Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-20 / 168. szám

12 Azt beszélik a faluban... 1991. JÚLIUS 20. Meggyfák lombsátora alatt Mohácsi Zsoltot, a helyi ter­melőszövetkezet kertészeti ága­zatának vezetőjét nehéz megta­lálni a Fegyvernek szélén elterü­lő, erdőnek is beillő gyü­mölcsös-rengetegben, pedig ko­rántsem kihalt a táj. Mintha a falu apraja-nagyja itt szorgos­kodna a szépen díszlő meggyfák lombkoronájában. Szedik a meggyet. A gyümölcsös szélén rázógép szorgoskodik. A traktor a korona alá vontatja, a masina vaskarja megmarkolja a meggyfa törzsét, ponyvát húznak szünidős diákok a lombsátor alá, s a gép máris úgy megrázza a fát, mint Krisz­tus a vargát. Amikor már csak egy-két félérett szem árválkodik az ágakon, a traktor visszacsa­varja a szedőgép tengelyére a ponyvát, melyről egy futósza­lagra, onnan pedig ládákba kerül a gyümölcs. Ötletes szerkezet, meg kell hagyni. Jól dolgozik, csak legyen mit lerázni.- A kétszáznyolcvan hektár te­rületű gyümölcsösben most a cseresznyét és a meggyet takarít­ják be, - magyarázza az ágazat­vezető. - A hathektáros cseresz- nyetábláról hektáronként több mint száz mázsa termést gyűjtöt­tünk össze. Ez egy jó közepes évnek felel meg. Meggyből ke­vesebb a hozam, mint az előző esztendőkben, viszont jobb az ára, - mint az idén minden gyü­mölcsnek. A cseresznyét 70-80 forint közötti átlagáron tudjuk értékesíteni, a meggyet pedig 50-60 forintért. Kajszibarackból közel 30 vagonnyit várunk, jóval kevesebbet az előző évi termés­nél. Esetleg ott is az ár emelke­dése jelent majd valamit, - bár még nem alakultak ki a piaci árak. Őszibaracktermésünk vi­szonylag gyengébb, úgy 10-12 vagonnal számolunk. Talán ma­gasabb árfekvéssel teljesíteni tudjuk a pénzügyi tervet abból is. Szilvatermésünk is gyengébb az előző évinél. Hatvan vagonnyi szilvára számítunk a negyven hektárnyi területről. Ötfajta kör­ténkből kettő ad elfogadható ter­mést. Az almatermés jónak ígér­kezik. Abból 200-220 vagonnyi- ra számítunk. Piaci elhelyezése ennek a legproblémásabb. A kertészeti ágazatnak kell pó­tolni a gabonabevételi tervből - az ismert okokból - származó ki­esést. Sajnos az állattenyésztés­ben is hiánnyal kell számolni, s azt már a kertészeti ágazat nem­igen tudja pótolni. A kukorica - mivel lineár teleppel rendelke­zünk, fogja eldönteni az eredmé­nyesség kérdését. Tavaly 35 mil­liós nyereséggel zárt a tsz, - most az átalakulás idején szerény^ eredménnyel is megelégednénk. Profilváltás a csecsemőotthonban A gyermekvédő intézmények helyzetét a közelmúltban tár­gyalta a megyei önkormányzat, és sajnos joggal állapíthatta meg, hogy a családok egy részének felbomlása, a gyermekek számá­ra kedvezőtlen helyzetek kiala­kulása, a szülők egy bizonyos körének nevelés- és gondosko­dásképtelensége, munkakerülő, alkoholista életvitele szükséges­sé teszi a gyermekek kiemelését az ilyen helyzetbe került csalá­dokból, és megfelelő intézetben vagy nevelőszülőknél való elhe­lyezését. Amikor erre terelődik a szó, dr.Seregélyes Lőrinc, a fegyver- neki csecsemőotthon igazgató­főorvosa széttárja kezét:- Ez van, sajnos.- A gyerekvédő intézmények te­hát változatlanul szükségesek. S mi változik, vagy marad minden a régiben? ___________________- Intézményünk egy profilvál­tás kellős közepén tart. Gyakor­latilag afelé haladunk, hogy anyás-csecsemőotthont alakít­sunk itt ki. Régi felismerés az, hogy a gyermek jobban a szülői háttér mellett marad, ha nem sza­kítják el az anyjától. Meg aztán krízis-intervenciós funkciót is el kell látnunk. Arra gondolok pél­dául, hogy ha egy apa a gyereké­vel együtt zavarja el a feleségét, a helyzet megoldásáig el kell he­lyeznünk őket. •- Eszerint - a korábbi gyakor­lattal ellentétben - nem csak ad­dig maradhatnak itt az édes­anyák, míg szoptatnak?- Régebben hároméves koru­kig maradtak nálunk a kicsinyek, ezután pedig hatéves korukig. Édesanyjuk addig marad velük, amíg akar.- Mi a véleménye az örökbefo­gadásról?____________________- Én voltaképpen intézmény el­lenes vagyok. Szerintem az örökbefogadás a leginkább meg­nyugtató az itteni gyermekek szempontjából. Az a célom, hogy sorsuk hároméves korukig oldódjon meg, mert régi tapasz­talat szerint az emberek legszí­vesebben egészen -kicsi korú gyermeket fogadnak örökbe.- Milyen gyakori az örökbefo­gadás?- Tavaly az itteni gyerekek mintegy negyven százaléka ke­rült véglegesen családokba.- Ki fedezi az intézmény költ­ségvetését?- A megyei önkormányzat, - olyan évi 23 millió forint körüli összeggel.-Kézzelfoghatóan mit jelent ez?- Azt, hogy egy gyermek idei i,normája” 210 ezer forint.- Köszönöm a beszélgetést. Az idők változnak - az anyakönyv marad. (Felvételeink a helytörténeti gyűjteményben készültek. A legújabb tábla még nincs a polgármesteri hivatal falán sem.) A négyes főútvonalról lekanyarodva, Fegyvernek központja felé haladva tetszetős panzió tűnik az em­ber szemébe. A tizedrangú kocsmák helyett az ilyen vendégfogadókkal lehet számítani arra, hogy gyö­keret ver ezen a tájon is az idegenforgalom. Eddig ugyan még nem sok ilyen tekintetben a kedvező jel, de Gortva Zoltán üzletvezető szerint ennek ellenére nem engednek a színvonalból. Kézzel fogható múlt Az eredeti tulajdonjogot talán lehet vitatni, azt azonban kevésbé, hogy Dajka Miklós a Moziüzemi Vállalat igazgatójaként jól döntött akkor, amikor egy helyiséget a fegyvemeki helytörténeti gyűjte­mény részére átadott. A község kö­zepén álló mini-múzeum akkor is magára vonja a jövőmenő helybe­liek és az arra járó idegenek figyel­mét, ha zárva van. Kirakataiban ugyanis - mint egy valamit magára adó régiségkereskedésben - a múlt megannyi emléke gyújtja fel a fan­táziát. Az épület előtti szabad terü­leten pedig asztalként szolgáló régi malomkő melletti padokon lehet megpihenni. A kétéves múltra visszatekintő gyűjtemény vezetője, a nyugdíjas Késmárki Zoltán nem annyira a néprajzhoz, mint inkább a szocio­lógiához, a társada­lomtudományokhoz vonzódik. Abban, hogy mégis létrehozta ezt a gyűjteményt, nagy szerepe volt azon érzett felháorodásának, hogy azok a tanárok, akik korábban Fegyvemeken foglalkoztak régi tárgyak gyűjtésével, amikor elköl­töztek a községből, mind elvitték azt, amit a gyerekek összehordtak. A tárgyak többsége használati tárgy vagy eszköz, s jól reprezen­tálja azokat a nehéz munkákat, amiket a helybeliek végeztek, s mutatják a gyarapodó leleményes­séget is egy-egy munkafolyamat kialakításánál. Egészében vegyes jellegű a gyűjtemény, de nevére szolgálóan helyi anyagból áll, s ez növeli értékét, hiszen kizárólag a fegyvemeki múltat őrzi. Van itt fá­ból készült nagygereblyétől kezd­ve a magasságot mérő sorozólé­cen, kukoricamorzsolón át a kutya­oltó kalodáig sokminden. Itt látha­tó a falu első televíziós készüléke is. A használati tárgyak - például a vasalók - kivitele tanúskodik az emberi sorsokról is, tükrözve volt gazdájuk szegényebb vagy gazda­gabb mivoltát. Nem véletlen tehát, hogy az itt tartott osztályfoglalkozásokon jól érzik magukat a tanulók, és a látot- tak-hallottak alapján bizonyára erősödik kötődésük szűkebb hazá­jukhoz is. A helytörténeti gyűjtemény egy részlete Akár Fegyvernek jelképe is lehetne az újtelepi teme­tőben lévő, 1480 körül épült, gótikus, műemlék templomrom, melynek tég­lából és kőből épített, körül­belül 16 méterre magasodó tornyának megmaradt két-, harmad részéből következ­tethetünk eredeti nagysá­gára. A tornyot támasztó, rézsűt álló magas támpillé- rek közül 1961-ben a dél­nyugatit egészítették ki fa­ragott kövekkel. A torony aljában lévő előcsarnok fa­ragott kőkapuzata, vala­mint az emeleteken lévő gó­tikus ablakok kőkeretei jó | állapotban maradtak fenn. Mivel abból a korból alig I maradt fenn megyénkben épület vagy rom - a fegy ver­neki mellett jószerével csak Jánoshidán, Tiszaderzsen, Tiszaburán, Jászberény­ben -, idegenforgalmi szem­pontból is jelentős a fegy-1 verneki csonka torony. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János Munkában a rázógép

Next

/
Thumbnails
Contents