Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-07 / 104. szám
1991. MÁJUS 7. Hazai körkép 3 Munkagép Trabantbol. Az Autóbontó ’60 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. roncstelepén másodvirágzását éli egy Trabant 601-es kétütemű gépkocsi. A telep barkácsoló kedvű dolgozói, Klement Ferenc és Gyuricza Zoltán, kettévágták a jármüvet és egy Nysa kisteherautó platójával toldották meg. Az így átalakított Trabantot munkagépként, a roncsok __________mozgatására használják. MTI-fotó: H. Szabó Sándor___________________ B eszáll a Bioklinika is Sziget az egészségügyben Január óta vállalkozás formájában üzenjél a Kőolajkutató Vállalat orvosi rendelője. Hogy ez mit jelent, és milyen eredmények várhatók az új formától, arról a főorvossal, dr.Lado- niczky Zoltánnal beszélgettem.- Ez a magyar átlagnál jobban fölszerelt üzemorvosi rendelő, 3000-3500 beteg ellátására alkalmas. A kapacitása nem volt kihasználva, ezért több mint tíz vállalat hozzájárult az üzemeltetéséhez. Ez még mindig olcsóbb számukra, mintha üzemorvosi rendelőt építenek. Az volt a céljuk, hogy legyen egy rendelő, ahová a dolgozójuk bármikor bemehet. *így ezeknek a vállalatoknak az alkalmazottait itt kezeljük, gyógyítjuk, szűrjük. Nőgyógyász, fül-orr-gégész, talpmasszőr, re- umatológus, urológus és fogorvos áll a rendelkezésükre.- Jól hallottam: talpmasszőr?- Szerintem egy rendelőben lennie kell természetgyógyászatnak is, mert ez hozzátartozik az emberek kiszolgálásához. A „Nem ártani!” alapelven nyugvó természetgyógyászatot minden medicinába be kellene építeni. Ha belegondolunk, már az ősember is tudta magát gyógyítani. Szerencsésnek tartom, ha egy orvos anatómiai, fiziológiai szemlélete találkozik a természetgyógyászattal. Ez nem jelenti azt, hogy én csak a természetgyógyászatban hiszek. De szerintem, ha ismémé, sok orvos élne a módszereivel.- Úgy tudom, bővíteni is fogpáciens kipróbálhatja önmagát és az orvostudomány álláspontjával nem egyező gyógykezeléseket.- Mindez nagyon szép, de mit szól majd hozzá az orvostársadalom?- Ha egy beteg bejön ide, először is megvizsgáljuk, megállapítjuk, mi baja van. Utána megbeszéljük a kezelést, hogy fizikoterápiára, talpmasszázsra vágy aromaterápiára lenne-e szüksége. A kezelés végén a változást mérjük - vizsgálattal. Biztosan lesznek pozitív és negatív eredményeink. Persze a negatív eredményekre - hogy valaki nem javult a kezeléstől - mit fognak mondani az orvos- kollegák? Azt, hogy; na látjátok! Igazolva látják majd véleményüket a természetgyógyászatról. Egyébként, ha ez a rendelő nem vállalkozás formájában üzemelne, akkor a Bioklinikával való együttműködés nem valósulhatna meg. így viszont, bár van szakmai felügyelet, de mi döntünk, tehát nem szólnak bele.- Ahogy elmondta a terveket, az embernek kedve lenne bejönni ide, még akkor is, ha nem ama bizonyos vállalatoknak a dolgozója. *- Tulajdonképpen az utcáról is bejöhet bárki. Évi 3000 forinttal kell hozzájárulnia az üzemeltetéshez. Ezért vállaljuk, hogy komplex szűrést biztosítunk számára, és kezeljük, gyógyítjuk.- Akkor ez maguknak nem jó üzlet. Hiszen csak egy labor- vizsgálat több mint ezer forintba kerülhet... Igen. A társadalombiztosítás egyelőre nem fizet ezekért a kezelésekért. Nem azt mondom, hogy mereven elzárkózik, de nem tudja hová tenni ezt a vállalkozást. És talán valahol sérti az önérzetüket, hogy az általuk finanszírozott ellátás nem elég az embereknek. A mi rendelőnk olyan, mintha egy szigetet építettünk volna az egészségügyben. Olyan az orvos-beteg kapcsolat, mintha maszek rendelésre menne az illető. Bejön a beteg, és csak ővele foglalkoznak.- Nem félnek attól, hogy a Bioklinika letelepedése után megrohanják önöket az érdeklődők?- Nem, mert kevés azoknak az embereknek a száma, akikben a hit és a készség is megvan arra, hogy a természetgyógyászat módszereivel segítsenek a bajaikon. Paulina Éva napló Iparosbálban voltam. A karcagi iparosok gyűltek össze egy kis felhőtlen szórakozásra, evésre, ivásra. Ez a város életében oly jelentős réteg, amely már sokszor megmutatta erejét, például sok-sok évtizeddel ezelőtt, amikor saját pénzen, saját erőből felépítette az ipartestület épületét, most jókedvűen adta át magát a világi élvezeteknek, mintha nem is emésztenék gondok. Pedig, sok gond és baj között élnek ők is, az iparosokat sem kíméli mindaz, amitől egy egész ország nyög. S nekik ráadásul itt van a külön fájó téma, mondhatni, örökzöld téma: vissza akarják kapni a város főterén álló ipar- testületi épületet. Azt az egyemeletes objektumot, amelyet a kimúlófélben lévő tanács talán egyik utolsó intézkedéseként átjátszott a Hungária Biztosítónak, legalábbis a földszinti részt. De az egyébként oly harcos iparosok most mindezt nem emlegetik fel. Szépen, elegánsan felöltözve ülnek, isznak egy-egy pohárkával, beszélgetnek, aztán elfogyasztják a vacsorát, ki a finom birkapörköltet, ki a finom Rózsatálat, majd önfeledten hallgatják a kiváló énekeseket, Kovács Marikát és Karcagi Nagy Zoltánt, belefeledkeznek az éneklésbe, fújják a nótákat, egyiket a másik után. Múlik az idő, de ki veszi ezt észre ilyenkor? Ülnek a karcagi iparosok oldalukon a feleségükkel, menyasszonyukkal, vőlegényükkel, férjükkel, s egy kicsit elfelejtik a nem is olyan régen befejezett adóbevallás gyötrelmeit, az állandó gürcölés okozta fáradtságot... Ez az este a kikapcsolódásé, a tréfáké, a nagy beszélgetéseké, a még nagyobb énekléseké, a tomboláé... A fizikai munkától kérges tenyerek emelkednek a magasba az elhangzó nóták ütemére. Az iparosság mulat. Azon töprengek, hogy negyvenesztendei visszaszorítottság, méltatlan mellőzöttség után íme, itt vannak azok, akik a tehetségükkel és a munkájukkal most majd ismét elfoglalják méltó helyüket a társadalomban, és persze a városban is. Ahogyan tették régen, az ántivilágban. Mondjuk akkortájt, amikor az ipartestületet építették. Ez a város csak velük együtt lehet erős. Körmendi Lajos 'Keddi jegyzet A templom egerei mi vagyunk Engem még tanítottak piarista tanárok. Szegények az ötvenes évek oktatáspolitikájában csetlettek-botlottak, mint a pingvinek a Szaharában. De azért - intelligenciájuknak hála - föltalálták magukat. Ha ma visszagondolok ténykedésükre, csak hálával emlékszem és elismeréssel azokra a fizika- és matematikaórákra, melyeket ők tartottak. Aztán elnyelte őket is, másokat is az ateista világkép ideológiájára felépített társadalom. Lett belőlük mosogató vendéglátóipari vállalatnál, a hölgyekből jobb esetben ápolónővér az egészségügyi szakmában. De az egyház oktatásügyi „kádereit” keményen lerendezte az elmúlt negyven év. Igazán csak ámulni tudok azon, miként maradhatott meg a klerikális világ „őslénye”, Újszászi Kálmán tanár úr Sárospatakon, aki a mai napig is biológiailag létező legenda. Most az egyház újra visszakéri tulajdonát. Joga van hozzá, nincs, aki ezt vitatná, bár a törvény az egyházi ingatlanok visszaszármaztatására még várat magára. Csak egyetlen szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni: nevezetesen azt, hogy az egyházi intézmények működtetéséhez nincsenek meg a megfelelő - és most egy szentségtörő definíció következik, ám pontosabbat nem találok helyette - személyi feltételek. Egy nagyközség kántora mondta nemrég: hajnaltájt hiába-szól a harang, nem jönnek a hívek az ájtatoskodásra. Ha pedig egy-egy búcsú alkalmával mégis össze lehet gyűjteni őket, nem követik a kántor előénekét. A negyven év nem múlt el nyomtalanul a vallás kultúrájában, sem a zsoltárt, sem a dicséretet nem fújják ma már a középkorú templomlátogatók. Azt mondta a kántor, talán semmiben nem tett olyan kárt a szocializmus, mint a vallásban. Egyszóval, évekre - évtizedekre? - van szükség ahhoz, hogy újra felépüljön az egyházi felépítmény. A visszakért iskolákba, szeretetházakba, katolikus egyletekbe, más felekezeti intézményekbe visszataláljanak az újonnan kiképzett, vallási érzületű, s a hit által elkötelezett szerzetesek, apácák, paptanárok. Azok, akik majd működtetni lesznek képesek a visszaszármaztatott intézményeket. Addig pedig? Szerintem szerencsés dolog lenne az önkormányzat költségvetésébe betekinteni, és csak annyit kémi, amennyit a polgári zsebeink engednek. Sokan jósolják, hogy kis országunk belerokkan a kárpótlási törvény megvalósításába. Bár ne lenne igazuk a pesszimistáknak! Ha azonban az egyházak is éppen most kívánják érvényesíteni erkölcsileg mindenképp indokolt kárpótlási törekvésüket, az önkormányzatok csődjére sokkal nagyobb az esély. Mi hát a teendő? Talán példaként kínálkoz- hatik a jászberényi precedens: iskolát igényel vissza a város Nagyboldogasszony plébániája. Övék volt - legyen újra övék. Szeptembertől alighanem vissza is származik a tulajdonjog az egyházra. Marad azonban a tanári kar, marad az igazgató, így „mindössze” egy táblacserébe kerül mindez az önkormányzatnak - és a pedagógusoknak annyi órarendváltozásba, hogy hetente két hittanórát kell majd beiktatni a tanrendbe. Természetesen az iskola szellemiségét is át kell majd hangolni a katolikus egyház liturgiájára, de hát - cinikusan mondhatnánk - az áthangolásban mi ugyancsak járatosak vagyunk. Aztán? Gondolom az egyházaknak meg kell teremteniük a szellemi és kulturális bázisukat. A gyülekezetekbe vissza kell csábítaniuk az el- tévelyedett bárányokat, s kellő anyagi alapot kell teremteni az egyházközségek létéhez. Mert sajna a mi polgári zsebeinkben csak a napi betevőre kuncog a krajcár. A kormányéban pedig félő, hogy arra sem. Az önkormányzatok pedig? Akár az utca sarkára kitehetnék üres cilindereiket. Nemzeti tragédiánk, hogy a nagy lehetőségek akkor kínálkoznak, amikor a szűkösség gátol a megvalósításban. Az egyházi ingatlanok visszaszármaztatása lehetne hozsannás történelmi dátum. Igazán kár azonban, hogy ezzel a korszakos lehetőséggel szűkösségünk miatt nem tudunk méltóképpen élni. Palágyi Béla Születésnapra Isten éltessen Parlament, boldog születésnapot! Hosszas vajúdás után egy éve szültünk meg Téged. Ez alkalomból most elhelyezünk egy képzeletbeli nagy tortát az Országház kupolacsarnokában, ráteszünk egy gyertyát, meggyújtjuk, elgyönyörködünk annak fényében - és elgondolkodunk árnyékán is. Első szabadon választott parlamentünk tehát egyéves. Ez a törvényhozó testület tetszik vagy nem, a miénk, mert mi választottuk meg tagjait. Visszatekintve az akkori időkre, most már látjuk, hogy választásunkban sok esetben az ösz- tönösség, a valós, vagy vélt szimpátia, a pillanatnyi hangulat, a kizárásos elv motivált. Mégis, azért adtuk a voksunkat erre, vagy arra a személyre, pártra, mert végső soron valamilyen módon elnyerte a bizalmunkat. Lehet, hogy azóta már némely esetben megbántuk akkori döntésünket és ma másképpen voksolnánk. Ki tudja? Ezt csak akkor látnánk, ha újra döntési helyzetbe kerülnénk. Félő azonban, hogy most sem lennénk sokkal okosabbak. Előfordulhat, hogy a mai honatyákat lecserélnénk, azonban feltéte- lezhetőep a végeredmény nem változna. A végeredmény pedig: a parlament pontosan olyan, amilyenek mi. vagyunk, csak kicsiben. Ezért sincs semmi értelme egy esetleges idő előtti választásnak. Nekünk' és a parlamentnek együtt kell felnőni ahhoz, hogy a ciklus letelte után mi ne csak Szabadon, hanem tudatosan is válasz- szunk. Ez a parlament kezdő és átmeneti - minden bizonnyal tudják ezt a honatyák is. Azt is tudják - tudniuk kell -, hogy az Országgyűlés tevékenységét nem kíséri közmegelégedés. Csodát vártunk tőle, azt, hogy életünket tegye egyszeriben gondtalanná és könnyűvé. Ennek az igénynek pedig eddig nem tudott eleget tenni, és valószínű, hogy ezután sem tud. Persze, ha jobban belegondolunk, csodára elsősorban mi lennénk képesek. Csodát azonban mi sem tudunk produkálni - ezért szidjuk, támadjuk, szapuljuk a parlamentet. Meg - mondjuk - ott csak szócséplé- sek, politikai csatározások, személyeskedések, sértegetések folynak, nem beszélve az üres padsorokról az ülésteremben. Hála istennek, a parlamenten . kívül már nincsenek szócséplések, személyeskedések, csatározások, sértegetések! Egyéves működése alatt a parlament 37 törvényt alkotott, 53 törvényt módosított, 84 országgyűlési határozatot és 4 állásfoglalást hozott - összesen tehát 178 döntést. Egyszerű számtani művelettel is megállapítható, hogy minden ülésnapra esik legalább egy. Nem kis teljesítmény. A közvélemény azonban nem számokban mér. A szülők - a választók - gyermeküktől azt várják, hogy szebb, okosabb legyen náluk. Ez a gyermek most még mindenben a szülőkre hasonlít. Nőjj nagyra, Parlament és még egyszer, boldog születésnapot! BI. A szolnoki Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépis kola az Ipari Minisztérium pályázatán 6,4 millió forintot nyert. Az összeg egyik részéből saját forrás felhasználásával, öt és fél millió forintért PLC-müszer parkot állítottak üzembe. Fotó: K. É. Bejön a beteg, és csak ővele foglalkoznak ják természetgyógyászati szolgáltatásaikat.- A pesti Bioklinika is be akar szállni az üzemeltetésbe. Akupunktúrát, reflex- és aromaterápiát biztosítanak, megtanítanak a természetes táplálkozásra. Mindezt be tudjuk illeszteni az itteni gyógykezelésbe. A
