Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-09 / 106. szám

1991. MÁJUS 9. Az Üj Néplap Martfűn 5 Megkezdődött! Ez pedig a jövendő városközpont helye! Alapozzák a közmű első ütemének alépítményét- Ez a közmű lesz mindennek, ami a városközpontot jelenti, az alapja - mondja a városházán Hegedűs Sándor úr, a város mű­szaki fejlesztésének atyja. - Ugye, ahhoz, hogy a tervbe vett közintézmények, az egész­ségház, a két templom, a város­háza, a központi lakások építését meg lehessen kezdeni, közmű kell. Hát most hozzákezdtünk, a csapadék- és szennyvíz csatorna, az ivóvíz- és elektromos hálózat, a transzformátorállomás, a gáz­hálózat alépítményeinek első üteméhez. Itt épül majd az ívelt út is, amely a 442-es közúthoz kap­csolódik a tervek szerint.- Meglátják az építőket, rajtuk kívül más sincs az egykori me­zőgazdasági területen. Nem tar­tok magukkal, mert most lesz pár perc múlva tárgyalásunk a refor­mátus egyházzal, ők is kezdeni szeretnék az építkezést mielőbb, most adjuk ki rövidesen a temp­lom építési engedélyét. Már elkészültünk kint, meg­örökítettük az alighanem törté­nelmi tényt, az első építőket az egykori kukoricás helyén, ami­kor találkozunk a református egyház tisztelendő-tiszteletesé- vel. Bizakodó. Igaza van, ha minden jól megy, legközelebb már talán a templomépítőket is fényképezhetjük a leendő város- központban. Már 350 munkanélküli Jelentkeznek téesztagok is Pár hónappal ezelőtt már lát­szott, a Megyei Munkaügyi Köz­pont martfűi kirendeltségének egyre több lesz a dolga. A városon kívül Cibakháza, Ti- szaföldvár, Rákócziújfalu, Ken­gyel, Mezőhék és Mesterszállás lakóinak gondjaival foglalkozik Vargáné Takaró Katalin vezetésé­vel a városháza mögötti kis külön­álló épületben dolgozó kirendelt­ség. Egy nagy változás már érke­zéskor meglepett bennünket; utcá­ról nyílik a bejárat - nem a város­házi udvarból -, és egy tágas, szép váróval egészült ki. Erre persze nagy szükség volt, hiszen a mun­kanélküliek száma sajnos egyre nő.- Már háromszázötven ember kap a mi ügyintézésünk nyomán munkanélküli-segélyt - mondja a kirendeltség vezetője. - Nyilván ez a szám május elején lehet, egy-két napig igaz, de sajnos egyre nő a munka nélkül maradók száma. Most az utóbbi két hónapban a két, környező községekben gazdálko­dó téesz, a kengyeli, a mezőhéki központú is szüneteltette jó pár embere foglalkoztatását.- Kik vezetnek a listán, nők vagy férfiak?- Körülbelül egyforma az arány, picivel több csak a férfi munkanél­küli, mint a nő. És lehet, holnap már éppen fordítva lesz. Hogy eljövünk, az előtérben, a kényelmes várakozóban - amit a polgármester jóindulatának tud­nak be az iroda dolgozói - most is üldögél néhány ember. Férfiak, igen-igen kedvtelfenül. Ez is ter­mészetes ezen a helyen. Munka- nélküliek, még kedvük, jókedvük is legyen? Városi sportegyesület alakult áprilisban Martfűn. Az egyesület a Tisza Cipő SE jogutód­ja, rövidesen megtörténik cégbírósági bejegyzése is. Benedek, Kál­mán, a sportegyesület elnöke épp ottjártunkkor tartotta az egyesület első, alakuló elnökségi ülését. Másnap már mint szervezők, rendezők is bemutatkoztak, mint korábban mi is beszámoltunk róla, a II. Tisza Kupa országos bajnoki karateversenyen szurkolhattak a sportszere­tők. Újsághír- de szó szerint! A már má­sodik évfolyamát megért MÁS, a martfűiek közéleti lapja előrelépett. Önálló szerkesztősége van, parányi kis szobácska, de szerkesztő­ség a városházán. A felelős szerkesztő, Székács József is az önkormányzat „embere”, s a felelős kiadó, Kozma Im­re polgármester társ­szerkesztőt is alkalmaz - igaz, a régi, másodállásos rendszerben Nádudvari Sán­dor, a Tisza Cipő, a Tisza Cipő Részvénytársaság Lap­ja társszerkesztőjének sze­mélyében. És ez az, ez a má­sodik újsághír Martfűről. Ez év áprilisától a Tisza Cipő Rt. kiadásában jelenik meg az újság, elhagyván a 29 éven át megszokott rendszert, a régi lapkiadó megyei vállalat utódját. Ha jól meggondoljuk, Martfű rég nemcsak a cipő városa - van ugye már olaj­gyártás, sörgyártás is a város­ban -, de hát lassan azt is kimondhatjuk, hogy a kisvá­ros sajtóváros lehet. Az bizo­nyos, két saját újságja már ^van!________________________^ Front óta itt vagyok Az ember évtizedeken át megszokta: ballag a ci­pőgyár felé vezető, par­kot átszelő úton, és vala­hol, az út elején vagy kö- zepén ott volt az egysze­mélyes piac. Télen job­bára szotyolát árult, kis pohárkával mérte a nap­raforgót meg tökmagot. Hétvégeken pár tojást is hozott, mindig elkelt. Aztán, hogy nyílt az idő, kaphatott nála a vásárló retket, kis csomókba kö­tött cseresznyét - mikor mit adott á Föld. Most az egyszer nem vásárolni álltunk meg előtte.- Legalább harminc éve árul már itt, Martfűn.- Harminc? - néz föl -; bizony sokkal több az, kedves! Front óta!- Front óta? - kérde­zem, ízlelgetem az idő­számítását, okot sejtek mögötte. Hát van!- Ugye, négy gyerek volt, az uram előbb rokkantnyugdíjas, aztán meg Rákosiék elvették azt a kis nyugdíját is, szóval semmi. Ha én mentem valahová jelent­kezni, nem kellettem, amikor a hát most is olvassa el, el­utasítanak. Szegény uram már nem érte meg ezt az új világot, lehet, ha élné, csak felülvizsgálnák, miért is vontak meg tőlünk min­dent. De hát, ez ugye már csak beszéd, abból meg nem lehet megélni. így még most is, hetvenhat évesen is .fölszállok egy héten kétszer-háromszor a cibaki buszra a kosaraim­mal, s jövök át Martfűre, árulni. Még most már csak istenes, mert hetvenen fe­lül a buszon nem kell fizet­ni. Azért mégis, ez volt egy élet.- Földje van?- Eladtam már két hol­dat, nem bírtam vele, fél hold szőlőt hagytam meg, egy holdon meg a kukori­cát. Hát kell ennyi, a gye­rekek is besegítenek, hogy ennyivel is bírjam.- Bírja? Napbarnított arcán a sokat megéltek szomorú mosolya. Nem válaszol, egy fiatalember jön, két pohár magot kér. Első a vevő, az élet... gyerekek mentek volna tanulni, nem lehetett. Szóval ebből, itt a gyári főúton a kis kertünk hasz­nából árultam én front óta, hogy a gyerekek felnőjjenek. Nézze, itt vannak a papírok, levelezek ám, folyamodnék nyugdíjért, de Bífja vagy ezer évig! Kívánja a polgármester, amikor mondjuk, fölfedeztük a szép bronzbetűs márványtáblát a kicsinyke városháza falán. Ballagás előtti beszélgetés Mit hoz a jövő? Utolsó iskolaéve zárására ké­szülő fiatalok a régi nevén, egy­szerűen csak szakiskolából. Pe­dig hát nem pontos így, mert a beszélgetésre vállalkozók között van végzős technikus, érettségi előtt álló szakközépiskolás és ballagásra készülő szakmunkás- tanuló. Mindannyian a martfűi középfokú oktatási intézmény­ben készültek a munkáséletre. lesz helye. És ez manapság azért nagyon jó dolog, mert a cipőgyár se vár, várhat tárt karokkal min­den Martfűn végzőt. Tolvaj Ilo­na különben jászladányi család gyereke, négy testvéréből kettő még tanul, jó, hogy neki lesz munkája, s ahogy tudja, megle­hetősen szép fizetése, hiszen ezen a körön 8-10 ezer kerül ke­resnek a szakmunkások. kája. Ráadásul a családjában is gondok vannak, szülei Török- szentmiklóson mindennap vár­hatják, hogy megszűnik a mun­kahely, ahol eddig dolgoztak. - Nem állunk úgy, hogy ne lenne szükség az én munkámra is - mondja. Pápai Edit szintén szakköze­pes volt, de már ő is bizakodhat. Helyben, a gumigyárban lesz munkája. Hoppál Ferenc - a tár­saság fiútagja - gumiipari szak­munkás, akár a keverőben, akár a formatalpműhelyben, de re­ménykedhet elhelyezkedésben. Bencsik Andrea cipőfelsőrész­készítő szakmában a szomszé­dos Tiszaföldváron szeretne dol­gozni - tulajdonképpen haza­menni a szakiskolai évek után. Igaz, van helyben is üzem - ám, ki tudja, mire a pecsét is rákerül a bizonyítványra, lesz-e még, s ha igen, talál-e benne helyet ma­gának. Mondhatni tipikus a válaszok sora. Manapság sajnos a pálya­kezdők is félhetnek a munkanél­küliségtől, vagy kénytelenek lesznek nem a tanult szakmában elhelyezkedni. A fiatalság azon­ban csudára jó állapot - a csinos fiatal lányok nem érzik még annyira közelinek a gondokat. Még pár nap és ballagnak, a tech­nikusok június végén technikus- avatóra készülnek, aztán meglát­ják, mit hoz a jövő? Fölkészülteknek tűnnek. Milyen lesz, mit hoz a jövő? Ez a kérdés ezen a tavaszon, két nappal az érettségizők ballagása előtt egyáltalán nem ad okot nagy reményekre, örvendezésre. Tolvaj Ilona bizakodó. Szak­munkástanulóként a Salaman- der-körön töltötte a gyakorlati időt, azt mondja, már szólt neki a 280-as futószalag vezetője. Szabó Erika még nem tudja, mihez kezd Szolnokon a friss bi­zonyítvánnyal. Talán egy kft., vagy valami hasonló - vagy ki tudja? Ezután kezd érdeklődni munkahely iránt. Nem látszik rajta, hogy sok reménnyel. Mol­nár Andrea holnapután ballag szakközépiskolás társaival. Nem, ő se tudja még, lesz-e mun­Eladó sok lakás A héten értesítést kapott vagy kap ezután 104, korábban cipő­gyári, most önkormányzati lakás bérlője. A képviselő-testület felkí­nálja megvételre a lakásokat. Ez­zel megkezdődik az önkormány­zati tulajdonban levő lakások érté­kesítése. A cipőgyári lakások érté­kesítése tulajdonképpen folytató­dik, mert tavaly a Tisza Cipőgyár kezdte meg vállalati lakásai érté­kesítését, a mostanihoz hasonló feltételekkel. Balogh Edit jegyző a feltételeket, lehetőségeket jól is­meri. A lakásokat az IKV-szakem- berei értékelték föl, s a forgalmi érték 75 százalékáért kínálják a lakóknak. Ahogy beletekintet­tünk, a kétszobás, többnyire 52-55 négyzetméteres lakások vételára nem éri el az 1 millió forintot, 7-8 százezer forint körül bocsátják ezeket áruba. • - Aki bejelenti vásárlási szándé­kát, az értesítésből már tudja. hogy a vételár 10 százalékát kell kész­pénzben megfizetnie, a többit 3 százalékos kamattal részletfize­téssel húsz évre kapja. (Ezekre a lakásokra nem vonatkozik az ún. kamatadó!) Nagy kedvezmény, hogy aki most a 10 százaléknál többet vállal készpénzfizetésre, a vételárból 40 százalék enged­ményt kap. Gyorsan kiszámoltunk egy 55 négyzetméteres lakást ezzel a ked­vezménnyel. A 725 ezer forintot érő lakásból levonják a lakó által már korábban bevezetett gáz költ­ségeit, így 55 ezer forintot kell készpénzben letennie, de ha ennél többet vállal, 348 ezerért az övé a lakás. Igaz, a mai nehéz világban nem biztos, hogy - a bérlakások­ban élő gyári dolgozók vagy nyug­díjasok - mindenki le tud tenni akár 55 ezer forintot is.- Aki nem tudja megvenni - mondja a jegyző -, nem történik semmi. Változatlanul, bérlőként lakja a megszokott lakását. _______ K orszerű üzemház épült Közvetlenül a posta épülete mellett emeletes üzemházat építettek aSZOTÉV dolgozói. Matastik Mihály, a hálózatfenntartó helyi üzem vezetője azt mondja nehogy a posta épületeként beszéljünk róla, mert ugye ez már más, a Távközlési Vállalaté, amelynek helyközi távbe­szélő-igazgatósága építteti. És nem is „annyira üzemház”, mint szociális létesítmény lesz azoknak a szerelőknek, műszaki dolgozóknak, akik fontos feladatot látnak itt el folyamatos üzemrendben. I^kn - gondolom, s majdnem nem kérdezek tovább. Föléled egy réges-régi emlék. Volt egyszer, úgy a hatvanas években, hogy fél világgal - főleg a kelet felőlivel - megszakadt a telefonkapcsolat Magyarországon. Akkor itt. Martfűn történt valami, s akkor csak suttogni lehetett, mert ugye ami titkos, az titkos - hogy itt megyen a keleti telefonkábel fővonala, s ha itt baj van . . .- A négyes úttól keletre eső országrész telefonhálózata belföldön, valamint a csatlakozó, keleti országok kábele a mi gondunk - magya­rázza most nemes egyszerűséggel Matastik Mihály. - Az embereink eddig nem a legjobb körülmények között szolgálták a távbeszélőket, s 1988-ban ezért kezdődött el az építkezés, ami ef is készült. Közművelődés Április 11-én az önkormány­zat megvitatta a művelődési köz­pont 1991. évi közművelődési tervét. A képviselő-testület per­sze értékelte az elmúlt év ered­ményeit is, s elismerte a művelő­dési központ dolgozóinak mun­káját. Az idén - miután az intéz­mény városi feladatokat ellátó önkormányzati fenntartásúvá vált - olyan széles körű kulturá­lis, közművelődési tevékenysé­get kell végeznie, amivel az egész város, de a környező köz­ségek idelátogató lakóit is szol­gálnia kell. Változatlanul fontos tevékenységei közé tartozik a művészeti nevelés, az ismeret- terjesztés, a könyvtár működte­tése, kiállítások szervezése. És - s egyáltalán nem utolsósorban, erre a most nyitva tartó kiállítás is példa - feladata a különféle kiscsoportok működtetése.' Az ismeretterjesztésen belül és mel­lett a városban egyre nagyobb az érdeklődés a nyelvtanfolyamok iránt. Ez egyszersmind a város üzemeinek és lakosságának ér­dekeit is szolgálja. A martfűiek színházszeretők. Ezt bizonyítja, hogy évek óta színházi előadássorozatokat szervez a művelődési központ. Több színház szerepel rend­szeresen náluk, de az utazás se ritka - színházba. így például évek óta a Szegedi Szabadtéri Játékok vonzanak sok érdeklő­dőt. A gyerekek megszerették a Csiri-Biri színházbérlet gyerek- színház előadásait is. Az oldalt írta és összeállította: Sóskúti Júlia Fotó: Korányi Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents