Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-13 / 162. szám
1991. JÚLIUS 13. Kulturális panoráma 9 A falusi turizmusról Strasbourgban A falu, amelyet szeretek Jász-Nagykun-Szolnok megyeiek az Európa-palotában Eltűnőben a régi falu, de vajon veszendőbe mehetnek-é értékei? Mit kezdhetünk az örökséggel, ami belőle ránk marad? Üzletiesen gondolkodván: értékesíthetjük; morálisan közelítve hozzá: megőrizhetjük magunknak és mindazoknak, akik érdeklődnek iránta. Akár múzeumba is gyüjthetjük. Jászapátiban járt külföldiek - tanúsíthatom - sokáig emlegették az ottani paraszti múltat és kultúrát dokumentáló falumúzeumi kiállítást. Valami hasonlóra ösztönöz egy európai szervezet, a falusi turizmust szorgalmazó Euroter is, a falu régi értékeinek új életre keltésére, s ugyanakkor vonzó falusi környezet megteremtésére. Ehhez kellenek jó ötletek, kell hozzá összefogás és pénz is természetesen - bár nem ez a legfontosabb. Az Euroter azért hirdette meg maga is páneurópai pályázatát - címe Village que j’aime (Falu, amelyet szeretek) -, hogy ötleteket, elképzeléseket, esetleg terveket hozzon felszínre. A pályázat eredményhirdetése történt meg július 4-én az Európa-palotában, s ott voltak az ünnepségen Jász-Nagykun-Szolnok küldöttei is. Tudják-e, hol található Bellefosse falucska - Franciaország melyik részén? Úgy vélem, aligha, s nem csoda, bizony mi is alig találtunk rá, pedig oda igyekeztünk. A térképen is hiába keresgéltük, ott sem szerepel. Még a környékbeliek is tanácstalanul nézegettek egymássen dokumentumokat, az esetleges eredményekről videofilmét, s küldje be a pályázatra. S Európa megmozdult, több mint ezer pályamunka érkezett az öreg földrész legkülönbözőbb országaiból, közöttünk hazánkból tizenhatan vállalkoztak, illetve pályáztak. S ami ra, amikor hollétét tudakoltuk. S talán még ma is keresgélhetnénk, ha kérésünkre meg nem szán bennünket egy épp közúti ellenőrzést végző rendőr, aki örömünkre kocsijába vágva magát, el- ■ vezetett a megfelelő irányba, a Vogézek irányába, ahol a hegyek között húzódik meg a keresett, kedves falucska - százötven lakosával, 900 méter magasan a tenger szintje felett. Polgármestere, aki vendéglátónk, egy asszony, akinek a szerepe - a későbbiekben majd kiderül -, korántsem merült ki a szíves fogadtatásban. Hogy valójában mit is kerestünk mi ezen a vidéken, a megyei önkormányzat településfejlesztési irodájának vezetője, Lakatos István és munkatársa, Csík József és a népművelők megyei egyesületének elnöke, dr. Horváth Attila, továbbá e sorok írója, aki a nyelvi nehézségeket áthidalandó, csatlakoztatott a háromtagú küldöttséghez? Röviden: kapcsolatokat! S az alkalrpat egy, a már a bevezetőben említett esemény kínálta. Egy ceremóniára voltunk hivatalosak, az európai pályázat eredményhirdetésére, az Európa Tanács (Conseil de l’Eu- rope) székházául szolgáló hatalmas palotában, mely inkább hatalmas, mintsem szép, belül szebben fest talán, mint sejtetni külseje engedi. Viszont jó érzés volt látni, hogy az épület előtti téren az alapító tizenkettek zászlai mellett ott leng már a magyar trikolór is, tagjai vagyunk a Tanácsnak; s némi büszkeség tölthette el az embert, amikor a díjkiosztó „szertartást” bevezető ünnepi szózatban az Európa Tanács főtitkára. Madame Lalumieíe külön is aláhúzta' a Kelet-Európából érkezettek jelenlétének fontosságát. Például Abádszalók Egy éve hangzott el a hívó szó, hogy aki úgy véli, úgy érzi, van hasznosítható ötlete arra, hogyan lehet vonzóbbá tenni mind a lakosok, mind pedig az odalátogató idegenek számára a falusi környezetet, hogyan lehet odacsalogatni az érdeklődő turistát is, nosza, írja le, készítkövető beszélgetésben - egyelőre akadályai vannak, a vértesszőllősi önkormányzat nem túlságosan lelkes, ahogyan az ötletgazda Jenei házaspár, mindketten a Ferropoli Kft. tagjai, diszkréten elárulták, nehezen találnak megfelelő helyet neki a településen. Kész tehát a terv, 22 sátor és a hozzá való kiegészítés úgy, ahogyan őseink laktak hajdanán benne, csak hát... S itt kapcsolódott be a gondolatsorba Lakatos István, aki igen rokonszenvesnek találván Jeneiék elképzelését, rögvest akcióba lépett: mi lenne, ha ez jurtafalu nem az édes pannon tájra kerülne, hanem valahová a Nagykunságba? Vajon nem természetesebben élhetné-e életét a szikárabb kunsági puszta világában? (És vonzhatná oda a külföldieket is, tegyük hozzá.) De ha a vértesszőllősiek mégis meggondolnák magukat, hasonlóképp a jurtafaluhoz, nem volna-e felépíthető egy halászfalu eredetiben, egy teljesen ősi miliő a Tisza-tó valamelyik térségében? És miért ne készíthetné el a terveit a sikeres pályázó, hozzáértően! Eddig jutott a közös gondolkodás Stras- bourgban, s remélhető a folytatás idehaza. Lám, milyen különös - vetődhet fel az emberben -, több ezer kilométert kellett megtenni, hogy két hazai fél idegenben egymásra lelhessen. De hisz a rendezvénynek magának is nem egyik célja volt-e, hogy így hozza össze egymással a különböző közösségeket? A vér- tesszőllősieket például nemcsak mi találtuk meg, megkereste melegében egy dél-franciaországi falucska képviselője is, arra kérvén őket, ugyan építenének fel náluk is egy mini jurtafalucskát, ott ugyanis hasonló, ősi településformáról kicsiben vannak már példák, hadd bővüljön tehát a választék, amivel megkínálhatják az oda látogató idegeneket. S a kapcsolat meg is teremtettetett. (Lehet, hogy frank honban, a Pireneusokban előbb lesz jurtafalu, mint nálunk, idehaza? Szomorú lenne ...) Polgárok -szabad áramlása Talán nem érdektelen, mivel és mit nyerhettek a pályázók, főleg a legjobb kilenc, mert ennyi volt a díjak száma. Az első hely egy kis francia falunak Jenei József és Vámosi Andrea, a díjnyertesek Horváth Attila társaságában mes természeti környezet adottságait, s még inkább, hogy miként kívánják bővíteni az idegencsábító lehetőségeket. Igaz, a szűkmarkúan osztogatótl díjakból egyiknek sem jutott,ám az elismerő szavakból bőségesen. Maguk a szervezők és a tekintélyes zsűri, köztük az •Európai Közösség, az Európa Tanács képviselője, továbbá miniszterek, bevallotta, hogy szinte valamennyi munka díjat érdemelt volna, de hát honnan vettek volna ennyi díjat? Persze végül-mi, magyarok sem maradtunk díj nélkül, az öt különdíj egyikét a vértesszőllősiek- ■ nek ítélték, egy létesítendő sátorfalu tervezete győzedelmeskedett. A zsűri külön is aláhúzta egyedülállóságát. És itt álljunk meg, egy kis kitérő következik. Ügyanis a díjazott, zseniálisnak, eredetinek minősített ötlet megvalósításának - mint kiderült a ceremóniát „jutott”, merthogy alig néhány ezres., költségvetésük ellenére, már-már csodálatos módon m i 11 iókat tudtak elővarázsolni, hogy falujukat komfortossá tegyék, hogy egy holt falúból élő települést teremtsenek. Most az oklevéllel és az éremmel együtt 20 ezer ECU. ütötte a . markukat (az Európa Tanácsnál már ECU-ben számolnak és fizetnek), ez volt a fő díj, melyet maga a Tanács adott. A harmadik hélyezettek pedig azzal bűvölték el a zsűrit, hogy ismertették több mint ezer darab mechanikus zenei hangszerekből álló gyűjteményüket, a hangszerek Európa minden tájáról származnak, s múzeumba rakva őket, világraszóló falusi érdekességet jelentenek. Egy díjnyertes hollandiai pályázat azzal emelkedett ki, hogy dokumentálta: milliók keresik fel az aprócska falut, ahol fesztiválokat, különleges játékokat szerveznek rendszeresen. Minél vonzóbb falvakat, hogy minél többen keressék fel őket - ez a gondolat erősen összecseng a pályázatot szellemileg is támogató Európa Tanács törekvéseivel, ugyanis - és ismét csak Lalumiere asszonyt idézem, aki hangsúlyozta, „mi nemcsak a gondolatok szabad áramlásáért küzdünk, hanem azért is, hogy szabadon áramolhassanak a polgárok is egy humánus Európában”. Emberek szabad áramlása - kapcsolatok! Ami a határokat illeti, azok már aligha jelentenek akadályt, jellemzően a határként is szereplő Rajnán, annak egyik hídján például semmi nem jelzi, hol kezdődik Franciaország és hol végződik a német terület. Bárki nyugodtan, TOURISM IN RURAL EUROPE TOURISME EN EUROPE RURALE EUROPÄISCHER TOURISMUS AUF DEM LANDE Kapcsolatok Alsó-Rajnával? A másik irány, melyet Leckler úr képvisel, kapcsolatok az ifjúság és a kultúra területén, ő e vonatkozásban villantott fel lehetőségeket. Sőt, javaslatokkal is sibt Az Európa-palota bejárata oda-vissza közlekedhet rajta. A kapcsolatokhoz azonban ismeretség szükségeltetik, ezen az úton érhetünk el egymáshoz. Küldöttségünk nem titkolt szándéka volt társakat találni egy kiépítendő francia kapcsolathoz; megtalálni azokat, akik ebben a törekvésben segítségünkre lehetnek, hogy olyan francia falvakkal teremthessünk kapcsolatokat, amelyekben a falusi turizmusnak kialakult hagyományai vannak, s amelyeknek tapasztalataiból mi is meríthetünk. De egyáltalán, az önkormányzatok tevékenységének tapasztalatait is jó lenne kicserélni, különös tekintettel a települések fejlesztési lehetőségeire. És itt kanyarodhatunk vissza a már idézett .hegyi falucskához, Bellefosse-hoz. Mert polgármesterében, Alice Morei asszonyban igazi partnerre találtunk, aki népszerű, s akit jól ismernek Alsó-Rajnában, hiszen a falvak szövetségének egyik vezető egyénisége. De itt találkoztunk a Ferme Auberge napfényes teraszán az adott megye, Bas-Rrhin (Alsó-Rajna) művelődési és ifjúsági házai szövetségének direktorával. Theo Leckler úrral, aki igen nagy fogékonyságot tanúsított szándékaink iránt. Ragyogó környezetben - a friss levegőt a Vogézek erdei szállítják - két irányban is elindult a közös tervezgetés útja. Morei asszony a falusi polgármesterek esetleges cseréjének gondolatát karolta fel, azaz egy olyan kölcsönös látogatás tervét, miszerint először a franciák, majd ezt követően a megyénkbeliek kelnének útra, tapasztalatszerző „kalandozásra’\hogy a helyszínen cseréljenek eszmér, gondolatot. Hogy azután majdegy-egy francia és magyar falu közvetlenül is‘ kapcsolatot teremthessen, hogyha úgy hozza a sora. Talán már 1992-ben. Bár, a francia polgármestereknek igen sok a dolguk, hisz a faluban általában kevés a segítő a hivatalban, s ha egy alkalommal egy esztendőben meg is engedhetik maguknak, hogy kiránduljanak, egy-két nap- .nál tovább nem tarthat e kiruccanás - mondja a beliefosse-i polgármester. Persze rendkívüli esetben ez a kirándulás szerinte meghosszabbítható, s kinőhet belőle egy magyarországi utazás. O elszántan vállalta fel a gondolat propagandáját, ami biztató, bár kétségtelenül sok körülmény vár tisztázásra még. előállott. Megpendítette népművelők cseréjét, akik azután Szerinte továbbépíthetnék a megismerkedés után speciális kapcsolataikat, továbbá beszélt fiatalok cseréjéről, melyre ugyancsak mód nyílnék, hisz nyaranta ebben a megyében is ifjúsági táborokat szerveznek, amelyben a fiatalok, a résztvevők kuta- tóútra indulnak egy-egy tájegység értékeinek felfedezésére, ez a munkájuk. Egy ilyen táborban öt-hat tagú magyar csapat is vígan részt vehetne. Hogy mindez nem csupán szó, mely elszállhat könnyedén, az igazgató írásos formában is rögzíti hamarosan ajánlatait, s szeptember havában meg is küldi az önkormányzat illetékeseinek, illetve a népművelők egyesületének. Külön fejezetet képezhet a falusi turizmuson belül is a családok kapcsolata, azaz francia és magyar családok barátsága, az úgynevezett „familiáris diplomácia” kiépítése. Ők is, mármint a franciák, mi is, magyarok a megyében készíthetnénk egy listát, hangzott el a hegyi randevún, ami olyan családok címeit tartalmazná, amelyek szívesen választanák az ismerkedésnek ezt az útját. Kicsit talán ridegen hangzanak, szá- razak ezek a mondatok így, a lényegre szorítkozva. Ám ha valósággá válhat mindaz, amiről szó esett, s ebben a reményben búcsúztunk Bellefosse-től és vendéglátóinktól, akkor ez a kicsi, hegyi település, amelyről most már pontosan tudjuk, hol található, magassága, tündöklő tisztasága révén jelképessé is válhat. Valkó Mihály A díjkiosztó „szertartáson” külön is örvendetes, egynegyede Jász- Nagykun-Szolnok megyéből érkezett: Nagykörű, Abádszalók (Horváth Attila pályaműve), Nagyrév-Kunszentmár- ton, Tiszapüspöki küldte el dossziéját, amelyben arról számolnak be, milyen módon kívánják „értékesíteni” a kelleEgy mechanikus zenei hangszer, amelyet a pályázók magukkal hoztak
