Új Néplap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1991-08-10 / 186. szám

1991. AUGUSZTUS 10. Kulturális panoráma Nyár, fiatalság, romantika Az East Sussex Ifjúsági Zenekar hangversenye Szolnokon A Kelet-Sussexből koncertezni Európába érkezett ifjúsági zenekar 1979-ben alakult, s az eltelt évek során kitűnő hírnevet szerzett ma­gának. Ez a magyarázata annak, hogy az együttes mágnesként vonzza a fiatal tehetségeket. A ki­lencven tagot számláló zenekar rendszeresen részt vesz különféle nekar zenei igazgatóját és karmes­terét: Colin Metterst. Beethoven Fidelio című operájában a jó elnye­ri jutalmát, a gonosz pedig megér­demelt büntetését - s lényegében ugyanezt fogalmazza meg a zene­szerző „sűrítetten” az operához írott III. Leonora-nyitányában is - s az ifjú előadókhoz mi sem állhat kedő személyiség, a Londoni Royal Akadémia karmesterképző­jének igazgatója. Kitűnő karmes­terként jegyzik nevét hazájában és abban a jó néhány országban, ahol különböző zenekarok élén bemu­tatkozott. A szolnoki hangversenyen az is bebizonyosodott, hogy a jó zenét fesztiválokon, gyakorta lép hang­versenydobogóra olyan világhírű hangversenytermekben, mint a Londoni Queen Elisabeth Hall vagy a Royal Albert Hall. Az együttes részt vett az edinburgh-i fesztiválon, ahol elnyerte a legjobb zenei előadó díját. Többízben tur­néztak Európában, Franciaország­ban és Németországban. Létezé­sük anyagi alapját egy támogató­társulat biztosítja. A zenekar mostani turnéja során hat koncertet ad, valamennyit igen figyelemreméltó színhelyen. Utuk első állomása a bécsi városháza volt, itteni szereplésük másnapján érkeztek Magyarországra, ahol szolnoki koncertjüket követően még három hangversenyt adnak Veszprémben, Budapesten és Esz­tergomban. Turnéjuk utolsó állo­mása Bonn. Az együttes műsorán mindössze két darab szerepel, vagyis vala­mennyi színhelyen ugyanazt a programot hallgathatják az érdek­lődők. A kitűnő műsorválasztásért nem lehet eléggé megdicsérni a ze­közelebb, mint ez a muzsika. Ez pontosan az a korosztály, amelyi­két még nem érhetett csalódás, ily módon őszinte hittől vezéreltetve a leginkább alkalmas a beethoveni igazságszolgáltatás végrehajtásá­ra. A másik darab: Brahms II. D-dúr szimfóniája ugyancsak műsorvá­lasztási telitalátatnak bizonyult. A nagylélegzetű szimfónia igazi ro­mantikus zenemű, de a stíluskor­szak zenei termésének érzelmi szélsőségektől terhes világában határozottan a csendesebb, de hű- sebb vonulatot képviseli, emiatt megint csak kiválóan alkalmas ar­ra, hogy az inkább vidámságra haj­lamos fiatalok életérzésük tolmá­csolására, kinyilatkoztatására se­gítségül hívják ezt a csodálatos művet. Egy ifjakból álló zenekarhoz biztoskezű, határozott „kormá­nyos” illik; a kiválasztásra hiva­tottak Colin Mettersnél aligha ta­lálhattak volna alkalmasabbat a ze­nei igazgatói és karmesteri feladat­kör ellátására. A dirigens kiemel­előadókat és azt hallgatni vágyókat mindig tárt kapuval fogadó Belvá­rosi Nagytemplom akusztikai kö­rülményei nagyzenekari koncertek megtartásának is kedveznék: a visszhang csupán nagy néha - és akkor is csak pillanatokig - bizo­nyult zavarónak a hatalmas épület­ben. Colin Metiers, aki mindkét mű­vet fölényes biztonsággal vezé­nyelte, minden energiáját arra for­díthatta, hogy a rendkívül kiegyen­lítetlen megszólaló vonás és a kitű­nő fúvósszólamokat egységes egésszé: zenekarrá „gyúrja”, s a közösen előadott, minden részleté­ben kifogástalanul kidolgozott da­rabokat ifjú muzsikusai segítségé­vel felnőtt „profi” zenekaroknak is becsületére váló előadásban tol­mácsolja. Bár a templomban nem illendő a hangos tetszésnyilvání­tás, a remek hangverseny végén a koncert közönsége nem tudta meg­állni, hogy ne jutalmazza tapssal a kitűnő ifjú muzsikusgárdát és nagyszerű karmesterét. Szathmáry Judit A tévé képernyője előtt A szeretet mindent legyőz Különleges filmet sugárzott tele­víziónk szerda este a 2-esen; kü­lönlegességét nem annyira tárgya, mint inkább a szerzőség adja: ugyanis egy pap beszél benne a szerelemről és a házasságról. Egy pap, aki alighanem sohasem kós­tolt bele egyikbe se, se a szerelem­be, se a házasságba, hisz egy kato­likus lelkész a szerző, aki közis­mert nőtlenségi fogadalmat kellett hogy tegyen. Különlegességét to­vább növeli, hogy ez a pap nem más, mint a jelenlegi római egy­házfő, II. János Pál, aki még krak­kói lelkészkedése idején, igaz, Andrej Javien álnévvel megírta Az aranyműves' boltját, amelyből nemzetközi szereposztásban, ka­nadai rendezéssel tévéfilm is szü­letett, amelyet most nálunk is be­mutattak. Nyilván a premierben közrejátszott a pápa-közelgő láto­gatása, de kár volna „alkalmi ’’pre­mierként elkönyvelnünk ezt a mélységesen humánus filmet, amely a szerző műve alapján a sze­retet mindenhatósága mellett tör lándzsát - ebben a szeretetlen vi­lágban. Karol Wojtyla fiatal szerel­mesekről mesél könyvében, az ő küzdelmüket mutatja be, méghoz­zá történelmi megpróbáltatásuk közepette, a cselekmény a német megszállás idején indul, s azt kí­vánja belénk szuggerálni küzdel­mes életük tanulságaként, hogy a boldogság minden ember számára elérhető, ha arra az útra lép, amely szeretettel van kikövezve. Szere­tettel, amelynek a szerelem is gyü­mölcse, nemkülönben két ember életre szóló szövetsége is szere­tettel, amely ha betölti lelkünket, soha nem érezhetjük üresnek sem magunkat, sem az életet. A krakkói pap könyve tehát végül is a szeretet himnusza - prózában megírva. (A könyv néhány éve magyarul is nap­világot látott.) . A Michael Andérson rendezte film erénye, hogy megtartva a könyv tiszta eszmeiségét, élettel te­líti meg a történetet, hiteles környe­zetben, hiteles figurákat láthatunk, a mese, amely a valóságból véte­tett, hisz Wojtyla érezhetően saját környezetének tapasztalataiból merített, amikor megrajzolta a két szerelmespárt, a film kockáin újra valósággá válik, lelépve a könyv lapjairól. Ez persze a kitűnő színé­szek játékának is köszönhető, hi­szen az ékszerész figuráját, egy epizódalak, még azt is nem kisebb művész, mint Búrt Lancaster for­málja meg. Külön is színezi a vál­ságos pillanatokat és fordulatokat szülő szerelmi történetet - az egyik házasság elhidegülésSel fenyeget, a szülők között megromló viszony kihat a gyermekek érzelmi világára is, negatívan, csak nehezen jön vé-' gül is rendbe minden - hazafias tartalommal is színeződik, hisz a kérdéses házasságok úgymond emigrációban, Kanadában folyta­tódnak, így megismerhétjük az idegenbe szakadt ember felhorga- dó, finom érzelmét, melyet szülő­hazája iránt táplál. Gazdag tárháza tehát a film a nemes gondolatok­nak, eszményeknek, amelyek egyetlen közös tőről fakadnak: a mindent megváltó szeretetből. Az álnéven író Wojtyla bizonyá­ra közvetlenül nem érezhette, mi a szerelem. Mégis vonzó képet fest róla. Hogyan? Ez az egyik titka. De kérdem én, vajon a mi Petőfink, aki sohasem láthatta valóságban a ten­gert, nem énekelt-e mégis varázs­lattal róla? Valkó Mihály Nyolcvan éve született Bibó István Az emelkedő ember Az a politikai rendszer, amely Bibó István írásaiból kibontako­zik, az európai szabadságeszme és a magyar helyzetismeret ere­dője. Mivel gondolkodását első­sorban a sajátos magyarországi helyzet határozza meg, általáno­san elfogadott kategóriákkal nem jellemezhetjük őt. Liberá­lisnak például nehezen mond­hatnék, noha gondolkodásának vezérlő csillaga a szabadság. írá­saiban egyedül ez a szó kap olyan fohászszerű hangsúlyt, mint az „örök igazság” Rákó­czinál. „Teljes emberi szabad­ság” után sóhajt; „egyetemes ér­vényű emberi szabadságot” kö­vetel; „az ember szabadságának ideálját” állítja elénk, s „a teljes emberi felszabadulás ügyének” szolgálatára szólít. Vagyis a sza­badság hagyományos, európai, egyénre szóló értelmezését vall­ja. És mégis félrevezető volna, ha egyszerűen szabadelvűnek mondanók. Éppoly pontatlan, mint az, ha egyszerűen szocialis­tának minősítenők azon az ala­pon, hogy a kommunistáknak ő veti szemére - 1945-ben - „a tár­sadalomról való szocialista ví­zió” nyílt meghirdetésének el­maradását, vagy azon az alapon, hogy „szocialista átalakuláso­kat” kér számon a munkáspár­toktól és a „szocializmus ko­moly előnyeit” emlegeti. Őmaga se szabadelvűnek, se szocialistának nem mondta ön­magát. írásai azt az érzést keltik fel, hogy a szó szokványos értel­mében vett liberalizmust és szo­cializmust olyan első és második útnak tekinti, ahol harmadikutas megoldás a helyénvaló. Azt a „negatív” nyugati szabad­ságeszményt, amelyet Isaiah Berlin nemrég megjelent köny­vében szembeállít a „pozitív”, keleti szabadságeszménnyel, ő már 1945-ben igyekszik emez­zel összeegyeztetni. Ezért liberá­lis szemmel szocialistának, szo­cialista szemmel liberálisnak lát­szik. A liberális eszmevilághoz is, a szocialista reformokhoz is mélységes rokonszenv fűzi őt. Abban azonban nem hisz, hogy ezek valamelyikének egyszerű alkalmazása Magyarországon üdvözítő, pusztán azért, mert a már kialakult formák valamelyi­két valamilyen nagyhatalom képviseli. O abban hisz, amiben Kölcsey, a helyi állapotok elfo­gulatlan, empirikus vizsgálatá­ban. Külföldi példák változtatás nélküli, vagy éppen szolgai után­zására nem gondol. Külföldi erők csak annyiban és azért be­folyásolják, amennyiben a ma­gyarországi helyzetre hatással vannak, vagyis nem önmagu­kért, azzal, hogy a világpolitikai helyzetek megváltoznak, maga a hazai feladat még nem változik megjegyzi meg 1947-ben. Gon­dolkodásának kiindulópontja éppen azért, mert látóhatára Eu­rópa egészét felöleli - mindenkor hazai. Ebben hasonlít Széche­nyire. A „nagy parlag” helyére azonban nála egy kevésbé ro­mantikus kifejezés kerül: annak a felismerése, hogy a magyar tár­sadalomfejlődés a nyugat-euró­pai társadalomfejlődéstől elma­radt a 16. század óta. Ebben a helyzetben - álde­mokráciához, úri kormányzás­hoz szokott középosztállyal, polgárság nélkül, elszigetelt munkássággal, jobbágyi alázatú parasztsággal - a törvényes jo­gok biztosítása egymaga nem elég. Ez még nem teremti meg a demokrácia valóságos lelki és társadalmi bázisait. Ebben a ma­gyarországi helyzetben annak a mértéke, hogy „a magyarság szabad-e vagy sem” már szociá­lis: „a paraszti milliók emberi állapotának foka”, az egyéni, emberi szabadsághoz társadalmi felszabadulás kell. Tapasz­taláson épülő vizsgálat Bibót ar­ra tanította, hogy 1945 alapvető reformjai, elsősorban a földre­form, megteremtették e társa­dalmi felszabadulás előfeltétele­it. De olyan társadalomban te­remtették meg, amely korábbi korlátokhoz szokott. Ezért van szükség egy „lelki felszabadu­lásra” is, „az isteni, születési, vagy egyéb természetfeletti ha­talmasságok lélektani nyomása alól”; e nélkül ez a társadalom nem tud élni a demokrácia lehe­tőségeivel. Ezért Bibó a felsza­badulás társadalmi folyamatá­nak állandósulását és intézmé­nyesítését kívánja. „Teljessé kell tenni az 1945-ben csak megin­dult, de be nem fejeződött felsza­badulási folyamatot!” - ismétli makacsul. A politikai hatalomtól korábban távoltartott néprétegek öntudatra ébredését, aktivizáló­dását érti ez alatt. Olyan „közü­gyek intézésében forrongó aktív önkormányzati élet” lebeg a szeme előtt, amelyben a tömege­ket tapasztalat tanítja meg arra, hogy „a köz ügye az ő ügyük is ”. Ez a zarándoki komolyságú de­mokrata arról volt meggyőződ­ve, hogy a proletárdiktatúra ki­építését Magyarországon ugyan­az hárítaná el, ami a régi állapo­tok restaurációját: a népi erők mozgósítása. Az, ha maga a de­mokrácia lesz forradalmas. A múlt felől kísértő és a jövő felől fenyegető rendszerek ellen, az ilyen rendszerekbe való enge­delmes beletörődés ellen, „az emberi méltóságnak egy alapve­tő felkelését” látta szükséges­nek. Azt kívánta, hogy a'kor­mányzottak tehetetlen és passzív alázatához hozzászokott, követ­kezésképp a diktatúra igájába is könnyen befogható nép „tapasz­talja meg a maga erejét”, válo­gassa meg, s ha kell, kergesse el a hatalmasokat, mert csak ezúton tanulhatja meg, hogy „demokra­tának lennyi annyit tesz, mint nem félni”. Részlet Szabó Zoltán tanul­mányából, amely a Különbség című, 1990-ben megjelent, Bibó István addig nem közreadott írá­sait tartalmazó könyv élén áll. Filmszerepekben: Mucsi Zoltán Beszélgetés a forgatás szünetében Hétfő este a Stúdió ’91-ben Szabó István legújabb filmjéről beszélt, amelyik a közvetlen köznapi valóságból veszi tárgyát - napjaink valósága szolgáltatja a témát. A beszélgetés alkalmá­ból néhány részletet is felvillan­tott a riport a már eddig elkészült jelenetekből, és az egyikben is­merős arcot fedezhettünk fel, Mucsi Zoltán hórihorgas alakja tűnt fel és oroszul szólalt meg, kissé rekedtes hangján. Most Szolnokon találkoztunk vele, s mi sem természetesebb, a kérdés így szólt hozzá: hogyan került az Oscar-díjas filmrendező Emma és Böbe címet viselő produkció­jába; annál is inkább, mivel köz­ismert, hogy egyre kevesebb fel­adat jut színészeknek a meg­csappant anyagi lehetőségek mi­att. O tehát szerencsésnek mond­hatja magát.- Abszolúte szerencsésnek! Különben egy régebbi filmben, a Tutajosokban (rendezte Elek Ju­dit) látott meg először, kisebb szerepet játszottam benne. Most pedig, mondhatni a véletlen ho­zott össze bennünket. Kiss And­reát próbafelvételre hívta be, s minthogy én őt közeli barátként elkísértem (azóta már a felesé­gem), ott várakoztomban meglá­tott Szabó István, s arra kért, le­gyek segítségére, és a próbafel­vételi jelenetet Andreával csi­náljuk meg együtt, közösen, ket­tesben.- Tehát az ismeretség afféle beugrással kezdődött.- Igen, és olyan jól sikerült, hogy Szabó István menten ve­lem is készített próbafelvételt, külön is, egy rajztanár figurájá­hoz keresett színészt, engem képzelt a figurába. Gondolom, nem a rajzkészségem miatt, ami­ről különben sem volt ismerete, de egyébként sincs hozzá tehet­ségem, az arcom ragadhatta meg. Ugyanis a rajztanár, akit Szilárdnak neveznek, s akit vé­gül is alakítok a filmben, látszó­lag egy kesernyésen viccelődő figura, állandóan bosszantja an­golul tanuló orosz szakos kar­társnőit, de valójában a keser­nyés felszín mögött meleg szív lakozik, együttérző ember, sors­társak.- A látott jelenetben oroszul beszél, hosszabban is.- Beszélni beszélek, de oroszul nem tudok, előzőleg egy orosz­tanártól vettem órákat, így ké­szültem fel a jelenetre.- Végül is miről szól a film?- Pedagógusok a szereplői, de valójában minden olyan ember­ről, aki az elmúlt negyven esz­tendő alatt tanult, csinált vala­mit, és most egyik pillanatról a másikra, amit tett, úgy érzi, sem­mit sem ér. Ez egyfajta morális válság, amit kinek-kinek fel kell dolgoznia. Egy rajztanárnak épp úgy, mint a történelemtanárnak, ha nem is egyforma súllyal, vagy nem azonos formában.- Elkészült már teljesen a film?- Még nem, nekem is lesz egy utolsó forgatási napom, augusz­tus 15-én vagy 16-án, és valószí­nű csak a jövő tavasszal kerül sor majd a bemutatóra. r További tervek, feladatok?- Ősszel újabb filmszerep Szomjas György és Grünwalsky Ferenc Capa és Ági (ideiglenes munkacím) közös filmjében, rá­adásul egy főszerep. V.M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents