Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-10 / 133. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. JUNIUS 10. Kunhegyesen megkezdik a távbeszélők bekapcsolását „Telefonra várnak” címmel - egy hírre reagálva június 3-án jelent meg dr. Pap Kálmán úr kiegészítése. Amellett, hogy „felháborodása” jogos, észrevétele pontosításra szorul, melyre az alábbiakban térek ki: A Távközlési Vállalat, az érvényes jogszabályokat figyelembe véve, a jogi képviselővel megkötötte a megállapodást, ahogy Pap úr először pontosan meg is nevezte, az Eleketroszolg Gmk> nak mint alvállalkozónak - szerződés alapján elfogadván vállalkozását - kiadta a kivitelezési munkákat. Mivel a Távközlési Üzem nem kivitelező, hanem leendő üzemeltető ebben a munkában, Pap úr itt a későbbi megnevezéskor téved. A kivitelező - a munka megkezdésére vonatkozóan - sajnos nem tett eleget a bejelentési kötelezettségének. Erről egy élő kábel megrongálása során szereztünk tudomást. A polgármesteri hivatal - mint területfelhasználási engedélyt kiadó hatóság - január 11-én segítségünkre volt, és megadta a kivitelező cég adatait. Ekkor kezdeményeztük a helyszíni találkozást. Mivel sok technológiai hiányosságot észleltünk a kivitelezésben, felajánlottuk a segítségünket, hogy észrevételeinket a kivitelezési határidő tartása érdekében előre közölni tudjuk. Ezt a kivitelező szívesen fogadta, így március 5-én tapasztalatcserére került sor, mely igen hasznos volt. Az önerős telefontársulat elnökével, Pap úrral Baiják László csoportvezető kollégám május 16-án találkozott a polgármesteri hivatal előtt, s azt a tájékoztatást adta, hogy 200 távbeszélő-állomás kiépítését tekintették meg a helyszínen, de technológiai hiányosságok miatt nem lehet átvenni. Időközben újabb helyszíni szemlét tartottak, és ennek eredménye jelent meg - rövid hírben - a Néplapban. A szemlével kapcsolatban a polgármesteri hivatalt is tájékoztattuk, s a hírt is annak szántuk, mert a lakosság szolgálatát mindenek előtt a legfontosabbnak tartjuk. Az azóta eltelt időben újabb helyszíni szemle is volt, bár a kivitelező Elektromos Tervező és Kivitelező Gmk. még mindig nem hirdette meg az előírt műszaki átadást, június 10-én megkezdjük a bekapcsolásokat. Pap úr felháborodása abban a tekintetben jogos, hogy a bekapcsolások késnek. Ez ügy ben a T ávköz- lési Igazgatóság eddig is megtette és ezután is megteszi a szükséges intézkedést. Tévedett, amikor a mérgezett nyilait nem jó irányba célozta, és a segítő szándékú tájékoztatásunkat „kötöz- ködés”-nek minősítette; nem pontosan nevezte meg a beruházó, a kivitelező és az üzemeltető szerveket. Természetesen ezért nem neheztelünk, mert nekünk is azonos a célunk: minél több telefon működjön Kunhegyesen és a megye más területein is - jó minőségben s minél hamarabb. Biztos vagyok abban, hogy nem szándékozik a körülbelül 30 szabványtalan villanykeresztezéssel a telefonok, esetleg az állampolgárok biztonságát veszélyeztetni, mert ilyen hiányosságok is vannak. A telefontársulat elnökét és minden, telefonra váró kedves ügyfelünket biztosíthatom, hogy mielőbb igyekszünk a telefonokat bekötni. Telefonkészülékválasztékunkkal - kísérletként - a helyszínen szeretnénk ügyfeleink rendelkezésére állni. Ennek módjáról az önkormányzat tájékoztatja a lakosságot. Remélem, hogy így a kétoldalú kiegészítés részletes tájékoztatásul szolgál minden érintett részére, és bízom abban, hogy jó szándékú törekvéseink eredményeképpen hamarosan élvezhetik jó minőségű szolgáltatásainkat a ma még telefonra váró földijeim is. D. Kovács László a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem vezetője Meddig tűrjük még? Hónapok óta figyelem a városunk utcáin egyre nagyobb számban megjelenő árusokat. Van itt már minden: banán, narancs, citrom, datolya, és uram bocsá’ kofa-kofát ér, zöldségárus zöldségárust, pedig akad a piacon is bőven. Az utóbbi időben már nemcsak az utcán és nemcsak a zöldségesek könyvárusok kínálják portékáikat, hanem az autóbusz- állomást is megszállták a „nagy’ ’ kereskedők. Ki a földről, ki egy asztalkáról, ki az eredeti szállítódobozból kínálja az árut: mosószert, WC-papírt, cigarettát, zoknit, táskát és sok-sok egyebet. A kazettaárusnál pedig egész nap szól a zene - noha úgy tudom, a pályaudvarokon tilos a rádiózás, a hangos zeneszó. De úgy látszik, itt már mindent lehet és lassan nem marad hely az utasoknak a felszálláshoz. Példának említem, hogy az egyik nap az autóbusz az árusoktól nem tudott rendesen a megállóba állni, egy másik alkalommal még rosszabb volt a helyzet, mert a kazettaárus és zöldséges is pakolt a kocsijáról, így hiába volt négy ajtó a buszon, csak egyen tudtunk le-, illetve felszállni. Helytelennek tartom, hogy a megyeszékhelyen már bárhol árusíthatnak akkor, amikor több modem üzletünk, piaccsamo- kunk van. Vajon kik ellenőrzik ezeket az árusokat? S meddig tűrik még az illetékesek az úton-út- félen teremtett helyzetet? Papp Vilmos Szolnok Ami hiányzik a családi kasszából Munkácsi Györgyné szolnoki olvasónk megosztotta velünk azt a bánatát, hogy a márciusban esedékes 3300 forint adó-visszatérí- tését a mai napig sem kapta meg. Elkeseredése érthető, hiszen öttagú családja nehezen tudja nélkülözni - ha átmenetileg is - ezt az összeget. Segítségére siettünk - kibogozván, hogy mi lehet a késedelem oka. Kiderült, hogy a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Adófelügyelőséghez március 1-jén benyújtott személyi jövedelemadóbevallását 7-én továbbküldték a pénzügyekben illetékes Budapesti Adóelszámolási Irodához. Innen utalták ki a visszajáró pénzt - március 12-én, s feltehetően valaki át is vette. Olvasónk április 2-i reklamálására - miközben 30 napos türelmi időt kértek tőle - április 22-én elindították a postai tudakozványt. Sajnos a központi csekkleszámolónál folytatott keresés három-négy hónapig is elhúzódhat!? Tekintve, hogy az ilyen esetekben sem a kiutalónak, sem a postának nem áll módjában megelőlegezni az „elkallódott” összeget, a nyomra vezető utalvány birtokában tudják csak tisztázni, lezárni az ügyet; esetleg újból kiutalni vagy valakivel kifizettetni a pénzt. Ezek után nem marad más hátra, minthogy olvasónk szíves türelmét kérjük. Egy néző az utolsó sorból Nem tudom, kinek hogy tetszik a felújított szolnoki Szigligeti Színház, nekem nagyon. Szemet, szívet gyönyörködtető, olyan mint egy ékszerdoboz. Méltán büszkélkedhetünk vele, hiszen nem csak kenyérrel él az ember. A legutóbbi előadáson azt tapasztaltam, hogy talán a színház kisugárzásának köszönhetően is, már többen voltunk ünneplőruhában, mint a korábbi időkben. Boldog lehet a színház újjáál- modója, hogy ilyen hamar teljesülhetett a vágya. Az építésben részt vevők büszkén írhatják ki a nevüket, hiszen precíz, szép munkátvégeztek. Nem voltköny- nyű e felújításra vállalkozni, és megállapíthatjuk, hogy ebben az igazgatónak nagyon nagy érdeme van. Maradandót hozott létre - társai segítségével. További munkájához sok sikert és jó egészséget kívánok, ahogyan a színház valamennyi dolgozójának is. Molnár Ferencné Szolnok A kunszentmártoni Kilián Általános Iskola hatodikosai június 5-én - az iskola történetében először - rendeztek ének-zene vizsgaórát. A gyerekek - Kuna Imréné énektanárnő vezetésével - egész évi tudásukról adtak számot. A bemutató jellegű eseményen részt vettek a szülők, a tanárok és meghívott vendégként Réz László, a város polgármestere - adta hírül Csányi Judit olvasónk, egy fotót is mellékelve. Május 30-i számunkban, e helyen adtuk közre azt a sajnálatos esetet, amikor a szolnoki, József Attila úti játszótéren - az egy fordulóra kölcsönadott BMX kerékpárral úgy elnyargalt az a 10-11 év körüli, ismeretlen gyerek, hogy azóta sem látták. Érthető, hogy egy ideig nemigen merészkedik a környékre, hiszen esze ágában sem volt visszavinni a kerékpárt. Tulajdonképpen - jól bevált trükkel - ellopta és gyorsan túl is adott rajta. Az már a városi rendőrkapitányság munkatársainak köszönhető, hogy egy orgazdánál - még a felhívás előtt - rábbukkantak. Szerencsére látták, hogy egy teherautó platójára felrakott kerékpárra földet dobálnak. Ez felettébb gyanús volt, s néhány kérdés után - no meg az ismertető jelek alapján is - nyomban kiderült, hogy a szóban forgó járgány 500 forintért cserélt „gazdát”. Természetesen lefoglalták, s azóta már a tulajdonosnál van, aki ezúton is hálásan köszöni a rendőrség segítségét. De azokét is, akik lapunkból tudomást szerezve a történtekről - kerékpárt ajánlottak fel a bánatos kisfiúnak. (Az orgazda ellen büntetőeljárást indítottak.) Kicsik és nagyok együtt - Szilvásváradon A karcagi Arany János Úti Általános Iskola ötszáz tanulója és valamennyi nevelője május 21- én - a madarak és fák napját tartva - különvonattal utazott Szilvásváradra. Gyalogtúrával végigmentek a Szalajka-völgyön, megnézték az Erdei Múzeumot, gyönyörködtek a Fátyol-vízesésben, majd erdei barangolás, vidám játék tarkította a napot, amelyhez az időjárás is kedvezett. A különvonat kiállításáért, ami 17 órakor indult vissza, ezúton is köszönetét mondunk a MÁV Karcagi Állomásfőnökségének. Az iskola történetében először fordult elő, hogy az alsó és felső tagozatosok egy időben és egy helyre mentek kirándulni. A kellemesen eltöltött nap emléke a tanulókat, a nevelőket egyaránt arra ösztönzi, hogy a kirándulásnak ezt a módját hagyományossá tegyük. Levelekből - sorokban Tiszafüred polgármestere, dr. Doktor Zoltán az Egy magánvita következménye című (VI. 3.) olvasói levélre válaszolva arról tájékoztatja a közvéleményt, hogy Bódi György képviselő nem indítványozta nála, hogy az önkormányzat vonja ki a pénzét a Füredi Hírek című lapot kiadó betéti társaságból. Tóth János szolnoki olvasónk véleménye szerint talán elkerülhető lett volna az a két súlyos baleset, ami az elmúlt hónapokban a Tisza-hídon, majd pedig a „Százlábú” hídon történt, ha ott szalagkorlát lenne. Ez egyaránt védené a gyalogost és a gépjárműveket. Kéri az illetékeseket, hogy javaslatát vegyék figyelembe, s ha lehetséges, intézkedjenek. Lehetetlen állapotnak tartják olvasóink, hogy a megyeszékhelyen szinte csak a postán lehet levélpapírt, bélyeget vásárolni. (Több levélíró tette szóvá.) Kérik, a Posta Igazgatósága tegye lehetővé, hogy a város különböző pontjain, a külterületeken is, mint például a „Pletykafa' jban” - akár az újságárusoknál, akár az ABC-ben - az emberek hozzájuthassanak a postai értékcikkekhez. Vaskó Teodóra jászberényi olvasónk az „Aranyműves Erdélyből” című, április 25-i számunkban közölt cikk egyik mondatához - melyben Pethő Jenő helyi aranyműves azt nyilatkozta, hogy „megfelelő fizetség ellenében névházasságot kötöttem egy hölggyel ...” a következőket fűzte: Ez a kijelentés nem fedi a valóságot, nem igaz, és ezt tanúkkal is bizonyítani tudja. Büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenti, hogy semmiféle fizetséget ezért nem kapott, etikai okok miatt nem is fogadta volna el. A tárgyalóteremből Italozni és „leszámolni” járt a Lehel-kürtbe Unalmasnak és örömtelennek látta a világot olyankor, ha hosz- szabb ideig - netán hetekig - nem sértette meg senki, mert a „holtidőben” durva öklével nem tudott mit kezdeni. Azzal a szerinte igazságot osztogató fegyverrel, amivel mindig szívesen vett elégtételt az őt ért valóságos vagy vélt sérelmekért. Ezért aztán ismerősei is inkább elkerülték. Akit bosszantott a békesség - ahol nincs létjogosultsága az ököljognak - Kátai Tibor Jászjákóhal- ma, Bihari út 13. szám alatti lakos. Emlékezete szerint eddig hatszor, de lehet, hogy hétszer volt büntetve. Az okokat magyarázva - nem szemrehányóan, inkább büszkén - az öklére, majd a kifordított tenyerére mutat. Igen, legtöbbször súlyos testi sértésért és lopásért volt büntetve. Legutóbb a Jászberényi Városi Bíróság ítélte 10 hónap börtön- büntetésre - súlyos testi sértés és tartásdíj elmulasztása miatt. Az ítélet kihirdetése és a börtönbe vonulás közötti időt sem töltötte tétlenül. Talán azért, hogy „hírhedt” öklét ne felejtsék el addig sem, míg ő a börtönben „sínylődik”. Két újabb bűncselekményt követett el, mindkét esetben súlyos testi sértést. Az egyiket a múlt év szeptember első hetében, amikor törzsven- déglőjében, a helyi Lehel-kürtben szórakozott. Egy darabig együtt iszogatott B. Z. helyi lakossal, de amikor elfogyott a pénze, eszébe jutott, hogy egyszer valaki ezer forintot kért tőle kölcsön, és lehet, hogy az a valaki éppen B. Z. volt. Követelte is a pénzt - az ivócimbora legnagyobb csodálkozására, hiszen sosem kért kölcsönt Kátaitól. Vesztére, mert amikor kilépett a vendéglő ajtaján, az ott várakozó Kátai öklével az arcába csapott. A következmény: kétoldali állkapocstörés. A Lehel-kürt előtti tér volt a színhelye a következő „leszámolásnak”. Ezúttal K. István, ugyancsak jászjákóhalmi lakos az áldozat. Az étteremben ő kérte fel táncra Kátai egykori élettársát, akitől régóta elvált és aki most is külön asztalnál ült. Kátai azonban megragadta az alkalmat és annyira megsértődött, hogy amikor K. István elhagyta a vendéglőt, akkora ütést mért az arcára, hogy eltört az orrcsontja. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet a vádlottak padjára a börtönből és kísérettel érkező Kátai Tibor ügyében. Kétrendbeli súlyos testi sértés miatt mint többszöri visszaesőt egy évi börtön- büntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közűgyek gyakorlásától. A bíróság kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős.- ésalÜnnepi volt... és rendhagyó, hogy június 3-án 20 órakor kezdődött (vetítés miatt) a tiszafüredi könyvhetLmegnyitó. A könyvtár olvasótermét a szépre éhes hallgatóság így is megtöltötte. A meghívó székely és moldvai csángó dalokat, meséket, képeket ígért és egy nótafát, Berecz András népművészt, aki egyben kalauz volt ezen a képzeletbeli kiránduláson. Gál Sándor könyvtárigazgató ünnepi köszöntője után a vendég így kezdte: Mint énekelgető ember lettem ismert. Miért leszek most képmutogató? Tavaly nyáron Moldvába látogattunk ... - máris peregtek a filmkockák, és egy szép hegyi táj közepén trónoló várat láthattunk. Szárhegyen, Gyergyóban tatárbetörés ellen ezt a várat az asszonyok védték meg. (A férfiak éppen másfelé harcoltak.) - Földrajzi nevekhez fűzött néhány szóval megeleveníti a kort, majd többek között különös hangszerekkel ismerkedtünk meg: Itt van mindjárt egy tilinkó. Aki nem tudja, azt hinné, egy bergmanncső (az is). Nincs rajta egy lyuk sem, mégis csodálatos hangokat adott ki rajta művelője. (Sajnos nem hangos a kép!) A mi tilinkónk 6 lyukú. Itt csilinkának mondják. Az igazit fűzfakéregből verte-készítette Bocskor Anti bácsi. Mikor ez készült, és tavaszi estéken megszólalt, az jelentette az ünnepet. A bergmanncső előnye, bármikor szólásra lehetett bírni. (Igaz, csak olyan köznapi zenére.) A tervek szerint hamarosan befejezik a jászalsószentgyörgyi katolikus templom felújítását. (Fotó: T. Z.) Egyik legfájóbb kérdés, hogyan és melyiket veszítik el előbb: a nyelvüket vagy magyarságtudatukat?! A 30 éves generáció még magyarul beszél, de gyermekeikkel ők is románul. Nehogy a nyelvtudás hiánya miatt az iskolában bajuk legyen belőle. A gyermek azonban megfigyeli és „ellopja’ ’ a magyar szavakat a szüleitől (a tiltott mindig édesebb). A papok janicsárként szerepelnek, ők jól beszélnek magyarul, de parancs számukra, hogy a hívek gyónják meg, ha magyarul beszéltek, mert az vétek. Egy bérmálkozási hatalmas felvonulást látunk, mely színes és ünnepi. A fiatalok fehérben, a felnőttek pirosban. A szálasabb ifjak zászlókat emelnek a magasba; az utca két oldalán a kerítésekre, kívülről borítva, fákra akasztva színes szőttesek, hogy mindenki otthon érezze magát ezen az úton. Estánné mutatkozik be a következő képen. Ő az, aki különlegesen magas fekvésben, 3 és fél oktáv hangterjedelemben énekli világi dalait. Megismertük zsindellyel és kátránypapírral fedett házaikat, megfigyelhettük annak egyszerű és célszerű belsejét, különleges fűtését. A matriarchátus nagyon erősen él náluk, a közvéleményben, házasságkötésnél és a családon belül is. A második részben, mint NÓTAFÁBAN gyönyörködhettünk (szemünk után a fülünk is kapja meg a magáét). Az előadott dallamok díszítettek, énekbeszédre hasonlítók. Előadáshoz szokott nyugodt hangvétele hatásosan andalította s késztette meditálásra a hallgatóságot. No és a mese! Aki azt hiszi, csak gyerekeknek való, az hallgassa meg egyszer Berecz Andrást mint mesefát. Folytak, csörgedeztek belőle a szebbnél szebbek: előbb egy emberről, akinek a foglalatossága épppen varga volt, aztán a megszökött fuszuly- kaszemről és a tűzről pattant szikráról. Már jóval túl vagyunk az egy órán, de a közönség nem mozdul, még további másfél felejthetetlen órán keresztül sem. Fel-felharsanó kacagása igazolta és honorálta az elragadó előadást. Nagy János Tiszafüred Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Orgazda menekítette a biciklit
