Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-15 / 138. szám
12 1991. JÚNIUS 15. Az Uj Néplap Kunmadarason Két csillag és két ittfelejtett macska a bejárat előtt Ami nem kelt el... rok - amelyek meglehetősen jó állapotban várják a jövőt. Talán a legnagyobb érték a kiváló minőségű, valamivel több mint két és fél kilométeres felszállópálya, amely fűthető, így esős időben, sőt a legnagyobb fagyban is száraz. Sajnos, a hangárok ajtaja bezárva, nyitni csak motorral lehetne őket, a motorokat viszont leszerelték. Remek raktárnak, tárolónak lehetne használni ezen helyiségeket, ha már a repülők bombabiztos elhelyezésére megfeleltek. Aki idebenn figyelmesen fürkészi a környéket, észrevesz egy szögesdróttal, kerítéssel körülzárt épületegyüttest, amelyet kísérőnk találóan a vakok és a süketek laktanyájának nevez. Ezt ez a részleg azzal érdemelte ki, hogy akit ide vittek, senkivel nem érintkezhetett, a repülőtér többi alkalmazottjával, katonáival, tisztjeivel egy szót sem válthatott. Sőt, két hónap teltével tálétesítmény atomtöltetek tárolására is utalhatott. Mitagadás, megáll bennünk a szusz, főleg, hogy már a harmadik ajtó előtt topogunk, de ő megnyugtat: a terület nem sugárszennyezett, az ideiglenesek sok mindent létesítettek, építettek is, bár ezek egy részét távozásukkal vagy le- szerelték, vagy lerombolták. Egy szó mint száz: nem lett eredményes az első pályázati kiírás. Mit tárolhattak a titkos raktárban a szovjetek? Kettős szögesdrótkerítés, éjjel-nappal őrség, csaholó vérebek vigyázzák azt a 770 hektáros területet, amelyik napjainkban a kunmadarasi repülőtér nevet viseli. Pontosan ötven éve még piros cserepes tanyák, gazdagon termő szántóföldek húzódtak itt, majd 1942-ben a közös magyarnémet együttműködés szellemében gépek, lapátoló, ásó kubikusok jelentek meg. 1944 nyaráig folyt az építkezés, és ekkor már működőképes reülőtérként szerepelt a térképeken. Pályafutásának második szakasza az ötvenes évek elején oly módon folytatódott, hogy magyar katonai repülőtér lett. Egészen a forradalom leveréséig, amikor 1957-ben szovjet csapatok vették birtokba. Később a bázisa két vadászbombázó repülő^ ezrednek. A jegyzőkönyv szerint a területet május 8-10 között vette át a Magyar Honvédség, és adta át őrzésre a polgári vagyon- őrségnek. Az utolsó hét szovjet család május 14-én távozott. Repülőtéri ismerkedésünket Tóth Ferenc úr irodájában kezdtük, aki mint nyugdíjas alezredes, a terület jelenlegi parancsnoka. Ő a kísérőnk, akivel autóval és galog járjuk be a területet. Bevezetésképpen elmondja, hogy 260 épület, építmény akad ezen az óriási területen. Láthatók szobák, amelyek műszaki állapota 10 százalékos, azaz valamivel jobb a romnál, és találhatók helyiségek, ahol ez a százalék 85. Az is kész ténynek számít, hogy a távozók után maradt hátra 312 egyszobás, 42 másfél, 518 kétszobás és 86 háromszobás lakás. A nőtlen tiszti szálló 66 személyes, és kialakítottak itt még 226 olyan kommunális lakást, amelyek zöme olyan, akár Gorkij drámájában az éjjeli menedékhely. Saját vízvezetékrendszer, fűrott kút, iskola, kórház, jobban mondva gyengélkedő is Repülőtéri portyázás Az újabb kiírását szeptember 15-re tervezték, amikor a kerület országgyűlési képviselője, dr. Szabó János interpellált. Akkor Siklós Csaba miniszter megígérte, ha ezt az interpellációt visszavonja az MDF-es képviselő, akkor az utolsó, onnan távozó szovjet katona hazautazását követő 30 napon belül új pályázatot írnak ki, így nem várnak vele őszig. Az idő hovatovább letelt, és csütörtökig mi Hátramaradt konyhai csendélet van. Az éttermi kapacitás pedig 2 ezer 480 személyes volt, bár a valóságban az itt lakók száma olykor elérhette az ötezret is. Ami a szemlélődésünket illeti, felemásak a tapasztalataink. Beléptünk olyan szobába, ahol kitépett ajtók, vezetékek fogadtak, és amelyhez viszonyítva egy mutatósabb ól jobban néz ki. Ezeknek az épületegyütteseknek egy gyors bontás tenne a legjobbat. Vannak azután részlegek, így a fotólabor, néhány parancsnoki épület, iroda, tanterem, pilótafelkészítő, továbbá a hangásem történt. Ha minden marad a régiben, újabb interpelláció szükséges, ami hosszadalmas intézést sejtet. Mások szerint katonai célra lehetne hasznosítani a területet, hiszen a hangárok 72 repülő elrejtésére alkalmasak. Egyesek állítják: az építmények egy része átalakítható, megóvható, egy része viszont csak bontásra való. Végül nem kevés az a helybeli, aki úgy gondolkodik: ez a reptér eddig csak gondot, bajt, zajt, bizonyos környezetszennyeződést, tehát semmi jót nem hozott a községnek. És tulajdonképpen pályázat se igen lesz addig, amíg nem tisztázódik a két fél között a tar- tozik-követel tételsor. Elvégre tulajdonképpen minden derűlátó nyilatkozat ellenére, eddig az objektummal semmi érdemleges nem történt. Hacsak annak nem számít, hogy iszonyatos bűzt hagyva maguk után lassan elpusztulnak a távozók után hátrahagyott kutyák, macskák. Helyüket elfoglalják a legyek, és ha így halad tovább - egyszer talán a patkányok is. 1991. június 14- én ez volt a helyzet a madarasi reptéren. Ha bármilyen változás lesz, szívesen tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat. Addig is beszéljenek az ott látottakról felvételeink, amelyeket Tarpai Zoltán fotóriporter készített. D. Szabó Miklós Bombabiztos bunker Kutyás védőőrizet a területen Ezen a betonon pár hete még szupermodern gépek repesztet- • tek vozniuk kellett, és újabb emberek foglalták el a helyüket. Hogy mit csináltak? Csak következtetni lehet, ugyanis található ezen a 770 hektáron kívül egy újabb pár hektáros terület, amelyet magas- feszültségű vezeték, azután szögesdrót, majd háromméteres betonkerítés övezett. Ez az objektum nem szerepel a térképen, de bejutni oda csak egy háromszoros, légmentesen záródó betonzsilip nyitása révén lehet. Előtte darupálya, és a zsilip legbelső ajtaja nyithatatlan. Nem tudjuk, mi lehet benn, most már minden bizonnyal az égvilágon semmi, bár a parancsnok úr sokatmon- dóan megjegyzi: a jelek szerint a hiszen a terepet több ízben bemérték. E rövid séta után kocsinkkal repesztünk egyet a felszállópályán, mivel életünkben ilyen csodálatos műúton még aligha furikáztunk. Jobbra, balra az emberek szénát kaszálnak, miközben lerobbant laktanyák és egy rossz repülőgépmotor mellett suhanunk el. Mi lesz veled, Kunmadaras? Korábban a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium kiírt egy pályázatot, de hiányosan, hiszen a légibázis műszaki adatait senki sem ismerte. (Igaz, ezek a paraméterek teljesen még ma sem tudottak.) Nem beszélve arról, hogy az elmúlt 34 év alatt
