Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-24 / 145. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. JÚNIUS 24. Segítségre, támaszra várva Ebben a rovatban olvastam nemrég a „Legfőbb érték az ember, az egészség” című levelet (V. 23.), s mint aki hasonló sorsa jutott, az abban foglaltakhoz szeretnék csatlakozni. Sajnos 1978. decemberében - a lábaim miatt - leszázalékoltak, igen súlyos állapotban voltam, mégis a III. rokkantsági fokozatba soroltak. 1982 decemberében a bal lábamat középcombtól amputálni kellett, a jobb lábamat pedig 1983 februárjában műtötték - érszűkülettel, ami azóta sem gyógyult meg. Akkor 59 éves voltam, s úgy érzem, egészségi állapotom súlyosbodása miatt át kellett volna sorolniuk az I-H. rokkantsági fokozatba, de senki nem tájékoztatott arról, hogy terjesszem elő az ezzel kapcsolatos kérelmem. Emiatt - a nyugdíj - emelésen kívül - egyéb hátrányt is szenvedtem. Például hatvannyolc éves vagyok, s amennyiben az I-II. fokozatú rokkantsági nyugdíjról szóló határozatot csatolhatnám, mentesülnék a havi 200 forint tv-díj fizetése alól. Méltánytalannak tartom, hogy a súlyosan beteg emberek ügyét nem intézik - magától érthető módón, mindenféle kérelem nélkül - az egészségügyi és társadalombiztosítási intézmények. Súlyos beteg vagyok, legtöbbet ágyhoz kötve - alacsony nyugdíjjal, ugyanakkor állandó gyógykezelésre szorulok, OTP- részletet fizetek és még sorolhatnám a kiadásokat. Talán érthető, hogy megélhetésem anyagilag is sokkal nehezebb, mint azoké, akik normális körülmények között élnek, járni tudnak. Szomorúságomban megjegyzem, hogy a II. rokkantsági csoportban vannak olyan emberek, akik nemcsak járni, még dolgozni is bírnak. Végezetül megemlítem, hogy 39 és fél évet dolgoztam a MÁV - nál mint váltókezelő, és a munkámat mindig lelkiismeretesen, becsülettel végeztem. Labanc Sándor Karcag * * * Olvasónk - közbenjárásunkra - számíthat a Vasutas Társadalombiztosítási Tanács nyugdíjügyi szakbizottságának, valamint a MÁV Vezérigazgatóság munkaügyi, humánpolitikai főosztályának támogatására. Ez azt jelenti, hogy háromévenként méltányossági nyugdíjemelést kaphat, valamint egy-egy alkalommal rendkívüli segélyben részesülhet. Még egyszer a május 13-i tragédia kapcsán A Magyar Honvédség Bercsényi Miklós Önálló Felderítő Zászlóalj történetében fekete betűvel írtuk azt a balesetet, tragikus eseményt, ami május 13-án a szolnoki „Százlábú” Tisza-híd- nál történt. Mint ahogy az Új Néplapból, valamint a televízióból, rádióból is értesülhettek az olvasók, a szerencsétlenség következményeként egy sorkatonánk, Bodor Zsolt őrmester a helyszínen életét vesztette, Pólyák József őrmester pedig a baleset után 27 nappal halt meg - annak ellenére, hogy a kórházban a leggondosabb ápolásban részesült. A zászlóalj és a szülök nevében a nyilvánosság előtt is köszönetét mondunk a Szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet igazgató főorvosának, az intenzív, a baleseti osztály orvosainak, ápolószemélyzetének, s mindazoknak, akik odaadó, lelkiismeretes munkájukkal mindent megtettek a súlyosan sérült katonáinkért. E szomorú esemény után azonban érthetetlen és sajnálatos, hogy szárnyra kelt olyan hír, ami nem felel meg a valóságnak. Ezért szükségesnek tartom közölni, hogy a tehergépkocsin tartózkodó nyolc katonából kettőt az ellenőrző vizsgálatok után kiengedtek a kórházból. Köztük volt az egységünk tehergépkocsiját vezető sorkatona is. Több irányból az a hír jutott el hozzánk, hogy a tehergépkocsinkat vezető katona szeszes italt fogyasztott. Cáfoljuk, mert a véralkohol-vizs- gálat ezt teljes mértékben kizárta! (Aki a balesetért felelős, annál a rendőrségi szakértői és orvosi vizsgálat ittas befolyásoltságot állapított meg.) Ezzel szemben tény és elgondolkodtató, hogy a balesetért felelős tehergépkocsi-vezető szabadlábon történő védekezése idején - több szemtanú állítása szerint - kismotort vezet annak ellenére, hogy a rendőrség bevonta a jogosítványát. Magyar Honvédség Bercsényi Miklós Önálló Felderítő Zászlóalj Parancsnoksága Jobbító szándékkal Napjainkban különös világot élünk. Az emberek egy bizonyos csoportja olyan mesteri szinten sajátította el a hazudozást, az ígérgetést, a felelőtlen kijelentéseket, hogy ezt már dicső Háry Jánosunk is megirigyelné. Hosszan gondolkodtam azon, hogy ez a szerintem jellemtelen magatartás honnan ered, miből táplálkozik. Talán sok embertársam egyértésével találkozik az a véleményem, hogy az első szabad választási harc hozta a magyarnép nyakára. A városokban, falvakban járva még mindig ott éktelenkednek az autóbuszvárókban, házak falán stb. a választási plakátok, a nagyot mondók „arany ígérete ivei” - kíméletlenül elítélve a múlt rendszert, sző- röstül-bőröstül. Azóta már bebizonyosodott, hogy az első szabadon választott legitim kormány olyan nyomort, kilátástalansá- got, munkanélküliséget zúdított a bérből és fizetésből élők, nyugdíjasok, gyermekek és munka nélküli fiatalok nyakába, amilyen korábban nem volt tapasztalható. Az érzéketlen emberek, vagy akik rohamosan gazdagodnak, arcátlanul arra biztatják embertársaikat, hogy mosolyogjunk, vigadjunk. Hát ez nem megy, uraim! Ez valahogy olyan biztatás, mint amikor a halálraítéltnek az utolsó reggelit viszi be a felesége a siralomházba, és így vigasztalja: „Egyél, igyál, ne bánkódjál...” Látva az Országgyűlés törvényalkotó tevékenységét, az emberben automatikusan felvetődik a kérdés: mit akarnak kisütni ezekből a nem éppen logikusan felépített törvényekből? - Kárpótlási törvény (alkotmány- ellenesen); szövetkezeti törvény nélkül; pártnyugdíjak felfüggesztése; az önkormányzati törvény megalkotásának hiánya stb. Tessék mondani, biztosan így kell ezt csinálni? A nagy hal kapcsolata a kis hallal jut eszembe mindig, amikor a vállalkozás ösztönzéséről olvasok (ráadásul hallatlan hosszadalmas és bürokratikus), hogyan készítik elő a falatokat a nagy halaknak, amelyek még külföldön vannak, de már szépen tollasodnak a hazaiak is. Visszatérve a mondanivalóm lényegére, az a kérdésem: biztos, hogy a kárpótlási törvény újbóli tárgyalása önbizalmat gerjeszt a mező- gazdasági dolgozókban? Illő lenne már nevén nevezni a gyereket (igazmondással!), és a „piacgazdaság, kapitalizmus, munkavállalók, bérből és fizetésből élő dolgozók, demokrácia, népuralom” stb. fogalmakat tartalommal kellene megtölteni. A magyar nép eddigi történelmét az örökös harc, nélkülözés, megszállás, háborúk minden konfliktusában való részvétel jellemezte. Teremtsünk hát olyan hazát, amelyben az itt élő emberek a legnagyobb egyetértésben élnek, és mindent megtesznek a haza felvirágoztatásáért. Tolnai Antal Szolnok Egy ijesztő esetről A mai napig nem tudtam megnyugodni, túltenni magam azon az eseten, ami május 12-én, tíz óra után néhány perccel történt velünk Szolnokon, a megyeháza utáni piros jelzőlámpánál. Skoda személyautónkkal e helyen álltunk, amikor az ANU-955-ös rendszámú autóbusz mellénk robogott - olyan közel, hogy a csuklós része kitépte a bal oldali visszapillantó tükröt. Férjem azonnal tülkölt, de a busz vezetője nem törődött vele, balra kanyarodott, és a Zagyva-hídon át robogott tovább - tele utasokkal. Úgy látszik, ha valaki nagyméretű járműhöz jut, azt képzeli, már övé az egész úttest, s ettől borzasztóan magabiztos is lesz. Most csupán ennyi történt, mégis félelem maradt bennem, és úgy vélem, nem hagyhatom szó nélkül, mert csak együtt, egymásra figyelve előzhetjük meg a nagyobb bajt! Á. J.-né Törökszentmiklós Intézkedtek Az átutazó és helyi vendégek nevében hívta fel a figyelmünket É. I. kisújszállási olvasónk arra az áldatlan állapotra, amit a 4-es főút mellett üzemelő, 50-es számú italboltban, az úgynevezett Szűcs kocsmában tapasztalt. Mint írja, az alapvető tisztasági követelményeknek sem felel meg a mellék- helyiség, mondhatni, szinte használhatatlan. Az a véleménye, amíg nem tudják rendbe hozni, zárják be az italboltot. Végezetül megjegyzi, hogy e helyen két játékgép is működik - bizonyára illegálisan. Jó lenne, ha erre is odafigyelnének az illetékesek. Olvasónk észrevételére a Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Kisújszállási Intézetének, valamint az önkormányzat kereskedelmi felügyelőségének intézkedését kértük. Jogos a panasz - tájékoztatott Szénási László kereskedelmi felügyelő, s arról is, hogy a helyi áfész az italboltban új WC-t építtet, annak elkészültéig pedig ideiglenes, mozgatható WC-t állítottak fel. Ami a játékautomatákat illeti: a 20 Ft-os programmal működő gépek használatához bizony előzetes szakhatósági (rendőrségi) engedélyt kell kérni. Ha az egység vezetője ezt elmulasztotta, 5000 Ft-ig terjedő pénzbírságra büntethetik. Apró örömök Rohanó világunkban az emberek egyre kevesebbet ügyelnek környezetükre - tisztelet a kivételnek. Réges-rég megvetem azokat az embereket, akik nem a járdán közlekednek, hanem egy külön csapáson taposnak, csak nyékéről. Nem, nem történt csoda, az új gázcsövek lefektetése miatt az egész környéket feltúrták. A lakók többsége azonban türelmesen viselte, viseli ma is az ezzel járó problémákat, s ehhez hozzájárult a földmunkák kivitehogy ne kelljen néhány méterrel többet gyalogolniuk. Á világ sok országában hasonlóan közlekednek a gyalogosok, azonban a „csapást” számtalan helyen egyszerűen kivédik. Mégpedig oly módon, hogy a lakótelepek körül a járdákat utolsónak alakítják ki, mert addigra az emberek ,,megmutatják’ ’, hogy melyik is a legrövidebb út. Ezek után már csak a lebetono- zása van hátra. Ha ennyire egyszerű, miért nem követjük ezt a megoldást? Mert ehhez még sok egyéb is kell(lene): például hozzáállás, gondolkodásmód.. . Néhány hete a rég kitaposott „ösvények” eltűntek a szolnoki Kassai út és a Várkonyi tér körlezését végző munkások, vezetők hozzáállása is, amit a következőkkel támasztok alá: sétáltatván két kis fiamat, az egyik árok mellett álló gyönyörű fához érvén, jobban szemügyre vettem a terepet. És? A fa egyik fő gyöke re - úgy félmagasságban - sértetlenül szelte át az árkot! Tudom, vannak nagyobb gondok is manapság, és ez csak valami jelképes dolognak könyvelhető el, mégis számomra sokat jelentett. Melegen megszorítanám azok kezét, akik ezt a fát élni hagyták! És abban is biztos vagyok, hogy azok az emberek nem a „csapásokat’ ’ használják - ők nem lelki szegények!- sáfrány Hozzászólás cikkeinkhez Messziről jött gratuláció Örömmel olvastam a Szociális- asszisztens-képzés Szolnokon című írást, mely az Új Néplap május 21 -i számában jelent meg. Jó érzéssel töltött el a hír, hogy országunk gyermekvárosai közül elsőként a szolnoki szakemberképzésre is vállalkozik. Hogy éppen az a gyermekváros, ahol nemrég még komoly gondok voltak. Már bocsánat, az Önök lapjából is arról értesülhettünk, hogy nem tud eleget tenni a feladatainak. Jó, hogy a hír kapcsán mód adódott a Népjóléti A tá r gy a I óte re ni bő I Hazakísérte, hogy otthon üsse le Eleinte mindent megtagadott, azután - mintha csak meg akarná kedveltetni magát - szelídebb hangnemre váltott. A konokul tagadó elszántságából engedett, és botlásait beismerő és megbánó emberré változott. Amire azonban mindvégig vigyázott, hogy csak egyenként és hatásos szüneteket tartva ismerje el azt, amit a fejére olvastak. Továbbra is tagadta viszont, hogy pénzt vett volna ki a leütött áldozat zsebéből. Elismerte, hogy másnap pezsgőzött, de a játékautomatán nyert pénzből. Azon a pénznyerő automatán, amelyről mindenki tudta, hogy csak veszíteni lehet rajta. Kökény János, Jánoshida, Szabadság út 15. szám alatti lakosról sokan tudták, hogy elsősorban azért szeret barátságot kötni, hogy utána legyen kivel összeveszni. Mert szerette a veszekedést, még jobban a vele járó verekedést. Ezt tanúsítja, hogy az eddig elkövetett bűncselekményei között a garázdaság vétsége mindig jelen volt. Többször volt büntetve, és fiatal kora ellenére - még csak 23 éves - már elég sok időt töltött el a börtönben. Amikor éppen szabadlábon volt kényelmesen, csak alkalmi munkát vállalt. így annyit sose keresett, hogy elég legyen az italra, arra, amit ugyancsak nagyon szeretett. Szüleivel élt közös háztartásban, a „közös” azonban csak annyit jelentett, hogy néhanapján vitt egy pár olyan fácánt a szülői konyhára, amit csúzlival lőtt a szomszéd település erdejében (vadászterületén). Az elmúlt év december 20-án is a szülői háztól indult el a törzshelyére, a jánoshidai étterembe, nem enni, „csak” inni. Ivott is, míg tartott a pénze, utána is, mert amikor elfogyott, kölcsönkért - és kapott - a vendéglőstől. (Régebben ezt úgy hívták, hogy italkimérés minden mennyiségben, hitelben is.) Iszogatás közben lett figyelmes arra, hogy egyik távoli rokona ott ül az egyik asztalnál; és békésen beszélget két helybeli lakossal (egyikük Vágó István, akit Kökény csak látásból ismert). Nem a békés beszélgetés vonzotta az asztalhoz Kökényt, mégis odament, ott is maradt, és nem tágított Vágó mellől azután se, hogy az kikért hat üveg sört - elvitelre. Kökény hazáig kísérte, és a ház előtt jegyezte meg, hogy éhes. A konyhán terítettek meg, ott ettek- ittak, és nem tudják, hogy miért kezdődött el az a szóváltás, amely úgy ért véget, hogy Kökény akkorát vágott Vágó arcába, hogy az eszméletét vesztette. A támadó, miután kivett az elterült ember zsebéből 1300 forintot, gondosan rázárta az ajtót, és távozott. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet Kökény János ügyében. Rablás és lopás miatt mint többszörös visszaesőt 3 évi fegyházra ítélte, és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság elrendelte a korábban elengedett büntetés letöltését, és kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős.- ésalMinisztérium bizottságát szóba hozni, nemkülönben a prognózist, miszerint a Szolnokon leendő szociális asszisztensek majd „a szociális munkások irányításával és ellenőrzésével komoly és hatékony munkát végezhetnek” - nem is szólva a részfeladatokat illetően kilátásba helyzett önállóságukról. Őszintén gratulálok minden illetékesnek, de hangsúllyal a gyermekváros vezetésének a gyors rendszerváltáshoz. Úgy tudom, hogy a változás leglátványosabb mozzanata az igazgató felmentése, illetve cseréje volt. Gondok természetesen maradtak, és tervek is születtek. Ez utóbbiak lényegében képzett szakembergárda, egységes munkahelyi kollektíva kialakítását célozzák. A gyermekváros példája elgondolkodtatott, és célszerűnek tartanám, ha az ilyen gyors és eredményes megoldás módszereit mielőbb másoknak is átadnák. De kik adhatják át? Nyilván azok az illetékesek, akik sikeresek voltak Szolnokon. Nem tudom megnevezni őket, ám ez a körülmény lehetővé teszi, hogy levelem - szemben a gyermekváros ügyében korábban megjelent írásokkal - mentes legyen a személyeskedő kitételektől. Visszatérve a szociálisasszisz- tens-képzéshez, változatlanul jó ötletnek tartom, de engedtessék meg egy megjegyzést: szociális asszisztensekre ott van szükség, ahol a szociális jólét feltételei adottak; a szociális asszisztens dolga - neve szerint is -, hogy azokkal az emberekkel, családokkal közösségekkel foglalkozzon, akik nem tudnak élni az adott feltételekkel. Szociális asszisztensek tömegei sem teremthetnek jólétet, legfeljebb asszisztálhatnak a jólét feltételeinek hiányából fakadó tűzoltó munkához. Magyarországon meglehetősen sok szociális asszisztens - mi több, szociális munkás - működik, dolgozik, csak nem így nevezzük őket. A gyermekfelügyelő, a gondozó, az utógondozó, a pártfogó is ilyen. Képzésükre, továbbképzésükre, ezen keresztül munkájuk jobbítására szerintem is szükség van. A gyermekváros körülményei között és sajátos érdekeltségének szem előtt tartása mellett - az új nevezék bevezetése helyett - ezt szorgalmaznám! Dr. Göllesz Viktor Ábrahámhegy Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A Besenyszögi Kossuth Mgtsz nyilvános árverésen eladásra felkínálja az alábbi létesítményeit 1000 fh-es hízómarhatelep Fokoru major 50 fh-es tehénistálló Szórópusztai major Gátörház Szóró-Fokoru major között B. Tóth Béla tanya Szóró-Fokoru major között 35 köbméteres benzinkút Besenyszög, Lenin major Siófoki Üdülő Siófok I. Major 100 fh-es tehénistálló Árverés időpontja: 1991. június 25-én 9 óra Találkozás: Besenyszög, Kossuth Mgtsz központi irodaháza. Érdeklődni lehet: Kossuth Mgtsz Besenyszög, Damjanich út 16. Gratzl Lajosnál. Telefon: 56/31-702. 57083/ 1*- Bezzeg nekünk mindig azt magyarázták, hogy csak a kijelölt helyen közlekedjünk!
