Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1991-08-12 / 187. szám
1991. AUGUSZTUS 12. Megyei körkép 3 Három évtized a szülészeten A vér nem válik vízzé Akinek a babasírás Megyei bank - kanton mintára Az idén mintegy 150-200 ezer tonna cukorfeleslegre lehet számítani - mondta az MTI-nek Göndör József, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Emlékeztetett arra, hogy a korábbi években cukorból önellátó volt az ország, s ha netán többlettermés volt cukorrépából, akkor is legfeljebb 50-70 ezer tonna jutott exportra. Az idén viszont nemcsak a várható rekordtermés miatt jelentős mennyiségű a cukorfelesleg, hanem azért is, mert erősen visszaesett a cukorfogyasztás. Az első félévben a konzervipar, a szeszipar és a kiskereskedelem 100 ezer tonnával kevesebb cukrot igényelt, mint az elmúlt év hasonló időszakában, s az év hátralevő részében sem várható az igények jelentősebb növekedése. A cukor- többlet exportját viszont jelentősen nehezíti, hogy világpiaci ára a korábbi tonnánkénti 400 dollárról 310-320 dollárra csökkent, s a kampány időszakban további áresés várható. A magyar cukor - miután kivitelét exporttámogatás nem segíti - csak veszteséggel adható el külföldön. így várhatóan központi segítségre lesz szükség a gazdaságos kivitel érdekében. (Folytatás az 1. oldalról) Az osztályidegen ifjabb Szekeres Ferenc gimnáziumot végzett, majd a szülők fél disznóért, három hektó borért munkáskádert csináltattak belőle, így nyert felvételt a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. 1956-ban tíz napot töltött a város várbörtönében, innen szabadulva egy barátjával nekivágtak az osztrák határnak. Svájcban ledoktorált, jelenleg vállalati gazdasági tanácsadó és nemzetközi kereskedő. Az idén 35 tonna nagykörűi cseresznyét exportált Svájcba, tisztes áron vásárolva fel szülőfalujában a gyümölcsöt. Lehet, hogy honfitársaink elfogultak, de egybehangzóan állítják, miszerint Magyarország 3-4 évvel előbbre van bármely volt KGST-tagországnál. Gazdaságpolitikája nyitott, így a külhoni üzleti világ számára nagy vonzerőt jelent. A svájciak szerint ezt négy sarkalatos parlamenti döntésnek köszönhetik: a társasági törvény már nagyon kellett; ugyanígy közelít bennünket Európához a kettős bank- rendszer; de az adózásunk is a közöspiaci elvek alapján működik. A hosszútávú együttműködés garanciája pedig a külföldi beruházások alkotmányos védelme. Jász-Nagykun-Szolnok megyével kapcsolatban az a konkrét tervük, hogy a svájci partnerek útjait egyengetik ide: a megye valutája szerintük a gyümölcs, azt kell tehát jó áron eladni. A 35 tonna cseresznye után Kőtelek és Fegyvernek térségében szerződést kötöttek 500 tonna szilvára, de később egy felvásárló cég is települ a Tiszamentére, majd üzembe áll egy korszerű gyümölcscsomagoló, a legutóbbi nyugati „divat’ ’ szerint, ami akár száz munkást is foglalkoztathat. Tervezik, hogy esetleg földet vásárolnak majd ültetvény céljára, - egyszóval szövődnek az üzleti szálak megyénk és Svájc között. Boros Lajos, a megyei közgyűlés elnöke azt mondja, az urak nagyon szerények, amikor elhallgatják, milyen széleskörű és modem ismeretekkel rendelkeznek a piacgazdaságról. Segítőkészségüket köszönettel kell venni, és támogatni kell őket. Különösképpen nagyot lendíthet az a tervezett megyei bank, amelyet létre kívánnak hozni az ön- kormányzatok és a vállalkozók számára, méghozzá a svájci kanton mintájára. Lám, a vér nem válik vízzé. A szülőföldhöz való ragaszkodás akár pénzre átszámítható hasznot is hozhat.-pbörömet okoz Eredeti amerikai koncentrátumból gyártja az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Rt, Martfű Ébresztő hajnali fél négykor A fehér sereg vezére Valahol, ajászkiséri határban, ahol a távolban erdő bólogat, a műút mellett az árpa tarlót sokezer lúd járja. Csipegeti a füvet, verekedik egymással, miközben a hófehér seregre egyszem pásztor, a tizenkilenc éves Szabó István ügyel. Kenderesi, szakmunkás iskolába is járt Kisújra, de innen mennie kellett. Pár hónapja hatezer libát őriz, gondoz. A gazdája havonta tízezret fizet neki, ennek a fele elmegy kosztra, némi itókára, a többit félreteszi. Hajnalonta a felkelő nap ébreszti, és este kilencig vigyázza a tengernyi szárnyast. Amelyek közül egy-egy falka nagy gágogások közepette széllel szemben olykor szárnyra kel, hiszen ki kell próbálni a pusztai lebegés ízét, zamatát. Most kutya sincs vele, ha egyik-másik merészebb csapat a paprika felé settenkedik, fütyül két erőset, és megszeppenve már is visszafelé inainak a lefülelt próbálkozók. Majd libanyelven hosszasan magyarázzák, hogy tulajdonképpen semmi rosszat nem akartak. Egyébként nem kell ide kutya, öt-hat gúnár éberebb éjszakai őr, mint egy tucat németjuhász. Amikor pedig megszomjazik a libasereg, odahajtja őket egy közeli csatornához. Este kinyitja a rádiót, mivel a nagyvilág hírei érdeklik, csak az a baj, hogy televíziója elromlott, így valószínű új állja a helyét. Az első libagágogás hajnali fél négykor ébreszti. Hogy hol nyaral az idén - erre nevetve válaszol: - nyaralás ez a javából, kinn a pusztán. Három hónapja nem volt otthon, de az édesanyja már eljött meglátogatni hol, s miképpen él a fia. Aki köszöni, és üzeni a messze távolba, a Kunság szélére: megvan, sőt télire is maradni akar. Mégpedig úgy, hogy akkor a gágogók helyett juhokkal foglalkozna. Úgy is írhatnám, hogy a nemszeretem hónapokra a libapásztor birkapásztornak szegődik... D. Sz. M. Fotó: T. Z. Reménykedő, várakozásteli, megkönnyebülést, boldogságot vagy szorongást és fájdalmat tükröző szemek. Jellegzetes tartással összekulcsolt, vagy a kedves simo- gatón bátorító ujjait kereső kezek, amelyek megpihennek a gömbölyű pocákon. Néhány idegesen topor- gó fiatal férfi, nesztelenül siető orvosok és nővérek, nyöszörgő és erélyes csecsemősírás, amelytől visszhangzik a mindig fehér és tiszta folyosó. Harmincnégy év alatt már számtalan ehhez hasonló és mégis mindig más jelenet szemtanúja és meghatározó szereplője volt a jászberényi Erzsébet Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának főorvosa, dr. Horváth Lajos.- A mi szakmánkban az okozza a legnagyobb örömet, amikor felsír a baba, s látom az anya megköny- nyebbült arcát, vagy amikor jól sikerül egy műtét - válaszolja kérdésemre a főorvos úr.-A kezdet...?- Nem vagyok született jászberényi, de megszerettem ezt a várost. Parasztcsaládból, Tiszaföldvárról származom, korán megözvegyült édesanyám egyedül nevelt. Remélem azt nem kell megválaszolnom, hogy miért lettem orvos - mondja mosolyogva -, mert erre igazán nehéz megfelelni. Szerintem egy frissen érettségizett fiatalember csak ritkán tudja meghatározni, hogy minek is szeretné elkötelezni magát további életében. Én még csak családi hagyományról, minta követéséről sem beszélhetek. Talán mégis megfogható egy ponton a pályaválasztásom. A mezőtúri gimnáziumban, ahová jártam, kialakult egy „szellemi mag”, amelyhez szerettem volna hosz- szabb ideig tartozni. Azt hiszem, végül is a diáktársaimmal közösen átélt intellektuális és érzelmi élményeknek köszönhetem, hogy szülész orvos lettem. 1956. október elsejétől tart munkaviszonyom a herényi kórházzal. Mint „szárnyait próbálgató”, szakvizsga előtt álló pályakezdő, először a sebészeten mélyítettem gyakorlati tudásomat. Aztán néhány hónap múlva egy napon a város akkor közismert szülésze, dr. Sárközi Ferenc főorvos úr megkérdezte tőlem, hogy „Lajos, nem volna kedved lejönni az osztályra?” Volt. így 1957 januárjában már a szülészet orvosaként végeztem munkámat.- Hogyan sikerült kezdőként, gyakorlat és szakvizsga nélkül helyt állnia az osztályon?- Nagyon sokat köszönhetek Sárközi főorvos úrnak, akinek emberségéből, szakmai tudásából sokat merítettem. Ő volt az egyetlen orvos, akinek ha ügyeletből az otthonába telefonáltam, hogy gondom van, már tíz perc múlva itt volt. Ezt a „szokást’ ’ én is átvettem tőle és igyekszem is e szerint tenni, ha a fiatal kollégáknak szükségük van rám. ...Milyen főnöknek tartom magam a munkatársak visszajelzései alapján? Azt hiszem nem vagyok túl szigorú. Hosszú évek óta tevékenykedem, tíz éve vagyok osztályvezető főorvos, sok újat és változást megéltem, jó néhány pályatárssal dolgoztam már együtt. Bátran kijelenthetem, hogy a mostani orvoskollégákkal felettesként is elégedett vagyok. Jó az elméleti és a manuális tudásuk. Bár minden „lépésről” tudok az osztályon, számomra mégis az az igazán fontos, hogy önállóan,'a saját döntéseikre támaszkodva praktizáljanak.- Milyen mértékűek voltak az előbb említett változások?- Igen jelentősen átalakult a szülészet-nőgyógyászat. 1957-ben mindössze 30 ágyas volt, műtő nélkül. Majd 1965-ben elkészült az új épület, önálló nőgyógyászati műtővel, gyarapodott a műszerezettség, emelkedett a betegellátás színvonala. A legemlékezetesebb nehézségek? - töpreng el a kérdés felett a doktor úr. - Akadna jó néhány, de azok már elmúltak, ne bolygassuk őket. Egyet azért mégis megemlítenék kezdő koromból. Tíz hónapig egyedül kellett vinnem az osztályt. Nehéz, de jó iskola volt.- Egy szülész orvos mit tud kezdeni a megmásíthatatlannal, a halállal?- Az valami rettenetes dolog, amikor egy anya meghal. Sajnos pályafutásom alatt előfordult néhány ilyen tragikus eset. Szörnyű átélni azt a tehetetlenséget, amikor egy fiatal nő, mondjuk hozzá nem férhető helyen lévő ér megrepedé- se miatt néhány perc alatt elvérzik. Csak észérvekkel lehet ezen túltennie magát az orvosnak. De nem elég csak saját magamat megnyugtatni azzal, hogy a tudásom szerint minden lehetségesét megtettem, erről meg kell győzni a kivizsgáló bizottságot, a hozzátartozókról nem is beszélve... Csak kellő megszállottsággal, hivatástudattal lehet ezt a szakmát művelni. Minden orvos kap hálapénzt, de aki csak a meggazdagodás reményében választja ezt a pályát, abból soha nem lesz odaadó és jó gyógyító.- Ez lenne dióhéjban az ön ars poeticája?- Igen. S ezt még kiegészíteném azzal - mintegy útmutatóul fiatalabb kollégák számára -, hogy nagyon fontos az állandó tanulás, a folyamatos tapasztalatszerzés. Tudni kell áldozatot hozni a saját energiánk és szabadidőnk rovására a páciens érdekében. Jómagam nem ismertem a nemet. Ha szóltak, morgás nélkül jöttem bármikor. Szerencsémre feleségem laborvezető asszisztens volt, így meg tudta érteni, hogy annyit éjszakáztam.- Hogy érzi magát főorvos úr, visszatekintve erre a több mint három évtizedre?- Elégedett vagyok. Nem voltak soha túl nagyratörő vágyaim. Amit akartam, azt mindig sikerült megvalósítanom. Nekem tulajdonképpen sokkal több volt a kellemes élményem, mint a keserű szájízt hagyó. A legfontosabb a hivatásom volt, és igyekeztem kívánalmainak eleget tenni. Ha ez így megfogalmazható, akkor nekem ez volt a küldetésem... Igen - azt hiszem szívesen újrakezdeném.- S most, a jelenben hogyan tovább?- Végzem a munkám, amíg bírom, amíg szükség van rám. Kerékgyártó Mónika Jelentős cukorfelesleg várható
