Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-29 / 175. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. JÚLIUS 29. Megbocsátanak, de nem felejtenek Július 13-án ünnepi, negy­venéves találkozóra, emlékezés­re jöttünk össze az ország min­den részéből Budapesten, a PO- FOSZ székházában. A nagyter­met zsúfolásig megtöltő egykori muszosok itt vették sorra a múlt­beli és jelenleg is kísértő igaz­ságtalanságokat. A nagygyűlést végig a méltóság és az egyszerű rendezés jellemezte. Németh Szilárd ügyvezető elnök köszön­tette a volt munkaszolgálatoso­kat, és név szerint a külföldről érkezett vendégeket. Dr. Hasznos Miklós ország- gyűlési képviselő, országos el­nök, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke tartott megemlé­kező beszédet, miközben gyak­ran zúgta a tömeg: úgy volt, úgy volt!... - Akkor is, amikor arról szólt; negyven évvel az első munkaszolgálatosok behívása után mi ünnepelünk itt, és nem a Farkas Mihály-féle pribékek. Felavattuk az új zászlót, melyre Nagy Ferenc Józsefné kötött szalagot. Nagy Ferenc Jó­zsef tárca nélküli miniszter, volt munkaszolgálatos emlékező és a jelenre is figyelmeztető beszéde következett. Előtérbe kell kerül­nünk - vélte a szónok -, de úgy, hogy példát mutassunk a mér­téktartásban. Javasolta, hogy ez a nap az előző rendszerben meg­hurcolt, kisemmizettek, kifosz­tottak napja legyen, és dolgoz­zunk erőnkhöz mérten tovább az átalakuláson. Isten áldását kérte a még élő muszosokra. Kedves Bajtársak! Röviden szóltam az ünneplésről; az érzel­meket leírni nem lehet. Engedje­tek meg egy megjegyzést. Akár fontos elfoglaltság, akár köny- nyelműség miatt nem tudtatok ott lenni: sajnálhatjátok! Orosz Sándor önkormányzati képviselő (volt munkaszolgálatos katona) Karcag Jó pihenést kívánunk Turcsányi Sándornénak! Szeretném, ha ez a néhány mondat ezzel a címmel jelenne meg, mert így nem csupán szimbolikusan ,.nagybetűs” tisztelettel köszönthetnénk a tőlünk elköszönő, a nyugdíja­sokért sok évig fáradozó, de sohasem elfáradó Turcsányi Sándorné Katikát! Az ÖNŐ - vagy ha úgy tet­szik, az idősek klubjának - ve­zetője nyugdíjba ment. Olyan szerényen és csendesen búcsú­zott, mint ahogyan a munkáját, a hivatását is végezte. Evekig a házi gondozószolgálatot, vala­mint a klub munkáját irányítot­ta együtt. Ritka példáját mutatta, hogy egy vezetőnek miként kell irá­nyítania és szolgálnia is egy- , ben. Volt rá alkalom, hiszen az idősekkel kapcsolatos munka - szolgálat! Evekkel ezelőtt, fiatal­emberként lettem a vezetője. Am tapasztalt családanya, mi több, nagymama létére több­ször szinte zavarba hozott a mindenkorra jellemző tiszte­letadásával. Sohasem bocsát­kozott fölösleges „hírközvetí­tése kbe”, pletykákba. Mindig a jó kapcsolatok kialakításá­ért, megtartásáért fáradozott. Kedves Katika! Ezt a lehető­séget is megragadom, hogy a klub tagjai és volt munkatársa­id nevében is hálánkat fejez­zem ki a sok jóért, amit tettél! Jó egészséget kívánva: Szalóki Miklós a Szociális Intézet igazgatója Jászberény^ Vaskapu, lelakatolva a kft. fennhatósága alá, így nem zárhatja el az oda vezető utat sem, ha a vakációzó diákok nem is tartoznak a söröző vendégek közé - érvelt Pecha Bertalanná. Erre Fejes úr minősíthetetlen hangnemre váltott. „... hagyjuk el a „területét”, különben testi fenyítésben lesz részünk...” Levélírónk ennyi hercehurca után a helyi polgármesternél kö­tött ki. Együtt, kemény félórás vita után egyeztek meg az ügy­vezető igazgatóval a szabad ki­ás bejárásban. Abban egyetér­tettek: a kocsik kitiltása jogos a partról, de nem a tábor árán. Megoldás is van (lenne): néhány méterrel kellene odébb tenni a kaput. Olvasónk aggódik a jelensé­gért, a gyerekekért. Szinte üres a tábor - írta -, s lassan mégis el- éri(k) valaki(k), hogy a diákok kiűzettetnek a „paradicsom­ból”. Félő, hogy így egyre több csemete marad nyári élmény, ki- kapcsolódás nélkül, s szeptem­berben unottan-fáradtan kezdi a tanévet, s folytatja - az iskolai napköziben . . . Levélírónk így zárta sorait: „Szabad ezt enged­ni? Ki tilthatja meg, állíthatja meg Fejes urat? Talán Ön, Pol­gármester Úr? Vagy a falu la­kói?” Kinézik a vendéget? Nem először tapasztaltam, hogy a szolnoki, Széchenyi-la- kótelepi Kauri cukrászdában ta­pintatlanul, udvariatlanul bán­nak a vendéggel. Legutóbb, júli­us 23-án például a következő tör­tént. Férjemmel betértünk egy fagylaltkehelyre. Még el se fo­gyasztottuk az édességet, amikor a felszolgáló - mentségére le­gyen mondva, udvariasan - meg­kérdezte, kérünk-e még valamit. Köszönjük, nem! - válaszunkra máris számolni akart. Furcsának találtuk, hogy a fizetés miatt hagyjuk abba a fagylaltevést, ezért a férjem nem is hagyta szó nélkül. Megkérdezte a fiatal férfi fel­szolgálótól, hogy „talán indul a villamosod?!” Ezek után elné­zést kért, mégis rossz szájízzel hagytuk el a fagylaltozót. Úgy éreztük, mintha kidobtak volna bennünket, noha a két kehelyért 160 forintot fizettünk. Oláhné Magyar Ágnes Szolnok Csalódtunk a kárpótlási törvényben Több mint egy év telt el azóta, hogy hosszúra nyúló parlamenti viták után megszavazták a kár­pótlási törvényt. Türelmetlen vá­rakozás előzte ezt meg. Ennek oka a mezőgazdaságban nem tisztázott tulajdoni állapotok és részben az igen rossz értékesítési lehetőségek. Sokunknak okozott ez a kár­pótlási törvény nagy csalódást. Először is azért, mert aki vissza­veszi földjét, hogyan műveli meg? A másik: ott marad a tsz- ben a föld után a több évi va­gyongyarapodás. A kárt szenve­dettek nem tudnak magas, 25-30 százalékos kamattal vállalkozni. Nem szavazták meg az új szövet­kezeti törvényt sem. A fejlődési folyamatnak igen sok „gátja” van. A jelenleg működő tsz-ek­ben folynak a vagyonátmenté- sek. Ez alatt azt értem, hogy akik több éven keresztül a vezetésben voltak, vannak, alaposan meg­gazdagodtak. Félek attól, hogy nem azok lesznek a földtulajdo­nosok, akik nehéz munkával szerezték meg vagyonukat. Még csak nem is leszármazottaik. Jobban a gazdagok számíthat­nak most is „tollasodásra”! Az elkövetkező években kö­zeledni szeretnénk egy fejlett, színvonalas magántulajdonon alapuló mezőgazdasághoz. Ez csak akkor következhet be, ha becsületes szándék vezényel mindenkit erre az útra. De eddig a nagy többséget csalódás érte. Szűcs Kálmán Jászberény Lement a nap a maga járásán ... Fotó: Korányi Pecha Bertalanné jászberényi táborvezető hosszú levelét igyekszünk tömören közreadni: Ötödik éve szerveznek ún. ví­zitábort Abádszalókra, ahol min­dig kellemes nyaralást biztosí­tanak a tanulóknak a gamesz- szal és a gondnokkal. Ezért is tértek, térnek vissza évente, egy­re növekvő létszámmal. Jó barát­ságba kerültek a község lakóival, a vállalkozókkal. Fél áron kap­ták a gyümölcsöt, a lángost, a fánkot, a palacsintát, a fagylal­tot. Az idén kellemetlen „közjá­ték” zavarta meg ottlétüket. Jú­nius 29-én hetvenen érkeztek Abádszalókra. Ám végeláthatat­lan kerítés és hatalmas, lelakatolt vaskapu zárta el a táborba vezető útat. Ä kapunyitogató fiú udva­riasan, de alaposan kikérdezget­te őket: honnan, hová kívánnak menni. Tőle tudták meg, hogy egy budapesti kft. bérli a part egyik részét, ezért nem járhatnak ki-be - „csak úgy” szabadon, mert Fejes úr, a kft. ügyvezető igazgatója ezt nem engedi meg! Levélírónk nem ért rá töpren­geni, arra számított, majd a gondnok megnyugtatja, hogy ez a tiltás a táborozókra nem vonat­kozik. Erre nem jutott idő, mert az érkezés után néhány órával az egyik gyerek hányingerre, erős hasi görcsre panaszkodott. Dön­tött: azonnal orvoshoz kell vin­ni! Két szülővel és a szenvedő gyerekkel kocsiba ültek, de az a fránya kapu... Szerencsére nem kellett sokáig győzködni (eset­leg hiába?!) a kapust, mert meg­jelent Fejes úr. így gyorsan tájé­koztathatta, hogy a táborlakók önellátóak, ezért naponta több­ször ki-be kell járniuk. Ebédet, vacsorát készen szállítanak, mi­vel a kerítésen belül elláfá^ nincs. Ennek - a vállalkozók el­Hozzászólás cikkeinkhez Földcserék, gubancokkal mondása szerint - szintén a kapu az oka ... Fejes úr makacsul ragaszko­dott a „rend”-hez: reggel 6-9 kö­zött és 19 órától annyit járkálhat­nak, amennyit akarnak, akkor nyitva lesz a kapu. Az „egyezke­dés” közben jogosan fogyott ol­vasónk türelme, hisz a kocsiban nyögdécselt a beteg tanuló. Ez déli 13 órakor volt, s szinte hihe­tetlenül hangzik, de a kft. ügyve­zető igazgatója ennek ellenére is csak 19 óra után akarta megnyit­ni a kaput előttük. A beteget az orvos vakbélgyanúval kórházba küldte! Fontos még leírni Fejes úr fejtegetéseit. O harmincezer em­ber szórakozásáért felel, s hogy jönnek a táborozok ahhoz, hogy a kocsijukkal a vendégek sörébe porolnak! - A tábor nem tartozik Július 17-i lapunkban a va- gyonellenőrző bizottság ülésé­ről tudósított munkatársunk. Nyilvánvaló, hogy nem jelenhe­tett meg szó szerint minden, ami a tárgyaláson elhangzott. „... Törökszentmiklósról va­lóságos kis csapat vett részt a bizottsági ülésen, amikor a Ti- szatáj Termelőszövetkezet, illet­ve magánszemélyek tulajdoná­ban lévő földekí cseréjéről volt szó. A városban ugyanis sokan elégedetlenek, mivel a telepü­léstől távol, 10-15 km-re kaptak csereföldet, ráadásul rosszabb minőségűt . . - írta többek között munkatársunk. Márkus Mihály, az említett tsz elnöke szerint: „.. . a tsz és magánszemélyek közötti föld­cserék jóváhagyása iránt előter­jesztett kérelem tárgyalása során elhangzottakról az újságcikk el­nagyoltan, a közvélemény félre- informálására alkalmas módon tájékoztat. A tudósításban fog­laltak alapján arra lehet követ­keztetni, mintha a Tiszatáj Mg Termelőszövetkezet jelenleg folytatna olyan gyakorlatot, hogy a településtől-távol, 10-11 km-re, rosszabb minőségű cse­reföldet biztosít, s emiatt lenné­nek a városban sokan elégedet­lenek. Valójában arról van szó, A tárgyalóteremből Búcsú egy autótól Kiss Attila (Szolnok, Liget u. 15. II/2.) innen-onnan összegyűj­tött egy kis valutát, amelyen, úgy gondolta, vásárol valami olcsóbb nyugati típusú autót. Össze is jött 2300 márkája, ám a megvásáro­landó autó vámtarifáját már nem akaródzott megfizetni. Ki is talált egy módszert, amely kevés koc­kázatot rejtett magában. Magá­hoz vette egyik barátja személy- gépkocsijának rendszámtábláit, sőt az idegen gépkocsihoz kiállí­tott forgalmi engedélyt is. így fel­szerelkezve utazott ki ez év már­cius 4-én Belgiumba, de a magá­val vitt valutáról is elfelejtett de­vizahatósági engedélyt beszerez­ni, s természetesen a határon sem jelentette be ezt az összeget. Kint, a flamandoknál hamaro­san talált egy megfelelő autót, s a valután megvásárolt egy kb. 150 ezer forint belföldi forgalmi érté­kű Peugeot 305 típusú személy- gépkocsit, melyre rögvest felsze­relte a magával vitt rendszámtáb­lákat. (Ezzel a húzással egyúttal megtakarította a Belgiumban kö­telező ZOLL rendszám felszere­lésének költségeit is.) Március 6- án mint egyszerű turista érkezett a hegyeshalmi határátkelőhöz, ahol is a „zöld folyosón” kívánt belépni az országba, hiszen „semmi elvámolnivalót” nem hozott magával. A vámtiszt kérésére az idegen forgalmi engedélyt mutatta fel, s mélyen hallgatott arról, hogy az autó, amelyben ül, épp most ké­szül hazát cserélni. A vámtiszt­nek azonban valami nem stim­melt, ezért összehasonlította a forgalmi engedélyben szereplő alváz- és motorszámokat az autó­éval. így azután gyorsan kiderült a turpisság, melynek következté­ben Kiss Attilát a Szolnoki Váro­si Bíróság dr. Gombos László ve­zette tanácsa devizagazdálkodás megsértésének bűntette, közok­irat-hamisítás bűntette és csem­pészet vétsége miatt mondta ki bűnösnek, amiért is 6 hó - végre­hajtásában 2 évi próbaidőre fel­függesztett - börtönre ítélte, vala­mint elrendelte a személygépko­csi elkobzását is. A vádlott tudomásul vette a július 23-án meghozott ítéletet, így az jogerőssé vált. Bence hogy a jogügyletekkel kapcsola­tosan a vagyonellenőrző bizott­sághoz beérkezett a Független Kisgazdapárt véleménye is, melyben kifejtette: azzal a fenn­tartással ért egyet a földcserék engedélyezésével, hogy a Tisza­táj Mg Termelőszövetkezet is se­gítőkészen vegyen részt a város­ban a korábbi évtizedekben vég­rehajtott, s a vélemény szerint az egyéni gazdálkodókat hátrányo­san érintő földcserék által felve­tett problémák megoldásában. A vagyonellenőrző bizottság az előterjesztett jogügyleteket - mivel azok a jogszabállyal nem ellentétesek - engedélyezte. Biztató Az átkelés életveszélyes címmel közöltünk július 11 -én Aggódó la­kótelepiek „aláírással” néhány Széchenyi-lakótelepi jelenséget, régi gondokat feszegető levelet. Biztató választ kaptunk rá Ihász Tibortól, a Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Vá­rosfejlesztési és Üzemeltetési Iro­da csoportvezetőjétől. „... A Széchenyi körút szélesí­tését, teljes kiépítését augusztus­ban megkezdjük és várhatóan az . A vitatott cikkben a Tiszatáj Mg Termelőszövetkezetre vo­natkozó utolsó mondattal ellen­tétben nem arra hívta fel azonban a tsz képviselőjének figyelmét, hogy a lehetőségekhez mérten a felek egyetértésével kerüljön sor a cserékre, hanem a Független Kisgazdapárt véleményében foglalt probléma megoldásában való aktív együttműködésre.” Vitának nincs értelme. Ha a tudósításra egy újságoldal jutott volna, s az újságíró megkapja az ülés teljes szövegű jegyzőköny­vét, talán egyértelműbben fogal­maz ... ígéretek idén befejezzük. Egyúttal átépíttet­jük a Thököly úti csomópontot is. A kijelölt gyalogátkelőhelyek fel­festése az útkorszerűsítés során történik meg. A levélben felvetett másik gonddal - a közterületen tehergép­járművek parkolnak - az önkor­mányzat foglalkozik, az út elké­szültéig remélhetően mindenki számára megnyugtató megoldás születik.” Elvárjuk az olcsó árukínálatot Mindig érdeklődéssel olvasom a Szombati jegyzetet. így volt ez július 6-án is, a „Pártházi egyve- leg”-gel. Az intézmények sokasá­ga lakik most az épületben, és ez az egyveleg meglehetősen furcsa meglepetésekkel szolgál a belépők számára is - írta a cikk szerzője. Semmi kétség nem fér állításához, mert amikor a lifttel báj van, amíg a hatodik emeletre felér valaki, lát­hatja a poharakban vizeletet hurco- lókat is. Ami igaz, igaz, áldatlan helyzet uralkodik a házban, de szükségszerű megoldás ez. Olvasom, hogy a nyugati tőké­vel társult magyarnak - ha megy a Cégbíróságra -, keresztül kell ver­gődnie magát a Cók-mók vásáron a liftig, amit az előző sorokban öm­lesztett balkáni zsibvásárhoz ha­sonlított az újságíró. Többször megfordultam a „fehér házban” szakrendelésen, vásárlóként is, ahol a következőket tapasztaltam. A Cók-mók vásár teljesen elkülö­nült teremben van. A falak mentén, állványokon vállfára függesztett ruhák sorakoztak. A méteráruk a bejárati ajtótól kb. három méterre asztalokon vannak, végekben. A nadrágok a középső asztalsoron. Fürdőruhák, nyakkendők, kendők, övék, mamuszok voltak ömlesztve nagyobb méretű dobozokban. Jó árut olcsón, udvarias segítőkész'-' séggel tudtam vásárolni, amelyet világoszöld reklámtasakban adtak a kezembe. Ami a „Ruhavásár” feliratot il­leti. Tényként kell elfogadni, hogy az esőzések tették azzá, amivé lett. Biztos vagyok benne, nem a szegé­nyek zászlajának szánták. A szép, kifogástalan hirdetés szerintem el­engedhetetlen! A „fehér ház” vé­gén lévő új áruházról nem tettek említést, az viszont minden igényt kielégít - nyugati árukkal. Az a véleményem, hogy az emeleti ablakokon lévő hirdetések rontják középületeink esztétikáját. Mi lesz, ha több szerv, vállalkozó így cégjelzi magát? Attól tartok - matricaház is akad majd közöttük. Farkas Kálmánná Szolnok Szerkesztői üzenetek B. K. /., Törökszentmiklós: Júli­us 16-án érkezett versét érdeklő­déssel olvastuk. Verseket - a mi újságunk nem irodalmi lap - ritkán, csak szombatonként jelentetünk meg. Az Ön rímei - ne vegye a szívére! - nem érik el a közölhető­ség mértékét. Gutenberg tér és környék lakói „aláírással” érkezett egy levél Szolnokról a minap. Elhisszük, hogy olykor idegesek, álmosak ... Szeretnénk azonban, ha valaki, eset­leg többen is! - adnák a nevüket be­jelentésükhöz. Egyelőre névtelen­ként kezeljük! Minthogy az is! Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents