Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-10 / 159. szám

Nyílt tér 1991. JULIUS 10. Felszabadulás - más szemszögből Akikkel nem lesz konszenzus Az Új Néplap 1991. június 19- i számában a Nyílt tér számá­ra fenntartott oldaion „Válság- helyzet van, nemzeti konszenzus kellene” címszó alatt Tolna An­tal aláírással a cikkíró politikai hovatartozását illetően kétséget nem hagyó, minden tisztességes embert felháborító, múltat és je­lent gúnyoló, nemzetet kioktató írás jelent meg. Erre kívánok dióhéjban válaszolni. Én megéltem a második világ­háború és az azt követő 45 év minden borzalmát. Tanúja vol­tam az értelmetlen háborúba kül­dött második magyar hadsereg százezres pusztulásának, a zsidó magyar munkaszolgálatosak ak­namezőre hajszolásának, átélője a zokogó, síró, jajgató vagy né­mán hallgató zsidók örök szé­gyenül maradó deportálásának, az 1944. június 2-i és augusztus 20- i szőnyegbombázásának és a hónapokig tomboló nyilas gaz­emberek vérgőzös tobzódásá­nak. Láttam a fővárost és Szol­nokot romokban és rettegve, buj­dosva, rongyosan, éhezve meg­értem, átéltem a dicsőséges Vö­rös Hadsereg harcosainak fosz­togatását, a nők család előtti meggyalázását, a megmaradt védtelen férfi (és női) lakosság málenkij robotra történő elhur­colását, az ellenkezők agyonlö- vetését és most már tudom, több­ségük kiirtását, tömegsírba vagy latrinába „hantolását”. Tudom, erre Ön - én is - azt mondom, háború volt. Akkor az ember lealjasult. De engedje meg, hogy ezt egy ezerévet vér­zivatarokban megért nemzet túl­nyomó többsége ne nevezze és ne tekintse felszabadításnak, melyet dicsőséges külsőségek közepette idegen jelképek hor­dozásával, mélységes hálával, alázattal, hazai lakájok éltetésé­vel, a Nagy Testvér iránti mély­séges alázattal és tisztelettel kel­lett több mint 40 évig ünnepel­nünk. Közben most már béke­időben júdáspénzen vett bitan­gok hozzáláttak a nemzet kifosz­tásához, nyomorba döntéséhez. Százezreket űztek el ottho­nukból, elvettek mindenkitől mindent, újabb koncentrációs tá­borokat létesítettek, megkez­dődtek a kirakatperek, éjjel és nappal dolgoztak a hóhérok, a félelem és rettegés vérgőzös le­heleté borult az országra. És ami­kor e szenvedéseket nem bírta tovább a sárba, mocsokba tapo­sott nép, - a világ csodálatára - egy emberként kelt fel, napok alatt elsöpörte a diktatúra büsz­keségét, az Á VH-t, kiűzte Buda­pestről a büszke Ármádia rette­gett hadseregét, és ha csak pár napra, de kivívta nemzeti sza­badságát. De a belső bitang ha­zaárulók most sem tétováztak. Segítséget kértek és kaptak a megszállóktól. Józan ésszel ma már tudjuk, hogy akkor illúziókat kerget­tünk, mert magunkra hagyatva nem lehetett esélyünk a rablán­coktól való megszabadulásra. De megtettük és tudjuk, harcunk nem volt hiábavaló. Hiába vé­gezték el a magyar történelem egyik legvéresebb megtorlását, hiába döngöltek lovakkal jelte­len 301-es parcellákat, hiába verték véresre, kínozták halálra a pufajkások az ártatlanokat, a zsarnokság, a világrendszer a rajta ütött sebet már nem tudta begyógyítani. Önnek is tudnia kell, hogy a zsarnokság rabláncai lehullot­tak, Közép-Európa népei - köz­tük mi is - már szabad nemzetek. A még láncrafűzöttek biztosak lehetnek abban, hogy szenvedé­sük nem tart soká, az ő szabad­ságuk napja is rövidesen felra­gyog­Igen, Tolnai Antal, szabadok vagyunk, és engedje meg a nem­zetnek, a magyar nép millióinak és velük nekem, hogy a FEL- SZABADULÁST mi 1991. jú­nius 19-től számoljuk. És ha ezt megteszi, a nép megengedi, hogy egyesek (Ön is) a rövidre fogott történelmi igazságok elle­nére 1945. április 4-ét lelkiisme­retük morzsáiban ünnepüknek tekintsék. Ön a legfőbb törvényhozó tes- tületet zárójelben (Ország- gyűlésnek) említi. Megteheti, még szidalmazhatja is. Ez ma nálunk úgyis módi. Azért mégse felejtse: ezt az Országgyűlést és kormányát a nép szabadon vá­lasztotta. Igaz, nem 99,9 száza­lékos arányban, de így döntött. Nem tehetünk semmit az ellen, hogy pl. az MSZMP nem került be a parlamentbe. Valószínű a választók ezt így látták helyes­nek. Hogy tagjaik pártbéli nyug­díját megvonják - megtehetik -, bízom benne, hogy megteszik. Harácsolt vagyonuk és magas nyugdíjuk azért még így is meg­marad. Vagy tud egy esetet, ami­kor ezt tőlük elvették? Vagy tud egy esetet közölni, tudatni a nép­felséggel, amikor gyilkosokat, hóhérokat, verőlegényeket, az országot gazdaságilag, erkölcsi­leg rombadöntőket, egyszerűen A közalkalmazottak álláspontja A szakszervezeti vagyon a tagságé A Közalkalmazottak Szak- szervezete szereptévesztésnek tekinti a magyar parlament aka­ratát, hogy a szakszervezeti va­gyonmegosztás ügyében tör­vényt kíván alkotni. Az Ország- gyűlés szuverenitását, hatáskö­rét a magyar alkotmány határoz­za meg, de egyben korlátozza is azt. Az Új Néplap politikai vitafóruma hazaárulókat bírósági úton fele­lősségre vontak a rendszerváltás óta? Pedig ezt is megtehetnék. Sajnálja az elvtársakról elne­vezett utcanevek megváltoztatá­sát. Én is sajnálom, hogy Szolno­kon még van Kun Béla és Ságvá- ri Endre körút. Bízom benne, hogy ezek neveit előbb vagy utóbb, de eltörlik. (A Gutenberg tér nevének megváltoztatását én is sajnálom.) Ön beszél még nyomorról, alultáplált gyermekekről. Való­színű, angolai képeket látott a tévében. A gazdasági nehézséget nem mi okoztuk. Nem mi csinál­tunk 20 milliárdos adósságot. Ezt a letűnt rendszer hagyta örö­kül és a nemzetnek, a népnek ezt ki kell fizetnie. Önkormányzati tehetetlen­ségről kiáltoz, helyteleníti mun­kájukat, és a kapitalizmus rémét festi rövid létrával a csillagoktól megtisztult mennyboltra. Sajnos tudomásul kell vennie, hogy ez lesz, mert a régi boldog szocia­lizmus már nem térhet vissza. Legutoljára Nemzeti Kon­szenzust sürget a társadalom minden rétegének bevonásával, közreműködésével. Szinte döbbenetes tudathasa­dás! Csak nem képzeli, hogy szabadlábon lévő, büntetlenül élő hazaárulókkal egy felszaba­dult szabad nemzet KONSZEN­ZUS keresésébe fog? Nem és so­ha nem! Csiszár László Szolnok Megújulást követelő parasztpártiak Péter-páli számadás után A nagyválasztmányinak dek­larált gyűlésen megtörtént a Ma­gyar Néppárt-Nemzeti Paraszt- pártnak nevezett politikai cso­portosulás „csonkaparlament”- jén a tisztújítás. A Fekete Gyula­féle vezetőségi kreatúra nyíltan a kommunistákkal kollabráló Erdei-vonalnak adta át a párt ve­zetését. Az a Márton János „agrárköz­gazdász” lett újra a párt első embere, aki az ötvenes években a gyászos emlékű Tervhivatal „agrár” főembereként, a Ráko- si-klikk kiszolgálójaként a pa­raszti jogfosztáson és padlássöp­rések főintézőjeként írta be ne­vét a magyar paraszti élet törté­netébe - ha el is feledkeztek róla időközben ... S az a dr. Dobszay Károly most a Parasztpárt főtitkára, aki 35 éves kommunista párttagsá­gával büszkélkedik ma is; aki év­tizedekig a marxizmus-leniniz- mus oktatójaként a kommunista átalakulás törvényszerűségeit sulykolta ifjainknak, s ennek alapján kérte számon tőlük ideo­lógiai tudásukat. Egyes ellenlábas politikusok „fantompártnak” bélyegezték eddig is a Magyar Néppártot. Ha azt nézzük, hogy 1990-ben, leg­nagyobb „sikereinek” évében hivatalos kimutatásként 14.000 forint volt a tagsági díjakból származó bevétele a pártnak (s ehhez 14 millió forint állami pénzt kapott a párt!), shaminden egyes tagra évi'(!) 100 forint tag­díjat számítunk, akkor is csak 140 tagja lehetett. (A többi talán titkolta?) S most, hogy a valódi parasztpárti hívek nélkül (akik vagy elhagyták, vagy akiket ki­zártak) hány tényleges párttagja lehet...? Nem ünneprontás a célom, amikor levelemet írom, hanem az, ami egész politikai életünket is irritálja: csak valódi megúju­lás lehet a cél! Erős Magyar Nép- pártot-Nemzeti Parasztpártot akarunk, nem pedig tespedést és szétmállást! Olyan pártot, ame­lyik valóban a néptörhegek és a paraszti rétegek szószólója le­het! Fekete Gyula és mamelukjai tespedésbe süllyesztettétek a pártot! A párt elvesztette tekinté­lyét, elvesztette tömegeit, és leg­jobb, legértékesebb emberek hagyták el! Kifogásolom én és barátaim, hogy a vezetés önma­gát és az egész pártot lejáratta dilettáns, apolitikus viselkedés­sel, a médiákkal való ellenséges szembenállással. Nyíltan meg­mondtuk: Fekete Gyula vezetési módszere sztálinista elemekre épül, s nem tűr maga mellett olyan személyeket, akik nem ne­ki hajbókolnak, akik nem úgy tekintenek rá, mint hódolói. A párt vezetői csak tiszta múl­tú, feddhetetlen személyek le­hetnek! Valódi parasztpárti-nép- párti politikusok irányítsák e tör­ténelmi párt mai szervezeteit, küzdelmeit! Ne egyéni, szemé­lyes gazdasági ambícióktól fű­tött, kisszerű érvényesülési vágytól hajtott, dilettáns, botcsi­nálta politikusok vegyék kezük­be a párt ügyét, hanem becsü­letes, önzetlen politikai szakér­tők, akik valóban elsődlegesen szívügyüknek tekintik a néptö­megek és a paraszti rétegek érde­keit, és azok politikai érvényesü­léséért képesek küzdeni! így válik valósággá a régi jel­szónk: Néppel a népért! A Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpárt megújulást követelő Platform Bizottsága nevében: Körösi Jenő a Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpárt Nagyválasztmánya és az Elnökség volt tagja Véleményünk szerint a szak- szervezetek - mint társadalmi szervezetek - egymás közötti vi­tái a parlament hatáskörén kívül esnek. Döntéshozó szerepet ez ügyben nem az Ország- gyűlésnek, hanem a független magyar bíróságnak szabad csak felvállalnia. Az Országgyűlés ilyen jellegű beavatkozása nem­csak a hatáskör elvonása, hanem a szakszervezeti pénzeszközök befagyasztását, szociális célú felhasználásának tilalmát is je­lenti a munkahelyeken. Amennyiben az Országgyűlés ennek ellenére mégis felvállalja a döntési szerepet, úgy a Közal­kalmazottak Szakszervezete kénytelen lesz tagsága érdekei védelmében az Alkotmánybíró­ságnál ezt megtámadni. Ezzel egyidejűleg a törvény kihirdeté­sének felfüggesztését fogjuk kezdeményezni a Magyar Köz­társaság elnökénél, a Szakszer­vezetek Együttműködési Fóru­ma (SZÉF) tagszervezeteivel közösen. A Közalkalmazottak Szak- szervezete 1989. novemberi ala­kuló kongresszusán kinyilvání­totta, hogy a szakszervezeti va­gyon elosztását külső kényszer nélkül kell megoldani, amely az érdek-képviseleti szervezetek akaratát, anyagi és szellemi erőit kell hogy szolgálják. Nem támogatunk sem régi, sem új hegemonisztikus törek­véseket a szakszervezeteken be­lül, de azon kívül sem. A Közalkalmazottak Szak- szervezete vagyoni ügyeit teljes nyilvánossággal végzi. Célunk a szakszervezeti vagyon gyarapí­tása annak érdekében is, hogy a hiányos állami szociális gondos­kodást részlegesen anyagi esz­közeinkkel pótolhassuk. A szakszervezeti tagság „fil­léreinek” külső erők diktátuma szerinti felosztását tagságunk el­ítéli, azt kizárólagosan a szak- szervezetek belügyének tekinti! Közalkalmazottak Szakszervezete A kapitalizmus megszelídítése A szocializmus eredetileg egy erkölcsi kihívás volt a társadalmi igazságosság érdekében, de ami­kor tömegmozgalommá vált, a kapitalizmus rákényszerült arra, hogy szembenézzen saját ellent­mondásai következményeivel, és reformokkal reagáljon rájuk. Ilyen helyzetben a forradalmi munkásmozgalom mintegy ver­senyhelyzetbe került a kapitaliz­mus reformizálódó folyamatai­val, s a forradalmi taktika felül­vizsgálatára, a munkásmozga­lom helyzetének átértékelésére kényszerült. Ez a körülmény egy olyan»újfajta valóságszemlélet megjelenéséhez vezetett, amely a kapitalizmus és szocializmus viszonyát egészen új nézőpontba helyezte, végül is a kommunista és szocialista mozgalom szétvá­lásához vezetett. Ezt a nevezetes szakadást 1919-ben a Kommu­nista Intemacionálé megalakítá­sával „hivatalossá” is tették. Marx leninista követői annak a hitnek gyakorlattá változtatásá­hoz jutottak el, hogy egy élcsa­pat jellegű párt irányításával a gazdaságban mindenfajta önsza­bályozó mechanizmust - minde­nekelőtt a piacot - állami köz­ponti tervezéssel pótolni lehet. Azért torkollik fejlődése szük­ségszerűen zsákutcába, mert nincs módja önkorrekciókra, képtelen a változó feltételekhez és körülményekhez alkalmaz­kodni. A kommunista mozga­lomról egy fél évszázad alatt ki­derült, hogy történelmileg mű­ködésképtelen. Ez nem jelenti, hogy nem voltak pozitív hatásai, nem tagadható, hogy a bolsevis­takihívás szerepet játszott a nyu­gat-európai jóléti államok és az amerikai jóléti állam kialakulá­sában. A döntő szerepet azonban a munkásmozgalom másik ága - Bernstein nevével jelzett -, a szo­ciáldemokrata mozgalom töltöt­te be. A szociáldemokrácia egy hosszú tanulási folyamat ered­ményeképpen lemondott a kapi­talista rendszer forradalmi meg­döntéséről, de megakadályozta, hogy a polgári állam a tőkeérdek közvetlen és kizárólagos eszkö­zévé váljon. A történelmi fejlő­dés egyfajta megszelídített kapi­talizmushoz vezetett el bennün­ket - írja Michel Rocord -, amelynek lényege a demokrati­kus politikai intézményrendszer által közvetített társadalmi szoli­daritás és közösségiség. A Szocialista Intemacionálé- ban tömörülő szocialista és szo­ciáldemokrata pártok egy olyan- modern árutermelésen alapuló- társadalomban gondolkodnak, amelyben együtt van a tőke és szocializmus, amelyben fokoza­tosan a társadalmi igazságosság és szolidaritás elve alapján egyre több a szocialista elem. Ezek a pártok programjukat a vegyes gazdaság és a demokratikus szo­cializmus fogalmával jelölték. Alapelvei a nyitott baloldal, azaz a célok irányába mutató külön­böző nézetek politikai közössé­ge; demokrácia, többségi elvvel és versenydemokráciával; sza­bad választásokon alapuló kor­mányzati hatalom; a liberális szabadságjogok biztosítása; vé­lemények, érdekviszonyok, ér­dekszervezetek és a társadalmi életformák pluralizmusa, ame­lyekben az ember mint egyén és mint közösségi lény kap létfelté­teleket. Ki kell mondani tehát egyér­telműen, hogy a szocialisták nemcsak támogatják, hanem ak­tívan előmozdítják a liberális ér­tékrend intézményesítését, s an­nak alapján és feltételrendszeré­ben akarják a szocialista értékek érvényesítését. Amikor azonban kimondjuk, hogy polgári sza­badságjogok nélkül nem lehet a nép érdekeit képviselni, látnunk kell azt is, hogy a modem de­mokrácia mindenütt a világon tömegdemokrácia. Ezen a pon­ton derül ki a liberalizmus és szociáldemokrácia összefüggé­se, a liberális és szocialista - szo­ciáldemokrata pártok együttmű­ködésének szükségessége. Ez ma - amikor Magyarországon alapkérdés, hogy az ezredfordu­ló vagy a 20-as - 30-as évek Eu­rópája felé akarunk haladni - lét- fontosságú feltétellé vált. Ez a legfontosabb és egyúttal legnehezebb lecke a magyar po­litikai mezőny erőteljesen moz­gásban levő pártjai számára. Dr. Keresztes Eszter Kereszténydemokrata-nyilatkozat A Fidesztől megértést várunk! Az Új Néplap 1991. június 19-i számában a 4. oldalon „Na­pirenden az egyházi ingatlanok” cím alatt, a „Fiatal Demokraták Szövetsége Szolnok Városi Cso­port” aláírás mellett a fiatal de­mokraták kioktatják a koalíciós pártokat arról, hogy - szerintük - a kormány törvényjavaslata mi­ért elfogadhatatlan, és milyen károkat okozna elfogadása az ál­lamnak, a társadalomnak és ma­gának a kormánynak. A június 26-i számban az „MDF Szolnoki Szervezete’ ’ vá­laszolt e cikkre, és igen kulturált hangnemben megmagyarázta, hogy „teljes mértékben hamis a Fidesz beállítása.” Ez után a magunk részéről csak a szolnoki fiatal demokra­ták közleményének zárómegál­lapítására kívánunk válaszolni. Ezt írták: „Nem tudjuk, mikor fogja a koalíció felismerni, hogy nem lehet negyven-ötven évet egy tollvonással érvénytelenné tenni.” Erre azt válaszoljuk: Fiatal de­mokratáink örülhetnek annak, hogy nem élték végig felnőtt fej­jel az elmúlt negyven-ötven évet, így nem láthatták és saját bőrükön nem tapasztalhatták azt, hogy 40 évvel ezelőtt ho­gyan lehetett ezer évet egy toll­vonással érvénytelenné tenni - hogyan lehetett egy óra alatt év­százados intézményeket, a ma­gyar kultúrát európai szinten művelő iskolákat, az elesetteket gondozó szociális létesítménye­ket puszta kormányerőszakkal felosztani - hogyan lehetett az ezen intézményekben önzetle­nül dolgozókat leponyvázott te­herautókon ezrével elhurcolni vagy elkergetni - hogyan lehetett pénzben ki sem fejezhető erköl­csi és nemzeti értékeket barbár módon tönkretenni; - hogyan le­hetett köztiszteletben álló, fedd­hetetlen emberek százait kon­cepciós perekkel vagy interná­lással szabadságuktól évekre megfosztani . . . emberi mivol­tukban megalázni... Ezeket a súlyos sérelmeket és helyrehozhatatlan károkat pró­bálja legalább részben orvosolni a kormánykoalíció a szóban for­gó javaslatával. Énnek megfontolását és meg­értését kérjük a fiatal demokra­táktól: Kereszténydemokrata Néppárt Szolnoki Szervezete A megjelent írások tartal­máért felelősséget nem válla­lunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents