Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-02 / 152. szám

1991. JULIUS 2. Megyei körkép Rákóczi rodostói háza Kassán. Kassán ünnepélyes küldftségek között nyitották meg H. Rákóczi Ferenc rodostói házát A berendezési tárgyak eredetiek, míg a ház másolata a rodostói emlékhelynek. MTI-FOTÓ: Kozma István Liberális szellemben A politizálás családi örökség Holló Péter jászapáti népi ipar­művész, vállalkozó, ez év januárja óta tagja a legnagyobb ellenzéki párt vezető testületének.- Mikor lett az SZDSZ tagja? Egyáltalán miért kezdett el politi­zálni?- 1989 elején Budapesten léptem be. A politizálásban van valami családi örökség. Jóapám is liberális szemléletű, amolyan kekec ember volt, hozzá hasonlóan én is nehe­zen viseltem el a kötöttségeket. A bátyám ’56-ban disszidált, apámat kinevezték ikszesnek, én pedig hi­ába nyertem matematikaversenye­ket, nem kerülhettem egyetemre. Itt, a Jászságban nagyon későn in­dult az SZDSZ. Különben is, vidé­ken és különösen falun, néhány ki­vételtől eltekintve, gyengébb a párt befolyása. A liberalizmus inkább önálló emberek sajátja, akik falun így gondolkoznak, azokk nagy­részt kisgazdák.- Hogyan került be az SZDSZ Országos Tanácsának tagjai közé?- Sokszor vagyok Pesten, sűrűn bemegyek a központba, a Mérleg utcába. Kötetlen a munkaidőm, ne­kem nem gond a szállás, szóval a legkevesebb költséggel én járok. Talán foglalkozásom, képessége­im alapján bízott meg bennem a társaság.- Miképpen zajlott le a válasz­tás?- Módosították az alapszabályt, miszerint az Országos Tanács a 11 tagú ügyvivői testületből, a főváro­si kerületek egy és a megyék két- két választott képviselőjéből állt össze.- Mit jelent az Ön szerint, hogy az SZDSZ keményebbre vált?- Ez annyit jelent, hogy nincs értelme finomkodni, mert az embe­rek a világos beszédet, az igent vagy a nemet értik meg. Még min­dig sok olyan dolog van, amit nem tisztáztak kellőképpen. A kormány kezében tartja a hírközlést, az MSZP nem számolt el a vagyoná­val, az MDF tavaszi nagytakarítása helyett egészen más ügyek kerül­tek előtérbe. Nézze, én római kato­likus vagyok, de azt, hogy az egy­házak vagyonát.kivétel nélkül visszaadják, azt hibásnak tartom. Természetesen ami a hitélet gya­korlásához, a fenntartásukhoz szükséges, azt kapják vissza.- Akkor maga szerint mi lenne a megoldás?- Hónapok óta húzódnak, tolód­nak az ügyek, ezzel egyre rosszabb lesz. Le kellene állítani a vesztesé­ges vállalatokat és fizetni a munka­nélküli-segélyt, mert kevesebb bűnnel járna. Minél tovább ülnek el a dolgok, annál nehezebb lesz kimászni. P. L. Például Ludányhalászban Alapítvány az értelmi fogyatékosok foglalkoztatására Magyarországon - becsült adat, mert pontos nincs - 300 ezer értel­mi fogyatékos él. Megyénkben te­hát több mint tízezerre tehető a szá­muk. Beilleszkedésük egyik nagy gondja mind a mai napig a foglal­koztatásuk. Hogy olyan munkát ta­láljanak számukra, mely többé-ke- vésbé folyamatos és munkaköny­ves elfoglaltság, mert az saját nyugdíjra jogosít. Ez a gond nemcsak megyénk­ben, hanem másutt is jelentkezik. A Nógrád megyei ludányhalászi szociális otthonban úgy tűnik, jól megbirkóztak ezzel a feladattal. Ötleteikből érdemes átvenni... A Ráday-kastélyban berendezett otthon 339 ágyas; pszichiátriai be­tegeket is fogad. Mivel a környé­ken az átlagosnál magasabb az ér­telmi fogyatékosok száma, ezért nem mindegy, milyen elhelyezést tudnak biztosítani az intézetben. A gondozottak 60-70 százaléka vonható be a munkába. Húszán munkakönyves tevékenységet vé­geznek, többen megszerezték már a saját jogú nyugdíjat. Kézimun­káznak, a ház körüli munkákba is bevonják őket. Rendszeres tevé­kenységük közé tartozik az irodai tűzőgéphez szükséges kapocs cso­magolása. A sok türelmet igénylő, aprólékos munkát az értelmi fo­gyatékosok igen nagy kitartással végzik. A munkalehetőségeket, a válla­latokkal való kapcsolatot, bedolgo­zást szeretnék bővíteni. Intézeti háttérrel védőmunkahelyet akar­nak létesíteni. Ezzel azonban egye­lőre várni kell, mert most az épület felújítása és férőhelybővítés van soron. A másik ötlet megvalósítása már meg is kezdődött; alapítványt akar­nak létrehozni, melynek célja az értelmi fogyatékosok foglalkozta­tásának segítése. Az alapítványhoz szükséges indulótőkét a dolgozók adták össze. Támogató a Tisza Klub Tanulmánykötet az Alföldről „Az Alföld jelene és jövője” címmel Békéscsabán megjelent a magyar Alföld regionális problé­máival foglalkozó, a közelmúlt­ban Debrecenben rendezett tudo­mányos vitaülés anyaga. Az Al­föld-kérdés általános összefüggé­seivel, a gazdasági, társadalmi és településhálózati problémákkal és a környezetvédelem, környe­zetgazdálkodás alföldi vonatko­zásaival foglalkozó 17 tanulmány egyben vitaalapja annak a szep­temberben Nyíregyházára terve­zett, az Alföld összehangolt fej­lesztéséről tartandó tanácskozás­nak, amelyen az alföldi megyék és települések önkormányzati ve­zetői, országgyűlési képviselői s a társadalmi szervezetek képvise­lői vesznek majd részt. A kötet másfél ezer példányban a szolnoki székhelyű Tisza Klub, valamint az alföldi megyék támo­gatásával jelent meg. XT' •• •• •• 1 • Koros-voigyi kutatótábor Kunszent­mártonban Az ország minden részéből érkeztek fiatalok vasárnap a kunszentmártoni termé­szetkutató táborba. A táborla­kók két hétig kutatják a Körös­völgy madárvilágát, botani­kai, vízbiológiai sajátosságait. Munkájuk a Körös torkolatá­nál kezdődik, és Szelevény ha­táráig jutnak el. Az Expo magas labdája A színes luftballont, ami a világkiállítás ötlete, még a Kádár-rezsim engedte föl. Nem durrantotta ki ezt a Grósz- és a Németh-kormány sem, így lassan az ország megbarátkozott a gondolattal, hogy ott valahol a horizonton egy szivárványos ábránd vár megvalósításra. Tiltakoztunk annyi minden ellen az elmúlt években, hogy belekeseredtünk. Fúrtuk Bős- Nagymarost, a benzináremelést, megtorpedóztunk több veszélyeshulladék-lerakót és tüntettünk kero­zintavak ellen. Úgy tűnik, a társadalom arányérzéke és a közhangulat megnyugvása azt követeli, most végre valami mellett kötelezzük el magunkat min­denáron. És ez a valami a világkiállítás. Hát persze hogy az Expónak is vannak ellenzői, hiszen ha beüt teszem azt ez a látványos vállalkozás, a hatalmon lévő kormányt a jó isten sem menti meg a stabilitástól. Nem érdeke ez az ellenzéknek. Ám ami meglepő, széles tömegbázisa kerekedett a ren­dezés szándékának időközben. Május elsején Buda­pesten a Városligetben 677 látogatót kérdeztek meg többek között arról, akarja-e a világkiállítást? A 639 igen mellett csak 38 volt a nem. Ilyen erős társadalmi igenlés hívta életre a Társaság a Világkiállításért Országos Egyesületet. A szó nemes értelmében vett „gittegylet” ez: jogosítványa a kiállítás gondolatát támogatóktól származik, beleszólása a dolgokba csak polgárjogon van, ám erről a voksról a demok­ráciánkban kiderült, hogy nem bagatellizálható el. így hát 1989. március 28-án megalakult a társaság, és hógolyóként gördülve mára egy medicinlabdá- nyivá növekedett. Hogy komolyan kell venni, ezt alighanem az idén májusban, a Gellért Szállóban tartott szimpóziumuk jelzi, melyen ott volt Habs­burg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke is. A napokban elnökségi ülést tartottak, és az új helyzethez igazították stratégiájukat. Az Expo ügyé­ben ugyanis helyzet van; május 9-én a fővárosi közgyűlés 39-24 arányban úgy döntött, hogy nem támogatja a világkiállítást. Május 16-án a bécsi pol­gárok több mint kétharmada az Expo ellen szava­zott, így másnap Ausztria hivatalosan is bejelentette lemondási szándékát. Na már most: május 18-án a magyar kormány rendkívüli ülésén a világkiállítás egyedüli megrendezése mellett voksolt, de a dátu­mot 1995 helyett 1996-ra módosította. A végső szó a parlamenté, aztán az odaítélésért kell majd szur­kolni. A társaság elnökségébe a június 8-i közgyű­lésen beválasztották Boros Lajost, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Önkormányzat vezetőjét, aki a to­vábbiakban ezen a fórumon egyedül képviseli az alföldi régiót. A jelszó most az, hogy Bécs helyett a vidék legyen a házigazda. A Dunántúl, Észak-Ma- gyarország és az Alföld szerepel önálló régióként, evégből megyénkben hamarosan megnyílik egy vi­lágkiállítási iroda, melynek feladata lesz a felaján­lott programok számbavétele. Azok, akik fanyalog­tak az Expo hírére, mondván, a főváros fölözi majd be a beruházó jó szándékot, most bizakodóbban szemlélhetik a készülődést, hiszen a budapesti eluta­sító állásfoglalás gyaníthatóan a vidék malmára hajtja a vizet. Az már világos, hogy B-kategóriás Expo lesz a miénk: méreteiben szerényebb, mint amilyennek most a sevillaiak gyürkőznek, de nekünk ez a ren­dezés is nemzetet próbáló feladat lenne. Ami a me­netrendet illeti, a társaság úgy szabná meg a tenni­valókat, ha csak rajta múlna, hogy 1992-t a felké­szülés évének nyilvánítaná, aztán 1993 már a tény­leges munkáé - és 1996. április 1-jén megszólalhat­nának a fanfárok. Addig persze számos „felvezető rendezvénnyel” kellene bejáratni a rendszert, ide­szoktatni a vendégeket és kipróbálni erőnket. Hát itt egy magas labda. Ziccerhelyzetbe kerül­tünk, és csak rajtunk múlik, elrontjuk-e? Palágyi Béla Üdülni jó (lenne)! Félárbocon a Balaton-part Az már a májusi zord időjárás beköszöntekor sejthető volt, hogy az idei balatoni szezon nehezen in­dul be. Azt azonban még a leg­pesszimistábbak sem gondolták, hogy június végén, kánikulában sem lesz vendég a magyar tenger partján. A tények azonban tények, s a számok önmagukért beszélnek. A Balaton déli partjának forgalma jelenleg átlagosan a tavalyi év 70 százaléka. A partról elsősorban a hazai tu­risták és nyaralótulajdonosok hiá­nyoznak, valamint a várt német és holland vendégek. A forgalomcsökkenés jól lemér­hető a közúti forgalom alakulásán. Szemmel láthatóan kevesebb az autó a Balaton-parti utakon, mint az elmúlt években, s a rendőrség beszámolója szerint szerencsére nincsenek közlekedési dugók. A Siófok-Balatonmária közti tavalyi két-két és fél órás menetidő egy órára csökkent. Ez azt jelenti, hogy csúcsidőben, szombaton és vasár­nap is folyamatos a közlekedés a hetes főúton. Alaposan csökkent a hajóforga­lom is. A MAHART fonyódi állo­másfőnöke, Papp Ernő elmondta, a menetrend szerinti járatokon 15- 20 százalékkal kevesebb az utas, mint tavaly ilyenkor. Ellentétben a többéves gyakorlattal, idén még egyetlen mentesítőhajóra sem volt szükség Fonyód és Badacsony kközött. Sőt, a katamarán, a Bada­csony motoros helyett gyakran ki­sebb hajókat indítanak, mert nincs elég utas. A 600 férőhelyes nagy hajón átlagosan százötven-kétszá­zán foglalnak helyet egy-egy átke­léskor. A Szántód és Tihanyrév közt közlekedő kompra is köny- nyebb feljutni idén. Tavaly ilyen idő tájt csúcsforgalomban 3-4 órát is kellett várni az átkelésre, idén gyakorlatilag nincs várakozási idő, a kompok folyamatosan járnak, menetrend szerint. A szálláshelyek kihasználtsága is elmarad az előző évektől. A vil­latulajdonosok egymás elől ha­lásszák el a vendégeket, s akinek nincs állandó vendégköre, bizony idén nem gazdagodik meg a bevé­telen. Nincsenek jobb helyzetben a Ismét gyakorlatoznak a bombatéren Ma délután természet- és embervédelmi demonstráció lesz Karcag határában, a szovjetek által elhagyott bombatéren június 17-én légvédelmi tábort hozott lét­re a magyar honvédség. Mintegy 50 hektáros területet bérelnek erre a célra egy kft.-től. A körülbelül ötszáz katona július 5-ig táborozik itt, s ma este (kedden), illetve hol­nap hajnalban lőgyakorlatot tarta­nak. A gyakorlaton négy típusú ra­kétát próbálnak ki, kettő ezek kö­zül vállról, kettő pedig páncélozott járművekről indítható. Légi cél­pontokat fognak megsemmisíteni. Összesen 35-35 rakéta indítását tervezik. A légvédelmi tábor pa­rancsnoka június 21-én tájékoz­tatta Nádudvaron az érintett tele­pülések polgármestereit az előké­születektől, a megtett óvintézkedé­sekről, s megnyugtatta őket, hogy a gyakorlat nem jelent veszélyt a települések számára, mivel min­den rakéta önmegsemmisítő, a le­vegőben mindenképpen fel kell robbanniuk. A gyakorlat végén megkeresik és hatástalanítják az • esetleg föl nem robbant rakétákat. Viszont ha demonstráció lesz, ak­kor a lőgyakorlatot egy nappal ké­sőbb tartják meg, mondta a légvé­delmi tábor parancsnoka. Demonstráció pedig lesz. Az érintett települések (Karcag, Kunmmadaras, Nagyiván, Hor­tobágy, Nádudvar, Püspökla­dány) lakosai közül sokan kivo­nulnak ma (kedd) délután 14 órá­ra a Mihályhalma nevet viselő határrészre, amely egyébként ré­sze a bombatémek. A tüntetés nem a honvédség ellen irányul, mondta Szekeres László nádud­vari vállalkozó, a demonstráció egyik szervezője. Természet- és embervédelmi tüntetéshez kérik a térség lakosainak közreműkö­dését. A bombatér miatt a tájegy­ségben nagy a feszültség. A lakosságnak nagy megnyug­vást jelentett a szovjet csapatok tá­vozása, de most, hogy a magyar katonák akarják folytatni a kör­nyék városaira szenvedést hozó gyakorlatokat, nagy az elégedet­lenség. A lakosság aggodalmának akarnak hangot adni a ma 14-17 óráig tartó kulturált és fegyelme­zett demonstráción. Aki Karcag felől közelíti meg a tüntetés hely­színét, az Püspökladány és Nádud­var között, viszonylag közel Nád­udvarhoz térjen le balra, ott találja meg Mihályhalmát! K.L. kempingek és szállodák sem. A Siotour illetékese 4400 kemping­lakóról tudott beszámolni, ami több mint ezerrel kevesebb, mint egy éve. Kivétel nélkül minden kempingben van szabad hely, s várhatóan idén pihenőt kap a „megtelt” tábla. A siófoki, illetve a földvári szállodasoron is inkább az állandó vendégek töltik meg a szobákat. Ebben a hónnapban sen­kit sem küldenek el a recepcióról azzal, hogy nincs üres szoba. A balatoni élelmiszer-kiskeres­kedelem három legnagyobb üzlet­háza a szántódi Oázis, a fonyódi Pátria és a bogiári Fortuna. Tulaj­donosa és üzemeltetője a Balaton Füszért. Szentgróti János szerve­zési igazgató sem elégedett az idei forgalommal. A tavalyi forgalom­nál idén mintegy 25 százalékkal kevesebb a vásárló, bár pénzben ugyanakkora a bevételük. A ter­vekhez képest még nagyobb, mint­egy 40 százalékos a lemaradás. Naponta a három szupermarket­ben kétmillió forintos a forgalom, ám ennek többszörösére is képe­sek lennének. Hiába azonban a ki­árusítás, az árengedmény, ha nincs vevő, akkor nem lehet eladni. Mi lehet az oka a dekonjunktú­rának? Mindenki másban látja. A szállodás szerint a politikai helyzet okozza a nyugati turizmus vissza­esését. A kereskedő az egyre nö­vekvő szegénységre hivatkozik, míg az üdülő és a vásárló a magas, már-már megfizethetetlen árakra. Egy Pécs-Balatonmária vonatjegy oda-vissza közel hétszáz forint, így még az Udülőtulajdonosok is meggondolják, hogy csupán egy hétvégére leugorjanak-e a partra? A nyugati turisták is mérlegre te­szik a magyar tengert és a Riviérát, melyiket is válasszák, hisz a bala­toni árak lassan elérik a francia és olasz üdülőhelyekét. A balatoni üzletemberek és vál­lalkozók mindezek ellenére biza­kodóak, szerintük július közepétől augusztus végéig lesz akkora for­galom, hogy az eddigi lemaradást behozzák. Ha mégsem, akkor majd jövőre. Varga Ottó Atlantic

Next

/
Thumbnails
Contents