Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-23 / 170. szám

1991. JÚLIUS 23. Megyei körkép 3 Üdülni jó (lenne)! • • Örülhetünk, hogy a beutaló értékének fele még adómentes? Rovatunkban írtunk már az üdü­lőhelyi és idegenforgalmi adókról. Jóval zsebbe vágóbb viszont az a tény, hogy személyi jövede­lemadót is kell az üdülőjegyek után fizetnünk. Tavaly a beutalóként kapott jut­tatás még adómentes volt. Idén az újabb rendelkezés szerint a belföldi üdülés költségéből a munkaválla­ló, az érdek-képviseleti szervezet (szakszervezet) vagy a munkáltató által viselt összegnek csak az a ré­sze adómentes, ami nem haladja meg az önköltség 50 százalékát. Az ezt meghaladó rész tehát adó­köteles. Nézzük meg konkrét pél­dán keresztül, hogyan is történik év végén az adózás? A házaspár három gyerekkel családi beutalót kap a szakszerve­zettől két hétre. A beutaló teljes ára 42 ezer forint. Az adóköteles jutta­tás 21 ezer forint, ebből a beutalót kapó dolgozónak 8 ezer forintot kell téríteni. A fennmaradó összeg (tehát a 13 ezer forint) után az évi összjövedelmével összevontan kell adóznia. Ha például 30 száza­lékos jövedelemadó-sávba esik, a 42 ezer forint értékű beutalóért ösz- szesen 11.900 forintot (8.000+3.900) fizet. Nyilván még mindig jobban járt, mintha nem fo­gadta volna el a beutalót. Miért kell az adókötelezettség körébe vonni az ilyen juttatást? A jogalkotók így okoskodhattak: a személyi jövedelemadó fő szabá­lya, hogy minden jövedelem - akár természetbeni, akár pénzbeni - adóköteles. Ez alól csak azok a jö­vedelmek kivételek, amelyekre a törvény kifejezetten adómentessé­get biztosít. Az élet sokszínű... Míg az egyik cég üdülési segítséggel támogatja dolgozóját, a másik nem törődik azzal, hogyan és miből tölti el sza­badidejét, esetleg nincs is erre pén­ze. Aki nem kap beutalót, az a saját - adózott - pénzéből megy nyaral­ni. Aki viszont kedvezményesen üdül, az különjuttatásban részesül. Innen nézve logikus tehát, hogy a több jövedelemből többet kell a társadalom közös asztalára letenni. A családos beutaló értéke akkor osztható fel a feleség és a férj kö­zött, ha mindketten annak a válla­latnak a dolgozói, ahonnan a be­utalót kapták. A Pénzügyminisztérium már be­jelentette, hogy tovább fog bővülni az adóalap. A kivételek köre - a személyi jövedelmek esetében is - rendkívül szűk lesz. Ennek ismere­tében még szerencsénk is van? Hi­szen-a beutalók értékének fele az idén még adómentes. Csirke József Népművelőből üzletasszony Ha ezt a másfél évet kibírjuk... Az utcán tábla mutatja az irányt: Hangulat teaház. Ápolt kis kertbe lépek, aztán egy eszté­tikus épületbe. Belül fagerendák és náddal borított fal. A pult mö­gött fagylalt, üdítők és gusztusos sütemények. Magas, vékony asszony lép ki a pult mögül, Bíró Károlyné üzletvezető. Legyen hová betérni Beszélgetésünket a kérdéssel kezdem, amely behozott a tisza­füredi Hangulatba; miért épít va­laki egy kisvárosban teaházat? Amikor nyithatna kocsmát vagy palackozott italok boltját (mos­tanában nagyon divatos!) is?- Tavaly februárban indul­tunk. A történet úgy kezdődik, hogy munkanélküli lettem. Szabadidő-szervezőként dol­goztam, de megöltek azzal, hogy nem adtak munkát. Az első ötle­tem ifjúsági ház volt magánvál­lalkozásban. Úgy gondoltam, hogy hiányzik a városból egy olyan hely, ahol a fiatalok leül­hetnek és nyugodtan beszélget­hetnek. Úgy éreztem, hogy szük­ség van erre a teaházra, és az élet is azt igazolja, hogy igen; szük­ség van rá. Más kérdés, hogy most nincs fizetőképes kereslet.- Kik a vendégei?- Már vannak törzsvendégek. Olykor külföldiek is betérnek, főleg ilyenkor júliusban. Jönnek a környékbeliek, meglátogatnak például Egerből is.- Nem riasztja el őket, hogy ez nemdohányzó hely?- Nem. Néha előfordul, hogy valaki nem veszi észre a felira­tot, de ha szólunk, azonnal elolt­ja a cigarettát.- Gyümölcslé, fagylalt, süte­mények - látom, sok minden kap­ható itt. Hányféle teát kínálnak?- Körülbelül harmincfélét. Mindenhez pénz kell- És ha valaki csak úgy jön be, hogy nem iszik teát, hanem vásá­rol, hazaviszi?- Török instant gyümölcsteám van most hazavitelre. Az az igaz­ság, hogy szeretnék többféle szá­rított gyümölcsteát árulni, de a beszerzéshez pénz kellene. Föl­vettük az újrakezdési kölcsönt, úgyhogy most azt kell törleszte­ni.- Ön az üzletvezető, de a pult mögött is ön áll.- A legtöbb munkát én vég­zem, a beszerzéstől kezdve az árusításig. Segít a férjem is, amit tud. A fiam cukrász. Terveim kö­zött szerepel egy cukrászműhely is, ahol más egységeknek is süt­hetnénk.- A közel másfél éve alatt nép­szerű lett a teaház a városban?- Beképzeltség nélkül mond­hatom, hogy igen. A közönség szerint például itt van a legjobb fagylalt.- Mégis sokszor eltűnődik, té- pelödik a jövőn.- Igen, mert ki tudja, nem vi­szi-e el a fejünk felől az OTP az egészet? Igaz, a családom annak idején azt mondta, hogy nem kell teaházat építeni, egy bódéban is lehet keresni, de én mindig láza­doztam az ilyen ellen, én mindig igényes voltam. Egy zsíros ke­nyeret is lehet úgy tálalni, hogy az kelljen. Mindig is szerettem szépet, jót adni az embereknek. Ezért azt mondtam, hogy vagy olyat adok, ami még nincs a vá­rosban, vagy nem csinálok sem­mit. Igaz, hogy a túlélésre, a tal­pon maradásra tervez az ember, hiszen azért is gondolkozom a cukrászműhely ötletén. Szeret­nék egy salátabárat is. De, ó! - Legyint. - Mindehhez pénz kel­lene. És egyelőre a kölcsönt kell törleszteni. Talán, ha ki­bírjuk ezt a másfél évet, amíg a hitel lejár . . . Paulina Éva _ napló Mondják, az európaiak az egzotikumot látják bennünk, magyarokban. Ázsiát. Lehet benne vala­mi. A napokban betértem egy árai szerint meglehető­sen előkelő helyre, hogy a tikkasztó melegben egy üdítővel frissítsem magam. Odabent jótékony fél­homály fogadott, a vakító napfényről betérő eleinte alig lát valamit, s amit mégis, az az asztal és a szék, hogy lerogyhasson. Az üdítőt kortyolgatva aztán már szokja az ember szeme a síri világot, szép lassan észreveszi a részleteket is, a szőnyegen a hatalmas foltot, az asztalterítő rongyos mivoltát, a felhőkben röpködő legyeket . . . Megszámoltam: huszonegy légy járta körül élvezettel az asztalomon lévő nedű­foltot, amit az egyébként alpári stílusban csicsergő leányzók elfeledtek letörölni. Mondom, huszonegy légy, akkor, abban a pillanatban, de később még jÖttek' , \ ( ' u Ez az a pont, ahol vissza kell térnem első monda­taimhoz, azaz Ázsiához. Lehet, hogy az európai utas Ázsiát keresi nálunk, de néhány helyen biztosan nem: ilyen például a szállodai fürdőszobája, az ét­terem, a bár ... A tájban igen. Hol láthat ő ilyen pusztát, ilyen állatokat? Legközelebb Közép-Ázsia füves pusztáin vagy Mongóliában, csakhogy oda még ha akarna sem tudna eljutni a nyugati turista, de őszintén szólva nem is nagyon akar, mert fél, nem tartja biztonságosnak, egy számára irracioná­lisnak, fenyegetőnek tűnő világba kéne elutaznia, s ezt nem vállalja. Eljön Magyarországra. Ott a Hor­tobágy. A délibáb. Persze, legyek is. Ott kint, az állatok mellett, de nem az üdítőspoharán. Nem a szállodában. A szállodában ő Európát keresi. Az otthoni tisztaságot, komfortot. És persze telefont, telefaxot is, hogy nyaralás közben, csak úgy mellé­kesen, elintézhesse üzleti ügyeit is. Körmendi Lajos v/ Segítség, nyár! A nyári szabadságnak vannak fokozatai. Először a hiábavaló telefonálások jelzik, hogy az ország létfontosságú szervezeteiben takarékon mennek a dolgok: csicseri titkárnői hang közli, a keresett sze­mély valahol a jótékony semmittevés közegébe me­rült. A második lépcső, amikor a boltok bejáratánál adja tudtul egy diszkrét fecni, hogy szabadság miatt zárva. Érthető, a bevételt valamikor fel kell élni. Ez már egy komolyabb figyelmeztetés, ám az igazi nagy országos bénultság akkor következik be, ami­kor a parlament is kiveszi nyári szabadságát. A honpolgár bávatagon mered hétfőnként, keddenként a tévé képernyőjére: sehol egy kiveresedett pulyka­nyak, sehol egy „nem tudjuk, de nem engedjük!” ellenzéki nekivadulás. A honpolgár tehát a saját köldökét bámulja jobbhíján, és úgy dönt, itt a leg­főbb ideje, hogy magamagával foglalkozzon. Én például egy főorvos ismerősömmel beszélget­tem, és olyasmit mondott, ami talán máskor elment volna a fülem mellett, de most, a nyári süket csönd­ben itt visszhangozik bennem. Azt mondja tehát a jó hírű mellkassebész, hogy képzeljem, az emberi tüdő egyébként csodaszép rózsaszín lenne, csak­hogy a dohányosoké csúnya fekete, mert a szén­szemcsék beleépülnek a tüdő textúrájába. Jó, ez eddig lehet akár esztétikai probléma. Az ember nem úgy megy udvarolni, hogy a tüdejét teszi ki legelébb. De az már nem az, hogy a cigarettától a légzőhólya- gocskák - amelyeknek a funkciója az lenne, hogy segítsék az oxigénfelvételt a levegőből - megkemé­nyednek, berepedeznek, tönkremennek. Ráadásul a nikotintól a légzőidegek egyharmada meg is bénul. Erre a drágalátos és szolgáltatkész szív, ez az ara­nyos, pedánsan működő svájci óra mi mást tehet, mint hogy gyorsabb fordulatra kapcsol, szorgosaid­ban végzi a dolgát, kisegítve ezáltal az agyonciga­rettázott tüdőt, így a lábujjunk nem érzi meg a bagófüst kártevését. Viszont a szív belebetegszik ebbe a pluszmunkába. Mindezt elmondtam kórboncnok barátomnak, aki legyintett: nem kell ahhoz cigarettázni, hogy a tüdő megfeketedjen. Ha ő kézbe vesz valakit, megmond­ja, a város mely részén lakott. Mert az ipari negyed­ben cigi nélkül is ugyanígy szenved a tüdő. Aztán szóba jön, hogy a fölöttünk lévő ózonpajzs vészesen megvékonyult, így veszedelmes sugárzások zúdul­nak ránk. Lehet, hogy ettől hamarabb megbámu­lunk, de a rákos megbetegedések valószínűsége is nő ezáltal. Később egy társaságban politikáról esett szó. E- lőbb a munkanélküliségről, ami úgy, tűnik kivédhe­tetlen, aztán a jugoszláv helyzetet értékelte valaki olyaténképpen, hogy ebből bizony könnyen lehet akár világháború is. És minden tőlünk egy kőhají- tásnyira. Az ilyen hírektől lesz reggelre csatakos az ember pizsamája. Érthető hát, hogy hétfőn reggel reménykedve kap­csoltam be a tévét - hátha . . . Semmi, Szabad Györgyöt nem láttam csengőt rázni a pulpituson, de egyetlenegy fia képviselő sem acsarkodott a képer­nyőn. Lapozom az újságokat, még a nyári hírlapi kacsák is hiányoznak. Nem fogták el a jéghegyek gyújtogatóit, nem találták meg Barguzinban Petőfi lovas szobrát. Az Isten szerelmére! Ne hagyjanak cserben ben­nünket, mert menten magunkkal kezdünk foglal­kozni. És nem állunk jót magunkért! Palágyi Béla Hova pipilt az óvó néni? Vakáció van az óvodákban is, részleges üzeme­léssel működik néhány azon gyerekek fogadására, akiknek a szülei e meleg nyári napokban is dolgoz­nak. A többi gyerek itt-ott cselleng, jobbára a nagy­szülőknél, mert manapság egyre kevesebbeknek adatik meg az, hogy szüleikkel többhetes kirándu­lásra (uram bocsá’, külföldre) mehessenek. Egyik tereputam alkalmával felkerestem „vidé­ki” tanár ismerősömet, az ő csemetéje körülöttünk ténfergett. A sértés, a sértődés, a perlekedés - és főleg ismerősöm kérésének eleget téve - nem emlí­tem a település nevét, úgyis a jelenség a fontos, nem a személy ... Szóval, azt kérdi egy adott pillanatban a kislány, hogy „ugye, apu, sokat kell még aludni, amíg kezdődik az óvoda?” Apukája megnyugtatta, hogy még nagyon sokat. A kislány szemmel látha­tóan meg is nyugodott. De miért kell megnyugod­nia? Magyarázza az ismerősöm, hogy sajnos, az óvó néni - enyhén szólva - nem tud bánni a gyerekekkel, hirtelen haragjában sokszor a kicsikre ripakodik, rikácsolva szitkozódik. De hát ez a helyzet Magyar- országon, még egy ilyen nagyobb településre sem jut szakképzett óvónő, azzal improvizálnak, akivel tudnak. Sajnos itt nagyon melléfogtak - vagyok kénytelen megállapítani -, hisz az ismerősöm arról is beszámol, hogy a túlságosan idegeskedő hölgy munkaidőben konyakkal nyugtatgatja magát, a kö­zeli közértbe szalad át gyakran a kétdecis üvegecs- kéért... Hiába suttogunk, hiába ámulkodom halkan, a kö­zelünkbe lopakodott „szemtanú” újabb adalékkal szolgál, amikor meghallja, miről beszélgetünk: „és az óvó néni belepipilt a bokorba”. Az apuka moso­lyogva küldi játszani csemetéjét, de én komolyan magyarázatot kérek: tényleg? Hát - habozik az isme­rősöm egy keveset -, már másoktól is hallottam, hogy ha az udvaron van a gyerekekkel és rájön, mintha nem tudná addig tartani, amíg beér a toalett­re. Vagy valami izgalmasat akar mutatni a kicsik­nek? ... Nemrég egy szolnoki gyerekpszichológussal be­szélgettem, aki azon kesergett, hogy az ő gyereke V_________________________________________________ semmit nem tanult az óvodában, hogy a rajzoláson és festésen kívül esetleg megtanulnak egy-két dalt, de ezenkívül semmi. Pedig ott a sok gyerekjáték, amit az udvaron közösen játszhatnának, a „körben áll egy kislányka”, a „hátulsó pár előre fuss” és egyebek, de ő a lakásából nézte végig, hogy kicsap­ják a gyerekeket az udvarra, és - tisztelet a kivétel­nek, de tényleg kivétel - ennyi. A nevelőnők körbe- állnak, egymás közt csevegnek, csak akkor kezde­nek „foglalkozni” a rájuk bízott gyerekkel, amikor az már nyakig fetreng a pocsolyában. Felvázolta akkor a pszichológusnő azt az ideális helyzetet, amikor pszichológiai alkalmasságvizsgálat alapján kiválasztott, pedagógusi, pszichológusi és alapvető egészségügyi képzést nyert óvónők nevelik a szó igaz értelmében a minden újat magukba szívó csöppségeket. De hát a többség sajnos nem ilyen .. Illuzórikusnak és megvalósítását tekintve távoli­nak tartom a gyereklélektan szakemberének elkép­zeléseit. De azért valamiféleképp szelektálni már akár most is lehetne. Például, nem engedném, hogy óvónő legyen az olyan, akit idegesít a gyerekzsivaj, aki magatartászavarokban szenved (mely más mun­kahelyen nem lenne zavaró tényező), aki helytelen beszédre szoktatja a gyerekeket, aki alkoholizál, aki a bokorba pipil... Bár még vakáció van, kezdem magam is számolni a napokat. (Bár a fiam nagyon várja, hogy ismét „kezdődjön az óvoda”, nagyon vágyik a vele egy­korú gyerekek táraságára; remélem, az ő vágyakozó „visszaszámlálása’ ’ nem csak őt, hanem az óvodáját is minősíti.) Én azért számlálom kissé aggódva, mert tartok attól, hogy nyereségérdekeltségű, pénzcentri­kus, vállalkozói, hataloméhes meg mit tudom én, milyen világunkban nehogy megfeledkezzünk utó­daink lelki-testi épségéről, szellemi fejlődéséről, élete úgynevezett megalapozásáról, hiszen ez az óvodákban már javában folyik. Illetve ez kellene hogy folyjon •... Molnár H. Lajos ________________________________________________)- • Környezetkímélő gépkocsik. A Ti gáz Szolnoki Üzemigazgatóságánál is megkezdődött a gépjárművek korszerűsítése. A képen látható kis fogyasztású, környezetkímélő gépkocsik mellett az idő) még további hat ilyen járművel találkozhatunk városunk s a megye útjain. (Fotó: Illyés Csaba)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents