Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-01 / 126. szám

1991. JÚNIUS 1. Megyei körkép 3 Látogatás az ország legidősebb asszonyánál A108. esztendejét tapossa Száznyolc évesen, az emlékek kö­zött kutatva (Folytatás az 1. oldalról) Vannak jó napjai, meg rosz- szabbak, súgja gondozója, egyetlen életben maradt gyere­ke, Klára asszony, aki nyolc­vanöt éves. Isten éltesse, Zsuzsa néni, köszöntjük - mire szabad­kozni kezd: Jaj, ne tessék már ilyet mondani, mindegyre kérem a jó Istent, hogy töröljön ki az élők közül, de nem hallja. Pedig ezt az elöregedett testet már a lélek is megunta, hiszen semmi­hez sincs tehetségem - panaszko­dik. Kibuggyan belőle a keserű­ség, amely láncát akarva-akarat- lanul magával húzza. Ráadásul a szeme világa is szökik tőle, ho­lott valamikor nagyon szeretett olvasni, kézimunkázni. Lassan oldódik a nyelve, és akkor lesz derűsebb, amikor a tovatűnt évtizedek emlékeiről faggatom. Gazdálkodó, szántó­vető emberek gyerekeként látta meg a világot. Hat elemit járt, akkor még délelőtt, délután men­ni kellett az iskolába. Noha szé­pen haladt, szakmáról, továbbta­nulásról szó sem lehetett: nem volt az divat, kedves, 1893-ban még, summázza tömören élete elejét. Három évvel a századfor­duló után egy lagziban ismerke­dett meg leendő férjével, a ko­vácsmester úrral. A délceg le­gény megkérte a szép barna lányt, elmehet-e hozzá. Igent mondtam neki, emlékezik visz- sza, azután nem udvarolt sokáig, esztendő teltével egybekeltünk. Nagy lagzit csaptak: cigány­zenészek húzták a talpalávalót, néhány birka erőszakos halállal múlt ki - így indult a közös éle­tük, és lett belőle 61 esztendő. Az édesapja egy fejőstehenet adott neki, a férje pedig az új házba vezette asszonyát. Három gyermekük született: az egyik fia kéthetesen halt meg, a mási­kat 17 esztendősen temette. A harmadik Klára lánya, most is ő ápolja. Unoka, dédunoka nin­csen. Jól éltünk, sütő-főző-varró asszony vótam, az uram meg mesterember - foglalta egyetlen mondatba ezt a hat évtizedet. Gyarapodtak, szépen éltek, de hát a két háború megdézsmálta javaikat. Ráadásul errefelé az volt a szokás, hogy a kovácsnak egyszer az esztendőben, újév után fizettek. Addig a tehén, a föld, Zsuzsa néni élelmessége, szorgalma tartotta el őket. Meséli, hajdanában, lánykorá­ban fürge lába volt, és nagyon szeretett táncolni - most meg örül, ha bot nélkül kijut a folyo­sóra. Mert a kertet, szemben a régi, bezárt műhelyt, ha teheti, megnézi. Az elmúlt esztendőben még kapált is, bár mostanra ne­héz lett neki már ez a szerszám is. Televíziót nem néz, a rádiót néha hallgatja, de annyi szörnyű­séget mond, hogy inkább elcsa­varja. Legtöbbször csendben ta­nyázik: kel, fekszik, várja az ebédet. Mindent megeszik még most is, nincs kedvenc étele, ami megfő, mind jöhet. Olykor egy icike pálinkával megbizsergeti a nyelvét, a torkát, de csak annyi­val, amennyi egy gyűszűbe be­fér, hogy éppen csak érezze az ízét. Korán ébred, rossz alvó, még most is sokszor dolgozni akar. Éjjel többször felébred, oda­megy Klára lánya ágyához, meg­cirógatja az arcát és felkelti. Ilyenkor azután felöltöznek, az ágy szélére ülnek, és várják a pirkadatot. Az jó, ha ismerősök jönnek, mert színt visznek a min­dennapok szürkeségébe. Sokan kihallgattak már engem az utób­bi időben, súgja bizalmasan fe­lém. Olykor az emlékei között már keveredik a valóság a kép­zelettel. Tetszik tudni - keresi a szavakat -, jó szüleim voltak, és olykor még most is meglátogat­nak. Bejönnek ide a konyhába, és megkérdik, hogy vagy kislá­nyom, jössz-e már ... Ránézek, egy szót se szólok, csak némán bólintok. Elmenőfélben a kert- kapuig kísér. ígérjük neki, kül­dünk a cikkből meg a felvételek­ből. Siessenek, mert a múltkor is lefotografáltak, oszt alig győz­tem kivárni, hogy kép legyen a kezembe - figyelmeztet. Bizony­gatjuk, mi ennél gyorsabbak le­szünk, és néhány nap múlva írás lesz belőle, mert szorít az idő. Elvégre a száznyolc év még leír­va is sok, nem megérve... D. Szabó Miklós Fotó: T. Z. A vendégeket Zsuzsa néni lánya és gondviselőjük társaságában a kapuig kíséri Kórházigazgatók és az Aerocaritas Gondot hozó helikopter? (Folytatás az 1. oldalról) Közben - ellenőrizhetetlen hí­resztelések szerint - nem egy esetben elmaradt az életmentés azért, mert egyszerűen nem érte­sítették az Aerocaritast. A szol­noki mentőállomás vezetőjét nem hívták meg az említett ta­nácskozásra (hisz kettejük dol­gát egymás között kell tisztáznia az Aerocaritasnak és az OMSZ helyi igazgatójának), a jelen lévő orvosok mégis felvetették: mi menjen egy baleset színhelyére, a mentő vagy a helikopter, ho­gyan történik, hogyan történjen az értesítés? Várkonyi Géza nem lát problémát abban, ha egy sú­lyos baleset színhelyére mind­kettő kimegy. De munkájuk alapfeltétele - szerinte - a két mentőszolgálat közötti egész­séges kapcsolat, a konkurencia­szempontok mellőzése. Az együttműködés személyi okok miatt nem mindenhol alakult ki, Szolnokon még csak remény­kednek az olyan jó partneri kap­csolat kialakulásában, amely már Miskolcon például megvan. Nem akarják függetleníteni ma­gukat a mentőszolgálattól abban az értelemben, hogy a hívást, a bejelentést tőlük is várják, mint mondta, nagy segítség lenne már az is, ha a mentős a helyszínre érkezésekor rádión hívná a heli­kopter segítségét olyan esetek­ben, amikor egy bizonyos be­avatkozást nem tud elvégezni. Ezek nagyjából a helikopteres mentés elkezdésének nehézsé­gei. Gondok vannak azonban a be­fejezéssel (folytatással) is, ezek­ről beszélgettek viszonylag bé­késen az eszmecsere nagyobb ré­szében. Nyolcvan kilométeres körzetben kerül bevetésre a heli­kopter, nem mellékes, hogy bi­zonyos esetekben a helyszínhez legközelebb eső kórházba vigye a beteget, a sérültet. Tisztázni lehetett, hogy leszállópályát épí­teni sehol nem kell (Szolnokon csak azért kellett, mert itt van a légikikötő, itt hosszabb ideig „parkol” a gép), egy körülbelül harminc négyzetméteres szabad, sík területen bárhol le tud szállni a helikopter. A fogadóképességnek komo­lyabb összetevője, hogy hol, mi­lyen betegek vagy sérültek ellá­tására képesek, a különböző kór­házak lehetőségeit feltérképez­ték és rögzítették. Maradtak vi­szont megoldatlan problémák is. Elhangzott például, hogy a kór­házak nincsenek felkészülve a politraumatizált betegek fogadá­sára, hisz a többórás műtét meg­követelhet egy legalább öt trau- matológusból és még több műtős személyből álló teamet, miköz­ben Szolnokon összesen négy traumatológus van, még a „ba- gatell” sérültek ellátása is gond. Az Aerocaritas belépésével szá­mítani lehet arra, hogy több élve érkező sérült kerül a kórházakba, ezek a legsúlyosabban sérült be­tegek. (Nyilván, némelyeknek kényelmesebb az a szituáció, ha a beteget be sem viszik . . .) A kezdeti időszak nehézségeiről Várkonyi Géza a németeknél szerzett tapasztalatait emlegeti (ők húsz éve estek át ezen), mint elkerülendőt: akik a légi mentő- szolgálat beindulása előtt az or­szágúton haltak meg, azok a gyors légi mentés után a kórhá­zak folyosóin. Mert hiába gyors a beszállítás, ha a kórházi struk­túra nincs meg a fogadásukra. A kórházak vezetői a társada­lombiztosítástól várják a segítsé­get a feltételek megteremtésé­hez. Az Aerocaritas regionális ve­zetője „különértékelőjén” így vélekedett a tanácskozásról:- Úgy vélem, a megjelent kór­házigazgatók messzemenően tá­mogatják a betegek érdekeit szolgáló mentőtevékenységet. Házuk táján óriási gondot jelent a szűkre szabott gyógyászati esz­közök, gyógyszerek és anyagok helyzete, valamint a szakem­berhiány. Jogosan félnek a men­tőhelikoptereken beszállított sé­rültektől, hisz az ő vállukra ne­hezedik a felelősség, a személyi és tárgyi feltételek pedig vége­sek. Nagy gond ez a traumatoló- gusoknak... Elhiszem. És miután minden­ki gondját elismerem, megemlí­teném a legnagyobbat: mi, civi­lek, sajnos élni szeretnénk. Sze­retnénk, ha megmentenének minket, amikor baj, baleset ér. Továbbra is „abnormálisán” hi­szem, hogy az S.O.S. gépmadár hathatós segítséget nyújthat. Ezért is közlöm mindenkivel, hogy az Aerocaritas mentőheli­koptere riasztható újraélesztés­nél, tömeges balesetnél vagy megbetegedésnél (például mér­gezés), bármely balesetnél, ahol egyértelműen nem könnyű sérü­lésről van szó (például késelés), beszorult sérültek kimentésénél, bármely hirtelen kialakult bel­gyógyászati betegségnél, ahol a beteg állapota szemmel látható­an rohamosan romlik, bármely eszméletlen betegnél, jelentős vérzéssel járó nőgyógyászati be­tegségeknél, fulladással, magas lázzal, görcsökkel járó gyermek­gyógyászati betegségeknél, egyéb katasztrófahelyzeteknél. A riasztás legegyszerűbb módja a megyei kórház városi telefon­számán: 56/42-111 (622-es mel­lék). M. H. L. Villára hányt rokonság A kunmadarasi Simon László Újszentgyörgyön a Vágó lányt vette feleségül. Ebből a házas­ságból lehetett volna egyre tere­bélyesedő rokoni kapcsolat, só- gorság-komaság, életre szóló cimboraság - lehetett volna, de nem lett. Az egyébként nehéz természetű Simon Lászlót nehe­zen fogadta be Újszentgyörgy közössége, és különösen nehe­zen barátkozott meg vele a Vágó család. Természetesen mindeh­hez a nehéz természetű Simon is hozzájárult, hiszen nem egy kocsmai duhajkodásnak volt fő­szereplője, és ezek következmé­nyeit olykor ártatlan emberek is viselték. A feleségének az első házassá­gából egy fiúgyermeke volt, akit kitüntető figyelemmel nevelt Si­mon László. Úgy vélte, nevelt fia lassú, ezért időnként elverte, de az is előfordult, hogy merő peda­gógiai célzattal tehéntrágyát tett a szájába, hogy gyorsabb legyen. Ilyen előzmények után érkezett el tavaly ősszel a Vágó családnál a disznóvágás. Simon szerint ők hivatalosak voltak oda a család­jával együtt, Vágóék állítása alapján viszont hívatlan vendég­ként érkeztek. Az indulatok a ne­velt fiú körül sűrűsödtek: ő kötött sapkáját mélyen a szemébe húz­ta, hogy a homlokán lévő sérülé­seket eltakarja. Ez szúrt szemet az egyik sógornak, Suszter Jó­zsefinek, aki megkérdezte a gye­reket, ugyan mi baja? A fiú azt válaszolta, hogy elesett a bicikli­vel, ám ez a felelet nem elégítette ki a rokonságot. „Persze, megint apád vert meg, mint már annyi­szor ...” Aztán azzal folytató­dott a dolog, hogy Suszter Jó­zsef, a keresztapa, akár magához is veszi a fiút. Ebben a hangulat­ban érkezett meg Simon László a feleségével. A perpatvar folytatódott, aztán Vágóék variációja szerint Simon László a sógorával, Suszter Jó­zseffel kiment az udvarra, ahon­nan már csak Simon jött be élve. Suszter az udvaron feküdt, vas- villaszúrások érték, amibe fél órán belül - legalábbis így állítja az igazságügyi orvosszakértő - belehalt. Simon ezután még megszúrta a szobában lévő ifjú Vágót is, aztán ő is kapott sebet, miközben osztott is. Simon László viszont azt állít­ja, hogy odakint az udvaron egy adok-kapok családi háború ütött ki, melyben ő vitézül védekezett, jobbára kicsavarta a fegyvert el­lenfelei kezéből, és eldobálta azokat. Ami pedig az emberha­lált illeti, ez úgy történt, hogy amikor az ifjú Vágó meg akarta őt szúrni, ő elhajolt, és a szúrás a szerencsétlenül járt Susztert érte. A rendőrség persze minden szá­lat igyekezett elvarmi. A nyo­mozást nehezítette, hogy az ügy­ben érintett családtagok nem kö­telesek terhelő vallomást tenni, de hogy a dolog még bonyolul­tabb legyen, a sebesültek közül többnek is azonos a vércsoport­ja. Szükség volt egy pszicholó­gusra és egy elmeorvosi szakér­tőre is, akinek az ítélete aligha­nem meghatározó súllyal esik majd a latba. Egyébként a rendőröket Si­mon hívta ki, ám az is egy újabb fordulat, hogy az após is betele­fonált az eset után úgy negyven perccel, hogy az isten szerelmé­re, jöjjenek már, mert családi üt­közet volt, sok sebesülttel, ám Vágó a halottról nem beszélt, sőt: négy-öt szomszédba be is kopogott a házigazda ugyanaz­zal a hévvel, ám ott sem említet­te, hogy emberhalál lett volna a portáján. Hát persze, hogy a vizsgálatot vezető dr. Váczi István rendőr őrnagy nincs könnyű helyzet­ben. A nyomozati anyag össze­állt, ám az ügyet mérlegre teszi még az igazságszolgáltatás is, s az utolsó szót a bíróság mondja ki. Az ügy ismerői pedig kíván­csian várják a döntést.- pb • 5001 Szolnok, Kombájn u. 1 .Telefon: 56/32-805, telex: 23-314, telefax: 56/41-843 Mezőgazdasági erő- és munkagépek, ipari berendezések, járművek javításához:- hidraulikus és pneumatikus tömítések- ékszíjak- csapágyak- szimmeringek SZÉLES VÁLASZTÉKÁT ___________KÍNÁLJUK! TÖ MÍTÉSEK elkészítését egyedi igények SZERINT, RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK! IImíNÖSÉG * SZERVIZ * FINANSZÍROZÁSI SEGÍTSÉG ! J

Next

/
Thumbnails
Contents