Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-15 / 190. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. AUGUSZTUS 15. Anikó megtudta: A szabály az szabály Anikó ül a s7erkesztőségi szo­bában, s megtörtén, öregen papí­rok között matat. Határozat és határozat mindegyiken a cím, s Anikó, mintha nem is huszonhá­rom éves ragyogó fiatalasszony lenne. Igaz, ami igaz: kicsit bele­törődött a nagy gondba. De hát tényleg, nagy gond az, ami a pa­pírokon áll: Anikónak 20 napi elzárásra épp az augusztusi szép ünnep után be kellene vonulnia a büntetés-végrehajtási intézetbe. A legutolsó határozaton még arra is fölhívták a figyelmét, hogy váltás fehérneműt és tisztasági csomagot, valamint egy nápi élelmet vigyen magával. De hát Anikónak nyolc hónapos kisba­bája van. Meg egyébként is... Anikó szabályt sértett. Igaz, nem tudta, nem gondolta, hogy szabálysértés lesz belőle. Május 30-án megkérte vállalkozó édes­apját, vigye már el az abonyi pi­acra, hadd lásson egy kis világot. Apja vásározó vállalkozó, árul sokfélét, amire engedélye van. Nos, a lányával egy födél alatt lakó édesapa nem tagadta meg a kérést, Anikó édesanyja arra a pár órára boldogan elvállalta az unokát. Aztán, amikor az abonyi piacon kipakoltak, az édesapá­nak eszébe jutott; fölkeresi egy ismerősét, ha már segítsége van. És fogta kis irattáskáját, elment. Alighogy távozott, érkezett - két, ellenőrnek bemutatkozó úr. Ani­kó hiába mondta jön az édesapja rögtön vissza, nála az engedély, a vállalkozói igazolvány, haszta­lan. A két úr közölte, ötszáz fo­rint helyszíni bírságot kell fizet­nie. Anikónak nem volt ötszáz forintja, kérte, hadd vigyék be a községházára az igazolásokat, ha apja előkerül. Nem hallgatták meg a kérését. Június 12-én a szolnoki polgármesteri hivatal­tól kapta-az első határozatot, né­gyezer forint bírságra kötelezték szabálysértés miatt. Anikó gyor­san kérte, fizethesse részletek­ben. A férje épp munkanélküli volt, s ugye 5100 forint gyedből igazán nem ugrálhat az ember. A következő határozat arról szólt, hogy öthavi részletben, havonta 800 forintjával megfizetheti a bírságot, s az első .részlet július 20-ig esedékes. Igenám, de Ani­kó augusztus 3-án kapta meg a gyedet, vétett á határidő ellen. Nos, akkor jött az utolsó határo­zat: húsz napi elzárás, vonuljon be stb... Anikó huszonhárom éve min­den kétségbeesésével ül a szer­kesztőségi panaszirodában. Igen, persze, fizet ezentúl rende­sen, s volt már ő is, édesapja is a hivatalban, ahol azt mondták, ha késett is, azért nem kell bevonul­nia. Anikó eddig nem tudta, hogy a szabály az szabály. Anikó most megtanulta. A kádnak árt a használat B. J..-né szolnoki olvasónk (cí­me a szerkesztőségben) bizo­nyítékot is hozott magával. A ké­pen látható valami nem más, mint egy újrazománcozott kád minduntalan pattogó részlete. Lapunkban olvasták a vállalkozó hirdetését, aki 2000 forintért ká­dak újravarázsolását ígérte. Nos, megrendelték a munkát, ráfért A vállalkozó telefonügyeletest alkalmazott Szolnokon. Hiába szóltunk, jöjjenek javítani, sem­mi. Aztán írtam a számlán lévő címre ajánlott levelet, semmi. Most itt állunk, kidobtunk nyug­díjas létünkre kétezer forintot az ablakon, s június 29. óta annyit Hát így jártunk. már öreg kádjukra az új fény, máz. A vállalkozó a megígért időben jött, dolgozott, számlát adott, valamint öt évre szóló ga­rancialevelet is.- Hát ez az? - mondja panaszo­sunk - íme, itt a zománc, ahogy darabokban válik el a kádtól. Ahányszor fürdünk, annyiszor ragad a testünkre egy-egy darab. *** Mi is. A szerkesztőség nem vállalhat felelősséget a hirdeté­sekért. S bár meggyőződésünk szerint hirdetőink megbízható, komoly emberek, ilyen is akad­hat közöttük. Mindenesetre az il­letékesek figyelmébe ajánljuk a Szolnokon „munkálkodó” ipa­ros tevékenységét. Kizártak bennünket a munkahelyünkről Az Ideál Kunság Kereskedel­mi Kft. kisújszállási sport-, játék- és gyermekruházati boltjának dolgozói vagyunk. A hetek óta saját akaratát ránk kényszerítő ügyvezető igazgató jogtanácsosa segítségével, személyes jogain­kat is eltaposva, minden meg­egyezési próbálkozásunkat el­utasítva tartja rendkívüli helyzet­ben az üzletek dolgozóit. Olyan szakembereket, akik évtizedek óta becsülettel végzik munkáju­kat. A hatalmat gyakorló ügyve­zető igazgató kizárt a munkahe­lyünkről. Személyes dolgainktól is megfosztva, napok óta próbál­kozunk a számunkra áldatlan ál­lapotból kijutni. Hatósággal fe­nyeget. Az érintett dolgozók, de a város lakossága is felháboro­dással éljük át ezt a felfordulást, ami körülöttünk, történik. Kérjük az Új Néplapot hozza sorainkat nyilvánosságra. Az Ideál Kunság Kereske­delmi Kft. Kisújszállási 508-as és 520-as boltjának dolgozói (a levél beküldője kérte neve mel­lőzését) Nehéz bízni a jövőben „Most, hogy már megszaba­dult a nép, s igyekszik szabadulni az olyan kétes egzisztenciájú ele­mektől, akik hazárd módon adósságba keverték, s kiárusítot­ták ezt az országot, amely amúgy is el volt szegényedve, valamit kellene tenni annak érdekében, hogy minket is meghallgassanak már egyszer. Ott fenn a parla­mentben urainknak több gondot kellene fordítaniok arra a rétegre, amely még mindig gerincét ké­pezi az országnak... akiknek feje felett most csapnak össze a hul­lámok... Több gondot fordítsa­nak az életszínvonal megjavítá­sára, mert már az egyre növekvő árak szinte a csiUagos égig érnek, a bérek meg egyre csak marad­nak mélyen a létminimum alatt (úgyszintén a nyugdíjak is). Pe­dig ez a réteg tud dolgozni, ha el nem veszik azt a maradék mun­kakedvét is... A részleteket Csényi József szolnoki olvasónk tartalmas le­veléből idéztük. Köszönet a beteg gyerekek nevében Kislányomat a Hetényi Kórház intenzív gyermekosztályán ápol­ták, s napúkig mozdulatlanságra volt ítélve. A külvilággal csak egyetlen kapcsolata maradt: egy Samsung televízió. A műsorok nézése lekötötte és elterelte fi­gyelmét betegségéről, gyorsab­ban teltek napjai. A gondos ápo­lás mellett ez is hozzájárult gyors gyógyulásához. Ezúttal szeretnék köszönetét mondani kislányom és a többi beteg kisgyermek nevében dr.Stiegler Károly úrnak, az Ag- roker Vállalat igazgatójának, aki a televíziót ajándékozta az inten­zív osztálynak, valamint a gyer­mekosztály dolgozóinak lelkiis­meretes munkájukért. Fülöpné Szitha Hajnalka édesanya Szolnok Hús, hús, hús Azért írtuk le többször, hátha az akció végére több lenne az olcsó húsból, amely augusztus hetedike óta olvasóinkban in­dulatokat vált ki. Nincs száma, hány telefont kaptunk Szol­nokról és vidékről, amelyben csak egy volt a tény: az olcsó húshoz nehezen vagy egyálta­lán nem jutnak a vásárlók. Leg­utóbb Kovácsné nevű olva­sónk szólt be a Városmajor út­ról: napok óta nem kap a Vosz- tok ABC-ben húst, az olcsót még látni se volt alkalma, s hiába kérte a henteseket: a napi főzéséhez fontos két szeletke húst - akár régi áron - adjanak neki. Olvasónk épp aznap tele­fonált, amikor az MTI közlése nyomán a mi lapunkban is megjelent, hogy a minisztéri­um szerint csak a fővárosban vannak nagyobb zökkenők, vi­déken az ellátás kiegyensúlyo­zottabb. Minek közölnek ilyen valótlanságot - kérdezte olva­sónk, s az se ragadtatta el, hogy némely korábbi telefonjára ja­vaslatot is kapott: szokjon le a húsfogyasztásról. Nos, olva­sónkkal, s mindazokkal egyet­értve, akik az olcsó akciót nem tudták kihasználni, mert nem kaptak a húsból, mi nem mond­hatunk mást, hiszen napokig megyei körképben is bizo­nyítottuk: az akció a megyében se mondható eredményesnek, - sőt! Megloptak Hetvenegy éves kisnyugdíjas asszony vagyok, s július 30-án délelőtt olyan megrázkódtatás ért, amit nehezen viselek el. A tiszaföldvári áfész martfűi, 37. sz. élelmiszerboltjában fizetés­kor a pénztár mellé, a polcra tet­tem kis nylon szatyromat, ami­ben 2600 forintom, egy 2500 fo­rintos tüzelőutalványom s a sze­mélyi igazolványom volt. A bolt­ból távozva, pár perc múlva lot- tóyásárláskor rájöttem, s futot­tam vissza. Az üzletvezető már arra se emlékezett, hogy letettem valamit - nála fizettem. Aztán el­futottam a rendőrségre is, ahol megnyugtattak, ők is kimentek, de értékeimnek már nyomát se találták. Azóta, ha rágondolok is, csak remegek, s a szívem is rendetlen­kedik, pedig azelőtt legalább a szívemmel nem volt bajom. Csak azért írtam le mindezt, hogy okuljanak mások az én szomorú esetemből. Jordán Lajosné Martfű Vízmérő órákat kérünk Igazán nem tudjuk, hogyan gondolja a polgármester és az önkormányzat a vízdíjelszámo­lást. Hogyan lehet az, hogy akik kertes házban laknak, negyedév­re 4-600 forint vízdíjat fizetnek, pedig ők még locsolnak is. Itt, a Széchenyi-lakótelepen a vizet csak tisztálkodásra, főzésre, mo­sásra, mosogatásra használjuk, ... Havonta mégis 1100-1500 fo­rintot fizetünk, amely körülbelül 36 köbméter= 36 ezer(!) liter víz­nek felel meg. Ennyi vizet még egy marhacsorda se fogyaszt el. Ebben a hónapban visszamenő­leg fizetni kell, egészen márciu­sig. Emiatt vannak családok, amelyeknek 2-3000 forint marad megélhetésre, nem szólva, arról, hogy jön az iskola, óvoda, és a gyerekeket fel kell készíteni. Mi­ből, amikor lassan már csak vizes kenyérre futja. Ezért döntöttünk úgy, hogy csak azt fizetjük ki, amit elfogyasztottunk, kérjük a vízmérő órák felszerelését! Le­velünket a polgármester úrnak címeztük, de az Új Néplaptól is kérjük közlését. A Rigó József u. 7. sz. alatti lakók, 67 aláírás Hozzászólás cikkeinkhez A termőföld védelme Még egy hozzászólás erejéig engedjék meg, hogy a tenyőszi- geti Holt-Tisza-part eladásával kapcsolatos cikkhez szóljak. Na­gyon köszönöm, dr.Török István úrnak a szívemből szóló cikkét. Miért kell zártkertnek elpazarol­ni Szolnok egyik legjobb termő­földjét? Nem sajnálja ezt a földet a tées elnöke? Milyen mezőgaz­dász az - kérdezem én.-, aki el tudja pocsékolni ezt a földet, csu­pán azért, hogy a sok éves pazar­lást valamivel (újabb pazarlással) kárpótolja. - írja hosszabb levelé­ben Sz. M. szolnoki olvasónk, akinek kérésére nevét, címét nem közöljük. A tárgyalóteremből A túl olcsó csatornának a vize is elakad A magánépítkezés sosem volt olcsó vállalkozás, így termé­szetes, hogy aki ilyesmire adta a fejét, mindig is törekedett arra, hogy lehetőleg minél több olcsó építőanyag beszerzésével farag­jon le valamit a költségvetésből. Ez így rendben is lenne. A baj ott kezdődik, amikor az építkező az olcsót hajszolva letér a törvé­nyes útról. Ezt tette Majorszki Lajos József, Jászszentandrás, Kossuth u. 83. szám alatti lakos. Nem egyedül, hanem ismerősé­vel (volt munkatársával) Faze­kas György, Jászszentandrás, Mártírok u. 1. szám alatti lakos­sal együtt hagyta el a járható utat. Az építkező Majorszki volt. Épülő családi háza már tető alatt hűsölt, amikor bánatosan esz­mélt rá, hogy az esőcsatorna be­szerzése újabb kiadásokkal ter­heli a pénztárcáját. Bánatát meg­osztotta ismerősével, egyben megkérte, hogy próbáljon felhaj­tani valahol valami olcsó, de használható esőcsatornát. Fazekas-, akinek az ács szakma volt a tanult mestersége - így ott­honosan mozgott az építőanyag frontján - először vigasztalta, az­tán határozottan megnyugtatta ismerősét. Kijelentette: feles­leges mindenféle fejfájás, mert lesz csatorna, mégpedig olyan, amely nem kerül egy vagyonba. Azután, hogy bizonyítsa: igenis komoly a segítő szándék, ismer­tette Majorszkival a zseniális ter­vet. Néhány nap múlva - hogy pon­tosan melyik nap, arra már nem emlékeztek - elindultak a beszer­ző útra. Túlságosan nem készü­lődtek, mert tudták, hogy csak a helyi Haladás Téeszig kell men­ni. Este 8 óra volt, amikor Faze­kas egy nyitott ablakon keresztül behatolt a téesz egyik raktárhe­lyiségébe. Ahol ő befért, ott ki is fért az a 180 folyóméter alumí­nium esőcsatorna is - termé­szetesen a hozzá tartozó alkatré­szekkel együtt - amit a kint vára­kozó Majorszkinak adott ki. A lopott holmit hazavitték, és a padláson helyezték bizton­ságba, azután testvériesen osz­tozkodtak. Majorszki megnyu­godott, hogy már nincsenek csa- tomabeszerzési gondjai,. Faze­kas viszont - aki éppen nem épít­kezett - elhatározta, hogy áruba bocsátja a keresett építőanyagot. Vesztére, mert az új csatornáról hamar kiderült, hogy honnan van, hogy hol keresik. A Jászberényi Városi Bíróság dr.Gondos Imre Tanácsa hozott ítéletet a Majorszki-Fazekas pá­ros ügyében. Lopás bűntette mi- at, mint társtetteseket 4-4 hónap börtönbüntetésre ítélte. A bíró­ság figyelembe vette, hogy a vádlottak eddig még nem kerül­tek összeütközésbe a törvénnyel, ezért a büntetés végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős.- ésal­Mi újság a Szecskán? Nem tudom, milyen okból írta meg P. A. az augusztus 3-i láp­ban e címmel megjelent cik­két?... Először is, mi az, hogy Szecska? Ha használatos is ilyen szó, elnevezés néhány ember nyelvében, az újságban nem a negatív példát kellene erősíteni, hanem a helyeset, a hivatalosat használni. Megalázónak, lené- zőnek érzem ezt a szót! Kérde­zem a T. szerzőt, őt gyerekkorá­ban miben mosdatták? Neki nem kellett vizet melegíteni? Hogy egy rövid ideig nincs meleg víz, ez nemcsak a Széchenyire jel­lemző, hanem minden lakótelep­re. Példa rá épp az említett lap­szám azonos oldalán „Nem lesz meleg víz” című írás - igaz, hogy az a Móra Ferenc úti lakó­telepről szól. A karbantartók jó munkáját dicséri, hogy a július­ban két hétre bejelentett Széche- nyi/lakótelepi karbantartással pár nap alatt elkészültek. „Meleg van a betonlakásokban” - más lakótelep nem betonból van? ...„szemét van az utcákon...” - ez az egész városra jellemző. „Emelkedett a közös költség” - Hol nem? Az állam kény­szerítette ki az áremelésekkel. H. P. szolnoki olvasónk hosszabb levélben szedi ízekre az augusztus 3-án megjelent cik­ket. A befejezését idézzük még: „Több mint tíz éve élünk ezen a lakótelepen, de eddig jól éreztük magunkat, mert a lépcsőházunk tiszta, rendes, a szomszédok csendesek, barátságosak. A la­kás kényelmes, csótány mentes. A boltokban semmivel se rosz- szabb az ellátás, mint a város­ban. Az utcák csendesek, nincs átmenő forgalom. - Kérdezem, miért keltének egy lakótelepnek szándékosan rossz hírét? Éz is politika? Vagy nincs témája sok embernek? Jó lenne már jókat is olvasni erről a lakótelepről, mert azért van jó is, csak azt kell ész­revenni!” Aratás. A Magyar Honvédség közreműködésével készítette az MTI. Fotó: Hámor Szabolcs Kérjük olvasóinkat, hogy észrevételeikkel, panaszaikkal személyesen vagy telefonon augusztusban - szabadságolások miatt - lehetőleg délelőtt 9 és 11 óra között keressék fel szerkesztőségünket. Megértésüket köszönjük. Fotó: Illyés Csaba, összeállította: S. J

Next

/
Thumbnails
Contents