Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-26 / 147. szám

1991. JÚNIUS 26. Hazai körkép 3 Kemping ötlet. Főként a kül­földiek - elsősor­ban németek, osztrákok és hol­landok - keresik fel szívesen a jász- szentandrási kempinget, mely­nek növelték a te­rületét, és sátor­helyenként sza­badtéri zuhanyo­zókat állítottak fel. Fotó: KÉ Telepszemle Abádszalókon Elszállnak a fácáncsibék A természet szeretetét sugallja az egész telep. Árnyas fák, dísz­bokrok, virágok övezik az épüle­teket. Mintha üdülőben lennénk. Szezon van itt is, csak nem a pihenésé, hanem inkább a lázas munkáé. Simon Károllyal, az abádszalóki vadásztársaság fő­vadászával nehéz ilyenkor szót váltani. Személyesen, telefonon egymás után jelentkeznek az ügyfelek. Amikor végre néhány perc időt szakít ránk, megtudjuk tőle, hogy a huszonötezer hektáros vadászterületen tevékenykedő társaság fő profilja a fácánte­nyésztés. Egy-egy szezonban egymillió tojást keltetnek. Jelen­tős az élőnyúl-befogásuk is. Évente két-háromezer nyulat ex­portálnak. Külföldi vadászokat is fogadnak. Vadgazdálkodásból származó éves bevételük eléri a 40-45 millió forintot. A társaság százötven hektár saját területtel is rendelkezik, melyen vadbúvókat alakítanak ki, illetve takarmányt termelnek a vadak számára. A mintegy há­rommillió forint értékű vagyo­nukat nevesítették a tavaszi köz­gyűlés határozata alapján. Az irodaépületek szomszéd­ságában van a fácánkemping. A nap hevétől nádszövetek védik az egymástól drótkerítéssel elvá­lasztott „családokat”. Ez a ti­zenötezres törzsállomány. To­jónként 40-45 tojás kerül innen szezononként a keltetőbe. Az évi szaporulathoz ez is kevés, ezért az ország más tájairól, sőt még Csehszlovákiából is vettek fá­cántojásokat. Az importból szár­mazó tojásokért 75 forintot fizet­tek. A fácáncsibéket lényegében ugyanennyiért adták tovább azért, hogy megtartsák partnere­iket. Nemcsak az abádszalókiak, mások is importálnak fácáncsi­béket, ezért a törzsállomány fej­lesztése gazdaságosnak tűnik. Zárt téren, infravörös lámpák alatt évente huszonötezer fácán­csibét nevelnek fel - de nem ez a specialitásuk. Kísérőnkül szegő­dik egy fiatal vadász, hogy meg­mutassa azt. Kátyús dűlőutakon, lekaszált heretáblán átvágva ju­tunk egy erdős csatomapart mel­lett lévő rétre. Kutyaólszerű ket­recekbe zárva, egymástól jó tíz méterre kotlósok tucatja hívja az ezernyi fácáncsibét. A rácsos aj­tókon a kotlók nem juthatnak ki, a csibék viszont vígan közleked­nek. Néhány napos koruktól kezdve természetes környezet­ben nevelkednek. A kotlókat darabonként két­száz forintért vásárolják a kör­nyék falvaiban, majd a kotlási idő befejezése után eladják azo­kat. „Vevő” akadna hamarabb is. Pecázás ürügyén sokan kerül­getik a kerítés nélküli telepet, de a gondozók mellett borjú nagy­ságú farkaskutya téríti őket jobb belátásra. A vadásztársaságnak több ilyen telepe van - telepenként sok kotlóval. S. B. Lesz Alföldi Tárlat A nehéz gazdasági körülmé­nyek ellenére is lesz az idén Alföl­di Tárlat Békéscsabán. A rangos seregszemlék sorozatát 1957-ben indította útjára Békéscsaba városa. S azóta rendszeresen megnyílt az Alföldi Tárlat. Az idén a rendezők azt szeret­nék, ha a tárlat szellemében meg­újulna. Elsősorban olyan alkotók munkáit várják, akik hisznek a szá­zadvég magyar művészetének megújhodásában s a nemzet fel­ismét gyarapszik Szolnok vá­ros infrastruktúrája, amennyiben aláírásra kerül a végleges adás­vételi szerződés az önkormány­zat és az ÖMV Handels AG kép­viselői között. Az osztrák olaj- társaság megvásárolja a Széche­nyi körút és a Thököly út által határolt 6 ezer négyzetméter alapterületű ingatlant, és ott üzemanyagtöltő állomást létesít. Megkérdeztük Buday György alpolgármestert, aki a városi közgyűlés elé terjesztette a hatá­rozati javaslatot ez ügyben, mit jelent a lakosság számára ez az üzlet. Elmondta, hogy maga az állo­más öt kis szigetet tartalmaz, amelyből négy a lakosságot szolgálja ki, egy a kamionok üzemanyagpótlását biztosítja. A kutak áteresztő képessége há­romszorosa lesz a most működő- eknek. A telepre autómosót ter­veznek, alkatrészeket és autó­kozmetikumokat is árusítanak majd. Mindent az európai szab­ványok szerint kívánnak létre­hozni. Nem kerülhet sor a kör­nyezetszennyezésre sem, hiszen emelkedésében. A tárlatra csak hi­vatásos művészek és rendszeresen kiállító művésztanárok jelentkezé­sét várják, de szívesen látnák átte­lepedett, de még magyar állampol­gársággal nem rendelkező erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági művészek alkotásait is. Jelentkez­ni július 31-ig lehet. A műveket szeptember 9-én Budapesten, a Vigadó Galériában, szeptember 10-én Hódmezővásárhelyen, a múzeumban, szeptember 12-én, kettős falú tartályokat alkalmaz­nak. Bármelyik fal kilyukadását elektromos szerkezet jelzi. Az ÖMV üzletpolitikai elkép­zelései szerint a Széchenyi-lakó- telepen élőket, valamint a 32-es út forgalmát szolgálják ki első­sorban, de bíznak abban, hogy a minőség a négyes főúton közle­kedőket is vonzza majd. Az el­adásból befolyt összeget az ön- kormányzat a Széchenyi körút négysávossá szélesítésére, illet­ve a Thököly úti csomópont ki­építésére fordítja majd. Biztosít­ják a terület közművekhez való csatlakozásának lehetőségét is. Az ÖMV építi meg a leendő töl­tőállomás mögötti Pipacs utat és annak világítását. A felek akkor tekintik végle­gesnek a szerződést, ha minden hatóság engedélyét megkapják. A pénzt is akkor utalják át a vá­ros önkormányzatának. Amennyiben ez július végéig megtörténik, rekordgyorsaság­gal, ez év késő őszére az állomás és az utak is átadásra kerülnek.-b­13-án pedig Békéscsabán, a Mun­kácsy Mihály Múzeumban adhat­ják át az alkotók. Ezt követően szeptember 23-án zsűrizik a beér­kezett festményeket, szobrokat, grafikákat, s a tervek szerint de­cemberben nyitják meg az immár huszonhetedik Álföldi Tárlatot. A szűkös anyagi helyzet annyi­ban mégis rányomja a bélyegét a kiállításra, hogy a díjazott műve­ket a díj fejében vásárolják meg. Forog az idegen A KSH a napokban(!) hozta nyilvánosságra a tavalyi idegen- forgalom végleges adatait: eszerint 38 millió külföldi járt nálunk a múlt esztendőben, 51 százalékkal több, mint korábban. Noha átlago­san kevesebb időt töltöttek az or­szágban, de a devizabevételek nőt­tek. Most mégis borúlátóak a szak­emberek. Itt a nyár, és a megszo­kottnál jóval üresebbek az üdülő­helyek, a Balaton körül jószerivel csak lézengenek a vendégek. Talán csökkent az ország vonz­ereje? Sokak szerint igen. Romlott a közbiztonság, a vendéglátás szín­vonala, sokan vannak a vendégek pénzére utazó hiénák. Szerepet játszhatnak a nemzet­közi körülmények? Biztosan. Ki­nyíltak Európa határai visszatérő vendégeink előtt, s ugyanabból a tortából már nem lehet sokkal több szeletet osztani. Ugyanakkor az is igaz: Jugoszlávia, Európa keleti tengerpartjai a politikai bizonyta­lanság miatt nem vonzzák a ven­dégseregét, s ez nekünk kedvezhet­ne ... Rá vagyunk szorulva a turizmus dollármillióira? Igen. Ez a leggaz­daságosabban megszerezhető be­vétel, ez ébresztheti fel Csipkeró­zsika-álmából a szolgáltatások ki­rálynőjét. Somfai Péter Ferenczy-Europress Az előszerződés megköttetett Új töltőállomások Szolnokon Ma még szokatlan szenzáció ✓ / Az AEV ígért — és betartotta A szolnoki Széchenyi-lakóte- lep elején a helyi ÁÉV által kivi­telezett és értékesített lakások ügyét ez év januárjától néhány alkalommal szóvá tettük. Több­nyire az új lakástulajdonosok bá­natáról, panaszaikról voltunk kénytelenek beszámolni, erköl­csi és anyagi káruk igazságos rendezéséért próbáltunk kardos­kodni. Mert az ügyletben nem minden volt tökéletes (hogy eny­he kifejezést használjunk), de ezeket újólag nem tartjuk felso­rolásra érdemesnek. Azért nem, mert közreműködésünkkel (er­ről is beszámoltunk részletesen) létrejött a lakók és a vállalat ve­zetői között egy, a szokásainktól eltérőnek tekinthető, emberinek, civilizáltnak és igazán egyenlő partnerekre jellemző párbeszéd. A vásárló-lakók észrevételeit jo­gosnak elismerő „vezetés” (ezt, hála Istennek, már csak idézőjel­ben írhatjuk le) ígéretet tett a hi- bák-hiányosságok kijavítására, illetve az indokolt - igény szerin­ti - árcsökkentésre. Azt hiszem, egy ideig nálunk még hiába vadásznánk az olyan szenzációt, hogy a postás harap^ ta meg a kutyát. Be kell érnünk azzal - sőt, dicsekedhetünk is ve­le -. hogy a mellbevágó hírünk ilyesmiről szól: a kutya megha­rapta a postást, aki ennek dacára megsimogatta a kutyát, amelyik­nek történetesen igaza volt. . . A szakmai korrektség is ezt kívánná: ha a betegségről (sérü­lésről) beszámoltunk, ne hagy­juk szó nélkül a gyógyulás (fel­épülés) tényét sem. íme hát a talán szokatlan szenzáció: egy nem kifejezetten properáló ma­gyar építkezési vállalat betartot­ta anyagi veszteségekkel járó ígéretét. Nem garasoskodott, nem gatyázott (túl sokat), belátta azt, hogy mit veszít a réven, ha nyer(ne) a gáton. Első nekifutás­ra kilenc panaszos családból ma­radt három, aztán - minek titkol­nánk? - szerény közreműködé­sünkkel egy sem. Vagyis végre mindenki mosolyogva jár-kel frissen (fél éve) szerzett, pont ily szépnek megálmodott birodal­mában. Vigyorgok a megújított új lakásokban én is, és ezt tehet­né Lits József, az ÁÉV igazgató­ja is, ha nem venné sértésnek. Tudom, hányszor rohangált ki a javítási munkálatok előtt, köz­ben és állítólagos befejezésük­kor. Tudom, hányszor kiáltott fel, hogy „ez siralmas”, „ez hi­hetetlen”, „hogyhogy nem fe­jezték be a tetőszigetelést”, „mi­ért nem szólt (mármint én) ha­marabb?”. .. Az igazgató úr meg azt tudta (meg közben), hogy a sorozatos bocsánatkérés - bár ez is ritka szokás hazánkban főnök szájá­ból földi halandóhoz intézve - önmagában kevés. Némely be­osztottjával ellentétben tökéle­tesen ráérzett a lényegre, hogy ebben a helyzetben egyedül csak a panaszos lakó emelheti fel jog­gal a hangját, más nem. Januárban azt írtam, hogy az egyik lakó, Tóth Zoltán a két és fél milliós lakásért fizetett, mint a katonatiszt, mivelhogy ő kato­natiszt. Csemegézhetünk a for­dulaton: Lits József pont úgy fi­zetett, bár ő „csak” igazgató. Tóth úr lakása immár fess (akár­csak a többi reklamálóé), és ami hibádzik, azt megkapták csinos értékcsökkentés címén kész­pénzben. A hír közlésének gyorsaságá­val nem biztos, hogy büszkél­kedhetek. Valami a kedvező for­dulatról csak kiszivároghatott, mert a készen, de üresen álló lakások egyikébe új lakó költö­zött, és újabb vásárló érdeklő­dik, hiszen az ár is - valljuk meg - az országos átlag alatt van jócs­kán. Lits úr, ha még álmatlan éjsza­kája lenne a „sorházai” miatt, hát ne legyen. Ezúton tolmácso­lom Tóth Zoltánnak a lakók ne­vében tett - holtbiztos, nem elha­markodott - kijelentését: tökéle­tesen ki vagyunk elégítve! (Bár gyakrabban hallhatnám ...)- molnár ­Megfizetik a révészt? Kompban és kompon utazik Dehogy pihen a komp .. Mind ez idáig a Tisza egyetlen magánvállalkozásban működő vízi átkelőhelye Martfű és Ve- zseny között üzemel. Zsófia név­re hallgat, akár „kapitánya” nagyanyja, s épp a névnapon in­dult első útjára is. Fábián László fuvaroz rajta oda és vissza, innen és túlra már több mint egy éve. Előtte ár mentén és ár ellen szelte a habokat, mint hajóslegény, de mivel a szakma sok emberét el­bocsátotta, valami más, hasonla­tos mesterséget kellett találnia, ha már egyszer mindig a vizet járta, a vízhez ért. Azóta komp­ban és kompon utazik! Sőt nem is panaszkodik - bejött a tavalyi A kormánynál Fábián & Társa esztendő, eléldegél a szerény dí­jakból. Bár az út kis forgalmú, sok külföldi vetődik erre. Csak a jó propaganda kerüli valahogy - pedig anélkül nehéz -, bár életjelt adott magáról többször, az Útin- form ha kétszer bemondta, hogy itt is van ám egy ilyen, s az ugi hídnál is leszedte valaki a kitett terelőtábláikat. Egyébként mint magánzó, próbál minél rugalma­sabb lenni utazóközönségével. Az ár levonulta után, amint a víz visszatért medrébe, rögtön bein­dult az üzem - egy héttel hama­rabb a „szomszédoktól”-, azon túl reggel 6-tól este 8-ig jár-kel, még egyetlen biciklissel is át-át- rándul, s az sem utolsó, hogy a szőke folyón itt a legolcsóbb a tarifa. Nemsokára büfét is nyit a martfűi oldalon. Szavai sugall­ják, talán túl nagy is a szíve - inkább enged, hamar bólint -, meg is duplázta iziben bérleti dí­ját a vezsenyi polgármesteri prü- déria. Ő mégsem vitázik, tovább hajózik. técsi

Next

/
Thumbnails
Contents