Új Néplap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-11 / 160. szám
1991. JÚLIUS 11. Hazai körkép 3 Magántéglagyár Lakitelken Hat évre bérelte ki a lakitelki Szikra Tsz évek óta ráfizetéses és ezért bezárásra ítélt téglagyárát Deák István agrármérnök, aki mint egyéni vállalkozó, fiával és menyével működteti ezt a gyárat. Á vállalkozók bíznak benne, hogy jövőre már tisztes hasznot is termelnek. Á nyers téglát kisvasúton, kulin hozzák és teszik a kemencébe. MTI-Fotó: Galambos Sándor Vetetlen területek Több mint százezer hektár Az ország szántóterülete a KSH legfrissebb adatai szerint május végén meghaladta a 4,7 millió hektárt, s ez 1000 hektárral több, mint egy évvel korábban. E területből május 31-ig "valamivel több mint 4,6 millió hektárt vetettek be, az előző évinél 34 ezer hektárral kevesebbet. A vetetlen terület az 1990. évi 66 ezerről így 101 ezer hektárra növekedett. A gabonafélék a szántóterületből 2,7 millió hektárt foglalnak el, 19 ezer hektárral többet, mint egy évvel korábban, az 1986-1990. évek átlagánál azonban 17 ezer hektárral kevesebbet. A két legjelentősebb gabonaféle, a búza és a kukorica vetésterülete eltérően alakult: búzát 1,2 millió hektáron vetettek, 69 ezer hektárral kevesebb területen, mint az előző évben. A kukorica vetésterülete ugyanakkor két százalékkal növekedett. BÁRMIT, BÁRHOVÁ, BÁRMIKOR TNT a világ körül - Szolnokról is Nem, nem T and T, hanem TNT! Míg az előbbi a Szolnokon már ismert, Renault-autószalont üzemeltető vállalkozást jelenti, utóbbi sem robbanóanyagot, hanem a világ legnagyobb expressz szállítmányozó konszernjét. Jelenlétéről már beszámoltunk, ám időközben Szolnokon is irodájuk nyílt a Kereskedelmi Központban, még ha az egyik legkisebb is az országban. Az ausztrál érdekeltségű mamutcég főleg kisebb méretű és időérzékeny, sürgős küldemények közvetítését bonyolítja. A vállalkozást 1946-ban alapította Ken Thomas (az elnevezés első betűje az ő nevét jelöli) és a magyar származású Sir Peter Abeles. Azóta és főleg napjainkban viharosan terjeszkedik, csápjai immár 190 országba elérnek. Több mint 22 ezer teherautó, 360 repülőgép, 63 tengerjáró hajó és 46 ezer konténer viseli narancs- sárga színüket és emblémájukat. Ez a bűvszó ma Európa 26 országának 300 ezer települését köti össze. Az öreg kontinens területén 24 órán belül, a tengeren túlra pedig röpke 48 óra alatt vállalnak szállítást. Rövid időn belül 15 iroda fogja behálózni hazánkat is. Mi tagadás, vonzó a szlogenjük, a címbéli három B! És tényleg bármely két magyar- országi pont között áruhidat teremtenek egyetlen nap leforgása alatt, garantálva a küldemény eljuttatását háztól-házig. Persze, ha ezt a megrendelő igényli. Állítják, csak egy telefon az egész, innentől már minden az ő dolguk. Egyébként Magyarország már két éve egyik állomása a világcég repülőgépes láncolatának, s azóta épült ki az a belföldi hálózat, amely képes közvetlenül kapcsolódni terebélyes külföldi rendszerükhöz. Kaphatnak kedvezményeket azon megrendelőik is, akik nem állnak velük szerződéses viszonyban (utóbbiakat természetesen a szerződés szerinti előjogok illetik meg). Irodáik 25 kilométeres körzetében nem számolnak fel kilométerdíjat, furcsa mód a tarifa a küldemény súlya szerint differenciálódik. Az országon belül egyelőre általános a hagyományos közúti fuvarozás, de egy készülő új program már lehetőséget biztosít hűtőkamionos és egyéb extra szolgáltatások igény- bevételére is. técsi r~ \ „VERESEN” KOMOLY Törvény szerint... A hazai véradók száma egyre csökken, és a szervezőknek egyre nehezebb teljesíteni a tervezett literszámot... Azt hiszem, szinte senkinek nem mondok újat már ezzel. Nem is azért vetettem föl ezt a gondolatot, hogy hírrel szolgáljak. Sokkal inkább azért, mert ideje lenne elgondolkodni a véradás jövőjén. Ötletek születtek a megoldásra, a helyzet javítására. Csakhogy ezek nem jutnak föl, vagy nem kellő súllyal kezelik fönt. Mire gondolok? Áz ember már csak gyarló. A dolgok fontosságát hangsúlyozni kell a számára. Méghozzá megfelelő szinten. Mert való igaz: az emberiség évezredek óta ismeri például a tízparancsolatot. De csak más, ha a templomban is elmondják; ismételten fölhívják rá a figyelmet. Hangsúlyt kap. A véradás hangsúlya régóta hiányzik. Mindössze a Munka Törvénykönyvében lapul meg csak egy passzus, amely szerint a véradónak munkaidőkedvezmény (4 óra) jár. A Vöröskereszt munkatársai már évek óta mondogatják: ez nem elég! És ma még kevésbé elég. Ma, amikor a főnökök országszerte féltik a munkaidőalapot. A beosztottak meg a munkahelyet. Törvény kellene tehát. Önálló törvény a véradásról. Mert lenne most már mit belefoglalni. Annyi ötlet és kényszer született, hogy lenne mit paragrafusokban garantálni. Már csak azért is, mert manapság nem a munkavállalót kell elsősorban érdekeltté tenni a véradásban, hanem a munkaadót. Hiszen sok helyen a cégek, kft.-k vezetői kötik gúzsba a véradók szándékát. Menne a dolgozó, de reszket: holnap nem nyomják-e kezébe a munkakönyvét? Mert a főnököt nem érdekli, hogy ő vért adott, a főnök fejében csak a nyereség, a termelés jár. Persze vannak ellenpéldák is. A túrkevei téesznek évente félmillió forintjába kerül a véradás. Több mint 350 véradójuk van, és mindenkinek biztosítják a szabadnapot, amelyre átlagbért fizetnek. Csakhogy .. . mélyebben kell ám a zsebbe nyúlni, mint amennyire a dolgozók egynapi fizetése igényelné. Mert ez után is kell társadalombiztosítási járulékot fizetni... Vagyis: nem elég, hogy elengedte a dolgozót, hogy kifizette teljesítmény nélkül a bérét, még a TB-járulékot is vállalnia kell! Ezek után nem csodálkozik az ember, ha a munkaadók nincsenek oda az örömtől, amikor meghallják a véradást. A véradást, amelyet a TB-járulékkal - úgymond - „megadóztatnak’ ’... Mindjárt másképp festene a kép, ha például ezek után a munkabérek után nem kellene társadalombiztosítási járulékot fizetni. Arról már nem is beszélve, ha a cég levonhatná az adózatlan nyereségéből.. . A kft.-k is szívesebben elengednék az alkalmazottat, ha valamilyen adókedvezmény formájában viszontlátnák a kieső időt, munkát. Törvény kellene tehát, amely méltó rangjára emelné a véradást. Ez most véresen komoly. Csak nehogy akkor higgyék el a honatyák az érvelést, amikor már késő. Amikor a véradásért fizetni kell... Paulina Éva v_________________________________________________________y Pénz, money, das Geld Gazdasági mérleg, dilemmákkal A félév végeztével sorra jönnek a tájékoztatók az ország külgazdasági teljesítményeiről. Becsületére legyen mondva a kormánynak, nem hallgatják el a súlyos helyzetet jelző számokat, s ez a korábbi helyzethez képest már eredménynek tekinthető. Itt azonban, számomra legalábbis, vége a pozitívumoknak nemcsak a gazdasági helyzetet, hanem a kormányértékeléseket illetően is. Először is nézzük a számokat. Az év első öt hónapjában a külkereskedelmi mérleg deficitje 750 millió dollárt ért el, s hozzá jön egy 40 millió rubeles passzívum a nem dollár relációban. Másfajta problémát jelez az, hogy a Szovjetunió tartozása elérte a 2 milliárd rubelt. Az export is és az import is visszaesett a tavalyi év hasonló időszakához képest, az előző 11, az utóbbi 7 százalékkal. A visszaesés főleg a keleti kereskedelem összeomlása miatt következett be, bár a nyugati kereskedelemben is gond az import gyorsabb bővülése az exportnál. A Szovjetunióval való forgalom több mint a felére zuhant vissza. A ko'rmáriyzari' ertéjcéléSek szerint a jelzett gondok a szovje| gazdaság összeomlására, s nem politikai okokra vezethetők vissza. Egyébként pedig a német konjunktúra szívóhatásának elmaradása a másik lényeges ok. A magyarázatok végül is itt be is fejeződnek. Nem esik szó arról, hogy a magyar gazdaság teljesítményei, a szabályozás mikéntje, a kormányzat tevékenysége hogyanjárult mindehhez. Ha emlékezetem nem csal, s hinni lehet a sajtóban is közölt év eleji kormányzati magyarázatoknak, akkor a tavalyi év kiemelkedően jó teljesítményei mellé a kormány - magyarázatul - saját jó teljesítményét is mellétette. Nem különösebben zavarta az, hogy nem túl sok köze volt hozzá. A keleti kereskedelem tavaly még úgy ahogy, de létezett, nyugaton konjunktúra volt, gazdaságunk a Né- meth-kormány elindítása után használta ki a rendszerváltás és a liberalizáció egyszeri fellendítő erejét. Most viszont ezek a hatások kimerültek. Kellene helyette más, s ez a más már erőfeszítést, a helyzetnek megfelelő gazdaságpolitikát igényel. Ez az, ami nincs, s ez természetesen, mert be kellene vallani az e területen meglévő korniáilyzati munka gyengeségét, nem jelenik meg az értékelésekben. Magyarul: a kormány nem siet a mostani „eredmény” felvállalására. A számokhoz további tények is tartoznak. A gazdasági visszaesés Magyarországon tovább folytatódik. Tavaly 5-6 százalékos volt a visszaesés, az idén 6-8 százalékra tehető úgy, hogy némely ágazat 30-40 százalékot is produkált. A jelenlegi gazdaság- politika értékelése így teljes, mert az, ami jó az infláció visszaszorítására, nem jó az export növelésére, s nem jó a gazdasági visszaesés elkerülésére, így érthető a kormányon belüli vita a külgazdaságért felelős miniszter és a pénzügyminiszter között is. Előbb-utóbb valakinek engednie kell, mert ha így folytatódik az export és a gazdaság visszaesése, adósságaink kezelése egyre nehezebb lesz. Ekkor várhatóan súlyosabb probléma lesz, mint most az infláció. Az egyes ember persze egyik helyzetben sem fogja jobban érezni magát. Talán érzik ezt odafönn is, hiszen ma már további másfél éves recesszióról beszélnek. A megoldásra kíváncsian várunk, elismerve, hogy nincs könnyű helyzetben a kormány, igaz, a társadalom sem. Füle István Üdülni jó (lenne)! Fizetnek, adóznak, mégis örülnek a lehetőségnek A SZOT Rév üdülője a Balaton-parti Szántódon nyaranta a nagycsaládoké. A kétszobás faházikókban kényelmesen elfér három-négy gyerekkel is egy-egy család. Noha nem kell már tülekedni az üdülőjegyért - hiszen a családoknak lenne hová menni legtöbbször, de nincs miből -, a nagycsaládoknak mégis nehéz hozzájutniuk egy-egy beutalóhoz. Ennek oka, hogy nem sok - Bogláron van hasonló - a nagy létszámú családok komfortos elhelyezésére alkalmas üdülő. Márpedig a pihenéssel eltöltött együttes, közös élményre ezeknek a családoknak még inkább szükségük van, hiszen nagy családban élni fokozottabb, állandó alkalmazkodást jelent a családon belül is. Munkatársunk - ottjártakor - két megyénkbeli családot talált az üdülőben. A kisújszállási Sotus József és felesége három kisgyemekkel érkezett a Balaton-partra. A férj, alti a Faipari Vállalat esztergályosa, elmondta, hogy most először vannak SZOT-üdülőben. . > Ezt az egy 2+3-as beutalót kapta a vállalata, amit neki ajánlottak fel. A 8100 forintos térítési díjú jegy árából 2100 forintot a helyi szakszervezet térített, a családnak 6000 forintot kellett befizetni. Igaz, hogy ez az összeg tovább hízik szépen, hisz a két felnőttnek napi 60 forint üdülőhelyi díjat kellett befizetni, év végén pedig több ezer forint adót kell majd leróni a beutaló után, mégis örülnek, hogy most először elutazhattak gyermekeikkel együtt a Balatonra. Annál is inkább, mert a feleség gyeden van, és bizony önköltségesen nem juthattak volna a közeljövőben ilyen szép vidékre. Valóban változatos programokat kínál a közvetlen környezet. Akár gyalog is elérhető, néhány kilométeres távolságra van a balatonfüredi védett Magas-part, a kőröshegyi kilátóhelyek, a szántód- pusztai lovasközpont, múzeum- és műemlékegyüttes. Néhány száz méterre autósmozi üzemel, a szántódi révtől pedig nyolc perc alatt át lehet jutni a Tihanyi-félszigetre, vagyis az északi partra. Csirke József A SZOT-üdülők a vagyonmegosztásra várnak. Vajon a szántódi Rév üdülő a családoké marad-e a jövőben?
