Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-10 / 107. szám

1991. MÁJUS 10. Hazai körkép 3 Már nincs társadalmi egyetertes Vélemények a világkiállításról Az 1995-ös világkiállítás megrendezésére hazánk is pá­lyázni kíván. Sokáig úgy lát­szott, hogy a kérdésben társada­lmi konszenzus születik, de az­tán a napokban robbant a bom­ba: az SZDSZ ellenzi az Expo gondolatát Magyarországon. Milyen érvek és ellenérvek vannak a megrendelés mellett - és ellen? - erről kérdeztem a Parlamentben néhány politi­kust. Fodor Tamás, SZDSZ: ­Meggyőződésem, hogy semmi­képp nem szabad belevágnunk a világkiállítás megrendezésé­be. Először is - a szolnoki Szig­ligeti Színház példájából kiin­dulva - a hazai építőipar nem tudná kellő színvonalon elvé­gezni a létesítmények felépíté­sét. Szolnokon is egy korrekt versenytárgyaláson nyertek a jugoszlávok, ha pedig így lenne ez az Expóval is, úgy a magyar munkanélküliségen nem sokat enyhítene a rendezvény, márpe­dig a mellette kardoskodók egyik érve éppen ez.- Ha tehát a parlament elé kerül a kérdés, az SZDSZ-frak- ció arra kéri majd a képviselő­ket, hogy nemmel szavazzanak?- Nem hiszem, hogy három- csillagos döntés lesz ebben a kérdésben. A három csillag azt jelenti, amikor alapos és körül­tekintő vita után elvárják a frak­ció tagjaitól, hogy a közös ál­láspontot erősítsék szava­zataikkal. A két- illetve egycsil­lagos döntésnél nincs ilyen megkötés. Egyébként senkinek nem foghatjuk a kezét, bizo­nyíték erre a kárpótlási törvény, amelynek szavazásánál a mi so­rainkban is voltak tartózkodá­sok.- Ön mit rendezne a világki­állítás helyett?- Szerintem annak lenne ér­telme, ha a Bécs által rendezett kiállításhoz kapcsolódóan mi kulturális programokkal vonza- nánk hozzánk a világkiállítás látványába belefáradt külföldi vendégeket. Teleszórhatnánk az országot a legkülönbözőbb ren­dezvényekkel és közülük akár több is meggyökereződhetne nálunk, teszem azt a cannes-i fdmfesztivál mintájára. A véle­ményem az, hogy a világkiállí­tás megrendezése jelenlegi helyzetünkben öngyilkosság lenne, és én ezt bátran kijelent­hetem, mert korábban is ez volt az álláspontom. Orbán Viktor, Fidesz: - Az elmúlt másfél-két hónapban minden olyan érdekcsoport, amelynek érdeke fűződik a vi­lágkiállítás megrendezéséhez, nagy offenzívába kezdett. Ilye­nek a vállalkozók, a műszakiak és a művészek. A Fidesz min­dig is azt mondta, hogy gazda­ságilag nem látjuk megalapo­zottnak a világkiállítás megren­dezését.- Van egy olyan vélemény, miszerint a világkiállítás stabi­lizálná a jelenlegi kormány helyzetét, ez pedig az ellenzék­nek nem érdeke. Miként véleke­dik erről?- Hát a mi esetünkben ez sem áll fenn, ugyanis a világkiállítás megrendezésének ötlete nem új dolog, és mi már a kommunis­tákkal is szembekerültünk emi­att. Nem mondhatja tehát ránk senki, hogy az Antall-kor- mánnyal így akarunk konfron­tálódni.- Melyek az érvei a világkiál­lítás megrendezésével szem­ben?- Elhangzott végre egy szám: 30 milliárd forintot hajlandók a költségvetésből a kiállításra for­dítani. Ez jól hangzik, és én azt mondom, hogy ha ennyi állami pénzzel meg lehet oldani, akkor legyen. Csakhogy személyes ál­láspontom szerint ennyiből nem lehet megrendezni. A,rendez­vénynek az a természete, hogy szerződést kell kötni az illeté­kes nemzetközi szervezettel, amit aztán állni kell. Bármi áron és ekkor már a 30 milliárd nem számíthat, lehet belőle 50 vagy akár 100 milliárd. Ez pe­dig a csőd. Mert mi következ­ne? Az ország infrastruktúrájá­nak fejlesztésére szánt pénzek ezek a kényszerpályán mind Budapestre vándorolnának. A vidék pedig - és így Szolnok is- évtizedekre visszamaradna a fejlődésben. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy mi a „minél rosszabb, annál jobb” taktiká­val politizálnánk a kormánnyal szemben, igaztalannak tartjuk és visszautasítjuk, hiszen az or­szág érdekét kell az ellenzék­nek is szem előtt tartania, és így nem a hatalmi harc az elsődle­ges.- Ezt azért ne úgy értsem, hogy önök lemondtak volna a hatalomról?- Természetesen nem, de nincs olyan ellenzék, amelyik egy „lerongyolódott” ország vezetését kívánná átvenni. A Fidesz is egy virágzó országot szeretne kormányozni. Jó lenne, ha a következő választásokon az összegződne, hogy a jelenle­gi kormány jól csinálja a dolgát- ez egyébként nem áll fönn - ám a választók mégis úgy dön­tenének, hogy mi még jobban tudnánk kormányozni. Tehát mi egy erős, jó csapatot akarunk legyőzni. Nagy Ferenc József, Füg­getlen Kisgazdapárt: - Jelen­leg a független képviselők cso­portjában ülök, így nem a pár­tom nevében nyilatkozom. Tu­lajdonképpen nem értem a je­lenlegi helyzetet, hiszen a kerü­letek a fővárossal szemben a vi­lágkiállítás mellett foglaltak ál­lást, így a mostani vitát öncélú­nak és szűkkeblűnek tekintem ma már. Sajátos gazdasági helyzetünk egyetlen tételtől te­szi függővé az állásfoglalást: tudunk-e legalább hat jelentős világcéget megnyerni arra, hogy támogassa a rendezvényt? Ha tudunk, úgy ez magával vonzza a közepes és kis külföl­di jelenlévő cégeket is. És ak­kor ez a kérdés már nem is kér­dés.- Ön szerint mit állíthatnánk ki 1995-ben?- Olyan túl sok megmutatni valónk nincsen, de hat jelentős világcéggel együtt már megje­lenhetnénk a világ előtt. A koa­líciós pártok egyértelműen a vi­lágkiállítás mellett vannak, sze­rintem a független képviselők is kiállításpártiak, így a kérdés vé­leményem szerint már eldőlt. Csurka István, MDF: - Je­lenleg a legrosszabb történik a világkiállítás ügyében, és most erre a folytonos önellentmon­dásra gondolok. A közvéle­ménynek és a rendezésen fára­dozó szerveknek a hangulatán ez az örökös bizonytalanság so­kat ronthat, és ez visszahathat a hatékonyságra is. Pedig szerin­tem az Expo végszükség lenne számunkra, akármilyen sokba kerül is. Ennek az országnak lendületre van szüksége, lelke­sítő feladatra a sok monoton, egyhangú nehézség közepette. Egy ilyen lecke új erőfeszítésre késztetne nagyon sok embert, ez az első motívum, amiért a ki­állítás mellett állok.- Milyen érvei vannak még?- Tudom, hogy ha megszüle­tik a döntés, és vége lesz a ne­hézségek hangoztatásának, ak­kor az ország nekilódul, és rendkívüli dolgokra lesz képes. Nemcsak az a mérhető haszon tehát, hogy fellendíti a vállalko­zásokat, munkalehetőséget biz­tosít a jelenlegi munkanélküli­eknek, hanem az is, hogy a vi­lágkiállítás után sok minden itt marad nekünk. Gazdagszunk, többek leszünk általa, és most nem csak az infrastruktúrára, de a rendezvény szellemére is gon­dolok.- Ha végül is igennel dönt a parlament, ám továbbra is szét­húzás lesz a kivitelezésben, mit árthat ez az ügynek?- Késlekedést okozhat min­den hátráltató tényező, és így drágítja a költségeket. A közvé­lemény megzavart állapotban lesz, tehát az öröme nem lesz teljes. Remélem azonban, ha ki- mondatik a döntő szó, a fanyal- gásoknak is vége lesz. A vita tehát gyűrűzik, a dön­tést éppen a nyugalmas alkotás érdekében nem kellene már so­káig halogatni! Palágyi Béla napló Megkeresett özv, G. Balogh Józsefné (Kar­cag, Tisza u. 7.). Feldúlt volt és elkeseredett. Papírokat adott át. Az elsőt ő írta a Magyar- Bolgár Barátság Tsz döntőbizottságának. „A szövetkezet vezetése 1990-ben a vagyonje­gyekkel kapcsolatban hozott egy határozatot, melyet a tsz közgyűlése az ősz folyamán jóvá­hagyott. Vagyonjegyet írnak minden tsz-tag ne­vére az eltöltött évek arányában, 1988 végéig. Szeretett férjem 1990 májusában sajnos meg­halt. Azt az időpontot, amikor a közgyűlés tár­gyalta a vagyonjegyeket, sajnos, már nem érte meg. Ezért fordulok most a döntőbizottsághoz kérelmemmel, hisz a férjem a szövetkezetnek alapítója, az egész szövetkezeti mozgalomnak megindítója volt. A hadifogságból 1947 őszén engedték haza. 1948-tól Bihari János bácsi csoportjához csatla­kozott. A Szabadság Tsz alapítója és vezetői egyike volt. 1956 őszén ő nyugtatta az embere­ket. A Pógári-féle nagy tanyaközpontban lévő terményeket és állatokat széthordták volna, ha naponta nem győzi meg arról a hangoskodókat, hogy a szövetkezetét ne hordják széjjel. Lehet, hogy ez ma nem érdem, de ő a szövetkezetért dolgozott egész életében, és hogy a vagyonból 1990-ben nevesíteni lehetett, úgy gondolom, az olyan emberek érdeme, mint az én férjem is volt. Nem kaptam részesedést utána, hiába dol­gozott egész életében a szövetkezetben, mert sajnos néhány hónappal korábban meghalt, az őszi jóváhagyás előtt... A döntésükkel mérlegeljék, a férjem egész életében a szövetkezet egységéért, fennmaradá­sáért dolgozott. Minden jogi döntésnél meg­hagynak egy méltányossági lehetőséget: egy ilyen elbírálást kérek most döntésüknél.” A szövetkezet döntőbizottsága elutasította alapító tagja özvegyének kérését. „A termelőszövetke­zeti törvény értelmében a tagsági viszony az el­halálozással megszűnik, így a termelőszövetke­zet vezetősége jogszerűen járt el.” - írja K. Szabó Ferenc döntőbizottsági elnök április 25- én kelt levelében. Özv. G. Balogh Józsefné ke­serűen fűzi hozzá, hogy öt gyereke van, mind a szövetkezetét gyarapítja a munkájával, de any- nyit már nem érdemelt meg a családjuk, hogy férje halálakor a gyászjelentést kitegyék. Ugyanakkor a szövetkezet vezetői büszkén mu­togatják vendégeiknek a férje fényképét a té- esztörténeti kiállítás darabjai között. Körmendi Lajos / • \ Látlelet A kommunizmus temetése? Mindszenty hercegprímás alakjához egyre több mítosz fűződik. Nyilván a keresztények másként értékelik, s megint másként azok, akik csupán a kommunizmus hajlíthatatlan ellenfe­lét látják benne. Ám a szentimentális időknek vége. Méltósággal temették el, s méltósággal emlékezhetnek rá mindazok, akiknek vigaszt jelentett és jelent. Miközben megszégyenítően kevés hiteles ismerettel rendelkezünk róla. Tudjuk, hogy áldozata volt egy olyan korszak­nak, amely evilági megváltást hirdetett, s azt is tudjuk, hogy az erőszak nem törte meg. De eb­ből mégsem következhet, hogy a kommuniz­mus visszavonhatatlan elmúlását alakja testesí­tené meg. Legfeljebb egyik előkészítője volt a diktatúra összeomlásának, amelynek be kellett következnie. Mert csak fel kell idéznünk az el­múlt évtizedek szánalmas vegetálását, a hitek­ben, erkölcsökben összeroncsolt társadalom ké­pét, s azonnal látni fogjuk, hogy a totalitariz­mus felbomlasztásában milliók vettek részt. Olykor megalkuvó módon, olykor alig remény­kedve abban, hogy az erőszak rendje valaha is megszűnhet. S csak erős túlzással mondhatnánk azt, hogy Mindszenty József oly abszolút magabiztosság­gal látta előre a kommunizmus összeomlását, mint ahogyan az a meglepően nagy nyilvános­ság előtt elhangzott emlékbeszédekből kitűnt. Inkább csak hitt abban, hogy az alattvalói létet hosszú ideig hem viselik el a társadalom tagjai. Ennek igazolódását lehetett sejteni, de koránt­sem úgy, ahogyan utólag bizonyossá vált. És az is különös, hogy a jelenlegi politikai kurzus visszamenőleg keres igazolást a hercegprímás kijelentéseiben. Mintha el lehetne feledkezni arról, hogy vallási méltóságában is egy tekin­télyuralmi szerkezet meghatározó szereplője volt. így nem tisztességesebb és következete- sebb-e, ha azt a lelki habitust tartjuk követen­dőnek, amely mindenféle elnyomással szemben példaként állítható? Elvégre nem csupán a hívő ember számára hordozhat értékeket erkölcsi hajlíthatatlansága és alázata. S az az egészen mélyen rejlő érzés, hogy az egyénnek többé semmilyen hatalom kiszolgálójává nem kell válnia, magatartássza­bályozó erő is lehet. Ám csak akkor, ha ehhez adva vannak a társadalmi lehetőségek. Ha nem kényszerülünk újra és újra kicsinyes kompro­misszumokra, amelyekkel legfeljebb a mene­külés igazolható. Mindszenty életsorsa is úgy válhat az erőszakkal való szembenállás kikezd­hetetlen jelképévé, hogy a be nem hódoló ma­gatartást reprezentálja. Akár a gyávaság meg­haladását, akár a kegyes hazugságok uralmának elutasítását. Kerékgyártó T. István Magyar Suzuki Most válogatják a munkásokat A MÁV-nál Számítógépes információs rendszer Nemzetközi fuvarpiaci helyze­tének javítására számítógépes in­formációs rendszert épít ki az el­következő években a MÁV. A rendszer megvalósítására kiírt többlépcsős nemzetközi pályázat eredményeképpen a kivitelezésre a svéd Andersen Consulting ka­pott megbízást. Mint Bokodi Béla, a MÁV saj­tófőnöke az MTI munkatársának elmondta: az új rendszernek kö­szönhetően a jövőben lehetőség nyílik arra, hogy a fuvaroztató a kocsimegrendeléstől egészen az értékesítésig a neki éppen szüksé­ges informácókat megkaphassa. A számítógépesítés emellett a vasút­üzemi technológiák fejlesztését, valamint a kocsikkal és konténe­rekkel való hatékonyabb gazdál­kodást is elősegítheti. Rendkívül nagy az érdeklő­dés Esztergomban a munkát ke­resők körében az épülő Suzuki- gyár iránt. Naponta húszan-har- mincan keresik fel a városi pol­gármesteri hivatalt, hogy felvé­telüket kérjék az új gépkocsi­összeszerelő üzembe. Az Autó- konszern Részvénytársaság ugyanis megbízta a polgármes­teri hivatal titkárságát a jelent­kezők összeírásával, illetve öné­letrajzuk átvételével. A munka- vállalók adatait, szaktudását tar­talmazó önéletrajzokat Eszter­gomból elküldik az autókon­szernnek, ahol számítógépes rendszerrel választják ki a leg­megfelelőbbeket. Előny az esz­tergomi lakhely, főleg az átkép­zésre vállalkozó fiatal szakmun­kásokra számítanak az új gyár­ban. A helyi ipari szakmunkás- képző intézetben részletesen is­mertették a Suzuki-gyár által kí­nált munkalehetőségeket, s az idén végző tanulók közül máris sokan jelentkeztek. Azokat a sajtoló, hegesztő, festő és szerelő szakmunkáso­kat, akik a szigorú feltételeknek megfelelnek, augusztustól már alkalmazza a Magyar Suzuki Személygépkocsi-gyártó és Ér­tékesítő Részvénytársaság. Az új gyár dolgozóinak egy részét Japánban képezik ki. Már eddig is több leendő Suzuki-alkalma- zott járt a japán Suzuki-gyár- ban. Az esztergomi üzemben a tervek szerint 1100 dolgozót al­kalmaznak majd, de tekintettel arra, hogy több tucat magyar beszállító üzemre is épül a vál­lalkozás, ennél jóval több dol­gozónak ad munkát a magyaror­szági autógyártás. A termelés a jövő év októberében kezdődik. Pedagógus-eszmecsere A szülői, nevelői hivatás gyakorlása is bűnmegelőzés A minap hangzott el a rádió Déli Krónikájában: már húszezer körül van azoknak a gyerekeknek a száma, akik édesanya nélkül ne­velkednek. Növekvő számukkal arányosan nő a fiatalkorúak bűnö­zése is. Nem igaz ugyanakkor az a még mindig élő, előítéleten ala­puló megállapítás, miszerint a gyermekintézmények - gyermek- városok, nevelőotthonok - falai közül kerül ki többségük. Ez is szóba került azon a tantestületi ér­tekezleten, ahol a Tiszaföldvár- homoki Gyógypedagógiai Intézet nevelői a fiatalkorúak bűnözését tűzték napirendre. Miért ezt a témát választották a pedagógusok? Honnan ez az érzé­kenység? Azon túl, hogy a homo­ki lakók több mint fele állami gondozottként folytatja itt tanul­mányait, ők a legvédtelenebbek, mihelyt kinőve az iskolábók, „izolált” környezetüket el kell hagyni. És nem csak fogyatékos voltuk miatt! Ahogy az igazgató- helyettes fogalmazott: a gyógype­dagógus szinte teljesen egyedül van a nevelési problémák terén. Pedig a nevelés központi csomód pontja a bűnözésnek, illetve a megelőzésnek. A fiatalkorúak bűnözése elke­serítő mértékben nő. Ha a bűnt már elkövették egyszer, jószerivel esély sincs a megváltozásra. Aki megbotlott, annak marad a pers- pektívátlanság. Az állam számos helyen elmu­lasztotta azokat a kötelességeit, amelyek a bűnözés mérséklését Több okra vezethető vissza Egyedül az emberi akarat segíthet eredményezték volna. A nyugati társadalmakban már a hatvanas évek óta folyik a tudatos bűnme­gelőzés, külön kiépített intéz­ményrendszer segítségével. Ná­lunk csak a 80-as évek közepe óta van szó bűnmegelőzésről. Ráadá­sul 1987-től még inkább felgyor­sult a gazdasági-politikai-erkölcsi válság. A problémahalmaz tehát óriási. Állami feladat kellene, hogy le­gyen a humánszolgáltatás mene­dzselése, például pszichológusok munkába állítása jóval több terü­leten. A család funkciózavarai miatt sok esetben nem tud partner lenni, ahogy a hatóság, rendőrség sem az, míg nem történik bűncse­lekmény, de a gyámhatóság mun­kája körül is sok a kérdőjel. A család válsága közismert. A szü­lők szerepzavarai is. Pedig nekik kellene felkészíteni a gyerekeket a társadalomba való beilleszke­désre. De „miféle ez a társadalom?” Az iskola a legtöbb helyen még mindig csak oktat, de nem nevel. Eleget beszélgetünk-e a gyere­kekkel? Mert az etikai normák tu­datosítása már bűnmegelőzés. Se­gítünk-e az általunk vállalt, vagy nevelt emberpalántáknak abban, hogy szocializációs szerepeiknek majdan megfeleljenek? Eleget di­csérjük-e őket? Tudunk-e érzelmi stabilitást adni számukra? Még az értelmi fogyatékos gyerekek bűnmegelőzéséhez sincs külön kriminálpszichológiai módszer. Nincs a köztudatban a társadalmi bűnmegelőzés, pedig a jelenlegi intézményesített lehető­ségeket is jobban ki lehetne hasz­nálni. Homokon nagy súlyt fek­tetnek az utógondozásra is. Igaz, egyre nehezebb eredményesen végezni, de bűnmegelőzés ez a ja­vából. Tény az is, hogy a más környezetben nevelkedettekhez hasonlítva, az innen kikerülő fia­talok nem válnak többen bűnöző­vé. A végzett vizsgálatok ezt egyértelműen alátámasztják. Cs.J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents