Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-29 / 150. szám
1991. JÚNIUS 29. Nézőpontok 7 A kormányzó hazakészül Kenderesnek megkülönböztetett sorsot szánt a történelem. Azzal, hogy Horthy Miklós kormányzó szülőhelyéül jelölte ki, a falura hol széles kévékben hullt a fény, hol pedig borongós évtizedek keserítették az itt lakókat. Mert, ugye, Horthy idejében épült posta, községháza, több iskola, állomásépület, kövesút, vízvezeték-hálózat, amit a szomszédos községek irigykedve néztek. Aztán jött a böjt az urbanizációs farsang után, és évtizedekig hallgathatták a kenderesi elöljárók, hogy „nektek nem kell semmi, mert Horthy mindent megépített”. A faluban máig megmaradt az igényesség a humán szférában: a legjobb orvos, a legjobb prédikátor, a legjobb postamester kell a helybélieknek, mivel az nekik jár. Ezzel szemben megindult a káderek áramlása is: a faluba csak megbízható, jó elvtársak kerülhettek vezető beosztásba. Itt is működött tehát - egy másféle szelekció. Ettől aztán a jámbor község politikai hadszíntérré is vált, akarata ellenére. Ma érthető módon gyanakvó mindenki. Amikor az utcákat járva a polgárokat megpróbálom szóra bírni abban a kérdésben: vajon miként vélekednek Horthy Miklós hamvainak hazahozataláról, legtöbben megtagadják a választ. De akiknek véleményük van, azok is kémunkatársai egymásnak adták a kilincset a községházán. Eltérő hangvételű cikkek jelentek meg a szándékról, és alaposan felkavarták a vizet Kenderes körül. Megnyugtatom, hogy most mindössze a végakarat aktualitása miatt hozom szóba az itthoni újratemetést, hiszen Horthy Miklós végrendeletében az áll, hogy csak akkor helyezhetik magyar földben örök nyugalomra, ha az utolsó szovjet katona is elhagyta az országot. Márpedig napjainkban ott tartunk ... Aztán hosszasan beszélgetünk a Horthy-legendáriumról, ami ugyancsak bőséges. Mesélik, hogy amikor kijött a délelőtti istentiszteletről, megállt beszélgetni a templomdombon az emberekkel, és hiába érkezett lélekszakadva a fullajtár, hogy várják az ebéddel, ott diskurált a templom előtt a falubeliekkel, míg a délutáni istentisztelethez be nem harangoztak, és csak annak végeztével ment haza. Egy cigányembert nem engedett be hozzá valamelyik kapunálló, mikor a kormányzó ezt megtudta, elzavarta a tettest, mert úgymond, hozzá mindenkinek szabad bejárása van. Emlékeznek arra is, hogy aratáskor szigorú gazda volt: már hajnalban kilovagolt ellenőrizni a munkát, de amikor a kenyémekvaló már keresztekbe volt rakva, és az aratók letetdeklődés. Tucatjával érkeznek a levelek a polgármesteri hivatalhoz, és ezek íróinak 90 százaléka egyetért a hazahozatallal, a fenntartásokkal élő 10 százalék azokból tevődik ki, akik súlyos egyéni sérelmet szenvedtek a Horthy- korszakban, vagy pedig kemény Horthy Miklós felesége társaságában rik, nevük ne kerüljön nyilvánosságra. Azért ez még mindig békésebb véleménynyilvánítás, mint az a néhány év előtti, amikor Horthy egyik testközeli embere a kutyáját uszította rám, midőn a portáján arról kérdeztem, milyen ember is volt a kormányzó. Pedig Kenderes az egyetlen település az ország térképén, ahol vitéz nagybányai Horthy Miklóst az itt lakóknak nem történelmi mércével kell mérniük: nem kormányzói nagyságáról vagy esendőségéről kell véleményt mondaniuk, hiszen megteszik ezt a politikusok és a történészek, mindössze az emberi kvalitását kell mérlegre tenniük, amikor érzelmek fogalmazódnak bennük arról, hogy milyen indulatokkal fogadják vissza a hamvakat a családi kriptába? Baranyi Mihály polgármester kissé megriad, amikor megtudja, mi járatban vagyok. Aztán azt is elmondja, miért: amikor a télen a Magyar Tengerészek Egyesülete felvetette a kormányzó hamvának hazahozatalát, a sajtó ték a kaszát, nem akadt olyan summáslány, akit meg ne táncoltatott volna. A polgármester szerint egyébként minden feltétele megvan a hazahozatalnak, hiszen a húsz porhüvelyt befogadó családi kripta az egyházak jóvoltából megfelelő állapotban van. Ha a feleségét is hoznák, annak sincs akadálya, bár ő katolikus volt, míg Horthy református, ám a kripta éppen a katolikus és református temető határán áll, s gyaníthatóan bölcs előrelátással építették így meg. Konkrét tárgyalások ebben a pillanatban nem folynak, de a közelmúltban kapott egy képeslapot Baranyi úr, amelyik Szimon Miklóstól, az egyik szorgalmazótól érkezett Lisszabonból, ahol a kapitány Bowden Ilonával, Horthy István özvegyével is találkozott. Feltehető tehát, hogy a hazahozatal is szóba került. (Özvegy Horthy Istvánná új férjének a nevét viseli.) Egyébként amióta a hír felröppent, országszerte nagy az érbalosok azok, akik tiltakoznak a temetés ellen. Kenderesen is elindult egy aláírás-gyűjtési akció, de a közel hatezres településen mindössze öt-hat támogatóra talált a tiltakozó. Szalay Pál református lelkészt mint teológiát ismerő embert kérdem: az egyházközség milyen érzésekkel várja vissza egykori tagját? A tiszteletes úr egy újságcikket vesz elő, melyben egy Párizsban élő emigráns esik neki durván Horthynak, és háborús bűnösnek titulálja. A lelkész cáfolja, hogy az országból eltávozottak lennének a leghivatot- tabbak ítélkezni hazai dolgainkban. Egyébként a Svájcban élő ismerősei, genfi volt iskolatársai már érdeklődnek az újratemetés ceremóniájának pontos dátumáról, a repülőjegy megváltása miatt. A tiszteletes úr érdekes párhuzamot talált Horthy Miklós és Churchill életpályája között. Egyikük sem volt jó tanuló, mind a ketten jelentkeztek a tengerészeihez, de egyiküket sem vették fel. Végül mind a ketten bekerültek némi protekció révén, mindketten elvégezték az iskolát, és mindketten vezetői lettek az admiralitásnak, majd egy országnak - aztán az életútjuk elvált, de a kezdet párhuzaMindszenthy hercegprímás példája bizonyítja, hogy egy-egy temetési szertartás nem bolygatja föl az ország lelkét. Ami az újraértékelését illeti, azt hamarosan el kell végezni: nyilvánvaló, hogy nem volt fasiszta diktátor, ahogy korábban beállítani kívánták. Voltak a kormányzása alatt pozitív és negatív jelenségek. Nem feltétlenül a legsötétebb pontja volt a történelemnek a Horthy-korszak. Ám az a beállítás is hamis volna, ha őt egy jó indulatú, kedves, liberális öreg- úrnak festenénk meg. Ne legyen zászlója egy késői feudális, utó- rendies restaurációnak. Jóllehet, a kormány politikájának vannak olyan elemei, amelyek efelé a tendencia felé mutatnak. Kitüntetéseket akarnak visszaállítani, felvetik a reprivatizációt is, mindez azt jelzi, hogy a kormány számára nem túlságosan idegen Horthy szellemisége - ám ami a végső döntést illeti, ezt nem az országnak kell meghozni. Családi ügy legyen a hazahozatal. Pető Iván, az SZDSZ frakció- vezetője belpolitikai veszélyt ■ A családi kripta, mely két vallás mezsgyéjén áll A kastélybelső, amikor még a vadászszenvedélyéről is híres kormányzó lakott benne nem lát abban, ha Horthyt szülőhelyén helyezik végső pihenőre. Inkább a külpolitikai reagálás miatt aggályoskodik. A szomszéd országok számára Horthy egyfajta külpolitikát, egyfajta te- ruletszemléletet jelképez, így aki a hazahozatalának szervezésébe belekeveredik, tudnia kell, mit vállal. A legszerencsésebb az lenne, ha a család bonyolítaná ezt a végső ceremóniát. Vissatérve a kenderesi lelké- szi hivatalba: oda is rengeteg levél érkezik, és az érdeklődők attól félnek, hogy esetleg titokban temetik majd el Horthy Miklóst, nem lesz benne az újságban a hazahozatal dátuma, ám ők szeretnék tudni, s a kormányzóval az életük egy darabját temetnék újra. Ami pedig a temetés mikéntjét illeti? Alighanem erre a kapucinusok adhatnak példát, akik ceremóniáját Szalay Pál ismertette. Megérkezik az elhunyt, s kiszól a kápolna ajtónállója:- Kit hoztok? Hosszasan sorjáznak a címek, nevek: ilyen apostoli király, amolyan királyi fenség, mire az ajtó döngve bevágódik. Újra kiszól az ajtónálló:- Kit hoztok? Mire a halotthozók:- Egy esendő, megtért embert. Erre a kapu sarkig kitárul. Hát így legyen. Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán A kenderesi kastély, amely ma szakmunkásképző iskola ma alighanem adalékkal szolgálhat Horthy angolorientációjához. Az anyaggyűjtés közben a parlamentben országgyűlési képviselőkkel is beszélgettem a közvéleményben gyűrűző problémáról. Körösi Imre MDF-es képviselő természetesnek találta, hogy ott helyezzék örök nyugalomba, ahol jól-rosszul politizált. Hőst nem kell belőle csinálni, hiszen többen tettek tőle több jót ennek a hazának, így az újratemetését nem kell a politikai esemény rangjára emelni. Vitányi Iván szocialista párti képviselő már bőségesebb elemzéssel szolgált. Pártjának nincs kifogása a hazahozatal ellen, akkor protestálnának, ha azt látnák, hogy Horthyt történelmi példává avatnák. Jászi Oszkár vagy
