Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-16 / 164. szám
2 Hazai körkép 1991. JÚLIUS 16. Magyar-izraeli vízummentesség - szolgálati útlevelekre ________ N em kell vízum az Izraelbe diplomata, illetve szolgálati útlevéllel utazó magyarok számára. Az erről szóló megállapodást a Magyar Közlöny hétfőn megjelent 75. száma közli. Az egyezmény a két ország külügyminisztereinek levélváltásával jött létre. David Levi elfogadta magyar kollégája javaslatát, s így Jeszenszky Géza levele s az ő válasza „képezik” a megállapodást. Felsőoktatási 3 > tervezet T A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével karöltve az elmúlt négy hónap alatt kidolgozott egy ágazati kollektív keretszerződés-tervezetet a munkaviszonnyal és munkafeltételekkel kapcsolatos legfontosabb kérdések szabályozására a felsőoktatásban - közölte hétfőn sajtótájékoztatón Kis Papp László, az FDSZ elnöke, valamint Szé- csényi Tibor, a TDDSZ ügyvivője. Mentik a menthetőt A szovjet védelmi minisztérium katonákat és 30 ezer katonai járművet bocsát az idei betakarítási munkák rendelkezésére, hogy mentsék a menthetőt az aszály miatt gyengének ígérkező gabonatermésből. Mintegy 60 gépesített zászlóaljat irányítanak az Orosz- országi Föderáció 20 térségébe. A vártnál kisebb termés minden bizonnyal sok millió tonna gabona importjára fogja kényszeríteni a Szovjetuniót, amely már tavaly is 30,5 millió tonnányi vásárolt a külföldtől. / \ Jut eszembe! Minden esztendőben trombita szól és dob pereg, indul a szúnyogok elleni keresztesháború. így volt ez az idén is. Újságfelhívások adták hírül, hogy kezdődik a szúnyogirtás, vigyázzanak tehát - a méhek! Nem tudom, mennyire sikerült megúszni az irtást e dolgos társadalomnak, mindenesetre méztúltermelési válságról nem hallunk. Hanem a szúnyogok! A Tiszaligetben a hét végén olyan felhőben jöttek a vérszívók, hogy az ember őrült vitustáncot járt, miközben kilátástalanul próbálta felvenni a harcot velük. Aztán a Széchenyi-lakótelep nyitva hagyott ablakain özönlöttek befelé, zümmögve, nagyképűen és pökhendi magabiztossággal a döfkölő- dő szárnyasok. Hát persze hogy éjjel és a legszebb álmából csípték ébrenlétre az embert. Adalék a nagy Brehmhez: a szúnyog nem tud olvasni. Mert közel sem lenne annyira szemtelen, ha tudomást szerezne az újságból, minő hajtóvadászat folyik ellene.- pb\ _____________________/ A Hetek Londonban tanácskoznak Gorbacsov nem kap kitöltetlen csekket CSÖDÖRVÉNYBEN Tönkrementek, de a dolgozók nem tudtak róla (Folytatás az 1. oldalról) Miközben Major a Lancester House-ban e „világcsendőrség” szükségességéről győzködte a küldöttségvezetőket és a külügyminisztereket, felesége, Norma Major, Barbara Bush, Hannelore Kohl és más vendéghölgyek előbb a miniszterelnöki rezidencián, majd egy hajókiránduláson ismerkedtek. Programjuk kétségkívül élvezetesebb, mint a férjuraké. Hétfőn este a Carmen Jones című musical sikerdarabot nézték meg az Old Vic színházban, kedden este pedig Erzsébet királynő vendégei lesznek. A szerdai napjuk viszont egyelőre ,üres”, s ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy a világ legdrágább áruházaként reklámozott Harrod’s-nak lesz jó napja. Egy szovjet újságíró kolléga meg is jegyezte: lehet, hogy Gorbacsov beérné azzal a pénzzel, amit a hölgyek ott elköltenek, arra azonban egyelőre nem tudott válaszolni, vajon Raisza Gorbacso- va is ott lesz-e. (Folytatás az 1. oldalról) Ám az ott dolgozók nem tettek lakatot a szájukra. A jókora műhely félreeső zugában - ahol összeverődtünk - csak úgy szikráztak az indulatok, az emberekből csak úgy áradt a keserűség. Hazardírozás a munkásokkal- Csupán utólag derült ki - meséli Kóródi Sándor művezető -, hogy már a múlt hónap 19-én a megyei munkaerőközpontnak is bejelentették, hogy felszámolás alatt állunk és mindenkit el kell bocsátani. De mi erről nem tudtunk semmit, mert állandóan arról papoltak, hogy lesz munkánk bőven, nem kell kétségbeesni. Persze mi is éreztük, hogy nincs itt minden rendben, s amikor erről kérdeztük a vezetőket, ők nem azt válaszolták, hogy el kell mennünk, csak azt, hogy lehet, megint átalakulunk.- Közben meg még túlóráztat- tak is bennünket, s azt mondták, hogy aki nem jelenik meg, fe- gyelmileg vonják felelősségre - szól közbe Balogh Ferenc szakmunkás -, most meg lehet, hogy azt a pénzt sem kapjuk meg, amiért megdolgoztunk. Kész röhej!- Nos, végül is e hónap elejéig etettek bennünket, de július 2-án kiderült, hogy teljes kapuzárás lesz - magyarázza Pozderka Sándor. - Ugyanakkor a kft. nem tud fizetni - folytatja -, nincs munkája, ám ők ennek ellenére sem mondanak fel nekünk.- Akkor most mi van?- Az, hogy közös megegyezéssel mennek el az emberek, s így két hét felmondási időt kifizetnek nekik. Ha viszont valaki ebbe nem megy bele, akkor hiába nincs munka, be kell járni és itt kell lenni. Nyilván azért nem akarnak ők fölmondani nekünk, mert akkor ki kellene fizetniük a teljes felmondási időre járó bért. Azt viszont csak hónapok múltán, vagyis akkor kapnánk meg, ha a felszámolási eljárás befejeződik a cég ellen. Szóval, csapda ez a javából, uram!- Csodálatos ez a demokrácia, de ebből mi nem kérünk! - hallom a hátam mögött.- Hitegettek bennünket - mondják többen is egyszerre.- Nem mi akartunk innen elmenni - szorítja ökölbe kezét a fekete bajuszos fiatalember -, mégis nekünk kell kérni a felmondást, pedig ők nem biztosítják számunkra a munkát. Ez a tragédia. A hét vezető tőkés ipari ország 17. csúcsértekezletének résztvevői július 15-én. 1. sor: Helmut Kohl, Francois Mitterrand, John Major, George Bush és Brian Mulroney. 2. sor: Jacques Delors, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke, Gulio Andreotti, Kaifu Toshiki és Ruud Lubbers, holland kormányfő, az Európai Közösségek Miniszteri Tanácsának soros elnöke. Kelet-európai országok EK-tagsága Magyarok az élen egy német közvélemény-kutatásban A németek - éljenek akár az egykori NDK, akár a volt NSZK területén - egyöntetűen Magyar- országot látnák legszívesebben a Közös Piac új tagjaként a keleteurópai országok közül. Az offenbachi Mahrplan Intézet június folyamán háromezer német állampolgárt kérdezett meg három volt szocialista ország és az EK viszonyával kapcsolatos véleményéről. A régi tartományokban (az egykori Nyugat-Németországban) élő németek 47,9 százaléka, az új tartományokban, a volt NDK- ban pedig a megkérdezettek 46,6 százaléka válaszolta azt, hogy először Magyarországnak kellene felkínálni a közös piaci belépés lehetőségét. Csehszlovákiát és Lengyelországot lényegesen kevesebben támogatják ebben az ügyben, s érdekes, hogy a két ország megítélése igen eltérő a nyugati és a keleti országrészben. Lengyelország közös piaci tagságát például a nyugati tartományokban a megkérdezetteknek átlagosan 27,1 százaléka, Keleten azonban csak 10,2 százaléka támogatná, a kelet-berliniek körében pedig a lengyelek még ennél is kevesebb szimpátiát élveznek, mindössze 5,5 százaléknyit. (Igaz viszont, hogy például Hessenben vagy Rajnavidék-Pfalzban 40 százaléknyian támogatják őket.) Figyelemre méltó adat, hogy mindhárom ország felvételét a Közös Piacba a németeknek csupán 2 százaléka helyeselné. Templom épül Cserkeszőlőn • Cserkeszőlőnek, az ismert fürdőhelynek eddig nem volt saját temploma. Most épül a katolikus, melynek monumentális vonalait jól mutatja felvételünk is. A község beépítési tervében viszont már a leendő református templom helye is szerepel. Fotó: Mészáros- Tudjuk, hogy mire megy ki a játék - kiabálja túl a többieket Balogh Ferenc. S amikor többen is kérdőn néznek rá, így folytatja: - Szétzilálni az egész gazdaságot, hogy utána meg olcsón vagy ingyen meg tudják maguknak kaparintani az ilyen üzemeket - mint ez is - az elvtárs urak.- Itt mindenkit hülyének néztek - legyint az újonnan hozzánk csapódó férfi - mert miközben döglődtünk, irodahelyiségeket kezdtek építeni, meg belefogtak a festőműhely rekonstrukciójába, ami eleve halott dolog volt. Könnyen herdálták a vagyont ezek a hozzá nem értő senkik.- Irodahelyiségre volt pénz - tromfol rá a másik munkás -, de hogy megcsináltatták volna a fürdőt meg a WC-t, arra nem. Hónapokig nem volt ivóvizünk. Bezzeg az irodát háromszor is átmeszeltették, mert a főnököknek nem tetszett a fal színe. Ezután még cifrábbnál cifrább megjegyzések röpködnek a levegőben, s az emberek dühe egyre magasabbra csap. Megpróbálom nyugtatgatni, csitítgatni őket, s amikor lassan lehiggadnak, elköszönünk egymástól, és az udvar másik részében terpeszkedő irodák felé veszem az irányt. Bohács György, a kft. néhány napja megbízott ügyvezető igazgatója szemmel láthatóan nem örül ennek a találkozásnak. így aztán hiába is próbálom győzködni, nem hajlandó szóba állni velem. Dolgavégezetlenül távozom. A munkaügyi központ előre látta a bajt — de nem segíthetett Természetesen hazafelé jövet még útba ejtem a megyei munkaügyi központ törökszentmiklósi kirendeltségét, s amikor Ha- jik Istvánné kirendeltségvezetőnek elmondom, hogy mi járatban vagyok, így válaszol:- Az emberek igazat beszéltek, mivel 1991. június 19-én valóban elküldték a megyei munkaügyi központba azt a levelet, amelyben közlik, hogy a törökszentmiklósi Natúrfa Fa- és Bútoripari Kft. felszámolása miatt az ott foglalkoztatott dolgozók munkaviszonyát meg kell szüntetni. Nyolcvanhét emberről van szó. Ez tulajdonképpen normális esetben azt jelenti, hogy ha a cég mond föl, akkor ki kellene fizetniük az embereknek egy hónapot, plusz kinek-kinek a felmondási idejére járó bért. Én beszéltem is velük, s mondtam nekik, hogy nem jártak el hivatalosan. De erre ők azt felelték, hogy közös megegyezéssel jönnek el az emberek. Tudom, hogy nem tehetnek mást, ki vannak szolgáltatva. Ráadásul a cég ott is hibát követett el, hogy ezt a létszámleépítést már három hónappal előbb be kellett volna jelenteniük. Aligha hihető, hogy nem látszott jó előre a baj. A törökszentmiklósi Natúrfa Fa- és Bútoripari Kft.-t, mint már említettük, a Szotév Ipari és Építőipari Részvénytársaság alapította, melynek elnök-ügyvezető igazgatója: Molnár Gyula. Ő kétségkívül nincs könnyű helyzetben, hisz alig pár hete ül abban a székben, s így tulajdonképpen megörökölte ezt a csődtömeget. Nem is mentegetőzik. Nincs is oka rá. Annyit azért elmond, hogy ma egyetlen cég sincs abban a helyzetben, hogy unos-un- talan mentőövekkel lássa el a deficit örvényében kapálódzó vállalatait. Ezzel persze a krónikás is egyetért, de arra azért jobban vigyázni kéne, hogy a felszámolást előzze meg alapos elemzés, a lehetséges kilábalás részletes felvázolása, hiszen senkinek sem lehet érdeke, hogy a megszorult- ságot mélyítse csőddé vajgy visszavonhatatlan ítéletté. Am ez nem jelenti azt, hogy óvatoskodni kell és ne legyen merszünk kimondani a megváltó nemet. A döntéshalogatás következménye ugyanis általában - mint ezt számos példa mutatja -, a még több, a még nagyobb veszteség. Csakhogy közben azokra a családos munkásemberekre is oda kéne figyelni, akik most az utcára kerülnek. Nagy Tibor
