Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-23 / 118. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. MÁJUS 23. „Kilövik alólunk a kocsit?” Ötvenkét éves gépkocsiveze­tői múltammal, sok gyötrődés után szeretném felhívni az autós- társadalom figyelmét a tisztes­ségtelen felelősségbiztosításra. Hosszú vajúdás után szülték meg e törvényt, saza tapasztalatom, hogy a gépkocsi-tulajdonosok részéről igen gyér a visszhang. Miért? Mert ha valami sérelem ér bennünket, már megszoktuk, hogy csak egymás közt sutto­gunk? Am temetni és siránkozni annál jobban tudunk! Az a véleményem, hogy a kár­okozót nem biztosítani kellene, hanem az általa okozott kár megtérítésére kötelezni. Ha pe­dig erre képtelen, ne engedjék a közúti forgalomba; minden jár­művezető nyilatkozatban ismer­je el a felelősségét, s már ilyen szellemben kellene kiadni a ve­zetői engedélyt. Személygépko­csival, motorkerékpárral jártam szerte a hazában és a világban - a katonaságom alatt gutóbusz- szal is -, de soha közelében se voltam a balesetnek és ma is val­lom, hogy figyelmes, udvarias vezetéssel némileg a szabályta­lankodók brutalitását is ki lehet védeni. Nyugtalanít, hogy a kötelező felelősségbiztosítással kapcso­latban alig hallani ellenvetést, noha a biztosítótársaságok 8-10 ezer forintot vesznek majd ki a zsebünkből. Ez az összeg másfél havi nyugdíjammal egyenlő! Ne­sze neked, demokratikus Ma­gyarország! Ahhoz, hogy gépko­csit tartsak, jogom van, s ezt a jogot még 1939-ben szereztem, de ha most nem fizetek, leveszik a rendszámtáblámat! Olvastam: ,Jla nem lesz köte­lező biztosítás a magyar utakon, egy nyugati turista sem jön hoz­zánk". Miért? Nekik bizonyára telik a fizetésükből a több millió forintos kocsijuk biztosítására, mi azonban nem nyugati fizetést kapunk. Az előzőekben idézett sorok folytatásában a szerző saj­nálkozását fejezte ki a kispénzű­ek esetleges benzinárban jelent­kező biztosítási díján, ám ezzel szemben íme egy példa: Évi 5 ezer kilométer - kb. 400 liter benzinfogyasztással, 24 ezer fo­rintba kerül. De hol van nekünk ennyi pénzünk benzinre, plusz autórezsire? Ha literenként 6 fo­rint biztosítási pluszt számolunk, az is csak 2400forint. Akkor hol van ehhez az évj csaknem 10 ezer forintos kötelező biztosítási díj? A Magyar Autóklub nagyon helyesen tette, hogy az Alkot­mánybírósághoz fordult. Ha már a gépkocsitulajdonosok (egyesek) a mellényzsebből fize­tik ki szó nélkül a magas biztosí­tási díjat, valaki próbálja meg­védeni az üres zsebben kotorá­szok érdekeit. Mert nem igaz a mindenkit érintő szegénységünk. A tisztességtelen kötelező bizto­sítási díjat a száguldozok könnyen kifizetik. A kispénzűek számára elfogadhatóbb lenne, ha biztosítási díjat a benzinárba építenék, mert ha teszem azt 100 Ét is lenne egy liter benzin, s nekem csupán 10 literre telne egy évben, akkor sem érezném magam megalázva, megszégye­nítve. Mert a kötelező biztosí­tással a kispénzűek alól szinte kilövik a kocsit! Azt a silány ér­tékű, de nagyon megbecsült jár­művet, amire oly keservesen ku­porgottak össze a pénzt. Kérem a gépkocsi-tulajdonos kollégáimat, hogy ne csak fájó sóhajtással, hanem aktívan szól­janak hozzá e témához, hiszen most szabad véleményt mondani - még ha nem is lesz foganatja. Harkay Gyula Vezseny Érthető a kocsmaellenes hangulat Az Új Néplap május 13-i számában megjelent, „Ne legyen kocsma a játszótéren” című olvasói levéllel kapcsolatos tiltako­zást - negyvenöt aláírással - én és a területi képviselő is megkap­tuk. A kunszentmártoni lakosság kocsmaellens hangulatát meg­értem, hiszen a városban és az országban is indokolatlanul sok a kocsma, a „bögrecsárda”, ugyanakkor nagyon kevés a normális, kulturált szórakozóhely. A Felszabadulás úti játszótér déli oldalára tervezett söröző leendő gazdája már letette a névjegyét, hiszen városunkban mű­ködtet egy sörözőt, ahol nincs részeg ember, sőt dohányzás sem, de van szendvics, hot dog, kóla és video. A hely kijelölése szabályosan történt - a gyermekintézményektől szükséges távol­ság betartásával. S megjegyzem, hogy a város azon részén egy családi házas lakótelep létesült az utóbbi évtizedben - mindenféle normális szórakozóhely nélkül. Szándékunkban áll, hogy a leen­dő létesítménnyel kapcsolatban rövidesen összehívunk egy gyű­lést a körzetben, melyen ott lesz a területi képviselő, az inkrimi­nált söröző tulajdonosa, s magam is részt akarok venni. Réz László polgármester Legfőbb érték az ember, az egészség! Mély együttérzéssel olvastam e rovatban a Legfőbb érték az ember? című, május 2-i levelet, melyben ,,Egy 42 éves asszony' ’ osztotta meg velünk azt a bána­tát, ami a leszázalékolása. majd az újbóli munkába állítása körül zajlott. Soraihoz csatlakozva, hogy olykor miképp járhat egy beteg ember, a testvérem esetét említem, akit 1987-ben leszáza­lékoltak. A III. rokkantsági csoportba . sorolták és 1988-tól 1991-ig, szinte egyfolytában kórházban volt, sőt két éve ágyhoz kötött beteg. Sajnos mind a két lábát térden felül amputálni kellett. További egészségkárosodása miatt kértem a társada­lombiztosítót, hogy változtassák meg a rokkantsági fokozatot, de azt a választ kaptam, hogy jog szerint már nem teljesíthető, mi­vel időközben betöltötte a 60. életévét. Lelketlenségnek tartom, hogy a leszázalékolásról szóló hatá­rozatban erre vonatkozóan sem­milyen utalás, tájékoztatás nincs. Vajon kinek a hibájára ve­zethető vissza, hogy nem ismer­tették a beteggel: további egész­ségromlás esetén hol és meddig kérhet, intézhet valamit. Nagyon szomorú, hogy ezt a keserűséget is el kell viselnie egy olyan em­bernek, aki az életét becsületes munkával töltötte, s aki bősége­sen megelőlegezte a nyugdíjjá­rulékát. Gilszki Irén Kedvelik a „Kosárka” ABC-t A mai világban sajnos nagyon ritkán tapasztalhatjuk, hogy a boltokban is túlhajszolt eladók kedvesek, udvariasak és moso­lyognak. A törökszentmiklósi. úgynevezett „Kosárka” ABC dolgozóiról azonban nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a 2-3 évvel ezelőtti nyitása óta csak elismerést érdemelnek. Szinte a legjobban felszerelt bolt a városban, s bár önkiszolgáló rendszerrel működik, úgy az üz­let vezetője mint a személyzet, a vásárlók maximális kiszolgálá­sára törekszik. Nagyon örültünk például a május 12-i, vasárnap délig tartó kedvezményes vásár­nak, melyen sok-sok árut kínál­tak olcsóbban. Szemtanúi lehet­tünk, hogy a bolt valamennyi dolgozója a fedélzeten volt, és szinte emberfeletti munkát fej­tettek ki - mosolyogva izzadtak ­annak érdekében, hogy mi, a vá­sárlók, elégedettek legyünk. Az a véleményünk, hogy ke­vés elismerésben van része az igazán jó kereskedőnek, ezért mi a nyilvánosságon keresztül sze­retnénk köszönetét mondani a bolt valamennyi dolgozójának, s a további lelkiismeretes, fárad­ságos munkájukhoz erőt és jó egészséget kívánunk. „A törökszentmiklósi vásárlók” Ünnepre készülődve A jászkiséri Fő út az elmúlt év őszén új burkolatot kapott. Nagyközségünk ugyanis ebben az évben ünnepli fennállásának 600. évfordulóját. Ebből az alka­lomból csinosítják az utcákat és a parkokat, ahova az ősszel több száz fát is ültettek a település lakói. Mindenki együtt, és szé­pen rendben akar ünnepelni a ju­bileum alkalmából. A rendez­vénysorozat már április 15-vel megkezdődött és szeptember 21 - ig tart, de a nagy ünnepségre má­jus 25-én, délután kerül sor, ami­kor emléktáblát avatnak, és a re­formátus templomkertben felál­lított kopjafát leleplezik. Itt meg kell jegyeznem: szívesebben vettem volna részt a régi parókia egyházmúzeummá avatásán, mert felújítva megfelelt volna a célnak, de a „szorgos” kezek le­bontották. A három épület: a pa­rókia, a templom és a református kisiskola csodálatos képet nyúj­tott volna a nagyközségnek - írta Boricsné Mészáros Mária olva­sónk, és leveléhez saját felvéte­lét mellékelte. A igazgatóválasztásról Az Új Néplap május 4-i szá­mában Tál Gizellának az ,Jgaz- gatóválasztás - és ami mögötte van” címmel megjelent írása egyoldalúan és több szempont­ból is pontatlanul tájékoztatta az olvasókat. Pályázóként, önkormányzati képviselőként és bizottságveze­tőként egyaránt örülök minden olyan információnak., amely az olvasók tájékozottságát javítja, az érdeklődők eligazodását segí­ti. Az említett cikket két vonatko­zásban kívánom pontosítani: 1. Az oktatási intézmények pe­dagógusai nem igazgatót válasz­tanak, hanem a pályázók alkal­masságáról nyilvánítanak véle­ményt - titkos szavazással. (Így természetesen több pályázót is alkalmasnak találhatnak.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közgyűlésnek és az oktatási bi­zottságnak kizárólag statiszta­szerep jut az igazgatók kinevezé­sében. A tantestületek által alkal­masnak talált jelölteket az okta­tási bizottság meghallgatja, megismerve elképzeléseiket, vé­leményezi a pályázók alkalmas­ságát és javaslatát a közgyűlés elé terjeszti. Az igazgatókat a közgyűlés nevezi ki! (Ha nem lát alkalmas jelöltet, új pályázatot ír ki.) 2. A párttitkárfeleségekre tett és idézőjel nélkül nekem tulajdo­nított megállapítást visszautasí­tom. Az összevont városi oktatási intézményvezetői értekezleten valóban keményen szóltam a rendszerváltás szükségességé­ről, a pártállami gyakorlat mel­lőzésének fontosságáról, de nem vagyok inkvizítor és bizottsá­gunk, közgyűlésünk sem az. Az igazgatók kinevezésénél kizáró­lag a felkészültséget és az alkal­masságot mérlegeljük. Így került sor arra, hogy szakmai, pedagó­giai és emberi felkészültsége alapján neveztük ki igazgatónak Káplár Józsefet, aki korábban az MSZMP városi titkára volt. Végezetül megjegyzem, hogy az önkormányzati testületben és az oktatási bizottságban - az ed­digiekhez hasonlóan - a törvé­nyesség és a szakmai szempon­tok együttes figyelembevételével, a pedagógusok érdekmegjelení­tésének szem előtt tartásával fo­gok dolgozni. Kovács Libór Szolnok rF ?F # Az első pontosításhoz csak annyit: a kifogásolt cikk a tantes­tületi igazgatóválasztásokról szólt, s nem állította, hogy az oktatási bizottságnak és a köz­gyűlésnek statisztaszerepe len­ne. Sőt az írás utolsó bekezdésé­ben - bizonyára elkerülte a fi­gyelmét - olvasható, amit Ön is állít, hogy az igazgatókat a köz­gyűlés nevezi ki. Természetesen, ha alkalmasnak találja, de csak akkor, ha a jelölt a tantestülettől is megkapta a törvény szerinti szavazatszámot. így „első fo­kon” mégiscsak a tantestület vá­laszt! A párttitkárfeleségekről tett kijelentésről nem vitatko­zom, de kész vagyok - az érintet­tekkel együtt - Önnel beszélgetni erről. Tál Gizella A sorok között is olvasva A szovjet katonák újrateme­téséről hírt adó, május 17-i írás - simítandó a tény furcsaságát - valóban kegyeletes búcsúztatást interpretál. Ugyanakkor felme­rült bennem a kérdés, hogy miért e kunszentmártoni újratemetés? Nem volt méltó a római katoli­kus templom kertjéhez az embe­riségre oly sok borzalmat zúdító fasizmus elleni harcban elesett szovjet katonák sírja? Ahogyan írják, több mint egy éve annak, hogy kezdeményezték: Az el­hunyt katonák földi maradvá­nyait végtisztességben temessék el az alsó temetőben. Kik kezde­ményezték? Csak sejteni lehet, A tárgyalóteremből A börtönévek is a családban „maradtak” Nehéz lenne a számok özöne nélkül bemutatni Vargáné Banya Amália szűkebb családi körének - testvérének, fiának és menyé­nek - életútját. A számoknak ugyanis olyan meghatározó sze­repe van a bemutatásnál, hogy például a „hányszor”, a „mennyi” vagy a „meddig” is­merete nélkül Banyáékat sem le­het megismerni. Mert mit mond­hat Vargáné Banya Amália Jász­berény, Fazekas út 17. szám alatti lakosról az, aki nem tudja, hogy a most 45 éves asszony lopás, rablás, markecolás és más bűn- cselekmények miatt eddig már nyolcszor volt büntetve. Amit ő maga sem tud, hogy a kiszabott több hónapos vagy éves börtön- büntetések összeadva mennyit tesznek ki. Vagyis, hogy össze­sen hány évet töltött el a börtön­ben. A nála lakó fia, Varga István sincs könnyebb helyzetben. Még nem érte el a 30 évet, de már hatszor volt büntetve, és ő sem tudja, hogy a kapott hónapokból, esztendőkből hány év börtönbün­tetés jött össze. Talán a testvér­nek, Banya Sándornak (szintén a Fazekas utcában lakik) könnyebb dolga van. „Csak” háromszor volt büntetve, és pontosan emlék­szik, hogy rablás miatt 7 év fegy- házra ítélték. Ezt észben tartja, a másik kettő lényegtelen. Azon a délutánon is négyen - a három Banya és a fiú élettársa, Ürmös Klára Jászberény, Mun­kás út 1/c. - indultak el az idős M.I. helyi lakos otthonához. Az asszony annak az étteremnek az ivójából ismerte az idős embert, ahonnan az az ebédjét hordta Néhányszor szolgálatait is fel­ajánlotta, az öregúr azonban nem fogadta el. Talán, mert túl idős­nek érezte magát, de az is lehet, hogy Amálkát találta kissé koros­nak. Jóval a ház előtt Banya Amá­lia azt tanácsolta, hogy a két férfi maradjon le, mert ők - a két nő - jobban szót tudnak érteni az öreggel. A rutinos Árnál tudta, mit kell kérni a házigazdától, hogy az átmenjen a másik szobá­ba. Néhány perces távolléte elég volt az asszonynak ahhoz, hogy kiszemelje a szekrényt és megta­lálja a fiókot, ahonnan kiemelte a 18 ezer forint készpénzt. Távozá­suk után a nagytemplom melletti parkban - ahol találkoztak - csa­ládi alapon osztozkodtak, és mert mind a négyen tudták, hogy lo­pott pénzről van szó, igyekeztek azt gyorsan elkölteni. A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet Banyáék ügyében. Var­gáné Banya Amáliát lopás vétsé­ge miatt - mint többszörös visz- szaesőt - 6 hónap börtönbüntetés­re ítélte. Varga István és Banya Sándor orgazdaságért és több­szörös visszaesőként kapott 6-6 hónap börtönbüntetést. A köz­ügyek gyakorlásától két évre til­totta el őket a bíróság és kimond­ta, hogy feltételes szabadságra egyikük sem bocsájtható. Ürmös Klára büntetése 3 hónap börtön, amelynek letöltését a bíróság 1 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős.- ésal ­hogy az egyház, amit nem tartok egy példás kezdeményezésnek, mert erre a cikkben az a magya­rázat, hogy a nyughelyüket 46 évvel ezelőtt nem a mi szokása­inknak megfelelően, a temető­ben, hanem a templom mellett jelölték ki. A holtakat most tulajdonkép­pen „kilakoltatták” arról a nyug­vóhelyről, amelynek közelében elestek, ahova talán a bajtársaik temették el őket - 46 évvel ez­előtt. Erre a csúnya cselekedetre rá is fér a szépítgetés. Komolyan gondolják, hogy a kunszentmár­toni „újratemetés” és a hozzá hasonló esetek jobbítani fogják a szovjet és a magyar nép barátsá­gát? A sajtó dolga, hogy hírül adja a tényeket és jól orientálja az ol- vasót. Ez esetben igyekeztek is megfelelni a követelménynek, de a mértékkel óvatosabbak le­hetnének, mert az olvasó néha a sorok között is olvas! Erdei Katalin Szolnok 1 Hazafelé a kisújszál­lási utcákon (fotó: Mészáros) Több humort — képben, karikatúrában Mindig szívesen olvasgatom az Új Néplap Humor című olda­lát, mert kikapcsol, szórakoztat, olykor felvidít és ha csak rövid időre is, feledteti a napi gondja­inkat. Különösen a Viccturmix rovatot kedvelem, de ezt a képes humorról már kevésbé mondha­tom. Noha az április 27-i még aránylag érdekes volt, a május 4-eit, valamint a 11 -eit mintha az ördög szállotta volna meg - im­port humorral. Nem állt közel az ízlésemhez. Helyettük szíveseb­ben láttam volna olyan témájú képeket, mint amilyenek például Az ország szekere, A szabadle­vegőn címűek voltak. Ha nem nagy kérés, szeret­nénk minél több érdekes, mo­solyra fakasztó képet, karikatúrát látni a lapban - és nem csak a humoroldalon.- Farkas Kálmánná Szolnok * * * Észrevételét köszönjük, mi is éreztük, hogy a humoroldalunk színvonala már nem a régi, el- erötlenedett, ezért - ahogyan ta­pasztalhatta is - megszüntettük. Olvasóink elvárásának, kérésé­nek a humoros képek, karikatú­rák gyakoribb közlésével igyek­szünk eleget tenni. (A szerk.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents