Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-27 / 121. szám

1991. MÁJUS 27. Sportextra 9 A Lőrinc házaspár Vart-e olyan szolnoki kosárlabdázó - akár a régmúltból, akár napjainkból -, ki ne ismerné Lőrinc Bandi bácsit és feleségét, Ilonka nénit. Nem valószínű, nevük szinte egybeforrt a sportág Ti- sza-parti meghonosításával. Kezdetben először játékosként, majd játékosedző­ként, végül pedig az oldalvonal mellől vették - veszik - ki részüket a kosárlab­dafejlődéséből. A II. világháborút követően már 1945. augusztus 20-án mérkőzést ját­szottak a Véső úti füves pályán. A MÁV akkori legendás csapatában többek kö­zött pályára lépett Balázs Márta, Sze­dő Aranka, a két Bakos lány, míg az el­lenfélben, a frissiben verbuválódott Madisz együttesében Bíró Margit és Ilona, valamint Sztankó Ilona. Ettől az \______________ ______________ időp onttól számíthatjuk a sportág újjá­születését (talán igazi megszületését) Szolnokon. Ilonka néni két esztendő kihagyással egészen 1965-ig az NB I-ben játszott. Egy hölygynél nem illik ugyan a kort szóba hozni, de az a tény, hogy 42 éves koráig képes volt az elsőosztályban szerepelni, talán a mi bűnünket is fel­menti. A két évtized alatt végigjárta a válogatottak valamennyi lépcsőfokát, kezdve a vasutas gárdától egészen az Eb-csapattagságig. Hátvédjátékát, lel­kesedését legendák övezik. A Szolnoki MÁV mellett a Légierő és a Vörös Me­teor színeiben is pályára lépett egy rö­vid ideig. Bandi bácsi játékospályafu­tása kevésbé látványos volt, 6 inkább edzőként tevékenykedett, a női gárda trénereként. Egyik megalapítója a Szolnoki Olajbányász sport­egyesületének, a Magyar Kosárlabdá­zók Országos Szövetségének tisztelet­beli tagja. A házaspár fiatalosságát, munkabírását,, sportszeretetét jelzi, mind a mai napig nevelik a jövő nem­zedékét a piros-fekete klub számára. Elődök és utódok A zsákolás magasiskolája Porondon az öregfiúk Egy kis történelem A feltevések szerint a játék eredete 1603-ig vezethető vissza, mikoris a flo­ridai bennszülöttek póznára erősített kosarat dobáltak labdával. Magát a sportágat azonban csak jóval később, a múlt század végén, 1891-ben alakítot­ták Id, szabályait a spirngfieldi Testne­velési Főiskola tanára, dr. James A. Naismith alkotta meg. Az intézet igaz­gatója adott utasítást számára egy olyan játék felkutatására, mely a téli időszakban, fedett helyen, és esti világí­tás mellett is űzhető. Tulajdonképpen a véletlen sietett a testnevelő segítségére. Egy ízben a főiskola játékterén labdá­val a kezében várta az edzésre érkező hallgatókat, amikor sürgősen hívatták. A játékszert a pálya szélén lévő barac­kos kosarak egyikébe dobta. Mikor visszatért, meglepve vette tudomásul, tanítványai bőszen próbálkoznak mu­tatványa megismétlésével. A jó szemű pedagógus rögtön kapcsolt, két csapa­tot alakított ki, és játszatni kezdte diák­jait. A rossz idő beálltával a kosarakat a terembe vitték, és a tornacsarnok 305 cm magas erkélyére rögzítették. így ke­rült mai helyére a gyűrű. A labdatartás és továbbítás lehetőségeit, az ütközése­kért, személyi hibákért járó büntetése­ket, a gól elérését és az eredmény szá­mítását, a játék kezdésének és megsza­kítás utáni folytatásának módjait, me­net közben alakítgatták ki. A pálya alakja, mérete kezdetben a teremhez al­kalmazkodott, határvonalak sem vol­tak. Büntetővonalat 1896-ban rajzoltak először. A kosár az évtizedek során kü­lönféle formájú volt, eredetileg csak akkor ért a gól, ha a labda benne ma­radt. Hogy az erkélyen elhelyezkedő nézők ne tudjanak „besegíteni” a talá­lat elérésébe, palánkot szereltek fel. A csapatlétszám a kezdeti 25-ről fokoza­tosan csökkent öt főre. A kosárlabdajá­ték nagyon gyorsan terjedt az egész vi­lágon, már 1904-ben, a St. Louisban megrendezett olimpián bemutatót tar­tottak. A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) három évtizeddel később, 1932- ben Genfben alakult meg, fő feladata a szabályok egységesítése volt. Jelenleg a legnagyobb létszámú szövetségek egyi­ke, közel 150 országban, több mint 100 millióan űzik a sportágat. 1191-1991 Az elődök összecsapása után a jelen legjobbjain volt a sor. A játékvezetők sípszava pályára szólította a Magyar Ku­pa legjobb nyolcba kerüléséért vetélkedő két Tisza-paiti együttest. Szolnoki Olajbányász-Szeged SC 109-86(48-43) Szolnok, 2500 n., v.: Haityáni, Görgé- nyi. Olajbányász: Tyubin 22/15, Abelja- nov 15, Tóth Z. 3, Tóth A. 20/12, Ber- kics 19. Csere: Horváth 10/6, Kmézic 10, Judik 5, Mérész 5/3. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc. Szeged: Walke 37, Jankauskas 9, Veress 16, Guóth 9/3, Jáhni 11/6. Cse­közös ünnepe A kosárlabda születésének századik évfordulója alkalmából világszerte ün­nepségeket tartanak a napokban. A sportág magyarországi új fellegvárában, Szolnokon is méltó kereteket biztosí­tottak szombat délután a megemlékezés­nek. Megjelentek a Tiszaligetben az el­múlt évtizedek kiemelkedő egyéniségei, a játék Tisza-parti meghonosítói, a haj­dani MÁV, Légió és Vörös Meteor tag­jai, vezetői. Sajnos néhányan már nem lehettek jelen, rájuk fájó szívvel gondol­tak vissza egykori társaik. Az egész dél­utánt betöltő program nyitótalálkozóján a nagy nyilvánosság elé lépett az újdon­sült NB I-es női csapat, a Szolnoki MÁV MTE együttese. Két vegyes gár­dát alkotva bemutató mérkőzést vívott, amelyen gyorsan kiderült, jó néhány te­hetséges lány bontogatja szárnyait a pi­ros-kék gárdában. Petróczi Edina, Cseh Karolina, Harmath Kata szép jövő előtt állhat, csak rajtuk múlik. A szebbik ne­met az öregfiúk követték, az Olajbá­nyász és Karcag negyven év feletti egy­kori sztárjai randevúztak. Pataki, Patay, Kurucz és a többiek bebizonyították, gyorsaságuk megkopott ugyan, de a ke­zük még nem remeg meg a palánk alatt. Az udvariatlan vendégek végül biztosan, 37-26 arányban legyőzték a hazaiakat. re: Kónya 2, Dokmanovics 2, Antal, Tiszai, Ország. Edző: Guóth Iván. Kedves ünnepséggel kezdődött a visszavágó, a Medicomp kft. által a baj­nokcsapatnak járó 100 ezer forintot a pi­ros-fekete legénység felajánlotta a Szol­noki Gyeremekváros alapítványa javára. A feldobást követően azonnal a hazai­ak ragadták magukhoz a kezdeménye­zést, ami Berkics és Abeljanov révén pontokban is megmutatkozott. Walke buldog módjára követte Tyubint, de ez felemészetette minden energiáját, kevés veszélyt jelentett a szolnoki gyűrűre. Gouth edző időben észlelte a rossz takti­kát, leváltotta válogatottját a szovjet lé­giósról, s ez a húzás jót tett az eredmé­nyességnek, rögtön több lett a kosár. Tóth Zoli nem váltotta ki a sípmesterek szimpátiáját, sorra fújták ellene a szemé­lyiket, minek következtében edzője kénytelen volt lecserélni. Míg Horváth belezökkent a kerékvágásba, két pontra feljöttek a vendégek (35-33). A talákozó ilyetén alakulása váratlanul érte az Olaj­bányászt, kapkodni kezdett, szerencsére azonban így is előnnyel térhetett pihenő­re. Mintha nem ugyanaz a társaság jött volna ki a folytatásra, villámrajtot vett a szolnoki ötös. Tizenöt pontjukra mind­össze Walke duplája volt a válasz, és ez jelezte, eldőlt a továbbjutás kérdése. Szi­porkázott az aranyérmes együttes, Tóth Attila szórta a triplákat, Rasid szorgal­masan szedte a labdákat, még a fiatal Mérész Tamás is többször betalált. A századik pont megszületése után már a következő ellenfélre gondolt a közön­ség. „Reszkess Honvéd, add meg ma­gad!”- csatakiáltással búcsúztak ked­venceiktől a B-közép tagjai. Folytatás szerdán kora este a Tiszaligetben. Géléi József Fotó: Novák Károly Tóth Zoli ismét vezér volt

Next

/
Thumbnails
Contents