Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-04 / 154. szám

2

Megyei körkép mm. július 4.

Tüntetők a bombatéren

Ki ez a pápa?

(Folytatás az 1. oldalról) Antall József miniszterelnöknek, Szabad Györgynek, az országgyűlés elnökének és Für Lajos honvédelmi miniszternek.

Végezetül Korcsmáros Sándor, Nádudvar polgármestere ismertette a jelenlevőkkel mindazt, amit az érintett önkormányzatok QCarcag, Kunmadaras, Nagyiván, Hortobágy, Nádudvar) tettek eddig annak érdekében, hogy a bombatér területe visszakerüljön az önkormányzatokhoz, megszűnjék ott a bombázás, és megindulhasson a mezőgazdasági hasznosítás. Hangsúlyozta, hogy a mostani demonstráció nem a honvédség ellen szerveződött, hanem a környezetért és az emberekért. „Tegnap írták alá a Varsói Szerződés megszüntetéséről szóló okmányokat, így egy új Európa felé nyílik meg az út, de a mi örömünk mégsem teljes, hiszen településeink életét továbbra is megkeseríti majd ez a bombatér” - mondta. „A magyar honvédség júliusban, augusztusban és szeptemberben 6-6 alkalommal használja majd a bombateret.”

A demonstráló emberek fölött, a megfigyelőtorony oldalán két tábla: „Ne hulljon több bomba a nagyiváni rétre!”, „Pacsirtaszót

akarunk hallgatni, nem gépágyúszót!”

Szabó János (Karcag, Zöldfa u. 21/a): „Ebből a megcsonkított kis országból már annyit elvettek! Hát még ezt is? Nem igaz, hogy az

használhatatlan föld! Én csak 60 éves vagyok, de meg tudom mutatni azokat a tanyákat, amiknek a lakóit tisztességesen eltartotta ez a föld. Visszaemlékszem, hogy micsoda madárvilág volt itt! De már elűzték őket.”

Fekete Gábor Nádudvarról bizalmatlan a jövőt illetően. „Lehet, még rosszabb lesz, mint eddig. Ki tudja, hátha korszerűbb fegyvereket hoznak és kitalálják, hogy mit tudom én, hány köblös föld kell még nekik a gyakorlatozáshoz. Eddig bementünk a bombatérre szénát kaszálni, ki is hoztuk valahogy, de ezután mi lesz? Ki tudja ezt? Annyi marhát tartottak itt régen, majd leszakadt a föld! Most meg? Alig mentek ki az oroszok, már beköltöztek a magyarok. Fel se újítanak semmit, csak lőnek. Dehát az ember előbb kimeszeli a házat, csak utána költözik be, nem?”

Lajtos János (Nagyiván, Ady E.u.45.): „1984-ben, mikor a nagy bombázás volt, sok nagyiváni embert ért komoly kár. Kijött egy bizottság, oroszok, meg a tanácstól is valaki. Mondom, amikor rakétát lőttek ki, az se csinált ilyen kárt.

Petíció

a nádudvari lőtér újra-használatbávétele ellen

A környező települések lakói tiltakozunk a Nagyiván, Karcag, Kunmdaras, Hortobágy, Nádudvar térségek között kialakított lőtér további használata miatt.

Az 1990. március 17-i kormányközi egyezmény alapján - amelynek értelmében elérjük, hogy 1991. június 30-a után egyetlen szovjet katona sem tartózkodik Magyarországon - abban reménykedtünk, hogy a szovjet csapatok kivonása után a térség lakói végre megszabadulnak a bombázók által okozott elviselhetetlen zajtól, környezeti ártalmaktól.

A lőtér használata az elmúlt évtizedekben súlyos tragédiákat okozott, különösen Nagyiván és Kunmadaras térségében. Felmérhetetlen a kár természetvédelmi szempontból, csorbát szenvedett a Nemzeti Park területe, részben a lőtér, katonai objektum miatt nem kerülhet Világörökségbe, amely egyben nemzeti értékeink csökkentését is eredményezi.

Elszomorító a bombatölcsérek látványa, ilyesztő a fel nem robbant, bombák, lövedékek szomszédságában élni, dolgozni, és rettegni a technika, a légierő fejlesztésével párhuzamosan az újabb és megnövekedett veszélyektől.

Tiltakozunk a lőtér ismételt Uzembehelyezése, a bombázások, a lövészetek ellen, ezért a lőtér felszámolását kérjük az alábbi indokaink alapján:

1. A környező települések lakosságát háborús, pszichés hatás alatt tartja.

2. Idegenforgalmat bénító, sokkoló hatása van, ezért az idegenforgalom fejlesztéséről le kellene mondani, amely komoly anyagi kárt, veszteséget okoz a környező településeken.

3. A környezeti károk, hatások felmérhetetlenek, és kiszámíthatatlanok.

4. A Nemzeti Park természetvédelmi terület, következésképp nem illik bele a katonai objektum, a bombázótér.

5. Nem egyeztethető össze a kormány által elfogadott, az Alföld környezetvédelmi tájvédelmi és tájhasznosítási komplex tervével.

6. Több, mint 7 ezer hektár föld hasznosítása a jövőben az önkormányzatokat illesse.

7. Kerüljön vissza a közigazgatásilag illetékes önkormányzatok tulajdonába, a Nemzeti Parkba illő, legelőként való hasznosításra.

8. A kunmadarasi repülőtér polgári célú hasznosítása sem képzelhető el, a lőtér szomszédságában.

9. A bombázások, robbantások, lövészetek a repülőgép által okozott zajhatások jelentősen növelnék a lakóházak építési kiviteli költségeit, amelynek szükségességét az elmúlt időszak hűen bizonyítja.

10. Kérjük a lőtér, és környékének, területének átvizsgálását, a fel nem robbant lövedékek, bombák, azonnali eltávolítását.

11. Követeljük a környezeti károk felmérését, elhárítását és felszámolását.

12. A képviseltestületek által benyújtott kárigények - legelő hasznosításából, épületek műszaki állapotának romlásából eredő - ismételt felülvizsgálatát, érvényesítését.

Kelt.: A demonstráció színhelyén

Nádudvar-Mihályhalmi lőtér 1991. július 2.

Demonstrációt szervező bizottság

A Kuncsorbai Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet

az alábbi eszközöket ajánlja fel megvételre:

1 db 516 kombájn

2 db Tornádó 5-T mütrágyaszóró

Érdeklődni lehet: Csurgó Lajos műszaki vállalkozási egységvezetőnél

Telefon: 2

*58629/1*

Azt mondják, ők sose lőttek ki rakétát. Bebizonyítsam? Be! A falutól olyan másfél kilométerre esett le egy rakéta tévedésből, ezt szétszedtük, az aljából hamutálcát esz- tergáltattam. Mutatom az orosz tisztnek, csak csóválta a fejét. Mindjárt elismerte a kárigényemet. De csak 2.800 forintot küldtek postán. Összerepedezett a ház két helyen, újra kellett rakni tizenkét kőlábat. Hatalmas detonáció volt. Nádudvar felől a legszélén van az én lakásom, telibe kapta... 1943-ban itt csépeltünk Kisborza- son, Nagyborzason, de csak reggel és este tudtunk dolgozni, mert már akkor a németek géppuskáztak, gyakorlatoztak. A kunmadarasi repülőteret ők építették. Olyan gondolatok vannak a fejemben, talán nem is lenne olyan nagy baj, ha a magyar katonák gyakorlatoznának itt, ők biztos kímélnék az embert. Dehát el vagyunk adósodva! A németek ígérnek egy kis pénzt, és mi azt vesszük észre három év múlva, hogy már ők bombáznak. Ki tudja, milyen haditechnikával? Most is, miért nem jött ide a tüntetésre egy magyar tiszt, és legalább megpróbált volna ámítani bennünket valamivel.”

Szalontai Árpád (Nagyiván, Vörös Hadsereg u.): „Éjszakákat nem aludtunk, remegett a ház. Hathét kilométerre tőlünk hullott a bomba évtizedekig. Tíz éves házak úgy meg vannak nálunk szakadozva! Nagyon fájlalom, hogy ezen a demonstráción elég kevesen vagyunk.

Itt nyüzsögni kéne az embereknek az örömtől, hogy végre megszabadultunk! A miniszterelnökünkről vasárnap a tévében sugárzott az öröm, hogy igen, az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat, szabad hazában élünk! És íme, 48 óra nem telik el, már bombáznak, lőnek! Itt a bombatéren. Elszomorító. Miért nem mondják, hogy szenvedtek már eleget 40 esztendő alatt a környék lakói, hát ne szenvedtessük őket tovább! Nem. Most rakétáznak. Biztos, hogy az a rakéta ott csapódik be, ahol szeretnék? Bizalmatlan vagyok, mert két esetben hajszálon múlott, hogy nem Nagyivánon csapódott be a bomba. Juhnyáj égett meg, ember égett bele a ho- dályba. En 18 éves korom óta élem ezt a szörnyűséget, ma 67 éves vagyok. Miért születtem meg erre a földre? így kell elpusztulnom? így kell ettől a szép magyar hazától megválnom? Csak a bánat könnyeit tudom hullami. Nekem is vannak unokáim: hát mire nőnek fel? Az én sorsomra? Akkor jobb lett volna, ha meg sem születnek. Legalább Ó tekintsen le erre a sokat szenvedett népre, a Fájdalmas Szűzanya segítségét kérem, hogy tartsa távol a külföldieket ettől a bombatértől, mert két esztendőt nem adok, és jönnek a németek meg a többiek, és tovább bombáznak minket.”

Körmendi Lajos

Ez év tavaszán, egy párizsi tévériport során bátorkodtam megkérdezni a Saint Denis-i külváros piaci árusát:- Mosieur, mi a véleménye a Szentatyáról?- Uram, nyolcvanban - amikor itt járt nálunk - legalább kétszáz méter távolságban voltam tőle. így hát közelről nem ismerem.

Ez a kissé frivolnak tűnő, de őszinte válasz azt is jelzi; szinte lehetetlen feladat emberközelbe hozni Krisztus római helytartóját, több mint félmilliárdnyi katolikus fejét.

Én is csak távolról ismerem őt. Nem úgy, mint nagy elődjét, XXI- II. Jánost. Akivel - hála az isteni szerencsének - még velencei pátriárka korában beszélhettem is. Majd ezt a nagyapásan közvetlen és mégis nagy egyházi újítót, a II. Vatikáni Zsinat kovácsát láthattam viszont 1962-ben, egy pápai audiencián.

De már akkor felfigyelt a zsinat egy fiatal, negyven körüli, markáns arcú krakkói érsekre, akinek nagy szerepe volt a házasságról szóló, az Egyház számára bonyolult, sőt kényes zsinati állásfoglalás kidolgozásában (Természetesen nem a pap: nősülés eshetőségéről volt szó.)

A véletlen úgy hozta másfél évtizeddel később, hogy 1980 tava( 'N

Jut

eszembe!

Nincs privát háború. Az erőszak nem magánügy, még egy kiadósabb családi pofon is képes megrengetni a világot. Vízilabdás csemeték keveredtek most bele a vérzivatarba. A világot felhabzsolni kész srácok álmodtak éjjelente az Európa Bajnoksággal. De nemcsak álmodtak: nappal edzőtáborban úsztak, majd időnként csépelték egymást, miként azt majd az EB-n kell. Egyszóval arra tették fel a nyári vakációjukat, hogy egy tenyérben elférő alpakka- plecsnit szakítsanak le a sportág egéről. Aztán közölték velük, hogy ébresztő! A Jugoszláviába tervezett EB elmarad. Közbeszólt a nagy politika. így a gyerekek sza- lajtottak egy évet. Talán majd jövőre. Ha akkor is sikerül a kerettagság, ha akkor nem lesz háború, meg ilyenek. Hogy ezekből a fiúkból nem lesz politikus, az biztos!

^pb.

A 2^

MARGARÉTA

••

szereti Ont

Tudja melyik?

Hát a MARGARÉTA Csomagküldő Szolgálat

Augusztus 15-ig rendelhet még árut a tavaszi-nyári árukatalógusból

Már nincs sok idő addig! MARGARÉTA

I?

Csomagküldő Szolgálat.

*58504/1*

szán a párizsi Pare des Princes ifjúsági nagygyűlésen jelen lehettem, amikor egy fiatalember a következő kérdést intézte II. János Pálhoz:- Az Egyház álláspontja szexuális jellegű kérdésekben elég hajlít- hatatlan. Szentatya, nem fél attól, hogy a fiatalok egyre jobbán eltávolodnak az Egyháztól?

A pápa így felelt:- Azt kérdezitek tőlem tehát, hogy melyek azok az alapelvek, amelyeket az Egyház a nemi erkölcs terén tanít. Látván, milyen nehéz ezen elvek szerint élni, attól tartok, hogy a fiatalság emiatt elfordul az Egyháztól. E téren az Egyház csak az igazi, hiteles hitvestársi szeretethez, vagyis a felelős szeretethez fűződő követelményeket támasztja. Azt igényli, amit a személy méltósága és az alapvető társadalmi rend megkövetel. Nem tagadom, hogy ezek igényes követelmények. De éppen ez a probléma lényege. Hogy tudniillik az ember csupán abban a mértékben valósítja meg önmagát, amennyire képes önmagával szemben követelményeket támasztani. Az ellenkező esetben „szomorúan távozik”, ahogyan az Evangéliumban olvashatjuk. A szabadosság az embert nem boldogítja. A fogyasztói társadalom sem

teszi boldoggá az embert. Soha nem is tette.

Öt évvel ezután a krakkói pálosok kolostorában, az egyházak szociális feladataival foglalkozó nemzetközi konferencián ugyancsak a véletlen ültette mellém a krakkói egyetem gyóntatóját, Páter Potockijt.

Elég jól futbalozott, kitűnően úszott, Kant egyik legmélyebb is- merőjeként és nagy tisztelőjeként is ragaszkodott keményen elveihez, és úgy tudott beszélni a diákok nyelvén, mintha nem szódagyári munkásként lett volna a német megszállás alatt az egyetem titkos szeminaristája - mesélte a páter. Ötvenes évekbeli egyetemi gyóntató elődjéről beszélt, akinek neve Karol Wojtila, azaz húsz évvel később II. János Pál.

E néhány közvetetten személyes benyomás után itt az ideje bemutatni azt a férfit, aki ez év augusztusában hazánk vendége lesz.

Mint felekezethez nem tartozó hívő ember - mégha nem is hiszek a pápai csalhatatlanság kánonjogi tételében - szeretném a következő írásokban azzal is megtisztelni a Szentatyát, hogy igyekszem tárgyilagos lenni benyomásaimmal, tehát vele magával is.

/Folytatása. következik)

Róbert László

A tudást fontért sem adják olcsón

Bizony, messzire kerültünk az ingyenes oktatástól: a tízfilléres rajzlaptól, az egy ötvenes fejesvonalzótól, a négyforintos rajztáblától. A szolnoki Varga Katalin kétnyelvű gimnáziumból gyereksereg indul egy angliai intézetbe, hogy két hét alatt gyakorolják a nyelvtudásukat. Egy szülő betelefonált a szerkesztőségünkbe, hogy vállalják, persze, hogy vállalják csemetéjük ki utaztatását, de azért valakinek csak el kell mondani, hogy erejük utolsó megfeszítésével képesek biztosítani az anyagiakat. Most vettek fel ötvenezer forintos személyi kölcsönt 38 százalékos kamattal erre a célra, amit majd törlesztenek a többi kötelező részlettel egyetemben, így a gyerek nem kerül hátrányba a többiekkel szemben - de hát úgy istenigazából néha jólesik kipanaszkodni magát az embernek. Különösképp, ha azt olvassa az újságban, hogy a költségek felét a Művelődési Minisztérium, meg valamiféle alapítvány állja. Hát nem állja. Akik állják, azok a szülők maguk.

Méghogy segítség... A hivatalos árfolyamán 130 forintért kapható fontot a Lehel Tours nem kevesebb, mint 170 forintért adja a gyermekeknek. Ebből pedig háromszáz szükségeltetik az útra. Kétszázhatvan fontot kér a fogadó iskola, és legalább negyven font zsebpénz dukál a gyerekeknek is.

Botka Lajosné, a Varga Katalin Gimnázium igazgatónője elismeri, hogy való igaz, nem mérik olcsón a nyelvismeretet, de szeretné, ha az is közismertté válna, hogy gyerekenként azért évi 14 ezer forintot kapnak többletként a felmerülő kiadásokra. Egy normál iskolában évente 45 ezer forintba kerül egy diák taníttatása - náluk 14 ezerrel többe. Ezt az összeget eddig a Művelődési Minisztérium utalta, most az önkormányzat gazdálkodik vele. Való igaz, az idei út drágább lesz, mint az előzők, ugyanis pályáztak az idén is a Soros Alapítványnál, de nem nyertek. Biztosan sokan állnak sorba az ott kapható valutáért. Azért az iskola a 14 ezer forintos buszköltségből hatezret megtérít, így az utazás jóval olcsóbb lesz, mintha azt egy iroda szervezné. A kiutazás persze nem kötelező: semmiféle hátrány nem éri a vizsgák során azt a gyereket, aki itthon marad.

Egyszóval nincs hátrány. Előny pedig? Tizennyolc évesen egy világnyelv ismeretével kilépni az életbe - esetleg továbbtanulni az itt szerzett érettségivel - főnyeremény. És a terhekbe belerokkanó szülők talán belátják, jó helyre tették a pénzüket, amikor a csemetéjük gyarapodásába fektették.- pb -