Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-08 / 132. szám

1991. JÚNIUS 8. Megyei tükör / Szombati jegyzet „Szemünk fénye’ ’ a vakációban Még egy hét, és véget ér a tanév. A diákok felírják a táblára a vakáció utolsó betűjét is, s elkezdődik a hosz- szú, gondtalan nyári szünet. Persze a gyerekek talán nem is tartják igazán hosszúnak. A szü­lők viszont annál in­kább. Hogyan, s hol töltse a gyerek a va­kációt? Nem kis fej­törést okoz a kérdés a szünet előtti napokban a szülőknek. Mert ugyebár a dolgozó anyának, apának együttvéve sincs annyi szabadsága egy évre, mint a gyerek nyári vakációja. így aztán, ha előbb az anya, majd az apa töltené el szabadságát a gyerekével, még akkor is marad néhány nap a vakációból. Nem is beszélve arról, hogy az ideá­lis az lenne, ha együtt nyaralhatna az egész csa­lád, s ezt kibírná a közös kassza is. Sokan erről legfeljebb csak álmodozhatnak. A legfrissebb adatok szerint megyénkben 13 224 forint a havi bruttó átlagkereset. Tegyük fel, hogy az „átlagcsaládban” ugyanennyit keres az apa is, anya is. Mire a bruttóból nettó fizetés lesz, s kiegyenlítik belőle a különböző számlákat, OTP- és egyéb részleteket, igencsak megszám­lálható két kézen a megélhetésre, ruházkodásra, szórakozásra szánható ezresek száma. S jó, ha a legelsőre futja. Miből nyaral akkor hát a gyerek? Vonzó nyári kínálat pedig van bőven, ilyen­olyan táborok, tanfolyamok indulnak már a va­káció startján. A művelődési intézmények, gyer­mekházak, sportlétesítmények, vállalatok mel­lett társaságok is „besegítenek” a gyerekek ide­jének hasznos eltöltésébe. Szolnokon például a Graduál Bt. Kánikula Tanodát nyit a nyáron, ahol a diákok érdeklődésüknek megfelelően többek között a természettel, szabás-varrással, szövés- sel-kötéssel, főzéssel, a sakkal s egyébjátékokkal ismerkedhetnek a Nefag erdei művelődési házá­ban. Az ár persze már kevésbé vonzó. Az egyhe­tes turnus - benne ebéddel - 1500-1950 forint. Más ajánlatokat lapozgatva mégis visszavon­tam iménti, úgy látszik elsietett megállapításo­mat. Kezembe akadt ugyanis az MMIK és a Jászkun Ifjúsági Szabadidős Társaság Vízparti nyár ’91 című invitálása Abádszalókra. Június 23-tól augusztus 18-ig hétnapos kézműves- és vízitáborokat szerveznek 9-15 éves gyerekeknek a Tisza-tó melletti ifjúsági táborban. A diákok sátrakban laknak, napi háromszor étkeztetik őket. A hét nap tanítási és teljes ellátási költsége 5 700 forint. Ha első látásra sok, két részletben is befizethető az összeg. Viszont mindenképpen a szülőknek kell gondoskodniuk gyermekük oda- és visszaszállításáról. Bizony nem olcsó mulatság a vakáció! - álla­pítom meg. Bár később majdhogynem ezt az epés megjegyzést is vissza kellett vonnom. Arról ér­tesültem, hogy lesz Abádszalókon egy tíznapos angol nyelvi tábor is: 12 ezer forintért. Ezúttal már nem mondtam semmit, nehogy azt is vissza kelljen vonnom, hiszen könnyen kiderülhet, hogy még ez is az „olcsóbbak’ ’ közé tartozik. Szinte biztos, hogy ha nem is túl nagy, de lesz érdeklődés e táborok iránt. Azokat a gyerekeket, akik év közben is dúskálhatnak a földi javakban, miért ne íratnák be szüleik mondjuk az angol nyelvi táborba. Felnőtt fejjel persze nem irigylem ezeket a gyerekeket. Sokkal inkább azokat sajná­lom, akik nem jutnak el a nyáron sehova, legfel­jebb a „megunt” napközis táborba, vagy még oda sem. Értük írom ezt a jegyzetet is. Hátha észreveszi a felnőtt társadalom, hogy ők is van­nak, ők is a szemünk fényei, ők is szeretnének nyaralni, szórakozni, pihenni. Csak úgy gyer­meki jogon. A sokat átkozott úttörőmozgalommal stílsze­rűen szólva „kilöttyintették a gyereket’ ’ is. A sok politikai, s egyéb sallangok mellett azért gyere­kek tömegei nyaralhattak elérhető áron a hegyek­ben, a Balatonnál, gyalogolhattak, biciklizhettek végig a Tisza-gáton. A táborozást, túrázást persze a cserkészéletből mentette át a mozgalom, de legalább átmentette. Az újból felélesztett cser­készmozgalom viszont, ma még legalábbis úgy tűnik, nem talált magára. Az iskolákban azért még ma is általában a volt úttörőcsapat-vezető tanárok szervezik a turnuso­kat a volt úttörőtáborokba, de az árak miatt mér­sékeltebb az érdeklődés, mint korábban. Szinte minden turnusban van még üres hely. A kispénzű családok gyerekeinek azonban mindegy, hogy van vagy nincs. A Balaton helyett jobb esetben a városi strandra, az erdők, hegyek helyett ligetes parkokba várják a napközis táborba. Sokak szá­mára azonban még ez is elérhetetlen, hiszen az a szülő, aki tanév közben sem tudta kifizetni a napközit, és inkább kiíratta onnan a gyermekét, az valószínűleg nyáron sem tud áldozni rá. Marad hát a nagymama, ha van. Ha meg nincs, kulcsot a nyakba, irány a játszótér, az utca, minden ve­szélyével, rosszra csábításával. Földváron tűzoltók kerestetnek Van annak már pár éve, hogy Tiszaföldváron megszűnt az ön­kéntes tűzoltóegyesület. Holott agg kort ért meg az istenadta, hi­szen közel két emberöltőn át szol­gálta a helybeliek biztonságát. Az önkormányzati hivatal melletti ga­rázsban ma is két tűzoltókocsi da­col a porral. Az egyik hovatovább muzeális értékű, de kis reparálás­sal még vígan szelné a kilomé­tereket, a másik viszont moder­nebb. A minap is kurtán-furcsán kelet­kezett tűz a településen. Kömye- zetcsinosítás címén az egyik em­ber meggyújtott egy kazlat, bár ezt a tettét a szokásos helyi szélcsend nem méltányolta. El is küldött egy nagyobbacska fuvallatot, és az ott lévő nádason át pillanatok alatt fölrepült a vörös kakas. Olyannyi­ra, hogy a nádas felett húzódó ma­gasfeszültség se bírta cérnával: egy darabon elégett. Szolnokról jöttek ki eloltani a zsarátnokot, jobban mondva megszemlélni, mi füstöl még a berekben. Ezért arra az elhatározásra jutottak a polgár- mesteri hivatalban, hogy aki elhi­vatottságot érez az efféle foglala­tossághoz, netalántán szakmai is­meretekkel is rendelkezik, kérik, jelentkezzék a polgármesternél. Azt is megsúgták, hogy egy kis forint is lenne a szolgálathoz. El­végre a falánk kakas máskor is pusztíthat, és mire beszólnak Szol­nokra, onnan a messziből néhány községen keresztül a szirénázó au­tók eljutnak a helyszínre, olykor ajánlatosabb, ha fecskendő helyett vedret, seprűt hoznak. Összeszed­ni a pernyét... D.Sz.M. Fotó: T.Z. Muzeális tttzoltókocsi, de még működne Ez a masina még ma is működőképes, ráadásul sok víz fér el a tartályában, csak nincs aki vezesse Ikrek hava (Hivatalosan május 21-től június 21-ig tart) Akár hiszik, akár nem, a képen látható Tóth Ibolya és Tóth Mari ikrek. Méghozzá oly módon, hogy Mari két kerek perccel „korosabb” Az ikrek havában a megszó­laltatott ikrek közül először Körtvélyéket kerestük fel, akik 1973. január 1-én látták meg a napvilágot, jobban mondva áz estét, hiszen már 18 órát mutatott az óra. Mindketten gimnazisták, Törökszentmiklóson készülnek az érettségire. Elsőként Áginál kopogtattunk be, aki kerek tíz percet vert a húgára, és most ott­hon tanul, Bánhalmán. Még diákok- Nem mindig jó ikernek lenni, mert rendszerint viszonyítják az embert. Hol pozitív, hol negatív értelemben.- Melyikötöké a vezető szerep ?- Nincs ilyen. Nekem nagyobb a szám, de itthon tartok tőle, mert ő az erőszakosabb.- A tanulás?- Kitűnő vagyok, és a Kos­suthra készülök Debrecenbe, bi­ológia-kémia szakra. A testvé­rem is jól tanul, 4,3-4,4.- A fiúk?- Most nincs, első az érettségi, a felvételi. Egyébként a szép, férfias fiúk tetszenek.- Hány centi vagy?- 158 és 45 kiló. Magdi talán két centivel magasabb, és a súlya is hasonló.- Hallottam, szeretsz sportol­ni.- A suliban futottam, és itthon is vigyázok a kilókra.- Elégedett vágy az alakod­dal?- Nagyjából, de ha tíz centivel colosabb lennék, nem ártana.- Kedvenc ételed?- Lekváros kenyér tejjel, pap­rikával. Elárulom, Magdi szoli­dabb fogásokat eszik... Magdi, a húg éppen Miklóson, a lánykollégium egyik szobájá­ban ismétli a tételeket. Szinte tel­jesen a nővére.- Kiskorunkban egyforma ru­hában jártunk, és nemcsak a su­liban kevertek össze bennünket, de néha még apu sem ismert fel. Az öcsénket viszont nem lehetett becsapni.- Lelki kapocs?- Van köztünk, egy pillanat alatt felismerjük, kinek mi fáj.- Miképpen jellemzed magad és a tesód?- Ági jobban feltalálja magát, én pedig komolyabb vagyok. „Mellesleg” szintén Debrecen­be készülök biológia-kémia szakra. Egyidősek Trianonnal Kovács Irén hajába mára már, amikor özvegy Nagy Ferencné- nek hívják, ezüstös szálakat szőt­tek a telek, jelenleg a fiatalabbik lányánál lakik Karcagon, és döb­benetes a születési ideje: 1920. június 4-e, Nagyvárad.- Igen, ez a trianoni békediktá­tum napja. Az édesapám, akinek jól menő papírkereskedése volt, nevetett is, meg sírt is. Nevetett, mert szép ikrei születtek hajnali háromkor, sírt, zokogott, hiszen Magyarországon óriási terület­veszteségek miatt zúgtak a ha­rangok, nálunk meg, ahogy mondják, csend honolt a főtéren. Elég az hozzá, 1944 nyarán mi is menekültünk a front elől, és Cegléden telepedtünk le.- Nemcsak iker, de az ikrek havában is született.- A horoszkópok azt írják ró­lunk, hogy az ikrek jó üzletem­berek. Nekem is volt egy kis bol­tom Cegléden, együtt az uram­mal, de 1951-ben államosítottak mindent. Szolnokon helyezked­tem el, naponta bejártam egy nagy ruházati áruházba. 1976- ban lettem nyugdíjas, a párom esztendőre meghalt, és néhány év múlva a kisebbik lányomhoz húzódtam Karcagra.- Üzletet nem próbál nyitni?- Ha tizenöt évvel fiatalabb lennék, igen, de így, gyógyszere­ken élve már késő...- Tudom, az iker égövben szü­letettek szeretik a kalandokat, a változatos életet.- Rám aligha, de a bátyámra, Lacira, aki öt perccel korábban született, ráillik. Keresse fel Szolnokon, mert pillanatnyilag a Pletykafaluban lakik. Nehezen találom meg a délceg Kovács Lászlót, aki a ház előtt éppen a lefolyóval bíbelődik. Nővérével ellentétben rajta sem­mi visszafogottság, inkább csu­pa őszinteség, mérhetetlen derű. Benn beszélgetünk a terebélyes cseresznyefa alatt, az asztal mel­lett.- Azzal kezdem, hogy fiata­labb koromban nekem a nők vol­tak a mindeneim. Kettő ottha­gyott, kettőt én tanácsoltam el magam körül.- Szép megfogalmazás, de ilyesmi mással is megesik.- Igen, de ezek kivétel nélkül házasságok voltak!- Ez így már szép summa!- Ugye? Ma az ötödik nejem­mel élek itt Szolnokon.- Mesélne Trianonról?- Kedves uram, többet én sem tudok, mint ami a könyvekben ránk maradt. Egyébként nekem a szebbik nem jelentette Trianont.- Talán megcsonkították?!- Szerencsére azt nem, de két exhitvesem minden mozgathatót elvitt. Mivel tetőtől talpig iker vagyok, mindig talpra álltam.- Ha szabad kérdeznem, mihez ért?- Az égvilágon mindenhez, de semmit se tudok. Ügynök vol­tam, árultam én könyveket, meg képeket is, később meg gyü­mölcsöt.- Még egy szolid kérdés: mint komoly múltú ember, született iker, mi a véleménye a nőkről?- Szeretni lehet őket, de meg­érteni soha. Erre újabb hetven év kellene. Márpedig az apámnak is csak 87 futotta... Utunk végső állomása Tomaj- monostora volt, ahol a hosszan elnyúló, zöldellő porták közt az egyik kockaházban két 17 éves ifjú hölgy lakik, akiket 1974. február 22-én jegyeztek be a matrikulába. A sötétebb ruhában lévő Tóth Mari kerek két perccel idősebb a húgánál, ezért őt illeti az elsőbbség. Annál inkább, mert úgy néz ki, hogy szeptem­ber 28-án bekötik a fejét. Mari a komolyabb- Szerintem kettőnk közül én vagyok a komolyabb, Ibi pedig a zajosabb. Ennek ellenére arra is akad példa, hogy én kezdem a vitát.- Szeretitek egymást?- Igen, mert belsőleg azért sok mindenben hasonlítunk. Külső­leg kevésbé, mert ő jó tíz centi­vel magasabb. Egymás mellett állva a fehér ruhás Ibolya, a húga tényleg,,rá­ver” a nővérére fél fejet. 0 is, akár Mária a BHG kunhegyesi gyárában dolgozik, jobban mondva dolgozna, de most ép­pen nincs munka. Mellesleg ő is egy éve jár egy fiúval.- Az ideálod?- Magas, szőkésbarna, szép szemű legyen. Ilyen a mostani barátom is.- Mit szeretsz csinálni az élet­ben?- Dolgozni, olvasni és nevetni, nevetni, mert ez jó dolog. De hát mikor legyen vidám az ember, ha nem 17 évesen? Ha ezek a számok fordítva íródnak, már aligha... Meglehet, így igaz, amit a ne­vetős szemű Ibolya elmond. D.Szabó Miklós Fotó: T.Z. Ikrek: Ugyanazon anya méhében egyszerrefej­lődött, s közvetlenül egymás után született két gyerek (A magyar nyelv értelmező szótára)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents