Új Néplap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-13 / 136. szám

A szerkesztőség postájából 1991. JUNIUS 13. Kéménykálvária A szolnoki Vosztok út 7-8-9. számú házban lakók problémája, amiről mostanában, olvasói beje­lentés alapján értesültünk, nem új­keletű, hiszen az 1962-66 között épült lakások keleti és nyugati homlokzatra tekintő fürdőszobáit egyetlen gyűjtőkéményre kötött gázkészülékekkel tervezték. A la­kók panasza és a Fűtéstechnikai Vállalat mérései alapján, néhány évvel ezelőtt derült ki, hogy a fsz. 1. lakásokhoz tartozó gyűjtőké­mények mentén az égéstermék a szomszédos fürdőszobákba és a kapcsolódó lakótérbe juthat. A biztonságos megoldást keresve, a kémények felújításával kezdődött el a kálvária, ami a mai napig sem ért véget. Az üggyel kapcsolatban Vidra Zoltántól, a Fűtéstechnikai Vállalat igazgatójától és Stefanik Lászlótól, a Szolnoki Ingat­lankezelő Vállalat műszaki igaz­gatóhelyettesétől kértünk tájékoz­tatást. Röviden az előzményekről és a jelenlegi helyzetről: Az HÍV felkérésére - 1987-ben az Építőipari Tudományos Egye­sület megyei csoportja szakvéle­ményt adott, mely alátámasztotta a már említett megállapítást. En­nek értelmében, 1988-ban az IKV javítási, kéményfelújítási tervet készíttetett a Thermotechnik Gmk-val, s még az év augusztusá­ban hozzá is fogtak a munkához. Az átalakítás kivitelezésére a Fű­téstechnikai Vállalat építőipari részlegével kötöttek szerződést. Az 54 lakásos épületben a javítás után két kémény nem felelt meg (130 mm átmérőjű alumíniumcső­vel bélelték a kéményeket), emiatt az érintett lakók konyhai készülé­keit leszerelték, villanyhősugárzót adtak - vállalva a téli fűtés többlet- költségét. 1989. április-májusában a 7. sz. ház rossz kéményét elbon­tották és átépítették, de nem lett tökéletes. Mivel a tervező - a ké­mény méretezési szabványaira hi­vatkozva - a hiba lehetőségeként az eltérő teljesítményű gázkészü­lékek kedvezőtlen hatását vélel­mezte, a felelősség tisztázására a másik hibás kéményre kötött fűtő- készülékeket (konyhai, kisszobai falifűtőkről van szó) azonos típu­súra cserélték. Nem volt jelentősé­ge, mert a kéménykürtő huzatvi­szonya változatlan maradt. Az el­lenőrző számítások alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az eredetileg tervezett béléscsövezés ilyen terhelés mellett gyűjtőké­ményként nem felel meg. Ezek után vették föl a kapcsolatot a FÉG-SZV Kamleithner Kft.-vel, s a kivitelezésükben egy merőben újszerű, gépi megszívásos rend­szert alkalmaztak a kritikus két ké­ménykürtőnél: műanyag házas füstgázelszívó ventillátort (injek- tort) helyeztek el a tetőn kívül 1990 októberében; egy-egy gyűj­tőkéménybe szintenként a kony­hai és a kisszobai falifűtőt kötötte be, s a kémény magassága mentén elhelyezett hőérzékelők a falifű­tők bekapcsolása után indítják el a ventillátort - áramszünetben akku­mulátorral üzemel -, végső eset­ben pedig a lépcsőházban elhelye­zett riasztó lép működésbe. Az Építésügyi Minőségellenőrző In­tézet (ÉMI) múlt év decemberi szakvéleménye szerint e ventillá- toros javítás további finomításával valamennyi lakásban megfelelő volt a huzatérték. A Fűtéstechnikai Vállalat fel­kérésére a Magyarországi Ké­ményseprők Országos Egyesülete Műszaki- és Iparvédelmi Szakbi­zottsága az idén májusban tartott vizsgálata megegyezik az ÉMI vé­leményével abban, hogy a ventil- látoros megoldás az égéstermék maradéktalan elszállítását biztosí- t-ja, ám az a megjegyzésük, hogy az alkalmazott technológia na­gyon sok hibaforrással járhat, egy­két év után további korrigálásra szorulhat, némi nyugtalanságra ad okot, s úgy tűnik, talán soha nem lesz vége a kéményügynek. Noha az IKV már eladta a bérlőknek ezeket a lakásokat, kötelességének érzi, hogy a kéményeket továbbra is saját költségére javíttassa, maga álljon majd szemben a mulasztá­sért felelős tervezővel, a Thermo­technik Gmk-val - hangsúlyozta Stefanik László. Ha kell, bírósági eljárás során. A kéménykálvária tehát nem ért véget, azonban senki számára nem lehet közömbös az a tény, amit Nagy Istvánná olvasónk és társai panaszoltak, hogy a ventil­látor üzemelése állandó monoton zajt okoz, zavarja a nyugalmukat, emellett - a berendezés erős elszí­vása egyben a lakások melegét is a szabadba viszi. Azt tekintenék végleges megoldásnak, ha meg­szabadulhatnának a ventillátortól, a kisszoba ablaka alá pedig egy konvektort tehetnének.-cs­Múzeumba szállították a gépet. Tizenhat év­vel ezelőtt, 1975-ben a légierő egyik műszaki részlégé telepítette a képen látható kiselejtezett repülőgépet Jászkisérre, a polgármesteri hivatal melletti parkba. Először látványosság volt, később a gyere­kek vették birtokukba. A MÍG 15 típusú gép még Sztálin idejében készült, s a kétszemélyes kiképző repülő az első sugárhajtású soro­zathoz tartozott. Helyi kezdeményezésre a repülőgépes szolgálat emberei a múlt hónapban leszerelték, és a Közlekedési Múzeumba szállították. - Az eseményről Tánczos Alajos számolt be, saját felvé­telét mellékelve. Szénagyűjtés a jászalsószentgyörgyi határban (Fotó: K. É.) Hozzászólás cikkeinkhez „A Bábaképzőben vészeltem át a bombázást” A június elsején közölt “Lé­gierőd a város fölött - Memento - 1944. június 2.” című cikkhez a következőket fűzöm. Vélemé­nyem szerint mindenkinek, aki az eseményeket közvetlenül át­élte és arról vallani képes - a reális történelemszemlélet kiala­kítása érdekében - tapasztalatait kötelessége az utókorral meg­osztani. 1944. május-június hónapok­ban a Bábaképző Intézetben (je­lenleg utókezelő osztály) voltam szakmai gyakorlaton. Június 2-át megelőzően, a támadás napján és az azt klövető napokban is az intézetben tartózkodtam. A tá­madás alatt - sürgős betegellátás miatt - a felszínen, a földszintes pavilonban vészeltem át a bom­bázást. A megemlékezés néhány megállapításához: 1. A cikkíró szerint a táma­dást nagy pontossággal hajtották végre. Ehhez tudnunk kell, hogy a támadás nagy magasságból szőnyegbombázás volt, melynek pontossága viszonylagos. Ézért tűnhetett el csaknem nyomtala­nul a Liget utca nagyobbik fele; a legszélső bombák a Bábaképző kerítésénél csapódtak be. 2. Az óriási emberveszteség így is érthetetlen lenne, ha nem tudnánk, hogy ez elsősorban a német és magyar vezetés rendkí­vüli felelőtlenségére vezethető vissza. Igaz, hogy a támadás csak 15 percig tartott, de a szol­noki vasútállomáson bent hagy­tak egy lőszervonatot, és a légi­kötelék elvonulása után a rako­mány robbanása még hosszú ideig irtózatos pusztítást oko­zott. így repülhetett egy vasúti kocsi kereke tengelyestől a “Gó­lyához”, a mai Eötvös térre és ezért lehetett csak dél felé lefújni a reggeli támadást. A felelőt­lenséget némileg magyarázza, hogy bár a Szolnok felé közele­dő légikötelékeket a rádió jelez­te, a vezetőség és a lakosság kö­rében még indokolatlan optimiz­mus uralkodott, mert addig Szol­nokot nem érte komoly légi tá­madás. Sokan nem vonultak le a meglévő, kis befogadóképessé­gű és részben alkalmatlan óvó­helyekre, a német katonákat pe­dig az állomás területén, közvet­lenül a sínek mellett kialakított barakkjaikban - zuhanyozás közben - érte a támadás. 3. Az éjszakai felderítő táma­dás véleményem szerint nem volt oka a hatékony földi és légi elhárítás mellőzésének. A német és magyar hadvezetés 1944. jú­niusában a háborút a légtérben elvesztette, s a Szolnokon ren­delkezésre álló erők már képte­lenek voltak a légierődök táma­dásának megzavarására. Ezt az is bizonyítja, hogy a következő hetekben a Szolnok felett átrepü­lő, nagy létszámú szövetséges légikötelékek ellen a földi és légi elhárítás megkísérlésének a leg­csekélyebb nyomát sem észlel­tem. Dr.Lengyel Bertalan Szolnok Akár rendőr, akár taxis, bűnhődjön a vétkes Olvasóink nagy érdeklődés­sel kísérik figyelemmel a má­jus 25-én hajnalban Szolnokon történt, tragédiába torkolló eset fejleményeit, az erről szóló híradásokat. A Kimászott a partra, visszaugrott a vízbe, megfulladt (VI.5), valamint Ha a folyó mesélni tudna...! című (VI.7.) írásunkhoz számtalan hozzászólás érkezett. Hármat választottunk ki, melyekből egy-egy részletet adunk közre. (Olvasóink kérésére monog­rammal.) J.I. leveléből: Engem nagyon meghatott, egyben felháborí­tott a fiatalember tragédiája, mert a sajnálatos esetet egy vadászathoz tudtam hasonlí­tani: menekült, menekült az üldözött, de a végén nem bírta tovább, legyőzték. Az' üldö­zés során annyi esélyt sem ad­tak neki, hogy kimásszon a vízből? Véleményem szerint egytől egyig bűnösek azok, akik részt vettek az üldözésé­ben. A fiatalember családjá­nak ezúton fejezem ki őszinte részvétemet. A tárgyalóteremből A betörés színhelyén hajtották álomra a fejüket Szerintük a terv jó lett volna, ha a kivitelezésbe nem csúszik be egy kis... pontosabban egy kis és egy nagy hiba. Az egyikük betör­te a kirakat üvegét, és csak tágí­tani kellett volna valamit, hogy átférjen a résen. Az erejéből azonban már nem futotta, mert az elfogyasztott szesztől álmos lett és ott, a kirakat tövében hajtotta álomra a fejét. A társa, miután elült a csörömpölés zaja, igazított - tágított - valamit a résen. Ő bent az áruházban követte el a másik - a nagyobb - hibát. Rámolás köz­ben kezébe került a ragasztó, és kipróbálta, hogy alkalmas-e szi- pózásra. Egy bojler dobozában leltek rá, ott kuporgott kábultan. Kökény Béla Jászladány, Me­ző Imre út 34. szám alatti lakos­nak vallhatná magát, ha most ép­pen nem Szolnokon, a Büntetés­végrehajtási Intézetben „vendé­geskedne”. Onnan érkezett kísé­rettel a bírósági tárgyalásra, oda, ahol vaskos bűnlajstromán ép- pencsak elférő bűncselekménye­kért kellett felelnie. Kökény az elmúlt év őszén eszmélt rá, hogy nemsokára - december 26-án - a 20. életévébe lép. Akkor gondol­hatott arra, hogy tenni kéne vala­mit. Olyasvalamit, ami emléke­zetes marad, ami felhívja ismerő­seinek a figyelmét arra, hogy egy Kökény az nem akárki. Tett is olyasmit, ami nemcsak ismerőse­inek, de neki is sokáig emlékeze­tes marad. Az elmúlt év szeptember 9-én kezdte el a nevét „megörökítő” akciósorozatot. Jászladányban a 201-es ABC-áruházba igyeke­zett, de csak az öltözőkig jutottéi. Erről a vállalkozásáról nem szí­vesen beszélt, hiszen meg kellett elégednie néhány használt lábbe­livel. Olyan kitaposott cipőkkel, amelyeket az eladónők az üzlet­ben használtak - munka közben. Annál büszkébben vallott a kö­vetkező öt vagy hat csínytevésé­ről. Annyiszor tört be a jászladá- nyi üzletekbe; lakatot, ablakrá­csot fűrészelt le, úgy jutott be a vendéglőbe, vegyesboltokba, a vas-műszaki áruházba. Elvitt mindent, ami a kezébe került, így legtöbbször gazdag zsákmánnyal távozott. A szeszes italokat, meg a márkás cigarettá­kat kedvelte legjobban, de nem vetette meg a kávéféléket, a cso­koládéárukat, még a szaloncuk­rot sem. Nem hanyagolta el az öltözőket, ahonnan táskarádió­kkal, magnókkal, kazettákkal gazdagította a zsákmányt. Simán és jól ment minden december 22- ig, amikor hajnal felé összefutott Varga Lajos, Jászladány, Kom- szomol út 27. szám alatti lakos­sal. A vas- és műszaki boltba tör­tek be - vesztükre -, mert Varga a szesztől, Kökény a szipózástól maradt fekve. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália ta­nácsa hozott ítéletet a Kökény- Varga páros ügyében. Kökény Bélát többrendbeli, folytatólago­san elkövetett lopás miatt 2 év 5 hónap börtönbüntetésre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Varga Lajos lopás mi­att kapott 1 év börtönt, annak a letöltését a bíróság 2 év próbai­dőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős.- ésal ­nos az újságírónak elmon­dott, valószínűleg a fele sem igaz. Lehet, hogy nekimentek a kocsinak, de - a dulakodást is beleértve - az még nem le­het ok arra, hogy bárki fegy­vert fogjon egy emberre. Sze­rintem nagyon is tisztában voltak ők a tettükkel akkor, amikor menekülni kezdtek. Tudták, hogy a taxisok nem hagyják annyiban, “megkö­szönik”, hogy pisztolyt sze­geztek rájuk. Az pedig, hogy nem tudták, a rendőrök már a helyszínen vannak, mese habbal. A börtön elől mene­kültek, mert tudták, hogy a tettükért az jár. Ha a taxisok nem mennek a nyomukba, ta­lán még ma is fegyverrel jár­kálnának a városban. Tisztázzuk-^ Z.M.: Semmiféle támadás nem jogosít fel senkit arra, hogy vadnyugati módon vegye ül­dözésbe a támadót, és erősza­kos, fenyegető magatartása miatt valaki az életével fizes­sen. Nincs helye az önbírás­kodásnak, a rendőrségre kel­lett volna bízni az igazság­szolgáltatást. Sajnos a taxis­társadalomtól nem idegen az önbíráskodás, amire már volt néhány példa. Úgy vélem, bi­zonyos összefonódása is le­het a rendőrök és taxisok kö­zött, hiszen 'ittas vezető elfo­gásakor, egyéb esetekben a taxisok is segítenek a rendő­röknek. így történhetett, hogy ■ a sajnálatos haláleset kapcsán a rendőrség is asszisztálhatott a megtorló, önnbíráskodó ak­cióban. Éppen ezért minden­képpen indokoltnak tartom, hogy vizsgálják az esetleges • rendőri mulasztást is. És akár rendőr, akár taxis, vonják fe­lelősségre mindazokat, akik a fiatelember haláláért bármi­ben is vétkesek. T.F.: Kérdezem, milyen ember' az, aki az utcán fegyverrel jár­kál? S annak, amit Blaskó Já­A június 1-jén megjelent, “Gondot hozó helikopter” című írásra a június 6-i számban, “Nem akadályozni, segíteni kí­vánjuk az Aerocaritas munkáját” címmel válaszoltam. Ehhez a cikk szerzője, M.H.L. néhány so­ros megjegyzést fűzött, amit nem hagyhatok reagálás nélkül. Tisztelt M.H.L. Úr! Ön a meg­jegyzésében érzelmi alapon, té­nyek közlése nélkül kétségbe vonta az általam írt levélben a cím és a tartalom közötti megfe­lelő kapcsolatot. Ehhez való jo­gát nem kívánom vitatni, de az olvasók ily módon való befolyá­solását etikátlannak tartom. Egészségtelen konkurencia szempontok létéről árulkodónak nevezi levelemet - ez nem fedi a valóságot, hiszen az Országos Mentőszolgálat közel 1000 men­tőegységét, 2 repülőgépét, 3 he­likopterét, mintegy hatezer dol­gozóját és az Aerocaritas 4 heli­kopterét, néhány m'entőgépko- csiját, kb. hetven dolgozóját (Jász-Nagykun-Szolnok megyé­ben 43 mentőgépkocsi - 1 heli­kopter) összehasonlítva nyilván­valóvá válik, hogy konkurencia­szempontokról - józan megfon­tolás esetén - nem lehet beszélni. Levelem nem “hemzseg” az Ae­rocaritas, mint “másik fél” (e ki­fejezést Ön találta ki!) hátránya­inak emlegetésétől, ugyanis azok a hátrányok - mint ahogyan azt le is írtam -, nemcsak az Aerocari­tas, hanem az Országos Mentő- szolgálat és a világ szinte vala­mennyi helikopteres mentésére egyaránt vonatkoznak. A laiku­sán jóindulatú lelkesedés (a lai­kus nem a helikopter egész­ségügyi személyzetének gyógyí­tani tudására értendő) elsősorban arra vonatkozik, hogy az Aeroca­ritas dolgozói olyan feladatokat is helikopterrel akarnak megol­dani, melyeket mentőgépkocsi­val ugyanolyan gyorsan és jól, de sokkal egyszerűbben lehet vé­gezni. Amit pedig Ön diplomati­kusnak nevez, azt nem tartom célszerűnek felhasználni az új­ságírásban, mert félreértésekre adhat okot. Amennyiben Önben még bármiféle kétség van a té­mával kapcsolatosan, bármikoi szívesen fogadom ezek tisztázá­Dr.Lückl Jené az OMSZ megyei mentőföorvosa ,* * * Lapunk hosszas levelezésbe bonyolódhatna az OMSZ me­gyei mentőfőorvosával - elemez­vén a válaszként kapott monda­tokat, szavakat. Nem célqnk, va­lószínűleg untatnánk az olvasót. Lapunk feladata, hogy felhívja a figyelmet a két mentőszervezel közötti együttműködés ellent­mondásaira. Úgy látjuk, mái most, a napokban nem maradi hatástalan, hiszen, ha csak a hét­fői repülőszerencsétlenslgel nézzük, már ott együtt voltak mindkét szervezet munkatársai. Az emberek segítséget várnak, s a legfontosabb, hogy ezt a lehető leggyorsabban megkapják. (A szerk.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Madarijesztő a nemzet lobogója? Uram! - vagy hogy is szólítsam? Önnek a tiszabői zártkertben van egy babföldje, melyet a jó gazda módjára szeretne megvédeni a madaraktól - nagyon helyesen. De mit tett ki madárijesztönek? Egy magyar nemzeti zászlót! Senki nem akart hinni a szemének - látva a szent három.színt, minden magyarok büszkeségét, a haza jelképét lobogni a babföldön... Igaz magyarok százezrei meneteltek ez alatt a zászló alatt a forradalomba - házát védeni, dicsőséget szerezni vagy meghalni! Ön csak a babföldig jutott el... Megmondom őszintén, egyik falubelije - látva a zászlót, elindult, hogy ököllel magyarázza meg Önnek a magyar történelmet. Nem vagyok egy önbíráskodó típus, de biz' isten sajnálom, hogy a földszomszédok lebeszélték azt az embert. Rézsó Pál Kisújszállás V ______________________________J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents