Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-10 / 133. szám

1991. JÚNIUS 10. Hazai körkép Jászapáti 600 éves Mise, helytörténeti és képzőművészeti kiállítás A város történetére emlékező ünneplő közönség - miután nagy tetszéssel meghallgatta Rusvai Lajos történeti visszatekintését, valamint a Damjanich Úti Álta­lános Iskola tanulóinak ünnepi műsorát,- együtt átvonult a köze­li katolikus templomba, ahol szentmisén emlékeztek meg a város fennállásának 600. évfor­dulójáról. Az ezt követő ünnepi színhely a könyvtár előtt felállított, és szombaton leleplezett II. világ- háborús emlékmű felavatása volt. A nemesen egyszerű em­lékművet Rajki László szob­rászművész készítette. Ünnepi megemlékező beszédet Járvás István alpolgármester mondott. Az emlékműavatás után a könyvtárban baráti találkozón vettek részt. Ezt követte a hely- történeti kiállítás megnyitója - szintén a könyvtárban. Délután Vágó Pál festőművész és tanítvá­nyai (Chiovini Ferenc, Gecse Árpád) kiállítása nyílott meg. A II. világháborúban elesett katonák emlékére átadott emlék­műnél tartott ünnepség Jászapátin születtek A bensőséges ünnepségen, amelyen a Jászapáti­ról elszármazottak vettek részt, beszélgettünk Sza­bó Elemér főtanácsossal, az Észak-Magyarországi Állami Biztosító Rt. igazgatóságának vállalkozói csoportvezetőjével és Borbás Piroska Zsuzsanna festőművésszel.- Mikor mentek el Jászapátiról, és mi az, ami vissza-visszahozza Önöket? Szabó Elemér főtanácsos: 1958-ban mentem el, de gyakran visszajövök. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, de én, aki most Egerben, hegyek között lakom - nagyon szeretem Jászapátit. Itt éltem fia­talon, itt jártam gimnáziumba, minden utcáját is­merem. Azért jöttem el, hogy megtudjam, mily módon segíthetnék a szülővárosomnak. Borbás P.Zsuzsanna festőművész: Az én anyu­kám itt él, szoktam idejönni. Szeretem az Alföldet, noha már 25 éve Budán élek. Augusztusban lesz Jászapátin egy kiállításom, remélem, segítek ezzel szülővárosom kulturális életének is. ’’...bort, búzát, békességet - csókolom a rendőrséget..” Öt perc Lagzi Lajcsival Jászapátin Az ünnepségsorozat rendezői Galambos Lajost is meghívták, akit az ország immáron örökre és megmásíthatatlanul Lagzi Lajcsi néven ismer. Dalai szálltak a párás, esőt ígé­rő levegőben a strand előtti vurstliban. Fiatal cigánylányok­kal és cigánylegényekkel elegy sokaság vette körül, és ropta a magyar csárdást, „A horgosi csárda ki van fosztva...” vala­mint a „...bort, búzát békességet, csókolom a rendőrséget” című, és más hasonló nótákra.- De kedves Galambos Lajos (ha nem haragszik a megszólítá­sért), Ön nagy művész is lehetne. Nem túl olcsó mulatság ez? - szó­lítottuk meg a kedves, kulturált, jó modorú (ezt csak azért jegy­zem meg, mert nem ilyennek képzeltem) népzenészt.- Én ezt vállalom, erre a ma­gyar közönségnek igénye van, és nehogy azt higgye, hogy nyuga­ton nem ugyanez van. Én láttam utcán játszani Amerikában Mi­chel Jacksont, - azt hiszi, az nem ugyanaz? Csak más stílus. Vagy Rózsa Gyuri a tévében? Az nem ciki? Ahogy Ön mondta. Semmi ciki nincs benne, ez teljesen ter­mészetes. Engem ez a közönség juttatott el idáig, én ezt a közön­séget szeretem, nem hagyom cserben. Úgysem lennék sikeres máshol. Legfeljebb ismeretlenül ülnék egy zenekari árokban - ha ugyan nem lennék munkanélkü­li. Egyébként Németországot is végigjártam egy sörzenekarral, a közönség ott is ugyanilyen önfe­ledten énekel és táncol a polkára. Eddig megjelent egymillió ka­zettám. Aki rám kíváncsi, hall­gassa ezt, aki nem, hallgasson mást. Sietve búcsúzott tőlünk, a ne­künk szánt öt perce lejárt, a kö­zönség várta - nekik órákig ját­szott önfeledten. Az ünnepségsorozatról tudósí­tott: Kátai Szilvia Fotó: Nagy Zsolt Ónálló idegsebészet kezdte meg működését Újabb fejlődés és feladatbővülés a megyei kórházban (Folytatás az 1. oldalról) A részleg vezető főorvosa Tóth-Daru Péter elmondta, hogy az elmúlt év folyamán a Népjó­léti Minisztériumtól megkapták a jogosítványt gerinccentrum ki­alakítására, amely azon túlmenő­en, hogy szakmai elismerés is az idegsebészeti részleg számára, fontos feladatbővülést is jelen­tett. A kórház vonzáskörzetében élő, gerincbetegségekben szen­vedők ellátása a továbbiakban itt történik meg. Az elmúlt hóna­pokban kialakult ennek a műtői és anyagi eszközös feltételrend­szere, igy nem kell országos in­tézetbe, vagy egyéb centrumba küldeni a betegek egy részét. Az Aerocaritas mentőhelikoptere is idehozza a vonzáskörzet súlyos betegeit, ez viszont már azt is előrevetíti, hogy egy idő után - az anyagi kondíciók függvényében, bővíteni kell az idegsebészeti részleget kórházi, illetve önkor­mányzati hozzájárulással, hoz­zájárulásokkal, hiszen helikop­ter nem csak Jász-Nagykun- Szolnok megye területén teljesít szolgálatot. Sokat várnak a Tár­sadalombiztosítási Igazgatóság­tól is, ahová már eljuttatták ké­relmüket a fejlesztést-bővítést il­letően, hiszen a computer to- mográf idegsebészeti használata feltételezi a beteglétszám továb­bi növekedését. Deák László Falumuri Száj ólban Szélvészváltó, hulahopp és versenyevészet - ha már a puding próbája az, hogy megeszik... Fotó: Illyés Ott, ahol 1982-ben még kukori­catábla sárgállt, ma már házsorok emelkednek, kerítéseik mögött szajoli polgárok élnek. S ahol em­berek laknak, ott hamarosan gyer­mekekkel népesül be a környék, előbb-utóbb szükség lesz játszótér­re is. És ha már akad ilyen - amely adott esetben összefogással épült az utolsó szögig -, akkor miért ne rendeznének ott juniálist? Azt biz­tosan tudom, Szajolban rendeztek is szombaton, nem is akármilyet! Kilenc órára összesereglett a la­kónegyed apraja, nagyja; ki-ki je­lenlétével jelezve, hogy az ország bajai közepette is megfizethetetlen gyermekeink boldog mosolya, a közösségi szellem, az együvé tar­tozás érzése. A búbánatűző, felsza­badult percek ára egy kis készülő­dés, némi pénz volt csupán. Az asszonyok süteményt sütöttek, volt zsíros kenyér, no meg programok, csőstül. A polgármester köszöntő szavai után az általános iskola pedagógu­sai által összeállított - az utolsó per­cig hétpecsétes - vetélkedő kezdő­dött, ami azon túl, hogy megmoz­gatott, nevettetett is. Ezidő alatt a horgász-,,vallás” fiatal gyakorlói lenn a Holt-Tiszá- nál mérkőzhettek egymással és a mérleg nyelvével.A szülőknek pe­dig volt eszükben felesleges kö­löncként lógni csemetéik nyakán, melegítőre vetkeztek ők is, s elve­gyülve köztük, együtt mókáztak velük. Sőt, nekik délutánra külön verseny számokat is hirdettek. Volt kerékpáros váltó, lambada-ver- seny (már ovis korosztálytól), ter­mészetesen kispályás foci (külön férfiúknak és az asszonynépnek), este pedig játszótéri bál tette fel a koronát a hosszú napra. Akinek ez sem volt elég, az ..., no de ilyen nem volt. Együtt teltek, múltak az órák estig, ahogy Szabó Zsigmond polgármester az elején jósolta: vidámságban, békesség­ben, egymásért. técsi Merre tartasz iparos? Esetünkben természetesen a vállalkozó szólíttatik meg ily módon. Igen, a kérdés önmagá­ban véve költői, tudniillik, hogy az sem vár rá választ, aki felteszi. És mégis..., mindig és mindenki megpróbálja megfejteni a titkot: merre tartasz, hová mégy... vál­lalkozó? Milyen lesz a jövőd, a holnapod, a holnaputánod, a kö­vetkező évtizedeid? Leszel-e egyáltalán, s ha leszel, milyen ar­codat mutatod majd a világ felé? Nem gyűr-e maga alá a pénz, a hitelek, a kilátástalanság támadá­sa, s egyáltalán... lehetsz-e töké­letesebb, mint amilyen már vagy most, a jelen köz- és ünnepnapja­iban? Többek között ezekre a kérdé­sekre vártunk választ csütörtö­kön Tiszaföldváron Szűcs Györgytől, az Ipartestületek Or­szágos Szövetségének (IPOSZ) elnökétől. Amíg a Tisza-parti Tsz nagytermében gyülekezett a hallgatóság, leültünk beszélget­ni.- Tudjuk, milyen nehéz mosta­nában vállalkozásba kezdeni, el­sősorban a kedvezőtlen hitelfel­tételek miatt. Az elmúlt hetekben viszont egész sokat lehetett ol­vasni a Starthitelről. Mi ennek a lényege?- Ez egy olyan új hitelkonst­rukció, amely elsősorban kezdő vállalkozók részére készült. Ne­kik a legnehezebb eredményessé tenni induló üzletüket, számukra biztosítunk kedvezményes hitel­forrást. Csak olyan magánszemé­lyek vehetik igénybe a Starthi­telt, akik három évnél nem régeb­bi vállalkozók. A fölvehető összeg 1-10 millió forint, ami után körülbelül 20 százalék ka­matot kell fizetni. Abból 16,5 százalék az alapkamat, a többi a kezelési költség és a garancia. A tényleges visszáfizetésig két év türelmi időt adunk, addig csak a kamatot kell fizetni. A maximá­lis visszafizetési idő 15 év, ez nagy, elhúzódó beruházások ese­tén jár, tíz év az építkezésekre és nyolc év a gépek, berendezések vásárlására felvett hitel visszafi­zetési ideje. A felvenni szándé­kozott összeg 30 százalékának kell meglennie, ennek csak a 10 százaléka kell, hogy saját rész legyen, a többi 20 százalék ide­gen forrásból, akár más hitelből is származhat. A pályázatokat 1991. július 1-től lehet beadni a bankokhoz.- Ez az új hitellehetőség az IPOSZ-nak köszönhető?- Nem, mi ezt nem sajátítottuk ki, csak közreműködtünk a létre­hozásában, hogy minden kezdő magyar vállalkozónak segítséget nyújtson. Ezek után kezdődött meg a tu- lajdonképpeni iparosgyűlés, amelyen Szűcs György a tavaly szeptember 23-án megalakult IPOSZ vagyoni helyzetéről, a szakmunkásképzésről és az ipa­rosokat érintő kérdésekről be­szélt. Az előadás alatt az új ma­gyar kibontakozás igazi képét is megláthattuk, ami szó szerint ér­tendő, ugyanis a szomszédos he­lyiségből beszűrődő cigaretta- füst miatt egy kis túlzással mond­va a jövőbe csak néztünk, de nem láttunk. Ez persze nem az előadó hibája, aki hősiesen tűrve a meg­próbáltatásokat, világos képet festett elénk. „Az IPOSZ-t azzal vádolták, hogy csak cégtábla-átfestést csi­nált, pedig ez nem így van. Visszanyúltunk a ’48 előtti ha­gyományokhoz, és szakmai szer­veződéseket hoztunk létre, amelyből máris 13 van az ország­ban. Iparestületeket létesítet­tünk, és most mintegy 100-120 ezer iparos tartozik hozzánk. Mindenki tagdíjat fizet, ami a he­lyi szervezeteknél marad. Az or­szágos szövetségnek jóformán nincs is pénzbeli vagyona, min­den ingatlanokban van. Az egyes ipartestületek nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, talán ez az egyetlen gyenge pontunk, de így nincs alá-fölérendeltségi vi­szony, minden szervezet egy szinten helyezkedik el. Az IPOSZ-nak az az elsődleges cél­ja, hogy minden segítséget meg­adjon a magángazdálkodók szá­mára. Nagyon fontos egy újfajta szakmunkásképzés megteremté­se is, valamint az, hogy visszaál­lítsuk a mestervizsga rangját.” Marosfalvi Ernő polgármester arra kérdezett rá, hogy az önkor­mányzat miben lehet az iparosok segítségére.- Elsősorban azzal, hogy mű­ködésüket ne tegyék tönkre adókkal, válaszolta Szűcs György. Az önkormányzatnak sem mindegy, hogy a vállalkozó milyen hírnévre tesz szert. Min­denütt baj van, mert mindenütt kevés a pénz. De a nehéz bajban gyűlik össze a sokaság. Hát most tessék, jöjjünk össze, és csinál­juk együtt. És itt érdemes elgondolkodni egy pillanatra. Együtt. Micsoda megfoghatatlan fogalom, micso­da mérhetetlen, körvonalazhatat- lan, körülírhatatlan, mégis szinte kézzelfoghatóan tapintható. Most persze jönnek a sóhajok, a kiszakadások, a legyintések, a dühök, az indulatok, az elhallga­tások, a lemondások. De azért meg kellene próbálni. Nekünk, akik a teremben voltunk, és azoknak is, akik kívül beszélget­tek. Ebben a kihűlt szívű világ­ban szükség lenne erre. Talán még illene értenünk egymás nyelvét. Demecs Katalin Lagzi Lajcsi fáradhatatlan és kiváló menedzsere önmagának.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents