Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-13 / 162. szám

1991. JÚLIUS 13. Hazai körkép 3 Üdülni jó (lenne)! IBUSZ-tapasztalat: keveseb­ben nyaralnak külföldön Vannak , akik nem a szakszervezet,nem a vállalat lehetőségeit veszik igénybe, hanem utazási irodán keresztül oldják meg üdülési gondjaikat. Ha tehát pontos ké­pet akarunk kapni arról, hogy üdül-e a magyar az idén, meg kell néznünk ezt a lehetőséget is. Az IBUSZ szolnoki irodájánál például már tavaly érzékelték a külföldre irányuló forgalom csökkenését. A tavalyi első fél­évet összevetve az ideivel: eb­ben az évben hatvan százalékkal kevesebben jelentkeztek külföl­di társasutazásra. Bár az érdeklő­déssel eleinte nem volt gond. Decemberben, amikor szervezni kezdték az idei nyarat, sok tör­zsutas jelentkezett, akik 20-25 éve ezzel az irodával utaznak. Különösen az olasz és a görög apartmanok voltak keresettek. Január közepén azonban a je­lentkezők 80 százaléka lemond­ta az utat, arra hivatkozva, hogy a kamatadó miatt rokonoktól, is­Szeretnénk utazni is merősöktől kölcsönkért pénzből kifizették a lakás OTP-hátralé- kát, így az idén nem tudnak üdül­ni menni. Bár a csökkenéshez az is hoz­zájárul, hogy sokan olyan utazá­si irodával mentek külföldre, amely olcsóbban szervezett, mint az IBUSZ. Igaz, így egy-két éjszakát autóbuszon tölt a „vi­lágjáró”, és szolgáltatást, prog­ramot se biztosítanak számára. A külföldi üdüléseknek a politikai helyzet sem kedvez. Nemcsak a közel-keleti utakat kellett le­mondani, hanem a jugoszláv üdüléseket is. A jugoszláviai események pedig hátrányosan befolyásolják a Görögországba induló turizmust is. Ugyanakkor észrevehetően növekedett az igény a belföldi üdülések, pihenési lehetőségek iránt. Az irány azonban általában nem a Balaton. A magyar tenger már túlságosan drága a belföldi­eknek, inkább hazánk csönde­sebb és megfizethetőbb útjait vá­lasztják. A magyarok igénye az utazásra, üdülésre nem csökkent - összegezték az IBUSZ-nál a tapasztalatokat - csak egyre ke­vesebben engedhetik meg ma­guknak, hogy kikapcsolódjanak. Hogyan kamatoztassuk pénzünket? (2.rész) Rövid távú lehetőségek Gyakran előfordul, hogy vala­kinek van némi megtakarított pénze, s szívesen kamatoztatná is, de előre nem tudja pontQsan, mennyi ideig nélkülözheti a fél­retett összeget. Az ilyen esetben igénybe vehető megtakarítási formákban a bankok általában viszonylag alacsonyabb kamatot Ígérnek, mintegy annak fejében, hogy ügyfelük bármikor hozzá­nyúlhat az elhelyezett pénzhez. Ezek az úgynevezett lekötés nél­küli vagy látra szóló betétek. (Tény, hogy az 1 hónapra, fél évre, 1 évre lekötött betétek után nagyobb a kamat, viszont ha az ember akár csak 1 nappal a lejá­rat előtt kiveszi a pénzét, a látra szóló betétnél is kisebb, úgyne­vezett büntető kamatot kaphat csak érte.) A lekötés nélküli ban­ki értékpapírok közül a követke­zőket ajánljuk olvasóink figyel­mébe: A Magyar Hitelbanknak há­rom - lakosságnak nyújtott - be­tét-konstrukciója van, s mindhá­rom igénybe vehető ilyen formá­ban. Az egyik az 5.000, a 10.000 és az 50.000 forintos címletű le­téti jegy, ami 1 éven belül bármi­kor visszaváltható, s bruttó ka­mata 24 százalék. A másik a sportkocsi nyere- ményes forma, amelynek az ugyanerre az időtartamra szóló bruttó kamata csak 16 százalék. A kisebb kamatot valójában nem ellensúlyozza az, hogy az érin­tettek félévenként részt vesznek az - igaz, több, mint félmilliót érő - autó sorsolásán. Már csak azért sem, mert ugyanilyen aján­déksorsolást rendeznek a letéti jegyek tulajdonosai között. A harmadik konstrukció a ka­matozó letét, amelynek egyetlen el» hogy nincSÍfynlete, tehát akár egy-kétszáz forinttal is megnyitható. Nem ígér magas kamatot, csupán egy éven belül bruttó 17 százalékot. Ennél már a Postabank fiókjaiban igénybe­vehető, meglehetősen sokat rek­lámozott betétszámlakönyv is A Vöröskereszt túrke vei városi szervezetében 22 alapszervezet működik. A lakosságnak körülbe­lül 10 százaléka, - ezerkétszázöt- venketten - tagja a Vöröskereszt­nek, és kétszáz aktivistát számlál­nak. Tevékenységünkben egyre in­kább kiemelt szerepet kap a szociá­lis munka -, tudtam meg Szabó Sándorné városi titkártól. Adományokat juttatnak a rászo­rulók részére, információval segí­tik őket (pl. tanácsot adnak, hogy hová forduljanak segélyért). Ruha­gyűjtést szerveznek a lakosság kö­rében és a ruhaneműket eljuttatják a nagycsaládosoknak, a megma­radt ruhák pedig csere útján talál­nak gazdát. A Vöröskereszt megyei szerve­zetének létezik egy szociális alap­ja, amelyből anyagi támogatást nyújtanak azoknak, akik leginkább rászorulnak. A városi szervezetnek lehetősége van a megyei szociális többet ad: nettó - azaz az adó levonása után -17 százalékot. Itt jegyezzük meg, hogy a kamatok utáni adó befizetése nem az ügy­fél. gondjdjjtórt.az adót minden bank már a kamatok kifizetése­kor levonja. A betétesek számára csupán az a lényeges, hogy meg­takarításaik éves hozamának ki­számításakor úgy kalkuláljanak: a bruttó kamatoknak csak 80 szá­zalékát kapják kézhez. K.A. alapra javasolni családokat, magá­nyos elesetteket. Foglalkoznak a különböző al­kalmakra érkező adományok szét­osztásával is. (Pl. tejnapra a Teji­pari Vállalattól vajat és pudingport kaptak.) Másik fontos feladatuk a vér­adás szervezése a városban. Ta­valy ezerötven véradójuk volt, 1991 első félévében pedig négy- százkilencvennégy. (Tizenhét új jelentkező volt.) A véradás szerve­zése a munkahelyeken keresztül történik. A 22 városi alapszervezetből egy ifjúsági; - a Bányai Ambrus szakközépiskoláé. Itt a negyven Vöröskereszt tagból rövid idő alatt száznegyven lett. Különböző programokkal igyekeznek meg­nyerni az ifjúságot. A szakközép­iskolai tanulók évek óta szép ered­ményeket érnek el a megyei első­segélynyújtó és a csecsemőgondo­zási vetélkedőkön. Vöröskeresztes akciók Túrkevén Előtérben a szociális munka napló Dühöng a kánikula. Szikkad a tág terű Alföld, járművek porában fuldoklik az utak mentén ácsorgó szőke búza. Hunyorgunk a szemünkkel, mintha apró nyilakat lövöldözne bele a Nap. Sokalljuk a fényt. Van, aki kevesli. Vak költők verseinek a kéziratait olvasom mostanában. Feltűnő, hogy milyen gyakran for­dul elő verseikben a szó: fény. Ami nagyon hi­ányzik. Örök sötétbe zárva írnak ezek az embe­rek a fényről, vagy annak tragikus hiányáról. Bényei József például így ír: „Mától az éjszaka örök / a létezés arctalan álom” A szolnoki Kere­kes Géza: „Ne kutasd hát a vakok lelkét! / E börtön terhét / át nem élheted / El sem képzelhe­ted a / „fekete Nap” gondját. / Hagyd békén / a fények vakondját!” Ugyancsak ő írja egy másik versében: „Érints is engem, mert / nem elég szavad! / Fénytelen világom / börtöne fél.” Rácz Lilla finom versei­ben ugyancsak a fény hiányát emeli ki, leginkább úgy, hogy a hallással, szaglással, tapintással szer­zett élményeiről beszél: „Neszeid s illataid most is őrzöm, /kedves, szép város, Prága ...” Egy másik versében: „Látod, félek, élet csak egy van, / s tehetetlen tapint tudatlan /kezem, s nem látok szemeimmel.” Juhász Imre ódát írt a fényhez: „A fény az úr a mindenségen / - a gazdaság csak hazug álom. /Nem cserélném el semmi kincsért: / a pénz helyett a fényt imádom. / Ha az éjre közéig a hajnal, / úgy várom, mint egy hű szere­tőt. / Hátat fordítok a sötétnek, /és letérdelek a fény előtt.” Varga Katalin különös, szürrealista verseiben is fontos szerep jut a fénynek: „Koc­kakezek, /tenyerük apró, /belőlük tejet szürcsöl a fény / feketén . . .” És végül ismét Bényei Józsefet citálom, egy négysorosát: „Hasztalan nézem a világot, /tárgyaim nem tükrözi vissza. /A valóságtól védett a szemem, /s végérvényesen tiszta.” Mondom, vak költők verseit olvasgatom mos­tanában. Antológia készül belőlük. Ódakint dü­höng a kánikula, az egész világot aranyba vonja a fény. Idebent a fény kínzó hiányáról szólnak megrendítő verseikben a vak költők. Körmendi Lajos Létszámcsökkentés Utasellátó-módra (Folytatás az I. oldalról) Gusztafik Ferencné: - Négy évig dolgoztam a pénztárban, ad­dig nem voltak gondok, amíg So­mosiné át nem vette az irányítást két éve. Nem vették figyelembe, hogy három kisgyerekem van, reg­gel fél hétkor nyitottunk, este fél nyolcig voltunk nyitva nap mint nap. Az utóbbi két hónap nagyon kinyírt, kimerített. Elkezdett állan­dóan ellenőrizni. Észrevettem, hogy kell adni neki valamit, mert kiabált. Hát honoráltam neki, hol ezzel-azzal. Na jó, ő meg hozott a gyerekeimnek kinőtt rongyot, de már tudtam, ha Somosiné ordít, akkor hozni kell neki valamit. Amikor vittem, lecsillapodott. Ha nem vittem, akkor rám szólt, hogy lehet ám fenn is dolgozni, a kony­hán. Nekem sem volt mindegy, hogy a pénztárban vagyok vagy mosogatok. Mondtam neki, ide Fi­gyelj, Kati, nem bírom már, elme­gyek. Erre gúnyosan azt mondta: ugyan már, hova mennél?!.!. Úgy beszélt az emberrel, mint a szolgá­val, beadtam a felmondásom... Takarítónőnek átminősítve DemeternéTóth Éva: - Engem nagyon sokszor igénybe vett So­mosiné meg Tóth Gizella, hogy ha zsömle kellett vagy valami, akkor menjek az autómmal, szerezzem be. Érre az időre a büfét be kellett zárnom. De benzinpénzt vagy egy köszönömöt soha nem kaptam. Később próbálták úgy forgatni a dolgot, hogy az üzlet nemcsak ak­kor van zárva, amikor az ő dolgai­kat intézem, hanem ezt a magán­életemmel is próbálták magyaráz­ni. Személyes ellentét alakult ki az üzletvezető hölgyek és köztem. Ha ellenőrzés volt, azt biztos Deme- teménél kezdték. Ha nem a szemé­lyemnek szólt volna az ellenőrzés, akkor nem úgy jön oda az ellenőr, aki engem soha az életben nem látott, hogy „hallottam, aranyos­kám, hogy maga nem tud számol­ni”. Számtalan ellenőrzés során nem találtak hibát a munkámban, még a Kereskedelmi Felügyelőség sem. Akkor megpróbáltak ezek úgy hibát találni, hogy a saját ká­vémat vitték el mintavételre. Min­denki tudta, hogy szívritmusbajom miatt magamnak olyan kávét fő­zök, aminek a fele víz. Most emiatt kaptam a fegyelmit, bár mondtam az ellenőrnek, hogy az az én ká­vém, az biztos, hogy rossz, és a vendégnek előte főzött kávét ajánlottam próbára, de nem azt vette el, hanem az alumíniumbög­rében lévő sajátomat. Ezért olyan fegyelmit kaptam, ami a tizenhar­madik havi fizetésem teljes meg­vonását és az üzemi takarítónői le- minősítést tartalmazza meghatáro­zatlan időre. Megfellebbeztem a döntőbizottságnál, ahol jóformán meg sem hallgattak, jegyzőköny­vet velem alá nem írattak, egyetlen percre küldtek ki a meghallgatás után, és közölték velem, hogy saj­nos, ezt az ügyet nem nyertem meg. Ezután fordultam a Munkaü­gyi Bírósághoz. Mivelhogy felleb­beztem, és még mindig nem sike­rült engem a takarítói munkakörbe áthelyezni, hát még egy próbavá­sárlást kaptam. Tévedtem egy olyat, hogy kilencven fillérrel csökkent a sertésvagdalt ára, és vá­sároltak nálam 272 forint értékű árut a próbavásárlás során. Én a régi árra emlékezvén, összesen kettő forint hetven filléres fo­gyasztói megkárosítást követtem el. Ezt mindig százalékban szá­molja ki a kirendeltségvezető, ez mindössze egy százalékos megká­rosításnak felel meg, de ezt nem tartalmazza a fegyelmi határozat... De annyira figyelmetlenül járt el az ellenőr, annyira örült, hogy en­gem sikerült megint megcsípnie, hogy még az ellenőrzés folyamatát sem vezette le szabályosan, mert a fogyasztói megkárosítás csak ak­kor történik, ha kifizeti. O viszont ki sem fizette... Tudtam, hogy két nap múlva munkakönyvét fognak adni fegyelmivel, és három gyere­ket egyedül nevelek... Sorozatos zaklatásnak tekintem ezt az egé­szet, és személyes utálatnak. Tíz év után nekem végkielégítés járna. Ha tudom, nem adom be a felmon­dásom. Most a Munkaügyi Bíró­sághoz fordulva jeleztem, hogy igényt tartok erre. (Közben már nem érdekes a dolog, mert a 2,70 forintért elbocsátották.) Vannak olyan dolgozók, akikhez az ellenőr a lábát soha be nem teszi. Van, akit sokkal nagyobb árdrágításon kap­tak, például a trafikban, és meg- úszta'500 forintos fizetéscsökken­téssel. Hol van itt az arány?... Nagy Mihályné: - A munka- szerződésemben az áll, hogy pin­cemester vagyok, két hete mondta Tóth Giziké, vállalati érdekre.hi- vatkozva, hogy be kell ülnöm a pénztárba. Mondtam, nem szeretném elve­szíteni a munkahelyemet, gondol­kodom rajta. Azt mondta, ezen már nincs gondolkodnivaló. Fe­gyelmi nincs ellenem, tisztessége­sen ellátom a munkámat, egysze­rűen nem értem, hogy miért van ez. Később tudtam meg az egyik ve­zetőhelyettestől. miről van szó: hogy sok az üzletvezető-helyettes, és Cs-nének, akit műszerész vég­zettséggel mellőlem, a pincéből vittek fel vezetőhelyettesnek, most lejár a szerződése, visszatennék pincemesternek, neki akarnak he­lyet csinálni... Somosiné nagyon arrogáns, igazságtalan, bosszúál­ló. Sokszor a vendégek előtt ordít az emberre, ez nagyon sérti az önérzetet... Beültem a pénztárba, azt sem tudta megmutatni a vezetőhelyet­tes, hogyan kell beindítani a gépet, pedig állítólag ez a szakmája. Per­sze, nem ütöttem be az első három francia blokkot, és tessék elképzel­ni, hogy kilenc órakor rám jött az ellenőr, az első nap kilenc órakor ott volt rajtam három ellenőr, és 24,50 többletet állapítottak meg. Ezt jegyzőkönyvbe vették, most nem tudom, hogy mi lesz velem... „Rajtam három ellenőr" Barta Éva: - Én vagyok az egyik üzletvezető-helyettes, ami­kor a vezető elment szabadságra. Somosinét nevezte ki közülünk fő­nöknek. Somosiné elkezdett a magán­életemben kapirgálni, emiatt na­gyon összevesztünk, mert én ki­kértem magamnak, hogy ehhez semmi köze, ha a munkámat ren­desen végzem. Somosiné ilyen vá­dakkal illetett, hogy pártolom a dolgozókat. A dolgozók előtt úgy kezelt, mintha egy utolsó segédmunkás lennék. A dolgozókkal is lekezelő­en viselkedik, a nagy szája miatt „Uram, ez egy maffia” senki sem mer neki ellenszegülni, ezért van, hogy sokan csirkét, meg egyebeket visznek neki ajándékba, mert amennyiben nem voltak ilyen juttatások, akkor ő arrogáns volt. Somosi Vilmosné eléggé iszik az üzem területén munkaidőn belül, és ezt bizonyítani is tudom. Ezt a dolgozók is megmondhatják, volt olyan, hogy fölözésnél egyszerűen nem bírta elvenni a pénzt, olyan ittas volt. Július 3-án felhívattak az igazgatóságra Demetemé ügyével kapcsolatban. Lejöttek többen a pesti igazgatóságról, és elmond­tam, amit akartam, de nem min­dent. Ez például benne van a jegy­zőkönyvben: „Az öt üzletvezető és az igazgatónő, valamint a sze­mélyzeti előadó részvételével megtartott értekezleten hangzott el az, hogy a létszám leépítése kapr csán Demetemének távoznia kell a vállalattól, külön felhívták a fi; gyeimet a kötelező titoktartásra... Demeterné távozását semmivel nem indokolták... Személyes meggyőződésem, hogy az ellenőrzések személyek ellen irányultak...” Amit nem mondtam a jegyzőkönyvbe: azon az igazgatósági ülésen a kirendelt­ségvezető közölte a vezetőgárdá­val, hogy amelyik dolgozót el akarják küldeni, arra meg lehet ta­lálni az. okot és a módot. Rábízta a vezetőgárdára, hogy kit milyen módon akar eltávolítani, ebben minden segítséget ő, Szarvas Im- réné meg fog adni. Mert megkap­ták a pesti igazgatóságról, hogy a vállalat végkielégítést nem tud fi­zetni, két hónapot sem, és ne a vállalat mondjon fel a dolgozók­nak. Ezért választották ezt a mód­ját a dolgozóktól való megszaba­dulásnak. Hubai György: - Felszolgáló­ként kerültem az Utasellátóba. Na­gyon jó gárda volt ott, már szakmai szempontból. Először kinyírták a haveromat, Jancsit. Konkrétan azért rúgták ki, mert egy rendezvé­nyen leittasodott, de úgy, hogy együtt piáltak Somosinéval, aki szintén leittasodott, de neki nem lett bántódása... Egyszer össze­kaptam Somosinéval, vettem az elszámolási tömböt, és lementem kb. egy emeletnyit. Akkor jutott eszembe, hogy fent hagytam a ká­véblokkot. Visszamentem rögtön, a blokk sehol. Akkor ellenem fe­gyelmit akartak kezdeményezni, mert kirúgatnak, mert elveszítet­tem a blokkot, kifizettettek velem nyolcszáz forintot. Ettől kezdve tudtam, hogy sokáig én nem laví­rozhatok az Utasellátónál. Egy jó idő múlva meglett a blokk, takarí­tás közben az ő irodájukban valaki megtalálta. Nagy Mihályné meg­mondhatja, mert látta, amikor So­mosiné ellopta. (Nagyné tanúsítot­ta a lopást.)... Uram, ez egy olyan maffia, amely tele van szakképzet- len emberekkel, akiknek halvány gőzük sincs ehhez a szakmához. A mostani öt vezetőnek összesen nincs annyi szakképesítése, amennyi egynek kellene hogy le­gyen. Mondtam Somosinénak, hogy adhat maga nekem szakmai inst­rukciót? Én szakember vagyok, maga az életében nem volt szak­ember... Itt azért dolgoznak még manapság emberek, mert a kis fi­zetés mellett a borravalóból is jön még valami, meg amivel meg tud­tuk lopni a vevőt. Ez az igazság. A vezetők azt buktathatnak meg, akit akarnak... Természetes, a panaszokkal elmentem az érintett vezetőkhöz. (Folytatjuk) Molnár H. Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents