárást kell indítania a jogosultság tisztázására. Ekkor ki kell tölteni a „42”-es és „43”-as rovatokat is! Az igényt ebben az esetben is be kell nyújtani a Kárrendezési Hivatalnak. Ha a bíróság, közjegyző vagy más szerv előtt indított eljárás során döntés születik, az erről kiállított végzést, más iratot - a boríték számára hivatkozva - pótlólag el kell küldeni a Kár- rendezési Hivatalnak. (Vége) Vízi dodzsem a Tisza-tón Két élelmes Szolnok megyei vállalkozó, Szamár Béla és Török Csaba vízi dodzsemet létesített Tiszafürednél a Tisza- tón. A saját tervezésű, különös vízijárművek úszóteste egy teherautó-gumi, amelyre egy műanyag ülőalkalmatosság van feltéve, s ehhez csatlakozik a 60 köbcentis meghajtómotor. A nem mindennapi szerkezet hamar népszerű lett a kánikulai napokon. Fotó: H. Szabó Sándor Pénz, money, das Geld Adórendszer: további harcok várhatók Sokat lehet mostanában hallani az adórendszer változásáról. Értékelések sokasága hangzik el, amelyek ráadásul a legritkább esetben egyeznek meg a Pénzügyminisztérium értékelésével. A legszebb ezek közül kétségkívül az volt, amikor maga a miniszter cáfolta kollégái kiszivárogtatott értékeléseit. Az ellentmondások sokaságára Einstein adta meg a választ. Egy pénzügyminisztériumi előterjesztés éppen őt idézi, mondván: „A legnehezebben megérthető dolog a világon a jövedelemadó.” Adózni viszont kell, mert közkiadások vannak, ez utóbbi arányait tekintve nálunk magas, tehát az adónak is nagynak kell lennie. Közmegegyezésre nincs remény Az, hogy ki mennyi adót fizet, az a gazdaság, a politika értékrendszerében határozódik meg. Nem véletlen, hogy a kormányzatnak most nem igazán érdeke a hatékony érdekvédelem. Persze, nincsenek irigylendő helyzetben, mert az alacsonyabb adóhoz a közkiadásokat is csökkenteni kellene. Ezt azonban éppúgy nem fogadja el a közvélemény, mint az adóemelést. Az igazi közmegegyezés éppen ehhez kellene, erre viszont láthatóan nincsenek eszközei a kormánynak. Nincs könnyű helyzetben a kormányzat azért sem, mert amíg a közkiadások - ha már egyszer törvényi szinten meghatározták azokat - nehezen változtathatók, főleg nem csökkenthetők. Az adófizetőknek viszont mindig van lehetőségük lavírozni, s ez többnyire az adófizetés csökkenésében jelentkezik. Kényszerhelyzetek Az állam a mai gazdasági helyzetben olyan kényszerhelyzetben van tehát, hogy adót nem csökkenthet, ugyanakkor kénytelen annak összes negatív következményét elviselni. Az adó egyébként is az, amivel ténylegesen rendelkezik az állam. Addig azonban sok lehetőség van nem fizetni. Nem véletlen, hogy a nem fizetés hivatalos módját kell először leépíteni. Ez pedig a kedvezmények, a kedvezményezettek körének jelentős csökkenése, csökkentése. Éppen a kedvezmények széles köre miatt igaz az, hogy a személyi jövedelemadó alapvetően béradó. Az egyéb jövedelmek tekintetében sok az általánostól eltérő szabályozás. A kedvezmények körének csökkentése tehát indokolt lehet, de legfőbb hiányossága a pénzügyminisztériumi megközelítésnek, hogy ebben csak egyfajta logikát érvényesít. Ez a logika a minél nagyobb, minél stabilabb adóbevétel. Ahol enged, ott is kínosan ügyelnek arra, hogy az egyenleg végül is nekik kedvezzen. Az egyes tételek gazdasági, társadalmi hatásával viszont már nem számolnak. Igaz, itt már feltehetőleg beépültek a javaslatokba az esetleges visszalépési lehetőségek is. Ez azonban megint csak az érdekvédelem hatásosságára hívja fel a figyelmet. A legfontosabb adóproblémára (nevezetesen: a jövedelmek túlzott mértékű megadóztatására) is azért nem kerülhet most sor, mert ez további bizonytalanságot eredményez az adóbevételekben. A piacgazdaságra való áttérés, a privatizáció, az ország erőteljes bekapcsolódása a világgazdaságba - önmagában is a jövedelmek alacsonyabb szintű adóztatását igényelnék. Ha viszont nem lehet a kiadásokat csökkenteni, akkor máshol kell az adóbevételeket megszerezni. Ördögi kör Ez lehet a forgalmi adó szerepének növelése. Viszont - s itt egy újabb ördögi kör - az eladósodottság miatt a keresletet, a fogyasztást vissza kell fogni; a gazdasági növekedésnek hosszú távon is gyorsabbnak kell lennie a fogyasztás növekedésénél. Emiatt viszont a társadalmi juttatások szerepe sem csökkenhet. A végeredmény az, hogy a forgal- miadó-bevételek még egy jó ideig elmaradnak a gazdasági növekedés ütemétől. A jövedelmek pedig a termelésben, és nem a forgalomban jelentkeznek, tehát a jövedelemadó - a magasabb közkiadások, adósságállomány mellett - stabilabb, és a szükséges méretű adóbevételeket biztosíthatja. A magyar ember azonban találékony, saját érdekeiért a végsőkig képes harcolni. Az adóhatóság meg leginkább a bérből és fizetésből élők jövedelmét képes ellenőrizni, nyomon követni. Harcra fel tehát!? Nyugodt évek nem következnek. Füle István „Leghívebben mindhalálig” Karcagtól Charlestonig Augusztus 20-án Kováts Mihály Baráti Egyesület alakult Karcagon. A számos alapító tagon, belépni kívánón, érdeklődőn túl jelen volt dr. Udvardy Tibor, az Amerikai Egyesült Államokban működő Kováts Mihály Társaság elnöke. Sajnálatos, de több mint 200 év távlatából is gyakran felvetődik a kérdés még itt a szülővárosában is: ki volt Kováts Mihály, hogy vetődött Amerikába, miért tisztelik ott nemzeti hősként? Kováts előbb mint a Jászkun huszárezred közlegénye részt vett az Osztrák örökösödési háborúban, porosz kapitányként a hétéves háborúban. Kilépvén a porosz hadseregből, 1776-ban már Bordeaux- ban találjuk, levelet ír az Egyesült Államok franciaországi megbízottjának, Benjamin Franklinnak, felajánlva szolgálatait az államok kongresszusának és hadseregének. Latin nyelvű levele egyik legrövidebb, de legsúlyosabb mondatához mindvégig hű maradt: „Fidelissius ad mortem”: leghívebben mindhalálig. Az amerikai függetlenségi háborúban ő szervezte meg a Pu- larski légió lovasságát, számos csata hőse lett, majd 1779 május 11-én Charleston város védelme közben hősi halált halt. A 3 milliós amerikai magyarság, de maga az amerikai nép is kegyelettel őrzi emlékét. Bár a hálás utókor földi maradványait nem találta meg, a hősnek kijáró jelképes temetéssel búcsúztak tőle: a nevét őrző tábla előtt tisztelgett a díszszázad, dördült el a díszsortűz. Az amerikai kongresszus halálának napját hivatalos emléknappá nyilvánította. A New York-i Central parkban Kováts Mihály emlékfa áll, ugyancsak New Yorkban emlékművet állítottak neki. 1976-ban a Dél-karolinai Katonai Akadémia gyakorlóterén, Kováts hősi halálának színhelyén ugyancsak emlékoszlopot avattak. Washingtonban a túrkevei születésű Finta Sándor szobrász mintázta nagyméretű lovas szoborral emlékeznek róla. S hogy hogyan emlékeztünk eddig mi, magyarok, karcagiak? Az ezredes egykori szülőháza helyén álló épületen függ egy emléktábla, hol koszorúval, hol anélkül. Ezért is volt időszerű és történelmi adósság a Kováts Mihály Baráti Egyesület létrejötte. Célja a karcagi születésű amerikai hős emlékének ápolása, a rá vonatkozó tárgyi emlékek összegyűjtése és Karcagon történő végleges kiállítása. Személyén keresztül pedig az amerikai-magyar kapcsolatok ápolása. De a város nem kívánja partikuláris módon kisajátítani Michael Kováts de Fabriczy emlékét. Az egyesület tagja lehet bármely nagykorú magyar és nem magyar állampolgár, ha egyetért az alapszabály megfogalmazta célkitűzésekkel. Bevételi forrásaik a tagdíjak, a tevékenységükkel összefüggő bevételek, valamint adományok, támogatások. Mint az ügy egyik legoda- adóbb patrónusa, dr. Udvardy elmondta: sok még a homályos adat Kováts személyét illetően. Igazából születésének pontos dátuma sincs még letisztázva, csak annyit tudni, hogy 1724 augusztus havában jött a világra. Végig kell tehát járni azon országok levéltárait, múzeumait, ahol Kováts megfordult. Az osztrák, francia, német kutatásokhoz szívesen biztosítanak amerikai szakembereket. A Karcagon alakult egyesület induló pénzösszegét is tulajdonképpen a kint működő társaság alapozta meg. Udvardy 10 ezer postalappal érkezett, melyeken Kováts lovas portréja található, és már odakint árulni kezdték a Kovátsot ábrázoló bronzérméket, darabját 35 dollárért. Mivel a készlet megcsappant, itt újranyomatják, árukat a magyar viszonyokhoz igazítják. Mint Udvardy tanácsolta: föl kell venni a kapcsolatot a Hadtörténeti Múzeummal, a Honvédelmi Minisztériummal. Említette azt is, hamarosan módja nyílik találkozni a köztársasági elnökkel és a miniszterelnökkel, s kérni fogja támogató egyetértésüket a Kováts Mihály Múzeum ügyében. Arról sem szabad megfeledkezni: ma már kb. 5 ezer amerikai magyar érdekeltségű cég van jelen az országban. A magyar-amerikai kapcsolatoknak akár történelmi védjegye is Jehetne Kováts Mihály lovas portréja. A tábornok végül így búcsúzott: „Mit ad Amerika? Sokat és semmit. Hisz a pénz és a hit önmagában nem elég. A célok itthoni valóra váltása a ti feladatotok lesz.” D. A.
