Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-16 / 164. szám

2 Hazai körkép 1991. JÚLIUS 16. Magyar-izraeli vízummentesség - szolgálati útlevelekre ________ N em kell vízum az Izrael­be diplomata, illetve szolgá­lati útlevéllel utazó magya­rok számára. Az erről szóló megállapo­dást a Magyar Közlöny hét­főn megjelent 75. száma közli. Az egyezmény a két or­szág külügyminisztereinek levélváltásával jött létre. David Levi elfogadta ma­gyar kollégája javaslatát, s így Jeszenszky Géza levele s az ő válasza „képezik” a megállapodást. Felsőoktatási 3 > tervezet T A Felsőoktatási Dolgo­zók Szakszervezete a Tudo­mányos Dolgozók Demok­ratikus Szakszervezetével karöltve az elmúlt négy hó­nap alatt kidolgozott egy ágazati kollektív keretszer­ződés-tervezetet a munkavi­szonnyal és munkafeltéte­lekkel kapcsolatos legfonto­sabb kérdések szabályozá­sára a felsőoktatásban - kö­zölte hétfőn sajtótájékozta­tón Kis Papp László, az FDSZ elnöke, valamint Szé- csényi Tibor, a TDDSZ ügyvivője. Mentik a menthetőt A szovjet védelmi mi­nisztérium katonákat és 30 ezer katonai járművet bo­csát az idei betakarítási munkák rendelkezésére, hogy mentsék a menthetőt az aszály miatt gyengének ígérkező gabonatermésből. Mintegy 60 gépesített zász­lóaljat irányítanak az Orosz- országi Föderáció 20 térsé­gébe. A vártnál kisebb termés minden bizonnyal sok mil­lió tonna gabona importjára fogja kényszeríteni a Szov­jetuniót, amely már tavaly is 30,5 millió tonnányi vásá­rolt a külföldtől. / \ Jut eszembe! Minden esztendőben trombita szól és dob pereg, indul a szúnyogok elleni ke­resztesháború. így volt ez az idén is. Újságfelhívások ad­ták hírül, hogy kezdődik a szúnyogirtás, vigyázzanak tehát - a méhek! Nem tudom, mennyire sikerült megúszni az irtást e dolgos társada­lomnak, mindenesetre méz­túltermelési válságról nem hallunk. Hanem a szúnyo­gok! A Tiszaligetben a hét vé­gén olyan felhőben jöttek a vérszívók, hogy az ember őrült vitustáncot járt, miköz­ben kilátástalanul próbálta felvenni a harcot velük. Az­tán a Széchenyi-lakótelep nyitva hagyott ablakain özönlöttek befelé, zümmög­ve, nagyképűen és pökhendi magabiztossággal a döfkölő- dő szárnyasok. Hát persze hogy éjjel és a legszebb ál­mából csípték ébrenlétre az embert. Adalék a nagy Brehmhez: a szúnyog nem tud olvasni. Mert közel sem lenne annyira szemtelen, ha tudomást szerezne az újság­ból, minő hajtóvadászat fo­lyik ellene.- pb­\ _____________________/ A Hetek Londonban tanácskoznak Gorbacsov nem kap kitöltetlen csekket CSÖDÖRVÉNYBEN Tönkrementek, de a dolgozók nem tudtak róla (Folytatás az 1. oldalról) Miközben Major a Lancester House-ban e „világcsendőrség” szükségességéről győzködte a küldöttségvezetőket és a külügy­minisztereket, felesége, Norma Major, Barbara Bush, Hannelore Kohl és más vendéghölgyek előbb a miniszterelnöki reziden­cián, majd egy hajókiránduláson ismerkedtek. Programjuk két­ségkívül élvezetesebb, mint a férjuraké. Hétfőn este a Carmen Jones című musical sikerdarabot nézték meg az Old Vic színház­ban, kedden este pedig Erzsébet királynő vendégei lesznek. A szerdai napjuk viszont egyelőre ,üres”, s ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy a világ legdrá­gább áruházaként reklámozott Harrod’s-nak lesz jó napja. Egy szovjet újságíró kolléga meg is jegyezte: lehet, hogy Gorbacsov beérné azzal a pénzzel, amit a hölgyek ott elköltenek, arra azonban egyelőre nem tudott vá­laszolni, vajon Raisza Gorbacso- va is ott lesz-e. (Folytatás az 1. oldalról) Ám az ott dolgozók nem tettek lakatot a szájukra. A jókora mű­hely félreeső zugában - ahol összeverődtünk - csak úgy szik­ráztak az indulatok, az emberek­ből csak úgy áradt a keserűség. Hazardírozás a munkásokkal- Csupán utólag derült ki - me­séli Kóródi Sándor művezető -, hogy már a múlt hónap 19-én a megyei munkaerőközpontnak is bejelentették, hogy felszámolás alatt állunk és mindenkit el kell bocsátani. De mi erről nem tud­tunk semmit, mert állandóan ar­ról papoltak, hogy lesz munkánk bőven, nem kell kétségbeesni. Persze mi is éreztük, hogy nincs itt minden rendben, s amikor er­ről kérdeztük a vezetőket, ők nem azt válaszolták, hogy el kell mennünk, csak azt, hogy lehet, megint átalakulunk.- Közben meg még túlóráztat- tak is bennünket, s azt mondták, hogy aki nem jelenik meg, fe- gyelmileg vonják felelősségre - szól közbe Balogh Ferenc szak­munkás -, most meg lehet, hogy azt a pénzt sem kapjuk meg, ami­ért megdolgoztunk. Kész röhej!- Nos, végül is e hónap elejéig etettek bennünket, de július 2-án kiderült, hogy teljes kapuzárás lesz - magyarázza Pozderka Sán­dor. - Ugyanakkor a kft. nem tud fizetni - folytatja -, nincs munká­ja, ám ők ennek ellenére sem mondanak fel nekünk.- Akkor most mi van?- Az, hogy közös megegyezés­sel mennek el az emberek, s így két hét felmondási időt kifizet­nek nekik. Ha viszont valaki eb­be nem megy bele, akkor hiába nincs munka, be kell járni és itt kell lenni. Nyilván azért nem akarnak ők fölmondani nekünk, mert akkor ki kellene fizetniük a teljes felmondási időre járó bért. Azt viszont csak hónapok múl­tán, vagyis akkor kapnánk meg, ha a felszámolási eljárás befeje­ződik a cég ellen. Szóval, csapda ez a javából, uram!- Csodálatos ez a demokrácia, de ebből mi nem kérünk! - hal­lom a hátam mögött.- Hitegettek bennünket - mondják többen is egyszerre.- Nem mi akartunk innen el­menni - szorítja ökölbe kezét a fekete bajuszos fiatalember -, mégis nekünk kell kérni a fel­mondást, pedig ők nem biztosít­ják számunkra a munkát. Ez a tragédia. A hét vezető tőkés ipari ország 17. csúcsértekezletének résztvevői július 15-én. 1. sor: Helmut Kohl, Francois Mitterrand, John Major, George Bush és Brian Mulroney. 2. sor: Jacques Delors, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke, Gulio Andreotti, Kaifu Toshiki és Ruud Lubbers, holland kormányfő, az Európai Közösségek Miniszteri Tanácsának soros elnöke. Kelet-európai országok EK-tagsága Magyarok az élen egy német közvélemény-kutatásban A németek - éljenek akár az egykori NDK, akár a volt NSZK területén - egyöntetűen Magyar- országot látnák legszívesebben a Közös Piac új tagjaként a kelet­európai országok közül. Az offenbachi Mahrplan Inté­zet június folyamán háromezer német állampolgárt kérdezett meg három volt szocialista or­szág és az EK viszonyával kap­csolatos véleményéről. A régi tartományokban (az egykori Nyugat-Németországban) élő németek 47,9 százaléka, az új tartományokban, a volt NDK- ban pedig a megkérdezettek 46,6 százaléka válaszolta azt, hogy először Magyarországnak kelle­ne felkínálni a közös piaci belé­pés lehetőségét. Csehszlovákiát és Lengyelor­szágot lényegesen kevesebben támogatják ebben az ügyben, s érdekes, hogy a két ország meg­ítélése igen eltérő a nyugati és a keleti országrészben. Lengyelor­szág közös piaci tagságát például a nyugati tartományokban a megkérdezetteknek átlagosan 27,1 százaléka, Keleten azonban csak 10,2 százaléka támogatná, a kelet-berliniek körében pedig a lengyelek még ennél is kevesebb szimpátiát élveznek, mindössze 5,5 százaléknyit. (Igaz viszont, hogy például Hessenben vagy Rajnavidék-Pfalzban 40 száza­léknyian támogatják őket.) Figyelemre méltó adat, hogy mindhárom ország felvételét a Közös Piacba a németeknek csu­pán 2 százaléka helyeselné. Templom épül Cserkeszőlőn • Cserkeszőlőnek, az ismert fürdőhelynek eddig nem volt saját temploma. Most épül a katolikus, melynek monumentális vonalait jól mutatja felvételünk is. A község beépítési tervében viszont már a leendő református templom helye is szerepel. Fotó: Mészáros- Tudjuk, hogy mire megy ki a játék - kiabálja túl a többieket Balogh Ferenc. S amikor töb­ben is kérdőn néznek rá, így foly­tatja: - Szétzilálni az egész gaz­daságot, hogy utána meg olcsón vagy ingyen meg tudják maguk­nak kaparintani az ilyen üzeme­ket - mint ez is - az elvtárs urak.- Itt mindenkit hülyének néz­tek - legyint az újonnan hozzánk csapódó férfi - mert miközben döglődtünk, irodahelyiségeket kezdtek építeni, meg belefogtak a festőműhely rekonstrukciójá­ba, ami eleve halott dolog volt. Könnyen herdálták a vagyont ezek a hozzá nem értő senkik.- Irodahelyiségre volt pénz - tromfol rá a másik munkás -, de hogy megcsináltatták volna a fürdőt meg a WC-t, arra nem. Hónapokig nem volt ivóvizünk. Bezzeg az irodát háromszor is átmeszeltették, mert a főnökök­nek nem tetszett a fal színe. Ezután még cifrábbnál cifrább megjegyzések röpködnek a leve­gőben, s az emberek dühe egyre magasabbra csap. Megpróbálom nyugtatgatni, csitítgatni őket, s amikor lassan lehiggadnak, elkö­szönünk egymástól, és az udvar másik részében terpeszkedő iro­dák felé veszem az irányt. Bohács György, a kft. néhány napja megbízott ügyvezető igaz­gatója szemmel láthatóan nem örül ennek a találkozásnak. így aztán hiába is próbálom győz­ködni, nem hajlandó szóba állni velem. Dolgavégezetlenül távo­zom. A munkaügyi központ előre látta a bajt — de nem segíthetett Természetesen hazafelé jövet még útba ejtem a megyei mun­kaügyi központ törökszentmik­lósi kirendeltségét, s amikor Ha- jik Istvánné kirendeltségvezető­nek elmondom, hogy mi járatban vagyok, így válaszol:- Az emberek igazat beszéltek, mivel 1991. június 19-én való­ban elküldték a megyei munka­ügyi központba azt a levelet, amelyben közlik, hogy a török­szentmiklósi Natúrfa Fa- és Bú­toripari Kft. felszámolása miatt az ott foglalkoztatott dolgozók munkaviszonyát meg kell szün­tetni. Nyolcvanhét emberről van szó. Ez tulajdonképpen normális esetben azt jelenti, hogy ha a cég mond föl, akkor ki kellene fizet­niük az embereknek egy hóna­pot, plusz kinek-kinek a felmon­dási idejére járó bért. Én beszél­tem is velük, s mondtam nekik, hogy nem jártak el hivatalosan. De erre ők azt felelték, hogy kö­zös megegyezéssel jönnek el az emberek. Tudom, hogy nem te­hetnek mást, ki vannak szolgál­tatva. Ráadásul a cég ott is hibát követett el, hogy ezt a létszámle­építést már három hónappal előbb be kellett volna jelenteni­ük. Aligha hihető, hogy nem lát­szott jó előre a baj. A törökszentmiklósi Natúrfa Fa- és Bútoripari Kft.-t, mint már említettük, a Szotév Ipari és Épí­tőipari Részvénytársaság alapí­totta, melynek elnök-ügyvezető igazgatója: Molnár Gyula. Ő kétségkívül nincs könnyű hely­zetben, hisz alig pár hete ül ab­ban a székben, s így tulajdonkép­pen megörökölte ezt a csődtö­meget. Nem is mentegetőzik. Nincs is oka rá. Annyit azért elmond, hogy ma egyetlen cég sincs ab­ban a helyzetben, hogy unos-un- talan mentőövekkel lássa el a de­ficit örvényében kapálódzó vál­lalatait. Ezzel persze a krónikás is egyetért, de arra azért jobban vi­gyázni kéne, hogy a felszámolást előzze meg alapos elemzés, a le­hetséges kilábalás részletes fel­vázolása, hiszen senkinek sem lehet érdeke, hogy a megszorult- ságot mélyítse csőddé vajgy visszavonhatatlan ítéletté. Am ez nem jelenti azt, hogy óvatos­kodni kell és ne legyen merszünk kimondani a megváltó nemet. A döntéshalogatás következménye ugyanis általában - mint ezt szá­mos példa mutatja -, a még több, a még nagyobb veszteség. Csakhogy közben azokra a családos munkásemberekre is oda kéne figyelni, akik most az utcára kerülnek. Nagy Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents