Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-06 / 103. szám

1991. MÁJUS 6. Hazai körkép 3 — I---------------------------------------------:----------------------------------------------------------------------------------------------­B eszéljünk róla! Vígjátéki elemek Az ember nem is tudja, örüljön vagy szomor- kodjon. Mert az nagy dolog, hogy kálváriája megihlette egy másik nép fiát, hogy történetét maradandóvá tegye, ha nem is ércbe, de cellu­loidra, vagyis filmre rögzítse. Némi óvatosság­gal figyeltem a televízió Stúdió adásában nyi­latkozó külhoni rendezőt, aki vígjátéki elemek­kel tarkított filmet forgat. A helyszín? Hát igen, a helyszín Magyarország, egyébként a sztori egy közép-európai országban játszódik. Termé­szetesen egy fiktív, ám közép-európai nemzet hazájában, a forgatás helye csupáncsak - és tu­lajdonképpen efelől szeretném biztosítani önö­ket - azért esett Magyarországra, mert a produ­cer ezt találta legolcsóbbnak. Miről szól a film? Hát arról, hogy a főhős külföldről hazajőve tapasztal egyet s mást, nem is ért meg mindent, ami ebben a kitalált ország­ban történik, nem is tudja követni a változáso­kat, ezen azután jót derülhet a néző.' Például? Hát gondolom - mert nagyon kevés részletet mutattak be - olyasmiket, minthogy egy képzeletbeli országról szól, hogy felemelik a gyógyszerek árait. Szinte érzem, ahogyan vé- gighullámzik a derű a vásznon, amikor kiderül, hogy az emeléssel azonos időben pár vállalkozó szellemű ember próbálja kifeszíteni a szociális védőhálót. Természetesen belegabalyodnak, elesnek, felállnak, a néző meg jót mosolyog. Persze lehetnek régi ötletek is, amikről bizo­nyosan úgy véli a rendező, nem árt letörölni a port. Feltűnik például egy kerek képű ember, akikről egyesek azt állítják, hogy fasiszta, má­sok meg a kamerák előtt csókolgatják kinagyí­tott fényképét. (Ez a geg persze kicsit ismerős, korabeli fotókon látni olyan korabeli embere­V ________________________________________ k ét, akik a nép vezérét így imádják. Most per­sze kérdezik, milyen korabeli emberek. Mond­hatnánk azt, hogy java-, de ez egy fiktív or­szág.) A főhős persze nem értette, miért vert a ve­zér nemzetiszínű karót a földbe. De mi, nézők be vagyunk avatva - mint a szabásra kész posz­tó, és kifakad belőlünk. Nem, nem a sóhaj. A rendező szándéka szerinti nevetés. Mondanom sem kell, a főszereplő minden bi­zonnyal egy szál inkognitóban érkezik, s ami­kor senki se gondolna erre, hirtelen megalakít egy káeftét. Micsoda alakítás! A néző már előre sejti, itt alkoholt fognak árulni, mert ez a leg­jobb üzlet ma, ebben a kitalált országban. Per­sze, hogy így némi kis társadalomkritika is ve­gyül e jópofa filmbe. De hát Istenem! Ez van, kacsint ki a vászonbéli kocsmából szereplőnk, amit hirdetni sem kell, odatalál a szag után a vevő, vissza meg minek. Szóval kacag a néző, és ez a fontos. Minden bizonnyal lesz utalás a filmben arra is, hogy csökken ennek a kitalált országnak a népessége, és polgármesterek ülnek furcsa helyzetben. Jót derül a néző, amikor megtudja, azért ilyen érdekesen ülnek, mert meg van kötve a kezük, a meg nem született törvények és határozatok miatt. Lesznek egzotikus jelenetek is, például egy nyolcvanezres, képzeletbeli megyeszékhely fő­utcáján kakastaréjhajú fiatalok, koncert előtt, nyílt színen megrugdosnak egy középkorú em­bert. Azután biztosan lesz a filmben egy rablás is, egy olyan közönséges, amire már fel sem fi­gyel az ember. Legfeljebb a néző nevet egyet. Mert amit lát, az finoman szólva egy röhej. Hajnal József Természetvédelem - elméleti alapokon Az Aerocaritas első bázisa Szolnokon Helikopterrel az életért Légi mentés - májustól Az elmúlt hét végén Szolnokon, a Hetényi Géza Kórház ud­varán kis háziünnepségen adták át az Aerocaritas egyik mentő- helikopterét. S miközben hallgattam a pár mondatos méltatáso­kat, arra gondoltam, hogy a Budapesti Önkéntes Mentő Egylet amikor 1887-ben megalakult, két lovasszekerével inkább csak szimbolizálta a gyors segítséget. Ám az elv, a rászorulóknak nyújtott gyors helyszíni ellátás, a szervezett betegszállítás, a mentés, egy hazánkfia, Kresz Géza doktor nevéhez fűződik. Ő tette elsőként gyakorlattá s egész Európában elismertté a ma­gyar mentők hírét. S mintha most késői utódaival találkoztam volna. Mert azzal, hogy Szolnokon május első napjaitól lehető­vé vált a légi mentés, kétségkívül óriásit léptünk előre. A kezdetekről dr. Böjthe La­jos, a megyei kórház orvos­igazgatója így beszélt:- Tavaly év végén kerestek meg először bennünket az Ae- rocaritastól, és puhatolóztak, hogy hajlandóak lennénk-e részt venni a munkában: abban, hogy repülőgépes mentőszolgá­latot működtessünk. Termé­szetesen igent mondtunk, mert egyrészt ez a város földrajzilag olyan központi ^helyen fekszik, hogy egy 80 kilométeres Sugarú körben nyugodtan el tudjuk lát­ni a betegeket, főleg a balesetek sérültjeit. Másrészt pedig az egészségügi háttér is biztosított, hisz túlzás nélkül állíthatjuk, hogy baleseti sebészetünk or­szágos hírű.- Azt hiszem, hogy ez egy mérföldkő - mondta Kozenkay Jenő, az Aerocaritas elnöke, aki stílusosan helikopterrel érkezett az ünnepségre. - Elindultunk egy igazi, nyugat-európai kultú­rájú mentés felé - folytatta. - Azzal, hogy in van a megyei A Lakitelek Alapítvány pa­raszti önéletíró pályázatot hirdet, amelyben részt vehet minden ha­tárainkon innen és túl élő, 60 éven felüli parasztember.Pályázni lehet teljes önéletírással, vagy életünk egy-egy sorsfordító, meg­rázó, az utókor számára különö­sen tanulságos szakaszának rész­letes bemutatásával, az emberi élet természetes fordulóival (gyermekkor, házasság, vállalko­zások), továbbá a pályázó életét befolyásoló történelmi esemé­nyek (háborúk, hadifogság, be­szolgáltatás, kuláküldözés, depor­tálás, forradalom stb.) emlékeivel foglalkozó önéletírásokkal. Elbí­ráláskor előnyben részesítik azo­kat, akik saját élettörténetük leírá- - sán túl tágabb környezetük bemu­Dr. Böjthe Lajos: Igyekeztünk biztosítani a feltételeket mentőfőorvos, azzal, hogy a helybéliek megépítették a le­szállópályát, vagyis hogy segí­tették ezt az ügyet és nem vár­tak el kulcsra készen tőlünk mindent, azt hiszem, megértet­ték, miről van szó. Sokan tatására is vállalkoznak. A leg­jobb alkotásokból az alapítvány könyv alakban gyűjteményt ad ki, a pályamunkák közérdeklődésre számot tartó részletei pedig meg­jelennek a Honismeret, a Kis Új­ság, a Magyar Fórum című lapok­ban, amelyekért a pályázók tiszte­letdíjban részesülnek. A beküldött önéletírások terje­delmének alsó határa 20 gépelt oldal vagy 40 kézírásos oldal. Az első díj 40, a második 20, a har­madik 10 ezer forint. A pályázaton fel kell tüntetni a nevet és a pontos lakáscímet. Be­küldési határidő: augusztus 20., a Lakitelek Alapítvány (Budapest 1399, Pf. 701-380) címre. Ered­ményhirdetés október 23-án. mondják, hogy drágák va­gyunk, hogy rengetegbe kerül a helikopter. Én erre nem azt mondom, hogy az emberélet is drága - mert az pénzben nem mérhető -, hanem azt, hogy na­gyon sokat veszít a társadalom, az egyén, a család, ha meghal egy ember, mert nem érkezik időben a szakszerű segítség.- Hány bázisuk van az or­szágban?- A szolnoki az első, hamaro­san Miskolcon és Székesfehér­váron is lesz egy-egy, majd pe­dig Szeged következik. Tehát egyelőre négy bázisunk lesz.- Ezek a helikopterek és a bennük lévő felszerelések nem két fillérbe kerültek. Honnan te­remtették elő a rávalót?- Keserves küzdelem ez. A mentőszolgálat és az alapítvá­Kozenkay Jenő: A szolnokiak megértették, hogy miről van szó nyunk nem úgy működik, hogy van több százmillió forintunk, és néhány bölcs ember meg költi a pénzt. Mi inkább úgy­mond menedzseljük a forinto­kat. Tudja, 1989. április 22-én az én zsebemben mindössze egy ötvenes volt. Két levelet adtam fel belőle. Ma viszont már 200 milliós a vagyonunk. Azt mondtam, hogy ez egy olyan ügy, amelyik mindenkit érint ebben az országban: kicsi­ket és nagyokat, akik betegek, és segítséget várnak. Ma ebből az országból hiányzik kétszáz jól felszerelt sürgősségi men­tőautó és legalább nyolc heli­kopter. Az államnak nincs pén­ze rá. Egyet tehetünk: össze­dobjuk a pénzt. Annál is in­kább, mert van előttünk erre példa: Dániában és Svájcban is így csinálták. Mi két év alatt le­faragtunk legalább tíz eszten­dőt, ám még mindig van tíz év hátrányunk. Ezek a helikopte­rek azonban - bízom benne, hogy - sok ember életét meg­mentik. És ez a lényeg. N. T. (Folytatás az I. oldalról) emberiséget. Környezetvédő szervezetek, klubok már ha­zánkban is szép számmal mű­ködnek, iskolákra, egyetemek­re, közművelődési intézmé­nyekre vagy lakóterületekre szerveződötten, tekintélyes ré­szük a Magyar Kulturális Ka­mara keretein belül. Termé­szetes hát, ha az eredményesebb munka érdekében keresik a kap­csolatot, az együttműködés le­hetőségét egymással és más szervezetekkel is. Első helyen szerepelnek ezek között a közművelődési intéze­tek, hiszen nekik vannak meg a személyi és tárgyi feltételeik ahhoz, hogy a megfelelő oktató és tájékoztató propagandamun­kát ki lehessen fejteni. Ennek a gondolatnak a jegyéBen szerve­ződött az a hét végi háromnapos konferencia, amelynek létrejötte a Művelődési, Környezetvédel­mi, Földművelésügyi Miniszté­riumnak és a Közép-Kelet-euró- pai Regionális Környezetvédel­mi Központ anyagi támogatásá­nak köszönhető. A tanácskozás hivatalos megnyitója szomba­ton délelőtt 9 órakor volt, majd a résztvevők a meghívott elő­adókat hallgatták meg. Zelnikf József - a Magyar Kulturális Kamara elnöke - egy örömteli hírrel kezdte előadását, hiszen bemutathatta annak a te­levíziós ökológiai újságnak az első képsorait, amely a követke­ző hetektől rendszeres időkö­zönként jelentkezik majd. Rendkívül fontosnak tartotta a kultúra és az ökológia találko­zását, hiszen közvetlenül kimu­tatható a kapcsolat a társadalmi, politikai válság és az ökológiai válság között. A változáshoz meg kell teremteni az ökofilo­zófiai gondolkodásmódot. Kovács Sándor - a Művelő­dési és Közoktatásügyi Minisz­térium főosztályvezetője - el­mondta, hogy a kultúra megúj­hodása az ökológia nélkül el­képzelhetetlen, s ezt a folyama­tot az igazgatással is segíteni kell. Emiatt jelentős összeget különítettek el új kezdeménye­zések támogatására. Benkő Gyöngyi, Környezet­védelmi Minisztérium: Az élet mára termeléscentrikussá vált, s ez a folyamat majdnem megállít­hatatlan. Ezen csak hathatós tudatfor­málással lehet változtatni, éppen ezért, mivel ez nem véletlen és nem divat, ez a gond egyre na­gyobb hangsúlyt kap. Eddig az ökológiához kapcsolódó tantár­gyak csak a felsőfokú oktatásban szerepeltek, s ez érezhető hiá­nyossága volt a kérdésnek. Mára elkészültek ezek a prog­ramok a szakközépiskolák és a szakmunkásképzők számára is, és nagyon örvendetes, hogy az iskolák több mint egyharmada igényelte ezeket. Angel Györgyi - Kelet-Kö- zép-európai Regionális Környe­zetvédő Központ - bemutatta a múlt évben alapított szervezetet. A kezdőtőkét Bush elnök látoga­tása után az amerikai szenátus adta, majd az a fejlett nyugat-eu­rópai országok adományaival gazdagodott. A régióhoz hat or­szág tartozik, Lengyelország, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Románia, Bulgária, Jugoszlávia és Magyarország. Véleménye szerint a szemléletbeli változás csak a jövő generációnál képzel­hető el, ebben kiemelkedő szere­pe kell legyen az oktatásnak, a nevelésnek. De természetesen be kell kapcsolni ebbe a folyamatba a sajtót, a környezetvédelemmel, az ökológiával foglalkozó újság­írókat, szerkesztőket, környezet­védő csoportokat. A tanácskozás céljaként egy olyan kiadvány szerkezetének összeállítását tűzték ki maguk elé, amely konkrét segítséget je­lent a magyarországi, de a kül­földi zöldmozgalmak résztvevői­nek, mindazoknak, akik be akar­nak kapcsolódni a környezetvé­delmi hálózatokba. Kialakítását, megformálását olyannak álmod­ják, amely lehetőséget ad a szer­vezetek naprakész nyilvántartá­sára, s fejezetei az információk fnellett segítséget nyújtanak öt­letek, programok megjelenteté­sével is. V.LL A leszállópálya madártávlatból Fotó: Korányi Éva Pályázat napló Az egész azzal kezdődött, hogy fél óránál töb­bet késett a vonat, állítólag Debrecenben kivettek egy kocsit a szerelvényből valami kerékhiba miatt. Az utasok tréfálkoztak: biztosan durrdefekt. Aztán jött egy vonat Budapest felől. Rögtön utána befu­tott egy másik. Debrecen felől. Nagy volt a rohan­gálás a karcagi állomáson. Végül mindenki megta­lálta a helyét, elindultunk Szolnok felé. És akkor jött a kalauz. Alaposan megvizsgálta a jegyeket, ahol szükséges volt, kérte az igazolványokat. Az asszony és a középiskolás lánya is odaadta a je­gyét. Mi ez? - kérdezte a szigorú kalauz. Jegy - mondta anya és lánya. De a kalauznak nem tet­szett. Az anya elmesélte az elmesélnivalókat. Ké­sőn érkeztek a kisújszállási állomásra, megvették a jegyet, de akkor már bent állt a vonat, rohantak hát, hogy elérjék, éppencsak felugrottak rá, már in­dult is. Csak éppen ellenkező irányba, Debrecen felé, pedig ők Szolnokra igyekeznének a leány is­kolájába, nagyon fontos lenne. Leszálltak hát Kar­cagon, ahol rögtön befutott ez a vonat, nem volt idejük jegyet venni Kisújszállásig, elnézést kémek. Nincs elnézés, a kalauz hajlíthatatlan, nem ismer pardont. Az utasok élénk érdeklődésétől kísérve folyik a vita. Végül az asszony megunja: Magánál lehet je­gyet venni? - kérdezi. Lehet. Akkor adjon nekünk jegyet. A kalauz diadalmasan számolgat, aztán há­romszáz forint fölötti összeget közöl a hölgyekkel. Darabonként. Anya és leánya rosszul lesz, nem akarnak hinni a fülüknek. Ennyi pénz összesen nincs náluk. Nem fizetnek. A kalauz nem tágít. Ki­oktat, fenyegetőzik, kilátásba helyez. Például: nem adja vissza a leány bérletét. A leány megrándítja a vállát: Hát ne adja! Majd veszek másikat. A kalauz egy pillanatra elbizonytalanodik, aztán ismét táma­dásba lendül. Anya és leánya már nagyon unja a cirkuszt. Indítványozzák, hogy leszállnak a követ­kező állomáson. A kalauznak tetszik az ötlet. Mi­lyen állomás jön? - kérdezik a hölgyek. Kisújszál­lás. Nagyon jó, legalább bemegyünk az állomásfő­nökhöz. A kalauz ezen mintha meditálna kissé. Ki­kíséri a két nőt a peronra. A vonat megáll, a két póruljárt lekászálódik. Elindulnának az állomás épülete felé, de a kalauz utánuk szól: Egyébként nem én mondtam, hogy szálljanak le! Különben is, innen már érvényes ajegyük. Szálljanak fel! Anya és leánya felszáll. Elindulunk. Kezeletlen menet­jegyeket kérem! - jön a kalauz. Anya és lánya oda­adja. Kalauz elégedetten lyukaszt. Körmendi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents