Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-31 / 125. szám
1991. MÁJUS 31. Megyei körkép 3 „Szegény Tisza, miért is bántjátok .. Dévaványán még jói érzi magát a túzok - egyelőre... Nem tudnám megmondani, miért éppen most került az érdeklődés kereszttüzébe a Kö- zép-Tisza-v idék. T alán, mert fegyverszünet van a Bős-Nagymarosi vízlépcső dolgában, így elővették hát a Tisza II.- t hívei és ellenzői. A dolog persze örvendetes, csak ne sekélyesedjék kampánnyá a látható jó szándék: végre jusson el mindenki, aki illetékes, ahhoz a felismeréshez, hogy a Tisza-tó ötször nagyobb vízfelület, mint a Velencei-tó, mégis a két térségre szánt pénzösszeg a nagysággal fordítottan arányos. Szerdán és csütörtökön az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága tartott kihelyezett ülést a Közép-Tisza völgyében, és hogy a személyes átélés se maradjon el, a képviselők szerdán délelőtt helikopterekbe szálltak és szemrevételezték az Alföld közepének valamennyi természeti értékét. Két sajtótájékoztatóra is sor került, egyiket Kiskörén, az erőmű telepén tartották, a másik színhelye a tiszafüredi Pátria Panzió volt. A szót mindkét helyen a környezethez kötődő szakemberek vitték, no és a táj elkötelezettjei, a képviselők többsége egyelőre meditált, véleménynyilvánítására alighanem az Ország- gyűlésben kerül majd sor, há egyszer az állásfoglalásra mód kínálkozik. Hogy milyen élményeket szerezhettek a honatyák? Meggyőződhettek róla, hogy végveszélyben a hortobágyi szürke gulya. E világérték fennmaradását a pénztelenség kérdőjelezi meg. Aztán a helikopterekről jól látszott az újbóli szikesedés és a belvizese- dés veszélye, jóllehet ennek megszüntetésére milliárdokat költöttek. Ugyancsak nyomon követhető volt a rizsföldek vizének lecsapolása, ami bőséges műtrágya és egyéb vegyianyagtartalom miatt biztos, hogy nem tesz jót a Tisza élővilágának. Óvni kell a kultúrtörténeti őrhelynek számító kunhalmokat is: egy dózer órák alatt eltolhat egy ilyen kétezer éves kiemelkedést, s ezzel a honfoglalás előtti, majd az ÁTpád-kori temetkezőhelyek üzenetét' semmisíti meg. Dévaványán a túzokrezervátumra is rápillantottak a bizottság tagjai, s ott is feléjük meredt a kérdés: vajon meddig lehet még megőrizni Európa legnagyobb testű madarait? A jelenleg leselkedő számtalan veszély közepette félő, hogy nem sokáig. A gazdasági és környezetvédő szakemberek még messze vannak attól, hogy egyazon zsoltárból énekeljenek. Jól látszott, hogy ami jó az ökonómia szemszögéből, az az ökológia köreit sérti. Elhangzott az a számomra vadonatúj információ is, hogy már a Tisza szabályozása Vásárhelyi Pálék idejében nagy kárt tett a folyó környezeti értékeiben. De hát valamit - valamiért, gondolnánk. Kiderült az is, hogy nem jól gondoljuk. Dr. Dévai György, a debreceni tudományegyetem docense éppen a komplex hasznosítást, mint fogalmat kifogásolta. Azt mondja, nem jó az, amikor felsoroljuk az előnyös és a hátrányos következményeket, majd ezeket egymással szembeállítjuk. A következmény: a jó és a rossz dolgok vagy gyengítik, vagy egyenesen kioltják egymást. Külön kell tehát beszélni arról, hogy semmiképp nem szerencsés a sekély tó jellegű tározó, ilyen nem sok van a világon. Ugyanígy aggasztó a nagymérvű eliszaposodás a tározó felső szakaszában, és az Egér- patak is folyamatosan szállítja a nehézfémeket, melyek gyűlnek, gyülekeznek, s ma már egy kagyló szervezetében egzakt módon kimutathatók. Ez legyen tehát egy fejezet. Az pedig legyen egy másik téma, amit dr. Doktor Zoltán, tiszafüredi polgármester mondott, hogy: „ez a víz nekünk kenyér”. Való igaz, éppen ezért kell a kenyérnek kijáró megbecsüléssel és alapossággal óvni a természeti értékeket. A hátrányt tehát megszüntetni kell, és nem az előnyök hangoztatásával közömbösíteni. Bemutatkozott egyébként a bizottsági ülésen a Mikromatika Holding cég is, és jól esett hallani, hogy ők eddig 20 millió forintot költöttek a Tisza-tó partjának komfortosítására. Bizony, sok Holding kellene, és persze állandó figyelem a folyó hosszán ahhoz, hogy a Tisza mind a gazdasági, mind a környezetvédelmi szakemberek megelégedésére ballagjon le parttalan medrében. Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága tegnap Nagyivánba látogatott, majd Karcagon, Kisújszálláson és Ecsegfalván folytatja az ismerkedést a Közép-Tisza-völgy természeti és tájértékeivel.-pb- Fotó: T Z. Gombát határoz, radioaktivitást mér, s felfedezett egy barlangot AZ IDEI APACZAI-DU BIRTOKOSA: NEMETH GYULA Kedden délután két órakor a Parlament kupolatermében And- rásfalvy Bertalan forró kézszorítása után a legmagasabb szakmai kitüntetésnek számító Apáczai Csere János-díjat vehette át Németh Gyula, a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium Pedagógiai és Szociális Asszisztensképző Szakközépiskola fizikatanára, a szertárban, katedrán és erdőn-mezőn eltöltött harminckét éves munkássága elismeréseként. Idén tizenöten részesültek a ritka kitüntetésben, a megyéből egyedül ő. Németh tanár úr 1959 óta koptatja a vidéki középiskola lépcsőfokait, s mint mondja, közben soha nem tűzött maga elé különös célokat, mindig azzal foglalkozott, amit éppen megszeretett. Mindennel. Több is ő, mint fizikatanár, hiszen tantervkészítéstől a természettudományi kutatgatásig bármibe belekóstolt, amihez csak kedve szottyant. Hódolt a csillagászatnak, táborokat szervezett a Bükkbe (az egyik ilyen során 1971 -ben feltártak tanítványaival egy barlangot, s azt iskolájuk nevére keresztelték), és ösztöndíjasa volt a debreceni Atommagkutató Intézetnek is. Egy ideje véleménye mértékadó lett a megye, sőt az egész ország szakmai köreiben, életútja modellértékű minden tanárkollégája számára. Évről évre többször elnyerte az országos fizikai eszközkiállítás első díját, sajátos, furfangos szemléltetőeszközöket készített, s belőlük gazdag szertárt rendezett be maga köré. A természet egységében hitt és élt, erre tanította diákjait is, akikben, vallja, mindaz, amivel foglalkozott, tovább él. Aktív kutató- és fürkészőmunkára sarkallt! Ő maga nem szereti, sőt egyenesen megtagadja magától a világi hívságokat, nem érdekelték soha a fennálló társadalmi viszonyok és anyagiak; volt, hogy egyszerűen elfelejtette felvenni a fizetését, vagy kiegyenlíteni a menzát. Látogatásunkkor véletlenül épp a tanártársak röpke nagyszü- neti köszöntésére toppantunk be, ahol a kötelező köszöntő szavak és virágcsokor után - a délutáni pohárköszöntő előtt - szétrajzott mindenki óráira. Gyula bácsi a 3/c-be indult megtartani a lemezjátszó működéséről szóló foglalkozását ... técsi Fotó: Mészáros Születésnapi hangverseny 25 éves a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Működésének jelentős állomásához érkezve, parádés műsorral készül megörvendeztetni kedves közönségét a Szolnoki Szimfonikus Zenekar: június 3- án, 19 órakor a Szigligeti Színházban tartandó jubileumi koncertjük programján Csajkovszkij B-moll zongoraversenye és Dvorak IX. (Uj világ) szimfóniája szerepel. A versenymű szólistájaként Kiss Gyula zongora- művész lép dobogóra. A koncert karmestere az együttes alapító karnagya: Báli József. A műsort az országszerte közkedvelt Ze- linka Tamás ismerteti. A hangverseny a Nemzeti Filharmónia bérleti sorozata keretében kerül megrendezésre, ezért jegyeket csak korlátozott számban lehet vásárolni a Kossuth téri színházi jegyirodában. r \ Látlelet Szófián, magányos emberek között Kíméletlen következetességgel kényszerítenek a körülmények arra, hogy számot vessünk mindennapi életünk esélyeivel. Nem szükséges azonban határesetekre gondolnunk, elég olyan eseményekre is, melyek a maguk kiszámíthatatlanságával és megjósolhatatlanságával egyszer csak életünk részévé válnak. Még ha a letisztulásra váró tapasztalatok más és más formában zökkentik is ki az embereket hétköznapjaik medréből, mindig megsejtetnek valamit abból a bizonytalanságból, mely valamennyiünk életét körbefogja. Amit eddig természetesnek vettünk, és amiben eddig otthonos közvetlenséggel mozogtunk, újra és újra kérdésessé válik. Családunk, környezetünk, emberi viszonyaink játékszabályai, melyeket eddig - kényszerűségből vagy anélkül - magunkra vállaltunk, egyre inkább a „miért?” kérdésbe torkollanak. Ott húzódik ez a kérdés a szürke hétköznapokba feledkezett életünkben is. Mindennap azzal a - sokszor meg nem fogalmazott - szándékkal kelünk fel, hogy értelmessé tegyük munkánkat, fáradozásainkat, s értelmesen kihasználjuk az időt. Csakhogy egyre többször kerülünk zsákutcába. Ha pedig a sikerek és tíz örömök vészesen csökkennek, óhatatlanul a szótlanság és a magány hatalmasodik el rajtunk. Nap mint nap érzékelhetjük ugyan a személyes kapcsolatok melegét, de törékenységét is. A látszólag teljességgel demokratikus viszonyok fonákságait átélve, joggal válhatunk kétségbeesetté. S akinek nincsenek lelki tartalékai, aki csupán anyagi és morális kifosztottságát érzékeli, aligha képes azonosulni azzal a felismeréssel, mely szerint a világ helyzete sohasem reménytelen, hiszen sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne. Mert a hasznavehetetlenség tudata sokkal kínzóbb, kizárja, hogy az egyik pillanatról a másikra optimisták legyünk. Vagyunk, de nem birtokoljuk sem a minket körülvevő viszonyokat, sem önmagunkat. Ám minél inkább kívülre kerülünk a feltartóztathatatlanul előtörő eseményeken, minél belenyugvóbb egykedvűséggel vesszük tudomásul kudarcainkat és sikertelenségeinket, életünk annál üresebbé válik. Annál inkább kiszolgáltatottjai leszünk a meglepetésekkel teli politikai, gazdasági, társadalmi változásoknak. Mintha csupán a mindenbe beletörődő állampolgár szerepét kellene eljátszanunk. Holott életünk szövegkönyvét magunk írjuk, melyet a kívülről jövő utasítások sohasem formálhatnak át annyira, hogy akár újabb politikai illúziók áldozatai legyünk. Kerékgyártó T. István ____________J A kötelező gépjármű felelősségbiztosítás is lehet kényelmes! A PROVIDENCIA Osztrák-Magyar Biztosító Rt. szeretné megkímélni Önt az utánjárástól. Ezért a postai levélkézbesítők és a PROVIDENCIA üzletkötői • • a lakásán keresik fel Ont, de természetesen rendelkezésére áll az ország 3200 postahivatala is. Ha minket választ - a napi postával ^pC“* a PROVIDENCIA OSZTRÁK-MAGYAR BIZTOSÍTÓ RT