Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-27 / 121. szám

1991. MÁJUS 27. Sportextra 13 Húszévesen visszavonult Kipe köti az ebet a karóhoz Az, hogy a sport világában va­lakinek becenevet adnak, már leg­alább félsikerrel felérő dolog. Tu­lajdonosát általában megkülön­böztetett figyelem kíséri nemcsak a pályán, hanem a köznapi életben is. A szolnoki* Olajbányász kosár­labdázói között is szorgoskodott egy 208 centiméter ma­gas, húszéves fiatal­ember, akit a nagyér­demű csak „Kipe” néven emlegetett, csakúgy, mint társai. Kiss Péter általában minden második mérkőzésen (főleg itthon) kapott ki- sebb-nagyobb szere­pet edzőjétől, ő pedig a többezres tömeg előtt bizonyította jó néhányszor, hogy „mocorog” benne valami, amit akár te­hetségnek is lehetne nevezni. Ép­pen ezért okozott értetlenséget a fiatalember legújabb elhatározása, miszerint nem kíván többet kosár­labdázni. Kizárólagosan a saját ér­dekében úgymond vártunk az ügy kitárgyalásával, hátha néhány nap alatt elszáll az ifjúi hév, és a most meggondolatlannak tűnő lépést visszafordulás követi. De nem. Kipe köti az ebet a karóhoz. Találkozásunkkor ugyanolyan szűkszavú, mint más­kor, a harag szikrája nélkül meséli, hogy: - Levelet írtani az egyesület­nek, amelyben tájékoztattam veze­tőimet visszavonulási szándékom­ról. Indoklásként említettem, hogy fizikailag és pszichikailag nagyon megviselt az elmúlt esztendő, ál­landó feszültségben éltem, hiszen_ három csapatban játszottam hét- ről-hétre. Személyesen beszéltem az elnökkel és az edzővel, nekik ugyanúgy elmondtam: befejeztem. De történt egy olyan dolog is ami végleg „betette a kaput". Egyik edzés után egy idősebb játékostár­sammal, akit nem szeretnék meg­nevezni, komoly nézeteltérésem támadt. Mondhatom: enyhén meg­alázott. Én nem tudok ekkora „tüs­kével' ’ tovább játszani, inkább fél­reállok. Elhatározásom végleges. ■Szeretnék a jövőben a saját lába­mon megállni, vál­lalkozó akarok len­ni először társas formában, majd ké­sőbb egyedül. Megpróbáltam meggyőzni Kipét, hogy nem létezik olyan konfliktus, amelyet értelmes emberek ne tudná­nak tisztázni, ha kell, némi segítség­gel, hogy egy baj­noki aranyért má­sok visszafordíta­nák a Tiszát, hogy a vállalkozói életben a mostaninál jóval nagyobb pofonok várnak rá, hogy egy közösségben mindig nagyobb az egyén oltalma, hogy ne herdálja el a teremtőtől kapott vitathatatlan tehetségét, vagy legalább mutas­son készséget valami kompro­misszumra, és ha már meggyújtot­ta a hidat maga mögött, ne hagyja teljesen leégni, az emberek szim­pátiájától lassacskán eltávolodva.- Elhatározásom végleges. Bár valóban nagyon jó volt érezni a közönség ünneplését, de azt hi­szem, az nem nekünk fiataloknak szólt, hiszen mi kevesebbet tettünk a bajnokságért. A történtek után ■sem haragszom senkire, mint kí­vülálló továbbra is szurkolok a cs­apatnak - kivéve azt az egy játékost -, a közönségnek pedig azt üze­nem: a jövőben is hasonlóan biz­tassák kedvenceiket, mint ez idáig, tehát hajrá Olaj! A magam részéről csupán annyit tudok hozzátenni: sajná­lom. (ni) Autócross Remény a Yamaha jegyében Aki járatos egy kicsit az autó­sport világában, az jól tudja: ma­napság a versenyzőknek nem a vo­lánforgatás jelenti a nagyobb gon­dot, hanem a szponzorok megtalá­lása. Éppen a kormánykerék keze­lésének lehetőségéért. Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatja magát a túrkevei Szabó Kálmán, miután az idei évre ko­moly mecénásra lelt a MOM Me­chanikai és Optikai Rt. „szemé­lyében”. A kevi fiatalember soká­ig egy tuningolt Ladával verseny­zett (nem is rosszul, hiszen 1988- ban kategóriabajnök lett), de a megspékelt motor könnyen fáradt, s az utóbbi időben már többször okozott bánatot, mint örömöt. A riválisokkal való lépéstartáshoz egy nagyobb „lóerőgyárra” volt szüksége. Ehhez nyújtott segítséget az említett mátészalkai cég. A rendel­kezésére bocsátott pénzből két da­rab Yamaha FZR 1000 típusú mo­tort vásárolt, amelyekhez termé­szetesen már egy új crossautó du­kált. A gépépítés hónapjai követ­keztek számtalan technikai felad­vány megoldásával, ezek közül csak két „velősét” említünk: a két motor működésének egybehango­lása, illetve a négykerékhajtás kö­vetelte összhang megteremtése. Ilyenkor szokták mondani: egy- egy szezon eredményes vagy ered­ménytelen volta már a szerelőmű­helyben eldőlhet. A két japán mo­tor össz-hengerűrtartalma 2000 köbcentiméter, ami egyben kate­góriaváltást is jelent a crosspilóta számára. Vagyis: az abszolút baj­noki cím megszerzésére módot adó 3500 köbcentiméteres gép­osztályt. Szabó Kálmán nem tit­kolt célja: a 270 lóerős masinával a dobogó valamelyik fokának megszegése a végső elszámolás­kor. A szponzorral kötött szerző­dés értelmében a Primon SE színe­iben a magyar bajnoki sorozaton, valamint 3-4 európa-bajnoki via­dalon indul. Sajnos a Yamahák ed­dig csak a dobhártyát „repesztget- ték”, a szemnek szóló látvány el­maradt, mert a május 19-i nagyka­nizsai idénynyitót elmosta az eső. Ha minden összejön, akkor a crossautó egy ausztriai meghívá­sos versenyen debütál, ha másként alakul, akkor éppen Túrkevén: jú­nius 2-án vasárnap ugyanis a Ke- viringen rendezik meg az országos bajnokság ki­írás szerinti második (lé­nyegében első) fordulóját. És ahogy a puding próbája az evés, a ver­senyautóé a pá­lyán való szá­guldás! Lazányi Fotó: Illyés Csaba Sakk NB II Biztató jelek a félfordulós bajnokságban Újszász NB Il-es csapata. Álló sor (balról): Szavcsur, Varga L., Gulyás Z., Hőgye I., Bencsik Gy., Molnár L., Mohácsi I., Löriczi L., Sebők I., Nagy J. (mester), ülő sor: Kónya L., ifj. Kocsis I., Káló P., Ragó L., Mozsár G., Sinka I. (Hiányzik: Nagy J. szakoszt.-vez. Juhos A. és Kovács A. játékos) Az őszi, tavaszi rendszerre való áttérés kedvező vissz­hangra talált a csapatok több­ségének háza táján. Amikor azonban a lebonyolítás módja napvilágot látott, már többször lehetett kétkedő hangokat hal­lani. Elsősorban anyagi nehéz­ségekre hivatkozva kérdője­lezték meg többen a bajnoksá­got, a „tét nélküli” lebonyolí­tást nem tartották célszerűnek. De a többség egyértelműen foglalt állást. Meglátták annak lehetőségét, hogy fiatal tehet­ségeket tudnak kipróbálni és csapaton belül szerkezeti vál­tozásokat lehet végrehajtani. Mérlegelve a lehetősége­ket, megyénk minőségi sakk­ját képviselő Újszász sportve­zetése úgy döntött, hogy a fej­lődés érdekében a csonka baj­nokságba is benevez. A szak­osztálynál történt változás - el­távozott Szegedi, Pallos és Fo­dor, az ifjúsági Kovács - után a fiatalok „mély vízbe” dobá­sa vált szükségessé. A Keleti csoport A mező­nyébe sorolt Újszász nagysze­rűen helytállt az átmeneti baj­nokságban. Egyetlen kisiklás­tól eltekintve - Tabán SC-Új- szász 8,5-5,5 - egyenletes tel­jesítményt nyújtott, 38 ponttal biztosan szerezte meg az el­őkelő harmadik helyet. A több mint 50 százalékos eredmény megfelelő tükörképet adott a bajnokságban kialakult erővi­szonyokról és a csapat teljesí­tőképességéről. A második fordulóban Szeged ellen ara­tott biztos győzelem hitet és önbizalmat adott a csapatnak, nem beszélve arról, hogy ez a második hely megszerzését is jelentette, amely csak fokozta a játékosok ambícióját. Ezt a helyezést az utolsó fordulóig biztosan tartotta a gárda. Már- már úgy látszott, hogy az áhí­tott siker valóra válik, mikor az utolsó fordulóban olyan va­lószínűtlennek tűnő eredmény született a Szentes-Makó (1,5­12,5) mérkőzésen, amely hal­latán csak ámulni lehetett! Ez­zel a Makó előtt 5,5 ponttal vezető Újszásznak meg kellett elégednie a harmadik helye­zéssel. A játéknak ez a furcsa­sága fosztotta meg Újszászt at­tól a lehetőségtől, hogy he­lyosztót játsszon a harmadik helyért Nyíregyházával, hazai pályán. Helyette az ötödik he­lyért kellett volna Kazincbar­cikával mérkőzni, de a vezetés úgy döntött, hogy a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem vállalja a negyedik idegenbeli mérkőzést. A csonka bajnokság tehát némi csalódással, de eredmé­nyesen zárult Újszász számá­ra. Az elért hatodik hely biztos előrelépést jelentett. Sikerült létrehozni a csapat egységét, amely Nagy János szakosz­tályvezető lelkiismeretes munkáját is dicséri. A szezon­ban nyolc játékos szerepelt va­lamennyi mérkőzésen, össze­sen tizennyolcán kaptak lehe­tőséget, Varga, Mohácsi és Kónya veretlen maradt. A leg­jobb pontszerző (4,5) Mohácsi Imre lett. A várhatónál ered­ményesebben szerepelt az új- szászi trió, Varga, Molnár, Hőgye, hozzájuk csatlakozott Sinka, valamennyien 3,5 pon­tot szereztek. A csapat első fele kitett magáért, a hét táblán az összpontok 62 százalékát gyűjtötték be, míg a második felében alig akad elfogadható eredmény. Az összeállításnál mindig akadt probléma új erők bevetése és az ifjúsági játékosok próbája miatt, s ez meglátszott a csapatrészen. A két ifjúsági játékos, Kocsis és Káló egy-egy játszmában bi­zonyította tehetségét, de sokat kell még tanulniuk ahhoz, hogy stabil tagok legyenek. Hogy mekkora a hatodik hely értéke, azt majd a követ­kező bajnokság lesz hivatott eldönteni. Remélhető, a szur­kolók és a támogatók nem fog­nak csalódni a jövőben sem. A bajnokság végeredmé­nye: 1. Vasútépítő, 2. Hajdú­szoboszló, 3. Makó, 4. Nyír­egyháza, 5. Kazincbarcika, 6. Újszász, 7. Color-Nova, 8. Szeged, 9. Gyöngyös, 10. Ta­bán SC, 11. Szentes, 12. Mis­kolc. Ragó Nem állnak CSEH-ül Az MNK-győzelmet kivívott vízilabdacsa­pat edzője, Babarczy Roland távozása óta gyak­ran változott a kispadon ülő személye a Vízügy SE-nél. Tavaly Dr. Mayer Mihály távozása után Cseh Sándort kérték fel, aki 1990 elején másfél bajnokságra kapott lehetőséget az egyesület ve­zetésétől. Most, az elmúlt bajnoki szezon befe­jezése után a csapat teljesítéményét értékeli a vezető edző.- Sikerként vagy kudarcként éli meg a baj­nokságban elért kilencedik helyezést?- Felemásan szerepelt a csapat. A velünk egyenrangú együttesek ellen - OSC, Eger - nem tudtuk hozni a formánkat, ugyanakkor a baj­nokság élcsapataival szemben (FTC, Vasas, Szentes) meglepően jól szerepeltek a fiatalok. De a kérdésre válaszolva, természetesen egy kilencedik helyezés nem jelenthet sikert a szol­noki póló számára.- Az utóbbi három évben alaposan megvál­tozott a csapat öszetétele, ami kihat a teljesít­ményre ...- így van. Ma már szinte közhelynek számít, hogy egy nagy garnitúra befejezte pályafutását, illetve néhányan máshol folytatták. Hasznos, Pintér F„ Pintér I., Rekita, Bogdán, Hegmann, Lengyel, Kiss P„ Kiss Z„ mind erősségei voltak a szolnoki pólónak. Ma már azonban tudomásul kell venni, hogy egy teljesen új csapatot kell felépíteni, ami máról holnapra nem párosulhat sikerekkel.- Ezt elismerve, mégis mit sikerült elfogad­tatnia elképzeléseiből ?- Összességében inkább elégedetlenségről számolhatok be. Egyrészt azért, mert a fiatal játékosok még nem tudtak élni a lehetőséggel, hogy egy patinás OB I-es csapatban szerepel­hetnek. Bennük sokkal több van, és a jelenlegi magatartásuk akár életkori sajátosságként is ér­tékelhető. Az idősebb játékosoktól elsősorban azt vártam, hogy vegyék át a karmesteri pálcát, és játékukkal ragadják magukkal a fiatalokat. Sajnos nem tudták maradéktalanul teljesíteni.- Mi az oka annak, hogy az őszi harmadik helyezés után tavasszal visszaesett a gárda?- Pintér Ist­ván ősszel még a Szolnok csa­patát erősítette. Ő olyan meg­határozó egyé­niség volt, egy­részt mint karmester, másrészt mint gólerős játékos, hogy távozása után vezér nélkül maradt a Vízügy SE. Ezt a szerepkört Mohi Zoltán, részint játékstílusa, részint alkati sajátosságai következtében nem tudta betölteni. Minden csapatsportban a kapus személye döntő mo­mentum. Pintér Ferenc leállása és Kiss Péter távozása után Kiss Tamás ősszel nagyon jól védett, de tavasszal hullámzó teljesítményt nyújtott.- Változik-e az együttes játékosállománya?- Óriási szükségünk lenne legalább két ruti­nos, idősebb játékosra. De megoldást jelentene az is, ha sikerülne a gólerős Vasicseket vagy a gyors Czibulkát hazahozni. Itt jegyzem meg, hogy a ’80-as évek közepének kíassziscsapatát most nyögjük, hiszen akkor Hasznosék árnyé­kában olyan tehetséges fiatalok vesztek el, mint Sóskúti Ferenc, Deák Róbert vagy Szekeres Sándor.-Mi várható a jövőben ?- Erre nehéz válaszolni, hiszen jelenleg még azt sem tudom, továbbra is élvezzem-e a veze­tés bizalmát. Ettől függetlenül azonban úgy gondolom, hogy ezt a tehetséges fiatal gárdát (Magyar, Molnár, Nagy T„ Kiss T„ Lukács, Krasznai) együtt kellene tartani, türelemmel, bizalommal menedzselni őket. Dávid NB III-as férfi asztalitenisz-mérkő­zésen a Volán Rákóczi együttese Gyu­lán vendégszerepeit, és 8-8 arányú dön­tetlent ért el a kiélezett és szoros küzdel­met hozó találkozón. A meglepően csú­szós teremben igen változó egyéni tel­jesítmények születtek, Katonán kívül a volánosok minden tagja tudása alatt szerepelt. Győzelmek: Katona 4, Baráth 2, Bodor, Bagi 1-1, ill. Lukács, Karaba 3-3, Béres 2. A szolnoki városi kispályás labda­rúgó-bajnokság 17. fordulójának eredményei: I. osztály: Pannon- Petrol-Vízmű I. 2-2, AÉV I.-Kór- ház ül. 1-3, Volán Rákóczi-Tisza HSE 2-5, Kórház i.-Olajinező 0-8, Thermotechnik-Nefag 10-3. Az él­csoport állása: 1. Tisza HSE 30, 2. Olajmező 25, 3. Pannon Petrol 25 ponttal. II. osztály: MÁV Jármű- Ideál 0-5, Kilián I.-Bontóker 3-2, Nyomda-FC Aréna 3-5, Elegant- MÁV KÜF 2-2, Tejipar ÁÉV II. 6-1. Az élcsoport állása: 1. FC Aré­na 24, 2. Kilián I. 22, 3. Tejipar 20 ponttal. III. osztály: Szilikát-Tisza Taxi 3-0, Vízmű II.-MRFK 0-2, Ví- dia Rt.-Vízmü Kp. 2-4, Kilián II.- Bútorgyár 6-3, Rékas I.-Posta II. 0-3. Az élcsoport állása: 1. Kilián II. 26, 2. Vízmű Kp. 24,3. Posta II. 21 ponttal. Budapesten rendezték az V. országos junior női és férfi erőemelő bajnoksá­got. SzáztízTférfi és huszonegy női ver­senyző között a szolnoki ÍRÓN MAN egyesület sportolói is ott voltak. A nők­nél 48 kg-ban Csinger Anikó 175 kg-ot teljesített és ezüstérmet szerzett, a férfi­aknál 82,5 kg-ban az újonc Zajac János 455 kg-os eredménnyel a 10. helyen [fejezte be a küzdelmet. A Tisza Kupa újonc fiú és leány asztalitenisz-versenysorozat befe­jező szakaszában nyolc egyesület hetvenöt versenyzője állt asztalhoz. A IV. versenyszakasz eredményei: kezdő fiúk: 1. Belukács G. (Kisúj­szállás), 2. Veres Z. (Újszász), 3. Tóth B. (Jászkürt TSE) és Belukács F. (Kisújszállás). Kezdő lányok: 1. Tóth A. (Kisújszállás), 2. Tolnai É. (Kunmadaras), 3. Hajdú A. (Tisza HSE), 4. Vass V. (Martfű). Újonc fiúk: 1. Hegedűs Z. (Martfű), 2. Himmer Á. (Kisújszállás), 3. Lisz- nyai P. és T óth A. (mindkettő Tisza HSE). Újonc leányok: I. Kenyeres R., 2. Bózsó A. (mindkettő Volán Rákóczi), 3. SzőtlÖsi É., Forgács Á. (Martfű). A pontverseny végered­ménye: fiúk: 1. Hegedűs Zoltán (Martfű) 36,2. Szabó G. (V. Rákó­czi) 30, 3. Himmer Á". (Kisúj.) 30, 4. Tóth A. (Tisza HSE) 20 ponttal. Lányok: 1. Bózsó Andrea 52,2. Ke­nyeres R. 36,3. Lauer H. 16 (.mind V. Rákóczi), 4. Forgács Á. (Mart­fű). Fortuna nem vette pártfogásába a jászberényi Kossuth Úti Általános Isko­la megyei bajnok grundbirkózócsapa- tát. A BVSC sportcsarnokában sorsolás útján döntötték el, hogy az egyes fordu­lókban a 11 csapat közül ki kivel csap össze. A jászberényiek balszerencsé­jükre az első fordulóban a legerő­sebbnek vélt - mint később bebizonyo­sodott, nem véletlenül - salgótarjániak­kal mérkőztek, és 6-4 arányú vereséget szenvedtek. A sorsolás szeszélye foly­tán a következő körben is erős ellenfél jutott a jászságiaknak, a Kiskunhalastól elszenvedett 6-4 arányú vereség a kis csapat kiesését jelentette. Az országos bajnoki címet végül Salgótaiján birkó­zói szerezték meg, akik a döntőben 9-1- re „legázolták” a kazincbarcikai fiata­lokat. Harmadik helyen a kiskunhalasi­ak végeztek, a jászberényi srácoknak a nyolcadik hely jutott. Csongrádon rendezték még az út­törők vidéki vízilabdatornáját, amelyen a Szolnoki Vízügy SE a helyi együttest 17-4-re, a kecskemé­ti csapatot 9-7-re győzte le. A tornát Szentes csapata nyerte, a szolnoki be az erőpróbát. A következő roeg- .r^SOr~—------- ------_____ V ajon kié lesz a 8-as mez?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents