Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-15 / 138. szám

Extra 1991. JÚNIUS 15. Drogéria-mánia Fűben, fában az orvosság Zárt ajtók és ablakok mögül is kiillan a gyógynövények és a belőlük készült kivonatok összekeveredett, kellemes illata. A drogériába betérő vásárlót nem ez az élmény készteti pénzé­nek ismételt megolvasására. Felszedett bajától kíván megsza­badulni, vagy betegségek megelőzésének reménye vezérli. Eb­ből egy zacskóval, abból egy kisüveggel - máris három szám­jegyű összeget mutat a pénztárgép. Előfordulhat, hogy az áru élettani szempontból értéktelen. Évek óta folyamatosan nő a természetes anyagokból készült áruk iránti kereslet. A vállalko­zók megpróbálnak lépést tartani az igényekkel. Új üzletek nyíl­nak, ám ez már törvényszerű (?), hogy a forgalmazott termékek minősége is megsínyli ezt. A gyógynövények sem raktá­rozhatok korlátlan ideig. Érde­mes figyelni - ha feltüntetik egyáltalán -, hogy mikor jár le szavatossági idejük. Egy idő után ugyan­is a készítmények veszítenek hatásuk­ból. A különböző fü­vek és virágok keve­sebb hatóanyagot tartalmaznak, ha az ideális gyűjtési idő előtt szedik vagy rosszul szárítják őket. „Nem járja át őket a nap.” Feles­leges tehát pénzt pa­zarolni ilyen, életta­ni szempontból ha­szontalan növé­nyekre. Főzetük fo­gyasztása egyébként is kevés élvezettel jár. A Gyógynö­vénykutató Intézet­ben elemzik az oda küldött mintákat. Tanúsítványt adnak a vizsgálat eredmé­nyéről, amit a kicso­magolt termékeken feltüntetnek. A keresett gyógy­növényfajták évsza­konként változnak. Ilyen időtájt például a túlérzékenységben és a szénanáthában szenvedők for­dulnak meg sűrűbben a boltok­ban, de azok is, akik a fáradtsá­got, a rossz közérzetet akarják leküzdeni. Télen jobbára a kü­lönböző hurutos megbetegedé­sek ellen kerestek szereket. Szin­te állandóan kérik - főleg a höl­gyek - a különböző fogyasztó te-- ákat. A férfiak hajhullásukat sze­retnék megfékezni, és - sajnos - mindkét nem részéről sok vevő akad a szív-, érrendszeri és reu­matikus panaszokat enyhítő árukra.- Melyik most a legkelendőbb termék? - kérdeztük Horváth Já- nosné gyógynövényszakértőtöl, aki a vásárcsarnokban található drogériát vezeti. - A csalán sze­repel az első helyen. Folyamato­san nagy a kereslet a svédcsepp után. Üzlete válogatja, hogy utóbbit mennyiért adják. Néhol az szokásos árnál kétszáz forint­tal olcsóbban is hozzájuthat a ve­vő. Megjelent egyébként az a fű­keverék, melyből ki-ki maga ott­hon készítheti el a főzetet. Mint­egy húsz terméket vásárolnak rendszeresen. Csak néhányat so­rolok fel: zsálya, mályva, palást­fű, kamilla, köröm­virág, cickafark, fa­gyöngy és zsúrló. Nem olcsók a megvizsgált gyógy­növények, ám ez nem tartja vissza a vásárlókat. Az utób­bi tíz év alatt a for­galom is megtízsze­reződött. A fogyasz­tók tájékozottabbak, látszik, gyakran for­gatják a szakköny­veket. Maguk is el­lenőrzik a gyógynö­vények használatát javasló termé­szetgyógyászok ajánlásait. A gyógynövény­készítményeket for­galmazó cégek úgy látszik nem készül­tek fel a közönség nagy érdeklődésére. Az idén talán több növényt vesznek át. Remélhetően ez az árakon is meglátszik majd. Virágtörö vandálok Itt a szolnokiak beszélnek Hallgattam, hallgattam a vo­nal túlsó végén beszélő hölgyet. Nem tehettem egyebet, hisz szó­hoz sem engedett jutni. Közben úgy éreztem, az indulattól mind­járt sisteregni kezd a telefonzsi­nór, s talán a villám is belém csap. A hölgy pedig mondta, mondta szünet nélkül: mi ger­jesztette oly irgalmatlan haragra. Vasárnap a temetőben volt. Gyalog indult haza. A belvárosi templomnál úgy gondolta: szíve­sen megenne a Tisza Szállónál egy nagy adag fagyit. Meleg is van, s nem mindig tud arra kerül­ni, ahol szerinte (is) a legjobb csemegét készítik Szolnokon. Tehát: a templomnál „felüge­tett” a Tisza partjára. Elképedt a látottakon. A virágtartó kelyhek- ből a gyönyörű, fodros petúniá­kat a hídig kiforgatták, szanaszét dobálták. A vandál kezek sok he­lyen még a földet is kivájták. Jogosan felháborodott olva­sónk a jelekből arra következte­tett, hogy a petúniákra senkinek nem volt szüksége, csupán a kár­tevés, a rombolás volt a lényeg. A haverok így mutathatták meg egymásnak: lám, milyen „erő­sek” ... Az összes jelzőt nem merem leírni, amivel a telefo­náló jellemezte a tapasztaltakat. Abban maradtunk, hogy nem vá­rosszerető, a környezetükért ag­gódó emberek (?) voltak a van­dálok. S közösen találgattuk: eb­ben a pénzszegény világban te­lik-e a városnak újból beültetni drága palántákkal a virágtartó kelyheket? S érdemes-e? ______Elment az idős mester { Ö rökre letette a tűt^ meg az ollót Könkey Gyula férfiszabó mester neve ma is fogalom Szolnok térségében. Nem véletlenül, hiszen a szövetek világába a hatodik elemi után került, félig-meddig kényszerből. Ugyanis öz­vegy édesanyja nevelte, és a félárva, jó eszű gyereknek ezt tanácsolta: jó szakma ez, fiam, hiszen télen melegben, nyáron hűvös szobában dolgozhatsz. Azután ha megbecsülöd magad, ki tudja, talán még híres mester is lehetsz. Ézt kapta útravalóul, és ifjú Könkey Gyula megbecsülte magát, amit bizonyít: ötvenhét évig volt kisiparos. De nem ám amolyan se nem oszt, se nem szoroz típusú, hiszen úri szabó hírében állt. Ezt a titulust azért érdemelte ki, mert bárki­nek dolgozott, amit elvállalt,pontosan teljesítet­te. Mégpedig olyan minőségben, hogy a keze alól kikerülő ruhaféleség esztendők múltával is tar­totta a formáját, a kinézetét. Amikor legutóbb nála jártam, feltűnt, hogy a műhelye fala tele volt különböző oklevelekkel, díjakkal, kitüntetésekkel, elismerésekkel. Meg egy olyan bekeretezett közleménnyel, amelyik azt adta tudtul, hogy ő a mestervizsga-bizottság elnöke. „Mellesleg” félévszázados munkálko­dása eredményeképpen aranygyűrűvel is kitün­tették. Élete, iparkodása, mindennapjai értelmét sommázva előttem arra kért, azt is írjam meg: nem a magas szakmai elismerésekre a legbüsz­kébb. Inkább arra, hogy a sok fantáziával, apró­lékos gonddal elkészített munkáira soha, egyet­len reklamáció nem érkezett. Érkezett viszont egy szomorú hír, ami miatt képtelen vagyok úgy befejezni a róla szóló cik­ket, ahogyan korábban is tettem lapunkban. Az idős kisiparossal - 79 éves korában - a halál örökre letetette a tűt, az ollót és a cérnát. Árva lett az apró műhely, gazdája nem írja már fel gyöngybetűivel szépen sorba a füzetébe: kinek, mikor kell próbálnia. Az elmenők közül nem kevesen pedig még valószínű, sokáig találgatják: vajon miért van zárva az az ajtó, amelyen keresz­tül tenyérnyi műhelyébe lehetett eljutni... D. Sz. M. lSk.Crill2dJ UK» Kerülgetjük - és még jó ideig kerülgetni fogjuk - a megyei múzeum előtti palánkot aKossuth téren. A kerülgetésre tízéves megkéséssel került sor - ugyanis kb. ennyit ké­sett az épület felújítása. A palánk megvéd bennünket attól, hogy tégla essen a fejünkre, az egyirányú útra lépve azonban csak magunkra vagyunk utalva. Nem árt vigyázni! Fotó: Mészáros A vakáció küszöbén Kisdiákok nagy sikere Nyikorgó játszóterek Az apró gyerekek talán leg­kedvesebb játszótéri szórakozá­sa a hintázás. Tudják ezt azok is, akik a játszótereket karbantart­ják és általában igyekeznek gyorsan eltüntetni a gyakori pusztítás nyomait - kicserélik az elszaggatott láncokat, az öszetört ülőkéket, hogy az apróságok ne nélkülözzenek. így hát a hinták zöme többé-kevésbé működik is, de hogyan? Éktelen nyikorgással! Ha tel­jes az üzem a hintasoron, a fül­sértő nyikorgás szinte elviselhe­tetlen. Idegesíti a kismamákat, a gyerekeket, csak a karbantartó­kat nem. A hinták „elhallgattatá­sa” tulajdonképpen egyszerű lenne, a kézenfekvő megoldás azonban mégsem jut eszébe sen­kinek: a forgórészt kellene meg­zsírozni. De ki végezze el ezt az egyszerű műveletet? Úgy lát­szik, a karbantartók figyelméből végképp kimaradt a kenés. Ma­radnak tehát az anyukák, apukák. Egyébként a popsikenőcs kiváló erre a célra! Farkas Ferenfc szerzői estje A magyar zeneművészet ki­emelkedő alakja, Farkas Ferenc szerzői estjére várják a muzsika barátait ma este Szolnokon a vá­rosháza dísztermébe. Farkas Ferenc pályája során megfordult Európa szinte min­den zenei fellegvárában, ahol be­mutatták műveit. A mester évti­zedekig volt zenei intézmények, köztük a Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola tanára, az Ope­raház karigazgató-helyettese. Ő alapította meg - s hosszú ideig igazgatta - 1946-ban a Székesfe­hérvári Állami Zenekonzervató­riumot, népdalgyűjtő körutakra járt Somogyba, filmzenéket szer­zett külföldön. Számos kitünteté­se között két Kossuth-díj, Her- der-díj s külföldi elismerések szerepelnek. Ma esti szerzői estjén, ame­lyen ő maga ajánlja műveit a hall­gatóság figyelmébe, többek kö­zött Berzsenyi Dániel, Babits Mihály, Ady Endre, Áprily La­jos, Dsida Jenő, Weöres Sándor, Csoóri Sándor megzenésített versei csendülnek fel, s elhang­zanak a Krúdy-sorok és a Piccola Musica di Concerto is. A műveket a szolnoki szimfo­nikusok, a Bartók Kórus, vala­mint Somorjai Paula, Keönch Boldizsár énekművészek és Haj­dú Roland zongoraművész szó­laltatják meg. Az idei általános iskolai tanul­mányi versenyek szép sikert hoz­tak a szolnoki Kodály Zoltán F.nek-7enej~ÁTöTtáTí5?r Iskolának. A hfydvünkben élünk címűverse- nyen a nyolcadik osztályosok ka­tegóriájában Petercsák Andrea, a hetedikesek között pedig Bóka Já­nos nyerte meg az országos döntőt. A diákok három fordulón ke­resztül jeleskedtek versenyt ver­senyre nyerve az országos döntő­ig, ahol ugyancsak nagyszerűen szerepeltek. Bóka János versenyen készített alkalmi darabját még a záróünnepségen is előadták. Volt ugyanis egy olyan feladat, ami kü­lönösen próbára tette a fantáziát, a „frászolást’ ’, mint népszokást kel­lett leírni a diákoknak. Valójában persze ilyen népszokás nem is lé­tezik. De hát aki annyit olvasott, mint János, nem okozott problé­mát semmilyen feladat megoldása. Mindkét diák természetesen na­gyon szereti anyanyelvűnket, de kitűnőek a többi tantárgyból is. Andreát felvették a Varga Katalin Gimnáziumba, János pedig a sá­rospataki kollégiumba jelentkezik majd jövőre. Hogy kik segítettek nekik a szép siker elérésében? Mindketten elsősorban magyarta­náraikat, Zakar Zoltánnál, Mol­náráé Szilvási Ágnest és Kissné Varga Katalint említik. De dicsé­rik az iskola légkörét is, amelyben nem „szégyen’ ’ jó tanulónak lenni az osztálytársak között. A két diák igazán gondtalanul élvezhetné a vakációt, de hát aki már egyszer megszokta, hogy ön­szorgalomból is műveli magát, a könyv, a tanulás mindennapos program lesz számukra. Petercsák Andreára ráadásul még két nem akármilyen erőpróba is vár. Hat­éves némettanulás után most fog nyelvvizsgát tenni, s részt vesz az Országos Verseghy Ferenc Nyelv­művelő Verseny országos döntő­jén, mivelhogy oda is bejutott. S hogy teljes legyen a sikersorozat, Bóka János nemrégiben - egy zse­niális beugrással - megnyerte a nyolcadikosoknak kiírt Széche- nyi-történelemverseny megyei döntőjét. Ezek után bizonyára sokan azt hiszik, hogy a két diák nem is iga­zán gyerek, hanem afféle könyv­moly. Lám, milyen hamis tud lenni az előítélet! Andrea és János is iga­zi kamaszodó gyerek. Talán csak abban különböznek másoktól, hogy a tanulásban nem ismernek tréfát, kihasználják adottságaikat, tehetségüket, jól gazdálkodnak idejükkel, tudják, mit szeretnének elérni.-tg­^Csak mondom a magamét... \ Pro Űrbe Tisztelem Gutenberget. A nyomtatott sajtó szerény közremű­ködőjeként hogy is gondolkozhatnék másként? így hát az ellen sem lehet semmi kifogásom, hogy Szolnokon teret, sőt egy hosszabb útszakaszon öblösödő, szűkülő terek, terecskék soroza­tát nevezték el német atyamesterünkről. A Zagyva-hídtól a MÁV-kórházig terjedő terület viseli a nevét, beleértve a Damja- nich-szobrot, a Művésztelepet és a Vártemplom környékét is. Mondom, nagy embernek tartom Gutenberget, e néhány ezer négyzetméternyi szolnoki várkerületet sem sokallom tőle, séta közben mégis morfondírozok magamban, vaj mi köze lehetett Gutenbergnek például ehhez a művésztelep mellett, a templom­mal szemben öblösödő kis terecskéhez. Netán itt állhatott vala­mikor a város első gyorsnyomtatója? A légvonalban nem oly messze levő Verseghy Nyomda gépei ugyan elég korosak, de mégsem Gutenberg idejéből valók. Nem lett volna illőbb - ötlik fel bennem -, és a hely szelleméhez is méltóbb, ha ezt a pár házzal keretezett, füves, fás térséget mondjuk egy festőről nevezik el? Ha már a németes csengésről nem akarunk lemondani: teszem azt, August Pettenkoffenről, aki a képzőművészet számára felfedezte városunkat. - És még Gu­tenbergnek is maradna hely a térképen. Igaz is! Ha a város valamivel igazán dicsekedhet, az az egykor itt alkotó festők-szobrászok serege. Értékálló erkölcsi valuta: Mednyánszky, Aba-Novák, Szlányi Vidovszky, Zádor neve nem inflálódik, hogy csak azok közül említsek néhányat, akikből a város útjainak, tereinek keresztszülei válogathatnak ebben az át- és visszakeresztelő névadói buzgalomban. Fényes Adolf nevét egy szandaszőlősi kertvárosi utca őrzi, megcsonkítva, de még létezik a Tabán kapujában a Pólya Tibor utca is - aztán a többi néma csönd, én meg csak mondom a magamét... _________________________________________________- rideg - j M inden szer fogyaszt? Talán. Erősen hinni kell a hatá­sukban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents