Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-10 / 133. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. JUNIUS 10. Kunhegyesen megkezdik a távbeszélők bekapcsolását „Telefonra várnak” címmel - egy hírre reagálva június 3-án jelent meg dr. Pap Kálmán úr kiegészítése. Amellett, hogy „felháborodása” jogos, észrevé­tele pontosításra szorul, melyre az alábbiakban térek ki: A Távközlési Vállalat, az érvé­nyes jogszabályokat figyelembe véve, a jogi képviselővel megkö­tötte a megállapodást, ahogy Pap úr először pontosan meg is ne­vezte, az Eleketroszolg Gmk> nak mint alvállalkozónak - szer­ződés alapján elfogadván vállal­kozását - kiadta a kivitelezési munkákat. Mivel a Távközlési Üzem nem kivitelező, hanem le­endő üzemeltető ebben a munká­ban, Pap úr itt a későbbi megne­vezéskor téved. A kivitelező - a munka meg­kezdésére vonatkozóan - sajnos nem tett eleget a bejelentési kö­telezettségének. Erről egy élő ká­bel megrongálása során szerez­tünk tudomást. A polgármesteri hivatal - mint területfelhasználá­si engedélyt kiadó hatóság - janu­ár 11-én segítségünkre volt, és megadta a kivitelező cég adatait. Ekkor kezdeményeztük a hely­színi találkozást. Mivel sok tech­nológiai hiányosságot észleltünk a kivitelezésben, felajánlottuk a segítségünket, hogy észrevétele­inket a kivitelezési határidő tar­tása érdekében előre közölni tud­juk. Ezt a kivitelező szívesen fo­gadta, így március 5-én tapasz­talatcserére került sor, mely igen hasznos volt. Az önerős telefontársulat elnö­kével, Pap úrral Baiják László csoportvezető kollégám május 16-án találkozott a polgármesteri hivatal előtt, s azt a tájékoztatást adta, hogy 200 távbeszélő-állo­más kiépítését tekintették meg a helyszínen, de technológiai hiá­nyosságok miatt nem lehet át­venni. Időközben újabb helyszíni szemlét tartottak, és ennek ered­ménye jelent meg - rövid hírben - a Néplapban. A szemlével kap­csolatban a polgármesteri hiva­talt is tájékoztattuk, s a hírt is annak szántuk, mert a lakosság szolgálatát mindenek előtt a leg­fontosabbnak tartjuk. Az azóta eltelt időben újabb helyszíni szemle is volt, bár a kivitelező Elektromos Tervező és Kivitelező Gmk. még mindig nem hirdette meg az előírt mű­szaki átadást, június 10-én meg­kezdjük a bekapcsolásokat. Pap úr felháborodása abban a tekin­tetben jogos, hogy a bekapcsolá­sok késnek. Ez ügy ben a T ávköz- lési Igazgatóság eddig is megtet­te és ezután is megteszi a szüksé­ges intézkedést. Tévedett, ami­kor a mérgezett nyilait nem jó irányba célozta, és a segítő szán­dékú tájékoztatásunkat „kötöz- ködés”-nek minősítette; nem pontosan nevezte meg a beruhá­zó, a kivitelező és az üzemeltető szerveket. Természetesen ezért nem neheztelünk, mert nekünk is azonos a célunk: minél több tele­fon működjön Kunhegyesen és a megye más területein is - jó mi­nőségben s minél hamarabb. Biz­tos vagyok abban, hogy nem szándékozik a körülbelül 30 szabványtalan villanykereszte­zéssel a telefonok, esetleg az ál­lampolgárok biztonságát veszé­lyeztetni, mert ilyen hiányossá­gok is vannak. A telefontársulat elnökét és minden, telefonra váró kedves ügyfelünket biztosíthatom, hogy mielőbb igyekszünk a telefono­kat bekötni. Telefonkészülék­választékunkkal - kísérletként - a helyszínen szeretnénk ügyfele­ink rendelkezésére állni. Ennek módjáról az önkormányzat tájé­koztatja a lakosságot. Remélem, hogy így a kétoldalú kiegészítés részletes tájékoz­tatásul szolgál minden érintett részére, és bízom abban, hogy jó szándékú törekvéseink eredmé­nyeképpen hamarosan élvezhe­tik jó minőségű szolgáltatásain­kat a ma még telefonra váró föl­dijeim is. D. Kovács László a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem vezetője Meddig tűrjük még? Hónapok óta figyelem a váro­sunk utcáin egyre nagyobb számban megjelenő árusokat. Van itt már minden: banán, na­rancs, citrom, datolya, és uram bocsá’ kofa-kofát ér, zöldségá­rus zöldségárust, pedig akad a piacon is bőven. Az utóbbi időben már nem­csak az utcán és nemcsak a zöld­ségesek könyvárusok kínálják portékáikat, hanem az autóbusz- állomást is megszállták a „nagy’ ’ kereskedők. Ki a földről, ki egy asztalkáról, ki az eredeti szállítódobozból kínálja az árut: mosószert, WC-papírt, cigaret­tát, zoknit, táskát és sok-sok egyebet. A kazettaárusnál pedig egész nap szól a zene - noha úgy tudom, a pályaudvarokon tilos a rádiózás, a hangos zeneszó. De úgy látszik, itt már mindent lehet és lassan nem marad hely az uta­soknak a felszálláshoz. Példának említem, hogy az egyik nap az autóbusz az árusoktól nem tudott rendesen a megállóba állni, egy másik alkalommal még rosszabb volt a helyzet, mert a kazettaárus és zöldséges is pakolt a kocsijá­ról, így hiába volt négy ajtó a buszon, csak egyen tudtunk le-, illetve felszállni. Helytelennek tartom, hogy a megyeszékhelyen már bárhol árusíthatnak akkor, amikor több modem üzletünk, piaccsamo- kunk van. Vajon kik ellenőrzik ezeket az árusokat? S meddig tű­rik még az illetékesek az úton-út- félen teremtett helyzetet? Papp Vilmos Szolnok Ami hiányzik a családi kasszából Munkácsi Györgyné szolnoki olvasónk megosztotta velünk azt a bánatát, hogy a márciusban ese­dékes 3300 forint adó-visszatérí- tését a mai napig sem kapta meg. Elkeseredése érthető, hiszen öt­tagú családja nehezen tudja nél­külözni - ha átmenetileg is - ezt az összeget. Segítségére siettünk - kibogoz­ván, hogy mi lehet a késedelem oka. Kiderült, hogy a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Adófelü­gyelőséghez március 1-jén be­nyújtott személyi jövedelemadó­bevallását 7-én továbbküldték a pénzügyekben illetékes Buda­pesti Adóelszámolási Irodához. Innen utalták ki a visszajáró pénzt - március 12-én, s feltehe­tően valaki át is vette. Olvasónk április 2-i reklamálására - miköz­ben 30 napos türelmi időt kértek tőle - április 22-én elindították a postai tudakozványt. Sajnos a központi csekkleszámolónál folytatott keresés három-négy hónapig is elhúzódhat!? Tekintve, hogy az ilyen esetek­ben sem a kiutalónak, sem a pos­tának nem áll módjában megelő­legezni az „elkallódott” össze­get, a nyomra vezető utalvány birtokában tudják csak tisztázni, lezárni az ügyet; esetleg újból ki­utalni vagy valakivel kifizettetni a pénzt. Ezek után nem marad más hátra, minthogy olvasónk szíves türelmét kérjük. Egy néző az utolsó sorból Nem tudom, kinek hogy tet­szik a felújított szolnoki Szigli­geti Színház, nekem nagyon. Szemet, szívet gyönyörködtető, olyan mint egy ékszerdoboz. Méltán büszkélkedhetünk vele, hiszen nem csak kenyérrel él az ember. A legutóbbi előadáson azt tapasztaltam, hogy talán a szín­ház kisugárzásának köszönhető­en is, már többen voltunk ünnep­lőruhában, mint a korábbi idők­ben. Boldog lehet a színház újjáál- modója, hogy ilyen hamar telje­sülhetett a vágya. Az építésben részt vevők büszkén írhatják ki a nevüket, hiszen precíz, szép munkátvégeztek. Nem voltköny- nyű e felújításra vállalkozni, és megállapíthatjuk, hogy ebben az igazgatónak nagyon nagy érde­me van. Maradandót hozott létre - társai segítségével. További munkájához sok sikert és jó egészséget kívánok, ahogyan a színház valamennyi dolgozójá­nak is. Molnár Ferencné Szolnok A kunszentmártoni Kilián Általános Iskola hatodikosai június 5-én - az iskola történetében először - rendeztek ének-zene vizs­gaórát. A gyerekek - Kuna Imréné énektanárnő vezetésével - egész évi tudásukról adtak számot. A bemutató jellegű esemé­nyen részt vettek a szülők, a tanárok és meghívott vendégként Réz László, a város polgármestere - adta hírül Csányi Judit olvasónk, egy fotót is mellékelve. Május 30-i számunkban, e he­lyen adtuk közre azt a sajnálatos esetet, amikor a szolnoki, József Attila úti játszótéren - az egy for­dulóra kölcsönadott BMX kerék­párral úgy elnyargalt az a 10-11 év körüli, ismeretlen gyerek, hogy azóta sem látták. Érthető, hogy egy ideig nemigen merész­kedik a környékre, hiszen esze ágában sem volt visszavinni a ke­rékpárt. Tulajdonképpen - jól be­vált trükkel - ellopta és gyorsan túl is adott rajta. Az már a városi rendőrkapitányság munkatársai­nak köszönhető, hogy egy orgaz­dánál - még a felhívás előtt - ráb­bukkantak. Szerencsére látták, hogy egy teherautó platójára fel­rakott kerékpárra földet dobál­nak. Ez felettébb gyanús volt, s néhány kérdés után - no meg az ismertető jelek alapján is - nyom­ban kiderült, hogy a szóban forgó járgány 500 forintért cserélt „gazdát”. Természetesen lefog­lalták, s azóta már a tulajdonos­nál van, aki ezúton is hálásan kö­szöni a rendőrség segítségét. De azokét is, akik lapunkból tudo­mást szerezve a történtekről - ke­rékpárt ajánlottak fel a bánatos kisfiúnak. (Az orgazda ellen bün­tetőeljárást indítottak.) Kicsik és nagyok együtt - Szilvásváradon A karcagi Arany János Úti Ál­talános Iskola ötszáz tanulója és valamennyi nevelője május 21- én - a madarak és fák napját tart­va - különvonattal utazott Szil­vásváradra. Gyalogtúrával vé­gigmentek a Szalajka-völgyön, megnézték az Erdei Múzeumot, gyönyörködtek a Fátyol-vízesés­ben, majd erdei barangolás, vi­dám játék tarkította a napot, amelyhez az időjárás is kedve­zett. A különvonat kiállításáért, ami 17 órakor indult vissza, ez­úton is köszönetét mondunk a MÁV Karcagi Állomásfőnöksé­gének. Az iskola történetében először fordult elő, hogy az alsó és felső tagozatosok egy időben és egy helyre mentek kirándulni. A kel­lemesen eltöltött nap emléke a tanulókat, a nevelőket egyaránt arra ösztönzi, hogy a kirándulás­nak ezt a módját hagyományossá tegyük. Levelekből - sorokban Tiszafüred polgármestere, dr. Doktor Zoltán az Egy magánvita következménye című (VI. 3.) ol­vasói levélre válaszolva arról tá­jékoztatja a közvéleményt, hogy Bódi György képviselő nem in­dítványozta nála, hogy az önkor­mányzat vonja ki a pénzét a Fü­redi Hírek című lapot kiadó beté­ti társaságból. Tóth János szolnoki olvasónk véleménye szerint talán elkerül­hető lett volna az a két súlyos baleset, ami az elmúlt hónapok­ban a Tisza-hídon, majd pedig a „Százlábú” hídon történt, ha ott szalagkorlát lenne. Ez egyaránt védené a gyalogost és a gépjár­műveket. Kéri az illetékeseket, hogy javaslatát vegyék figye­lembe, s ha lehetséges, intézked­jenek. Lehetetlen állapotnak tartják olvasóink, hogy a megyeszékhe­lyen szinte csak a postán lehet levélpapírt, bélyeget vásárolni. (Több levélíró tette szóvá.) Ké­rik, a Posta Igazgatósága tegye lehetővé, hogy a város különbö­ző pontjain, a külterületeken is, mint például a „Pletykafa' jban” - akár az újságárusoknál, akár az ABC-ben - az emberek hozzájut­hassanak a postai értékcikkek­hez. Vaskó Teodóra jászberényi ol­vasónk az „Aranyműves Erdély­ből” című, április 25-i számunk­ban közölt cikk egyik mondatá­hoz - melyben Pethő Jenő helyi aranyműves azt nyilatkozta, hogy „megfelelő fizetség ellené­ben névházasságot kötöttem egy hölggyel ...” a következőket fűzte: Ez a kijelentés nem fedi a valóságot, nem igaz, és ezt ta­núkkal is bizonyítani tudja. Bün­tetőjogi felelőssége tudatában kijelenti, hogy semmiféle fizet­séget ezért nem kapott, etikai okok miatt nem is fogadta volna el. A tárgyalóteremből Italozni és „leszámolni” járt a Lehel-kürtbe Unalmasnak és örömtelennek látta a világot olyankor, ha hosz- szabb ideig - netán hetekig - nem sértette meg senki, mert a „holti­dőben” durva öklével nem tudott mit kezdeni. Azzal a szerinte igaz­ságot osztogató fegyverrel, amivel mindig szívesen vett elégtételt az őt ért valóságos vagy vélt sérelme­kért. Ezért aztán ismerősei is in­kább elkerülték. Akit bosszantott a békesség - ahol nincs létjogosultsága az ököl­jognak - Kátai Tibor Jászjákóhal- ma, Bihari út 13. szám alatti lakos. Emlékezete szerint eddig hatszor, de lehet, hogy hétszer volt büntet­ve. Az okokat magyarázva - nem szemrehányóan, inkább büszkén - az öklére, majd a kifordított tenye­rére mutat. Igen, legtöbbször sú­lyos testi sértésért és lopásért volt büntetve. Legutóbb a Jászberényi Városi Bíróság ítélte 10 hónap börtön- büntetésre - súlyos testi sértés és tartásdíj elmulasztása miatt. Az ítélet kihirdetése és a börtönbe vo­nulás közötti időt sem töltötte tét­lenül. Talán azért, hogy „hírhedt” öklét ne felejtsék el addig sem, míg ő a börtönben „sínylődik”. Két újabb bűncselekményt követett el, mindkét esetben súlyos testi sér­tést. Az egyiket a múlt év szeptem­ber első hetében, amikor törzsven- déglőjében, a helyi Lehel-kürtben szórakozott. Egy darabig együtt iszogatott B. Z. helyi lakossal, de amikor elfogyott a pénze, eszébe jutott, hogy egyszer valaki ezer fo­rintot kért tőle kölcsön, és lehet, hogy az a valaki éppen B. Z. volt. Követelte is a pénzt - az ivócimbo­ra legnagyobb csodálkozására, hi­szen sosem kért kölcsönt Kátaitól. Vesztére, mert amikor kilépett a vendéglő ajtaján, az ott várakozó Kátai öklével az arcába csapott. A következmény: kétoldali állka­pocstörés. A Lehel-kürt előtti tér volt a színhelye a következő „leszámo­lásnak”. Ezúttal K. István, ugyan­csak jászjákóhalmi lakos az áldo­zat. Az étteremben ő kérte fel tánc­ra Kátai egykori élettársát, akitől régóta elvált és aki most is külön asztalnál ült. Kátai azonban meg­ragadta az alkalmat és annyira megsértődött, hogy amikor K. Ist­ván elhagyta a vendéglőt, akkora ütést mért az arcára, hogy eltört az orrcsontja. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet a vádlottak padjára a bör­tönből és kísérettel érkező Kátai Tibor ügyében. Kétrendbeli sú­lyos testi sértés miatt mint több­szöri visszaesőt egy évi börtön- büntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közűgyek gyakorlásától. A bíró­ság kimondta, hogy a vádlott fel­tételes szabadságra nem bocsátha­tó. Az ítélet nem jogerős.- ésal­Ünnepi volt... és rendhagyó, hogy június 3-án 20 órakor kezdődött (vetítés miatt) a tiszafüredi könyvhetLmegnyitó. A könyvtár olvasótermét a szépre éhes hallgatóság így is megtöltöt­te. A meghívó székely és moldvai csángó dalokat, meséket, képeket ígért és egy nótafát, Berecz András népművészt, aki egyben kalauz volt ezen a képzeletbeli kirándulá­son. Gál Sándor könyvtárigazgató ünnepi köszöntője után a vendég így kezdte: Mint énekelgető ember lettem ismert. Miért leszek most képmutogató? Tavaly nyáron Moldvába látogattunk ... - máris peregtek a filmkockák, és egy szép hegyi táj közepén trónoló várat lát­hattunk. Szárhegyen, Gyergyóban tatárbetörés ellen ezt a várat az asszonyok védték meg. (A férfiak éppen másfelé harcoltak.) - Föld­rajzi nevekhez fűzött néhány szó­val megeleveníti a kort, majd töb­bek között különös hangszerekkel ismerkedtünk meg: Itt van mind­járt egy tilinkó. Aki nem tudja, azt hinné, egy bergmanncső (az is). Nincs rajta egy lyuk sem, mégis csodálatos hangokat adott ki rajta művelője. (Sajnos nem hangos a kép!) A mi tilinkónk 6 lyukú. Itt csilinkának mondják. Az igazit fűzfakéregből verte-készítette Bocskor Anti bácsi. Mikor ez ké­szült, és tavaszi estéken megszó­lalt, az jelentette az ünnepet. A bergmanncső előnye, bármikor szólásra lehetett bírni. (Igaz, csak olyan köznapi zenére.) A tervek szerint hamarosan befejezik a jászalsószentgyörgyi katolikus templom felújítását. (Fotó: T. Z.) Egyik legfájóbb kérdés, hogyan és melyiket veszítik el előbb: a nyelvüket vagy magyarságtudatu­kat?! A 30 éves generáció még magyarul beszél, de gyermekeik­kel ők is románul. Nehogy a nyelv­tudás hiánya miatt az iskolában bajuk legyen belőle. A gyermek azonban megfigyeli és „ellopja’ ’ a magyar szavakat a szüleitől (a til­tott mindig édesebb). A papok ja­nicsárként szerepelnek, ők jól be­szélnek magyarul, de parancs szá­mukra, hogy a hívek gyónják meg, ha magyarul beszéltek, mert az vé­tek. Egy bérmálkozási hatalmas felvonulást látunk, mely színes és ünnepi. A fiatalok fehérben, a fel­nőttek pirosban. A szálasabb ifjak zászlókat emelnek a magasba; az utca két oldalán a kerítésekre, kí­vülről borítva, fákra akasztva szí­nes szőttesek, hogy mindenki ott­hon érezze magát ezen az úton. Estánné mutatkozik be a követke­ző képen. Ő az, aki különlegesen magas fekvésben, 3 és fél oktáv hangterjedelemben énekli világi dalait. Megismertük zsindellyel és kátránypapírral fedett házaikat, megfigyelhettük annak egyszerű és célszerű belsejét, különleges fű­tését. A matriarchátus nagyon erő­sen él náluk, a közvéleményben, házasságkötésnél és a családon be­lül is. A második részben, mint NÓ­TAFÁBAN gyönyörködhettünk (szemünk után a fülünk is kapja meg a magáét). Az előadott dalla­mok díszítettek, énekbeszédre ha­sonlítók. Előadáshoz szokott nyu­godt hangvétele hatásosan andalí­totta s késztette meditálásra a hall­gatóságot. No és a mese! Aki azt hiszi, csak gyerekeknek való, az hallgassa meg egyszer Berecz Andrást mint mesefát. Folytak, csörgedeztek belőle a szebbnél szebbek: előbb egy emberről, aki­nek a foglalatossága épppen varga volt, aztán a megszökött fuszuly- kaszemről és a tűzről pattant szik­ráról. Már jóval túl vagyunk az egy órán, de a közönség nem mozdul, még további másfél felejthetetlen órán keresztül sem. Fel-felharsanó kacagása igazolta és honorálta az elragadó előadást. Nagy János Tiszafüred Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Orgazda menekítette a biciklit

Next

/
Thumbnails
Contents