Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-18 / 193. szám

1991. AUGUSZTUS 18. Megyei körkép Kitüntetés jó munkáért Az alább következő öt portré olyan emberekről készült, akik szükebb-tágabb lakóhelyükön sokat tettek azért, hogy a dolgok jobban menjenek, az emberek élete jobb, könnyebb tartalmasabb, vagy éppen fájdalommentesebb legyen. A másik közös dolog egyszerűbb és hétköznapibb: valamennyien átvehetik augusztus 20-án Szolnokon, a Megyeháza dísztermében a " Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díjat". Az ország természeti szépségeit kutatja Dr. Varga Lajos nyugalmazott földrajz-történelem szakos középis­kolai tanár Tiszaföldváron született, és 1938-ban diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1940- ben bölcsészdoktori címet szerzett, és 1944-ig Técsőn dolgozott. Ezt kö­vetően 1945 és 73 között tanított a megyénkben. Négy évet Kunszent- mártonban töltött, ahol nem tűrte azt, hogy a párt helyi szervezete bele­avatkozzon az iskola szakmai mun­kájába. Ezért innen Törökszentmik- lósra kellett mennie, ahonnan eszten­dő teltével Tiszaföldvárra költözött. Ennek az volt az oka, hogy itt látta megvalósíthatónak régi vágyát, ál­mát, a térség kutatásaival foglalkozó Tiszazugi Földrajzi Múzeum létesí­tését. Részese az 1947-ben létesített ot­tani gimnázium kialakításának, a tár­gyi feltételek bővítésének. Különö­sen nagy a szerepe a földrajzi szertár szemléltető eszközeinek a gyarapítá­sában. Ugyanitt tanító feleségével együtt jelentősen hozzájárultak ah­hoz, hogy az iskolában, a földrajz és a történelem tanítása országos mér­cével mérve is kiemelkedő színvona­lat ért el. A tanár úr országjáró túrá­kat szervezett, fejlesztette diákjai ál­lóképességét: így körbegyalogolta velük a Balatont, elvitte őket túrára a Mátrába, jártak barlangban, egyszó­val megismertette velük hazánk ter­mészeti szépségeit, történelmi emlé­keit, 1963-ban Németh Gyula kezde­ményezésére az ő vezetésével kezdő­dött a Bükkben lévő Odorváron a diákok és a tanárok közös barlangku­tatása. Ez a tevékenység az elmúlt harminc évben országos, sőt nemzet­közileg is elismert tudományos ered­ményeket hozott. Mindehhez nagy segítséget nyújtott több ezer kötetes könyvtára, illetve az a 3 ezer 500 darabos kőzetgyűjteménye, amelyet Az ország legjobb gimnáziumai között Botka Lajosné Tiszaföldváron született, és középiskolai tanári okle­velét Szegeden, az egyetem kémia-fi­zika szakán vehette kézhez. Két fia közül a nagyobbik elsőéves jogász­hallgató, a kisebbik általános iskolás. 1985 óta Szolnokon a Varga Katalin Gimnázium igazgatója, és vezetése alatt az intézményben olyan igényes, szakmai munka folyik, amelyik nem csak országos, de nemzetközi jelen­tőségű is. Ez az iskola az újat kere­sők, a kísérletezők közé tartozik, és a negyvenhárom tagú tantestület felké­szültségét, szakmai hozzáértését mi sem bizonyítja jobban, hogy az itt végzettek továbbtanulási aránya évek óta meghaladja a hatvan száza­lékot. Sőt, legutóbb az ország vala­mennyi gimnáziumának 1984-90 kö­zötti időszakát értékelve az intézet a megyei rangsorban az első, az „or­szágos listán” pedig a tizenegyedik helyen végzett. 1988-tól a Művelődési Minisztéri­um pályázatára, programjára meg­kapta a kéttannyelvű oktatás lehető­ségét. Mégpedig oly módon, hogy az ide bekerült diákok nem öt, hanem négy év alatt fejezik e középiskolai tanulmányaikat, és kapnak érettségi bizonyítványt. 1989-től pedig a két- tantervű program mellé a tehetség- gondozás új módszereire írt pályáza­ta után, a gimnázium szoros szakmai együttműködést alakított ki hat szol­noki általános iskolával. Az eredmények, versenyek, ta­pasztalatcserék tükrében megállapít­ható, hogy 1985-től az iskolában az oktató-nevelő munka színvonala emelkedett. Az intézmény pedagó­gusai, diákjai - az iskolavezetéssel egyetértésben - jó néhány élő, és köl­csönösen hasznos kapcsolatot terem­tettek külföldi pedagógusokkal. így Nemcsak nyelvében, de művészetében is él a nemzet a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemnek ajándékozott. Ne­velői évtizedei idején tiszaföldvári diákjai a földrajzi, középiskolai ver­senyeken tíz országos helyezést értek el, és szakmai felkészültsége követ­keztében a Hajnóczy József Gimná­zium 1962-70 között a föld- rajzversenyekben országos második helyen állt. Létrehozta a Tiszazugi Földrajzi Múzeumot is, amelynek 1965-ig ve­zetője volt. Évtizedek óta tagja a Ma­gyar Földrajzi Társaságnak és jelen­leg tiszteleti tagja a TIT-nek. Külön­böző folyóiratokba több tudományos cikket írt. Nyugdíjba vonulása után is aktívan dolgozik, tovább kutatja a Tiszazugot. Készített csaknem öt- ezerfotó-leírókartont, amely jelentő­sen segíti ez irányú tevékenységét, így méltán elmondható sok évtizedes szorgoskodásáról, hogy eredményei nemcsak lakóhelyét, a megyét, de a tudományos életet is szolgálják. Dr. Varga Lajos nős, két fia közül az egyik gyermekorvos, a másik pe­dig gimnáziumi tanár. Fejér Mária a Jászberényi Tanító­képző Intézet nyugdíjas tanárnője Brassóból került a jász fővárosba. Úgy anis a Kárpátok koszorúzta, gyö­nyörű városban született, majd 1929- ben kapott tanítói diplomát. Még ugyanebben az évben elkezdte tanul­mányait a Képzőművészeti Főisko­lán, amelyet szintén eredményesen végzett. Ezt követően az Aponyi Kollégium hallgatója, ahol kitünte­téssel vizsgázott. Három oklevele után újabb erőpróba következett, mégpedig kézimunkából. Ennyi ta­nulás után állt a katedrára, és tanított Sopronban meg Zomborban a tanító­képzőben rajzot meg kézimunkát. 1946-ban költözött Jászberénybe, ahol pár év múlva az akkori tanterv a hímzést kispolgári csökevénynek ítélte, ezért Fejér Mária csak rajzra oktathatta védenceit. Ő ebbe nem nyugodott bele, tiltakozott még a mi­nisztériumban is, majd illegálisan kézimunka szakkört is szervezett. Kerek tíz esztendő elteltével ennek valahogyan eljutott a híre a Népmű­velési Intézetbe, ahol rövidesen kül­ső munkatársnak kérték fel, és rábíz­ták a díszítőművészeti szakkörvezé- tők országos képzését. Azóta is ellátja tisztét, amelynek a helyszíne általában Jászberény, de hasonló kurzusokat vállalt Székesfe­hérvárott, Móron, Egerben, Balassa­gyarmaton is. Tevékenysége ered­ményeképpen több mint kétszázhat­vanán kaptak eddig népi díszítőmű­vészeti engedélyt. Fejér Mária és csoportjai rend­szeres látogatói a Néprajzi Múzeum­nak is, és a nyugdíjas főiskolai tanár­nő minden alkalmat megragad, hogy a tudását átadja a felnőtteknek, gye­rekeknek. Különös gonddal oktatja a gyermekszakkörök vezetésének módszertanát. Szinte minden helyi, megyei, országos kiállítás szakmai segítője, rendezője. Nem beszélve arról, hogy elévülhetetlen érdemei vannak ajászsági hírnév megújításá­ban. Havonta egyszer, szombatonként még most is tapasztalatcserére fo­gadja Jászberényben a szakkörveze­tőket, hímezőket, ahol mintákat cse­Szenvedélye a sport Szabó András igazgató, sportveze­tő és edző, de 1967 óta Kunhegyesen pedagógus. Nős, a fia utolsó éves orvostanhallgató, a lánya gimnazis­ta. 1970 óta a Dózsa Úti Általános Iskola igazgatója. Hivatásának élő, közéleti, város­szerte köztiszteletben ál ló ember. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy tagja a helyi képviselőtestület­nek, sőt társai alpolgármesterré, va­lamint a pénzügyi ellenőrző bizott­ság elnökévé is megválasztották. Igazgatói hivatását magas szakmai szinten végzi, amelyen kívül mindig igyekezett időt szakítani nagy szen­vedélyére, hobbijára, a sportra. Sportszervezőként, edzőként már ed­dig is sikerekben és eredményekben egyedülállóan gazdag, elismerésekre méltó pályát tudhat maga mögött. Vezetésével az országban az elsők között hoztak létre Kunhegyesen te­hetségnevelést szolgáló labdarúgó kollégiumot, amely már tizenhat éve eredményes. A kollégium létesítésé­hez szükséges feltételeket széles körű társadalmi összefogással, sok munkával, utánajárással elsősorban ő teremtette elő. Ennek során végül a Dózsa úti iskola sportcentrumában füves focipályák, öltözők, kiszolgáló helyiségek épültek, míg az iskola ud­varára tornacsarnok került. Általános iskolai focicsapatát or­szágszerte libabőrös háttal említik az ellenfelek: elsősorban nagyszerű kondíciójuk, kiemelkedő hazai és külföldi eredményeik miatt. Több­szörös országos bajnokok, de nyer­tek már nemzetközi tornát Francia- országban, Németországban az Amerikai Egyesült Államokban, Csehszlovákiában és Spanyolor­szágban is. A közelmúltban fejeződött be a Hungary Kun Kupa, amelynek nem csak az egyik házigazdája, hanem igazgató szervezője is volt. A tíz-ti- zenhatéveseket megmozgató, nagy focitomán hatvanhárom magyar és külföldi csapat versengett, ezerhá­romszáz résztvevővel. Szabó Andrásnak a város határain messze túlmutató két évtizedes, si­kerekben gazdag sportszervezői, ve­zetői, edzői tevékenységét, eredmé­nyeit m i sem igazolja jobban mint az, hogy az általa vezetett labdarúgó kollégium sportolói közül eddig har­mincegy gyerek került az NB I. és NB II. valamelyik focicsapatához, ott kamatoztatva Kunhegyesen szer­zett ismereteit, készségeit. Ezzel együtt a pedagógus-igazgató érde­meket szerzett a kisdiákok értelmes, a szabadidejüket hasznosan, egész­ségesen eltöltő programok szervezé­sében. Iskolája labdarúgó-csapatá­nak pedig országos és nemzetközi szintű jó szereplése hozzájárult ah­hoz, hogy Kunhegyest, illetve a me­gyénket az eddiginél jobban megis­merjék ország- sőt Európa-szerte. Szabadsága napjait nehezen viseli rélnek, munkákat elemeznek. Vallja, azért viseli szívén a népművészetet, mert a mgyarságnak nemcsak a nyel­vében, hanem a művészetében is'él- nie kell. Fejér Mária ezt a művészetet tanította évtizedekig a főiskolán, és tanítja ma is az érdeklődőknek. Bár dr. Figus Illinyí Albert 1927- ben Salgótarjánban született, valójá­ban herényinek számít, hiszen 1951 óta a Jászberényi Erzsébet Kórház kandidátus-főorvosa. Nemcsak bel­gyógyász, de röntgenszakorvos is. 1959-től igazgatóhelyettes, 1961-80 között pedig az intézmény igazgató főorvosa. Jelenleg a röntgen-gastro- enterológiai(gyomor-bélpanaszokat vizsgáló) osztály főorvosa. Szakmai és tudományos munkássága is erre a területre terjed. A hatvanas évek ele­jétől fokozatosan és folyamatosan építette ki szakrendelését, majd a kórházi részleget, amely jelenleg harminc ágyas. A gyomor- és bélpanaszoknak szinte minden részével foglalkozik, és az elsők között volt, aki endosz­kópos vizsgálatokat végzett. A kór­házak továbbképzését is segítve, el­látva, kiemelten érdekelte a gyomor- rák, illetve ennek a korai felismeré­se, valamint a gyógyítást segítő mű­szeres gondozói munka. 1972-ben az egyik orvosi szakcikkért Marku- sovszky-díjat kapott. Az ezt megelő­ző, majd követő időszakban vezeté­sével két, nemzetközi szimpóziumot rendeztek Jászberényben, amelye­ken a fő téma a gyomorrák gyógyí­tása, továbbá az azt megelőző állapot volt. Dr. Figus Illinyi Albert több nemzetközi, szakmai bizottságnak tagja, így ma is aktív szerepet vállal a tudományos munkában. Szeptem­ber 15-én lesz negyven éve, hogy megyénkben tevékenykedik, és ed­digi eltöltött évtizedeiről elmondha­tó, a betegek gyógyítását, a lehető legmagasabb szinten végzett orvosi munkát tűzte ki célul, és igyekezett is mindezt megvalósítani. Kiemel­kedő szerepe van a gyógyító, meg­előző tevékenységben, pontosabban a gyomor- és vastagbéldaganatok, daganatok, polipos megbetegedések gyógyításában. Kutatásai, eredmé­nyei nemcsak a megyében, hanem országos, sőt nemzetközi vonatko­zásban is jelentősek. Egy fia van, aki nem az édesapja hivatását választotta, hiszen autógé­pész. Azért reménykedik, hogy uno­kái közül esetleg valamelyik majd ismét felölti a fehér köpenyt. Ami­kor arról faggattam, mi a hobbija, úgy válaszolta: a munkám, a szak­mám a betegek gyógyítása. A felesé­ge mindehhez még hozzátette: né­hány napnál többet semmiféle üdü­lés címén nem hajlandó a jász fővá­rostól távol tölteni. Rohan, siet vissza a munkahelyére, a kórházba, mi újság odabenn, javulnak-e a bete­gek? így azután szó szerint igaz, hogy szabadsága napjait nagyon ne­hezen viseli el, mivel ilyenkor is szinte naponta benéz az osztályára. Mert mint korábban írtam róla: a munkája a hobbija, de fordítva is így van. Az összeállítást készítette: D. Szabó Miklós, Fotó: Nagy Zsolt tanárok érkeztek Angliából, illetve az Amerikai Egyesült Államokból, de arra is lehetőség nyílt, hogy a gimná­zium nevelői külföldön szerezzenek ismereteket, biztos nyelvi tudást. Rendszeres és eredményes szak­mai pályázatok révén az iskola tárgyi és szakmai feltételeinek a megterem­tése, bővítése a cél. Botka Lajosné elismert szaktekintély, aki nemcsak pedagógiai cikkeket ír a szaklapokba, de a megyei és országos pedagógiai tanácskozásokon is rendszeresen fel­kérik szakmai elődások megtartásá­ra. Mindezek figyelembe vételével azért veheti át a díjat, mert a döntés­ben illetékes bizottság úgy értékelte, hogy a Varga Katalin Gimnázium igazgatónője - akit 1995-ig választot­tak meg - kiemelkedő módon járult hozzá a megyében a korszerű és ered­ményes oktatás-nevelés megvalósí­tásához. Aratók Kezük harmattól harmatig a kormánykeréken, tekintetük a végtelennek tűnő gabonamezőn. Szemüket, tüdejüket, bőrüket percről percre próbára teszi a finom por. Szervezetüket már megedzette a fülkében uralkodó, gyakran ötvek fok feletti hőség. Állandó harcot vívnak a természettel, az időjárással. Időnként a technika is megtréfálja, sőt cserben hagyja őket. De ők csak dolgoznak, hiszen az érett gabonának mielőbb a magtárban a helye. Igen, a kombájnosokról, a tehergépkocsivezetőkről és a traktorosokról van szó, akik valamennyien részt vállaltak a kenyérnek való betakarításában. Persze nem szabad megfeledkezni a növényvédősökről, az agronómusokról és a többi mezőgazdasági dolgozóról, akik hosszú hónapokon keresztül azon fáradoztak, hogy most legyen mit aratni. Fotó: I. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents