Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-03 / 153. szám

4 1991. JÚLIUS 3. Nyílt tér Félretéve az egyéni érdekeket Tiszta, önzetlen közéletiséget! A magyar történelem viharos századaiban szükség lett volna mindig egy pártra, olyanra, amely a nehéz sorsú nemzet nagy többségét egyesíti, össze­fogja egy közös magyar akarat­ban, és életét elviselhetőbbé, eredményesebbé, szebbé, jobbá, gazdagabbá teszi, fejlődését, ha­ladását, fentmaradását biztosítja. Számtalanszor csaknem vég­ső tragédiánkat idéztük elő, szét­húzásunkkal hullottunk, mint ol­dott kéve. Európa hatalmas nem­zete lehetnénk ma, ha nem paza­roljuk el meggondolatlanul erő­inket, bár sorsunk is előírta, hogy „Európa védőbástyája legyen nemzetünk”. A politikacsinálók karrier- és pozícióvágya nem hagyta össze­fogni a magyar nemzetet, min­denki elnök akart lenni valahol, miniszter, képviselő, igazgató, vezérigazgató. A marxista egye­temek ontották a tudományos munkatársakat, az ő művük az összeomlott gazdaság és testi- leg-lelkileg nyomorba döntött, jobb sorsra érdemes magyar nemzet. A Jóságos Isten most mégis megadta, mégis megértük, újból magunkra eszmélünk, egymásra találunk és jobb jövőt teremtünk minden magyarnak és velünk élőknek most már nem a tagadás, hanem a keresztény hit és szere­tet jegyében. Megvan az Út, csak rá kell lépni! A Keresztény Út egyenes és biztos, nincs letérés, elágazás! Mi mégis eltévelyedtünk: pe­dig egy helyről jöttünk. Göncz Árpád, az FKgP országos főtit­kárának, nemzetünk nagy már­tírjának a személyi titkára pl. az SZDSZ-be ment, nem a Kisgaz­dapártba. Antall József elnök, ki­nek atyja az FKgP minisztere volt, az ő kisgazda elkötelezett­ségét nem ismerem, az MDF-be ment, Pártay Tivadar FKgP-el- nök nyugdíjba ment, magam az FKgP országos szervező titkára voltam, és a Pilvax kávéházban az újraindulást kilencedmagam- mal aláírtam, abban részt vet­tem: a KDNP-be mentem. Pedig egyek voltunk és egyek is va­gyunk, de valahogy kifejezőb­ben, érthetőbben kell nemze­tünknek tudtára adni, hogy egy­ségre, összefogásra még soha nem volt ilyen szüksége, mint ma. A mostani vezetőknek nagy a felelőssége az országért, nem­zetért, minden magyarért. Bizto­san érzékelem, hogy a történe­lem nem fogja mindig megbo­csátással elintézni a történelmi felelőtlenségeket, tévedéseket. Egészen más pártpolitikát kell folytatni az új rendszerben, telje­sen félre kell tenni az egyéni ér­vényesülés és hatalomszerzés módszerét, és előtérbe kell he­lyezni a tiszta, önzetlen közéleti­séget, a közjó önzetlen szolgála­tát. Úgy érzem, illetékes is va­gyok, kötelességem ezeket most a Kisgazdapárt megismételt nagyválasztmánya után elmon­dani. Egyszer már volt a Kisgazda- pártnak egy nagyválasztmánya 1947-ben, melyre az áruló Ortu- tay-csoport csempészett be más pártbelieket hamis, jogtalan iga­zolványokkal, amit én és Bé- keffy Gábor országos titkárok lepleztünk le, és magam tettlege­sen távolítottam el Ortutayt, aki gyalázatos megbízójához, egye­nest Rákosihoz ment. A további részletek erről a po­litikai cselszövésről, szégyentel­jes árulásról ismeretesek. Jóhi­szeműen feltételezem, hogy a Kisgazdapártnak nem ilyen kí­sérletezés miatt kellett megismé­telnie nagyválasztmányát, noha még mindig van soraik között a mai politikai világba már nem illő személy. Vegyük mindjárt Balogh György dr.-t, aki annak idején a párt szervezési osztá­lyának vezetője lett, és csak most rémlik fel bennem az a gondolat, hogy a szervezési osztály vala­mennyi titkárát elhurcolta az ÁVO: Halászi Józsefet, Gálos Gézát, Deák Andrást . . ., Bé- keffy Gábor, Czipó László sor­sáról nem tudok, Balogh György doktor úr nagyon szépen, szeren­csésen átvészelte a Kádár-kor­szakot, sőt mint igazgató vagy vezérigazgató 1987-ben még Munka Érdemrend arany foko­zatot is kapott Kádártól, ma pe­dig a Kisgazdapárt vezéregyéni­ségei közt „büszkélkedik”... Jogi védelmet, sem erkölcsit egyik munkatársának sem bizto­sított, noha akkor is volt a párt­nak jogügyi osztálya, szabad utat engedtek a törvénytelen elhurco­lásoknak, és a mai napig egy szót nem ejtettek a sebek begyógyítá- sa, károsultak kárpótlása érdeké­ben, Bognár Józseffel együtt, aki eleiben Vörös Vince súgója is volt. De ezek a Kisgazdapárt bel- ügyei, szuverén dolgai, minden­esetre azok a jóhiszemű és igaz tiszta magyar, keresztény erköl­csű emberek vigyázzanak, hogy többé meg ne ismétlődhessenek a pártpolitika gyalázatos korsza­kai: „A politikai nyilatkozat ki­adásával egyidejűleg az FKgP PB fontos személyi döntéseket hozott. Kovács Béla párttagságát megszüntették . . ., B. Rácz Ist­ván helyébe Mizsei György ke­rült” - írja többek közt Vida Ist­ván történész munkájában a 267. oldalon. A Kisgazdapárt igaz tagságának ezt meg kell bocsáta­ni, mert azt a Politikai Bizottsá­got nem ők választották maguk közül, az csellel, hamisítással került hatalomra. Mindenesetre jó lenne felderíteni, kicsoda Mi­KULDOTTKENT A NAGYVALASZTMANYON Egység kovácsolódott Lehet-e meghittebb pillanat a negyvenes-ötvenes évek átszen­vedett gyötrelmei és az évtizedek sanyargató politikai légköre után - mint amikor arra gondolunk - akik e megpróbáltatásokban részt vettünk -, hogy végre eljött az a szabadság, melynek világító fénye fogja mutatni az utat az új Magyarország felépítéséhez. Es talán e fény szabadságunk Az Új Néplap politikai vitafóruma zsei György, mert még biztosan él, ő mondhatná el mint résztve­vő a történteket, bár valószínű, hogy a történésznek ő mondhatta el. Pártviszályt nem akarok kel­teni, csak a lelkiismeretek és fe­lelősségtudat ébresztgetése ér­dekében cselekedtem. A tények ne sértsenek meg senkit, teljes nyíltsággal és őszinteséggel kell mindenről beszélnünk egymás­sal. A mai világban már minden politika hitelét veszti előbb vagy utóbb, amely nem teljes nyílt­sággal, őszinteséggel és önzet­lenséggel közeledik a magyar nép felé. Ügyes módszerekkel bejátszhatja magát a pártpolitika révén sok karrierista, pozícióhaj- hász a hatalomba, de ez csak át­meneti, mert az igazi demokrati­kus rendszerben maguk közül választják ki a helyi, városi, or­szágos vezetőiket az állampol­gárok, és az illetéktelenek meg­buknak, majdan pedig felelős­ségre vonatnak és elszámoltat­nak! Nehéz, nagy közös céljaink vannak. A pártpolitikára nagyon nagy felelősség hárul. Széles körű összefogásra és közös erő­feszítésekre van szükség! Törté­nelmi felelősségtudatra, ember­séges megoldásokra! Tanulságot múltunkból és a velünk történtekből meríthetünk magunknak eleget: „Új rend­szer, más ember, új alap, új világ kell!” Isten megadta, mert imádkoz­tunk, dolgoztunk, áldoztunk ér­te: „A magyar szabadság nap­ját!” Most már rajtunk múlik, egyéneken, közösségeken, egyé­ni és közös döntéseken. „Istennel a Hazáért és Sza­badságért! Bort! Búzát! Békes­séget!” Deák András Szolnok MSZP-kezdeményezés Az ifjúságért A Kenderesen működő szocialisták helyi szervezete állásfoglalás alapján csatlakozott a Budapesti VII. kerületi ifjú szocialisták által in­dított népi kezdeményezéshez. A tét nagy, több ezer ifjú állampolgár létfelté­tele forog kockán, de közvetve valamennyi ál­lampolgárt érint a kérdés, mivel a jövőt építő, a mai derékhad nyomdokaiba lépőkről van szó. Az Alkotmány 70/E szakaszának (1) bekezdé­se kinyilvánítja, hogy az önhibájukon kívül mun­ka nélkül maradtak jogosultak a megélhetéshez szükséges ellátásra. A népi kezdeményezés célja, hogy az Ország- gyűlés módosítsa a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 32. és 33. szakaszait olyan értelem­ben, hogy a pályakezdők munkanélküli-segélyé­re korlátozás nélkül legyen jogosult minden ön­hibáján kívül munka nélkül maradt szakképzett, illetve érettségizett fiatal mindaddig, amíg mun­kanélküli-járadékra nem vált jogosulttá. A fiatal munkanélküli is munkanélküli, ám a mostani törvény szerint nem kap semmit- fél év eltelte után- ha már volt állása, mondjuk egy hónapig, de munkanélküli-járadékra még nem jogosult ezen akarunk változtatni. Az alkotmányos jog valamennyi állampolgár számára azonos törvény feltételeket biztosítson, ne tegyen különbséget egyes társadalmi rétegek között. A törvény azonos jogokat és lehetősége­ket biztosítson minden állampolgár számára. Állásfoglalásunk szerint kérjük az önkor­mányzatokat, hogy helyileg többet foglalkozza­nak a foglalkoztatástelősegítő munkahelyterem­tés lehetőségeivel, érdemben realizálható mó­don segítsék elő. Felhívjuk a megye települései szavazásra jo­gosultak körét, aláírásgyűjtéssel segítsék elő a népi kezdeményezésekről szóló törvény rendel­kezéseit: a helyi MSZP szervezetein keresztül a csatlakozási szándékukat az aláírási íveken fe­jezzék ki és juttassák el az ifjú szocialisták köz­reműködésével az ifjúság nevében: a helyi, me­gyei, országos MSZP-irodákhoz. Jámbor Miklós MSZP Kenderesi Szervezet elnöke kezdetén rávilágított arra az or­szágos kisgazdapárti nagyvá­lasztmányra is, melynek jelentő­ségét sem barát, sem ellenség nem tudja lebecsülni, melynek aktualitása százezrek akaratát fe­jezi ki újjáéledő nemzetünk éle­tében. Vörös Vince megnyitóbeszé­dében remélte is e nagyválaszt­mány történelmi jelentőségét, és remélte mindaz a több mint öt­száz ember, akik pártunk vezeté­sében változást vártak - ki ilyen, ki másmilyen formában. Nagy Ferenc pártelnök rámu­tatott, hogy a múlt évben kiala­kult radikális és kompromisszu­mos irányvonal egymással szembeni állásfoglalásánál adódtak hibák, melyeknek kö­vetkezményeként le kell zárni a szembenállást, mert az egység tud megfelelő erőt képviselni. Torgyán elleni támadása talán érthető az ő szemszögéből néz­ve, összefüggésben a pártelnök­ké való választási ambícióihoz - annál furcsább viszont a nagyte­remből való távozása az azelőtt is és akkor is őt követő képvise­lőkkel együtt. Igaz - hallottunk már ehhez hasonlót akár nálunk, akár másutt -, kérdés, ki hogy fogja fel. Hogy miért lett első napirendi pontként a küldöttek nagy több­ségének követelésére alkalmaz­va a párt vezetőinek megválasz­tása, és csak utána az eltelt idő­szakról való beszámoló - azt akik ott voltunk, tudtuk, és most már tudja az ország is. Mert hogy le­het az ország legnagyobb lélek­számú pártjának túlnyomó több­sége elégedett, amikor látja az inflációt, a romló életszínvona­lat, a növekvő munkanélkülisé­get, a mezőgazdasági termelés jelenlegi kilátástalan helyzetét, a kárpótlási törvény nevetséges voltát, és sajnos látja egyes veze­tőknél azt a határozatlan, megal­kuvásra hajlamos magatartást, ami nem képviseli kellően tagsá­gunk akaratát. A lényeg erre vezethető vissza, ez a magyarázata, hogy a hazánk minden részéből részt vett küldöttek miért sürgették el­sőnek alkalmazva a személyi kérdéseket, aminek a levezető el­nök helyet adott, és a résztvevők megnyugvására ez előírásos mó­don, a szabályoknak megfelelő­en rendben, fegyelmezetten tör­tént meg, miközben az Ellenőrző Bizottság elnöke ismertette a párt legutóbbi nagyválasztmány utáni eltelt időszakának pénz­ügyi gazdálkodását, Oláh Sándor volt főtitkár pedig a frakció mun­káját, különös tekintettel a kár­pótlási törvény legújabb, immár az Országgyűlés által elfogadott téziseire, aminek közlése küldöt­teinkből „enyhén” szólva nem­tetszést váltott ki. Talán feltűnő volt, hogy annyian kérték Ómolnár Miklós kizárását a pártból? Azt gondo­lom, nem. Aki a tagsággal ellen­tétes szóbeli és Kisújság-beli né­zeteit úgy hangoztatja, mint ő, azon nem is lehet csodálkozni, ha így viszonyulnak hozzá. Hol mutatja a társadalom igazságával való egyenlőséget az élet mérlegének serpenyőjé­ben az a panasz és keserűség, ami tagjainktól e nagy összejövete­len elhangzott, ami a fordulat után még mindig súlyos teher­ként nehezedik százezrek vállá­ra? Akik pedig a divattá vált utca­beli politizálásoknál előszeretet­tel hangoztatják a pártunkbeli nézeteltéréseket, azok, kedves olvasóim, tegyék csak a szívükre kezüket, mert azt hiszem, elég felvilágosult ma már mindenki ahhoz, hogy tudja: elég sok baj akad mindenütt, csak más pár­toknál, más szerveknél érthető módon marad meg a nézeteltérés belülről, nem tör a felszínre oly hamar, mint azoknál, akik a szo­cializmus feneketlen örvényé­ben szenvedtek egy életre szóló hajótörést. Ezért vált a nagyvá­lasztmány minden felszólaló küldöttének izzó hangulatú szó­noklata annak a radikális irány­vonal szükségességének oszlo­pává, melynek legfőbb célja an­nak a bennünket átfogó polip csápjainak eltávolítása, melynek présszorítását oly régen érezzük. Ma már túl a sok csalódáson, or­szágos viszonylatban kisgazdá­ink túlnyomó többségének aka­rata nyilvánult meg ezen egysé­ges állásfoglalásban, azon a szép aratásünnepi Péter-Pál-napon, függetlenségünket ünnepelve az országos nagyválasztmányon, amelyen a többség akaratának megnyilvánulásaként választot­tak küldötteink. Elnök: dr. Torgyán József 74 százalékos választási ered­ménnyel. Alelnökök: Simon Tamásné, Dragon Pál, dr. Kávássy Sándor, Cseh Sándor, Gerbovics Jenő Főtitkár: Németh Béla Rendkívüli a feladat: egy süllyedőben lévő hajót felszínen tartani, kijavítani, ismét életké­pessé tenni, hogy átvészelje az élet viharait - ez a körülmények közt nem mindennapi munka. De sok szenvedést, sok hajó­törést átélt tagságunk bízik e küzdelem diadalában, melynél függetlenségünk fénylő sugara mutatja jövőbe vetett rendíthe­tetlen hitünket. Guth Sándor FKgP megyei sajtószóvivő Új embertípus nevelése Miért kell népfőiskola? Az új népfőiskolái kezdemé­nyezések egészen új körülmé­nyek között indulhatnak el. Ép­pen ezért azokat a módszereket, melyek kiteljesítették ezt az ok­tatási formát az I. és a II. világ­háború között, ma nem lehet ma­radéktalanul alkalmazni, hiszen nemcsak a jogi és tulajdonviszo­nyok, hanem a személyiek is megváltoztak. így a mai kornak megfelelően mindent figyelem­be kell venni, ezeket a tapasz­talatokat is. Különösen akkor, ha teljesen új az a csoport is, aki oktatásra szorul. Az új népfőiskolái mozgalom célja egy új embertípus nevelése. Milyen legyen ez az új embertí­pus? Mindenesetre a szó nemes értelmében EMBER! Ember, akinek fontos a múltja, a jelene és a jövője. Fontosak azok az értékek is, melyeket irányítottan eltitkoltak még a főiskolákon és az egyetemeken is. Ember, akinek fontos a saját személyiségének a megismeré­se, akár öreg, akár fiatal, akár nő, akár férfi, akár egyedülálló, akár családos. Ember, aki egyetemes mű­veltségre törekszik, de a művelt­séggel együtt erkölcsös szemé­lyiséggé is válik. Ez az erkölcsös személyiség képes arra, hogy ki- álljon olyan értékek védelmé­ben, mint a család, a közösség vagy éppen a munka. Á népfőiskola mindig olyan hiányt akart és akar ma is pótolni, amely valahogy kimaradt az ok­tatási koncepciókból. Ma nálunk mindenkinek tanulnia kell, ha azt akarjuk, hogy előrejussunk a fej­lődés útján. Tanulják a politiku­sok a politikát, a különböző pár­tok a párbeszédet, a miniszterek a vezetést. Ha ilyen magas szin­ten is szükséges az önképzés, a tárgyi tudásszint emelése, igenis szükséges a derékhad tovább­képzése és fejlődése is. Nálunk, magyaroknál mélyreható gyöke­rei vannak a népfőiskolái mozga­lomnak. Ilyen a szarvasi Tesse- dik-féle iskola vagy a makfalvi Wesselényi Kollégium. Ezek a híres dán népfőiskolái mozgal­mak előtt keletkeztek. Igaz, más volt a nevük, de a céljuk lénye­gében megegyezett. A finn és a dán népfőiskolák hatása is segí­tette az 1936-1948-ig tartó kitel­jesedést. Ezeknek az eredmé­nyességét bizonyítják a ma is meglévő Baráti Körök. Ilyenek vannak Kecskeméten, Budapes­ten, Sárospatakon, Veszprémben és bizonyára számos helyen még az országban. Ezek valami felejt­hetetlent adtak az embereknek, ami maradandónak bizonyult, és átvészelte az embert próbáló idő­ket is. Móricz Zsigmond így ír a Kelet Népe 1940. 4. számában: „Most itt áll a tömeg s egyszer- csak ráeszmél, mi is történt vele: tudás nélkül kénytelen végezni életét. Nosza kinyújtja lelkének csápjait, s mohón, válogatás nél­kül kezdi behabzsolni azt a sok mindent, amit a lélek kíváncsisá­ga be tud kapni. Ma úgy tűnik fel nekem, mint­ha Magyarország az az autodi­dakta ember volna, aki maga akar pótolni mindent. Nincs olyan falu, ahol egy Ve­res Péter ne volna. Persze nem jutnak el a Veres Péter magasla­tára, de ugyanaz a mohó roham a tudás és a kifejezés útján. Ezt a tanulási elszántságot az utóbbi években egy különös in­tézmény akarja összefoglalni és szentesíteni: a népfőiskola. Ezen a télen magam húsz népfőiskola működéséről szereztem hírt, részben láttam is őket.... Jobb polgárt, jobb hazafit s jobb em­bert nevelni, ez a népfőiskola célja.... új célokat kell kitűzni: a holnapnak kell embert nevelni. Új generációt kell teremtenünk: amely képes legyen a modem mezőgazdaságra, a mezőgazda- sági iparra, a szövetkezésre s így a mai életnek megfelelő szerve­zett munkára.” Igen, azt hiszem, ma nekünk is meg kell találnunk a lehetősé­get, hogy azok az emberek, akik a városokba szorultak, esetleg a lakótelepekre, kielégíthessék tu­dásszomjukat, mohón, de nem válogatás nélkül, megtalálva éle­tük elvesztett fonalát, hogy em- berebb EMBEREK lehessünk! Jaczkó György Szolnok A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents