Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-22 / 117. szám
4 1991. MÁJUS 22. Nyílt tér Az érdekvédelem kérdőjelei Egymással szemben vagy a munkavállalókért? Nem akarok nyilvánosan, to- lakodóan bizalmaskodó lenni, mégis le kívánom szögezni: kormányzó és ellenzéki pártok soraiban egyaránt sok olyan ember van, aki iránt már a rendszerváltás előtti időktől tiszteletet, barátságot érzek. Gondolkodnak, és amit gondolnak, ki is mondják - méghozzá értelmesen. Szinte biztos vagyok abban, hogy semmi közük ahhoz a rágalomhadjárathoz, demagógiához, ami az utóbbi időszakban pártjaik támogatásával eluralkodott. Miről van szó? Álljon itt néhány idézet: „. . . fennáll a veszély, hogy a volt állampárti szakszervezet titkos tárgyalásokat folytat, hogy ... kizárhassák a független érdekvédelmi képviseleteket ... kétes hitelű megállapodások megkötésére történnek kísérletek a dolgozók feje fölött... Az állam és a szakszervezetek szétválasztására van szükség . . . Még mindig nincs biztosítva a dolgozók milliói számára az érdekvédelmi szervezkedés szabadsága...” Csak kérdezek: tényleg elhiszi valaki, hogy létezik még „volt állampárti szakszervezet”? Nem az a törekvés nyilvánvaló inkább, hogy új kormányzó, illetve hatalomra törő „ellenzéki” párti szakszervezetek legyenek? Biztos, hogy a „volt állampárti” szakszervezetek folytatnak titkos tárgyalásokat? Tényleg az állam és a szak- szervezetek szétválasztására van szükség? Ezt a rendszerváltás nem hozta volna meg? Igazán sajnálom, hogy éppen a „volt állampárti” szakszervezet kereteiből kivált, színt váltott, kisebbségben maradt emberek nem tudtak még szabadulni a Gáspár Sándor-i demagógiától, illetve, hogy más, országosra szélesedő, érdekvédelmet felvállalni szándékozó szervezet csúcsán is úgy viselkednek emberek, mint akik az előbbiekkel azonos emlőn nevelkedett. Elismerem, hogy a kialakult helyzet megoldása ma vitathatatlanul a pártokra is tartozik. Legfőképpen azért, mert szándékaik szerint ők teremtették ezt a zűrzavart. Nagyy kár ez a szereptévesztés - a munkavállalók súlyos árat fizetnek ezért. Olyan sikeres ez az egész, hogy akár egy paktum szabályos következménye is lehet. Mivel ezt nem szívesen hiszem, rábízom mindenkire, milyen következtetésig jut el. A pártok feladata szerintem ma inkább az, hogy „karózzák” a szociális piacgazdasághoz vezető utat. Ehhez jó programra, nem pedig saját munkavállalói érdekvédelmi szervezetekre van szükségük. A szakszervezeti mozgalomban már egy-két éve megvannak azok a munkavállalókért elkötelezett szakértők, akik egy civil társadalomhoz illő érdekegyeztetésben partnerek lehetnek - nem kell vitatni legitimitásukat. A munkavállalók is tudják, hogy 1989-től kezdődően milyen felelősség érdekeik védelmére hivatottakat választani. Azt is tudják, hogy nem a jólét van előbb, hanem korrekt programokat hirdető pártok és még inkább tőlük akár függetlenül is erős szakszervezetek. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet közös ügyet szolgálni. Kell. Kellene. Kölcsönös tisztességgel. Nem tudom, erre hitelesen miért nem volt még idáig egyetlen párt sem hajlandó? Úgy gondolom, hogy egy társadalom fejlődésének menetét minden felelősen gondolkodó politikus csak szervesen képzeli el. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a szociális piacgazdasághoz annak öntörvényei szerinti fokozatossággal juthatunk el, hanem azt is, hogy a mindenkori érdekvédelemre hivatott szervezetek belső működésének öntörvényeit is tisztelet illeti. Nem lehet megoldás hatalmi beavatkozás. Ilyen értelemben szükségesek ma csupán - és nagyon - a jogi garanciák. A hatalom vagy erős ellenzéki pártok alamizsnája soha nem tudja a gazdaságban sajátos érdekeivel magától nagyon is komolyan jelenlévő munka- vállalói érdekvédelmet megteremteni. A pártoknak - az érintettekre bízva a végső döntést - segíteniük kellene eldönteni: kinek jó, ha a munkavállalói érdekvédelem megosztott? Egymással szembeni harcban vagy a munkavállalói érdekképviseletben kell-e a szereplőket segíteni? Ezzel összefüggésben egy sajátos jelenséget is érdemes, meg lehet említeni. Gyakran tűnik úgy, hogy a nem hagyományos érdekvédelmi szervezetnek a munkaadókkal van baja, a panasz mégis úgy hangzik, mintha mindenről a „volt állampárti szakszervezet” létezése tehetne. Tudom, hogy nehéz, de mégis kényszerű dolog korrekten a bajok okozójával szembenézni. Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy ehhez mi partnerek vagyunk - tudva, hogy a jelenség egyébként is a politikai szféra csúcsainak közelében nyeri körvonalait. Hogy mikor fog minden vita MSZDP-nyitás MIÉRT A KISGAZDÁKKAL? Többen bírálják mostanában a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot kisgazdapárti kapcsolatainak erősítése miatt. Értetlenül állnak a tény előtt, hogy a „baloldali” MSZDP első számú szövetségesének miért a „jobboldali” Kisgazdapártot választotta. Ennek megvilágításaként el kell kissé töprengenünk, hogy 1991 elején van-e, s mi a jelentősége Magyarországon a „jobboldali-baloldali” politikai párhuzamnak. Egy-egy politikai párt vagy csoportosulás tevékenységében többé-kevésbé jól körülhatárolható társadalmi-gazdasági réteg (rétegek) érdekei fejeződnek ki. Természetesen nem elsősorban a deklarációk, hanem a politikai cselekvés és annak tényleges, ill. Az Új Néplap vitafóruma elülni? Amikor minden magát érdekvédelemre hivatottnak nevező szervezet ráébred, hogy számára nem a hatalom oltalma, hanem a munkavállalók érdekeinek védelme a fontosabb. Sajnálnám, ha hibásnak kellene éreznem magunkat, mert okozói voltunk, hogy valakik elkeseredésükben a hatalom segítségéért folyamodtak. Bár önmagában be kell látnia mindenkinek, hogy a hatalom kegyeit keresni mégiscsak sokkal kevesebb, mint egymást erősítve az igazi érdekvédelemre vállalkozni. Tragikus lehet, de előfordulhat végül, hogy a különböző szakszervezetek közötti erőltetett vagyoni, legitimitási és más viták miatt.magukra maradó munkavállalók haragja hoz megoldást. Az viszont, hogy a bajok igazi okozói ellen fordul- nak-e, sajnos ismét csak múlhat félrevezetésen, demagógián. Hagyjuk abba! Hagyjátok abba! Ez az üzenet szól főként a megye határain túlra - mert egy kis szerencsénk azért van ebben a nagy szerencsétlenségben, hogy tudniillik az erőt emésztő civakodás a valódi érdekvédelmet szűkebb környezetünkben inkább csak kívülről, felülről nehezíti. De nagyon. Terjéki Ferenc a Vasas Szövetség megyei szervezője várható következménye rétegorientált. Nagyon durva leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a különböző tulajdonosi érdekeket a „jobboldali” - míg a dolgozóialkalmazotti érdekeket a „baloldali” pártok reprezentálják. E megközelítésben - mivel tényleges tulajdonosi réteg most van újjá-, ill. kialakulóban Magyar- országon - gazdasági bázisa a „jobboldalnak” ma még nincs. Tényleges társadalmi-gazdasági ellentét a munkavállalók és az a menedzser-technokrata réteg között feszül, akik a ma még állami tulajdonban lévő üzemek közép- és felső vezetői. E réteg jogilag állami alkalmazott, ténylegesen azonban tulajdonosi hatáskörrel és jövedelemmel rendelkezik (tulajdonosi felelősség nélkül). Az ő érdekükben politizál a szociáldemokrata mezben tetszelgő reformkommunista irányzat. E réteget erősíti a lényegében post- bolsevik ún. ’’függetlenek” politikai tevékenysége. Másik, szintén nagyon durva leegyszerűsítés, hogy a „baloldal ’ ’ általában progresszív, míg a „jobboldal” konzervatív. E megközelítés is visszájára fordul ma Magyarországon, hisz a leg- konzerzatívabb az állami és szövetkezeti nagyüzemek mindenáron való megtartásáért politizáló kommunista irányzat. A fő vonalakat összegezve arra a megállapításra kellene jutnunk, hogy ma Magyarországon a „jobboldal ’ ’ fő ereje az MSZP- ben, az MSZMP-ben és az ágazati szakszervezetekben ölt testet, ami politikai abszurditás, badarság lenne. így elmondhatjuk, hogy a jelen történelmi pillanatban értelmetlen a pártok és politikai irányzatok „jobboldal-baloldal” ellentétpárra történő szétválasztása. Ezért nem lehet semmi meglepő kisgazdapárti kapcsolatunkban. A két párt politikai irányultságát elemezve: Mi, szociáldemokraták a soktulajdonú vegyes gazdaság hívei vagyunk, hisz az általunk képviselt dolgozói, főleg munkásrétegek érdekeinek ez felel meg leginkább. A nagyüzemeknél a dolgozói részvények kialakításában a munkában eltöltött idő s nem a jövedelem figyelembevételét tartjuk igazságosnak. A post- kommunista menedzser-technokrata réteg monopóliumának további visszaszorítása érdekében természetszerűleg támogatnunk kell a kisgazdák reprivatizációs programját a kis- és középüzemek esetében. Ma a magyar parlamentben teljességgel hiányzik a munkás- képviselet. Lényeges épp ezért, hogy a másik jelentős dolgozói réteg érdekében politizáló kisgazdákat megnyerjük arra, hogy a parasztság mellett bizonyos fokig vállalják fel a munkások képviseletét is, mint parlamenti és kormánypárt. Mindezeken túl a történelmi közös sors is motiválja a két párt együttműködését: szövetségesek voltunk az antifasiszta harcban, együtt dolgoztunk 1945-48-ig a koalícióban. Mindkét pártot előbb megosztották, majd szétrombolták Rákosiék. Mindkét párt vagyonát elrabolták, melyet azóta is hiába követelünk vissza. Mindkét párt lejáratására törekszik napjainkban néhány bulvár bértöllnok a sajtó hasábjain. Összefoglalva: a legtermészetesebb dolog, hogy az MSZDP XXXVII. Kongresszusán meghirdetett nyitási politika első lépéseként a Független Kisgazdapárttal kerestünk kapcsolatot. Varga Béla MSZDP megyei szervezete Mire a nagy sietség? Az elhatárolódóknak Az Új Néplap Nyílt tér című rovatában 1991. május 15-én közölt írásommal párhuzamosan az alábbi testületi állásfoglalás jelent meg. „A Független Kisgazdapárt Szolnok Megyei Vezetősége a Bohácsi Ferenc által közölt „Nagyon meztelen a király” c. cikktől teljes mértékben elhatárolja magát, mivel nem ért vele egyet.” Mitől is határolta el magát a négy aláíró: Dögéi Imre, Posta Zsolt, Ecseki József és Guth Sándor? A megtámadott írás bevezető Tilalom ide, tilalom oda Kunsági öntörvénykezők ! Hűvös, hideg idő dacol jó ideje már a megújuló örök természet április-májusban életet adó erejével - mintha talán szövetségese lenne azoknak, akik vissza akarják fogni a mezőgazdaság vergődő szekerére csatolt, törvény által biztosított, kihúzrtl szándékozó kötelet. Ha babonás lennék, talán egy* luciferi jóslattal tudnék párhuzamot vonni e szokatlan hideg idő és a törvény tilalmát nem sokba vevő egyes kunsági téeszek elhatározása közt. De nem vagyok az. Viszont régi jóslatok, babona és humor mellőzésével a tény tény marad. Teljes egészében mellőzve a törvény által foganatosított földeladási tilalmat, egyes kunsági termelőszövetkezetek közgyűlési határozattal akarnak érvényt szerezni olyan földeladásokra, amelyek enyhén szólva felháborítók. Ötszáz forint/aranykorona, 5 éves részlet- fizetésre is! Igen, nem tévedés! Az eladási ár - részletfizetéssel - nyilatkozatban van rögzítve. Hát ide jut az évszázadok óta világhíres magyar termőföld? Vagy a szocialista mezőgazdaság ködfátyolba burkolt agonizáló hallucinációja ez? És akinek módjában áll, természetes, hogy a kedvező alkalmat nem szalasztja el (ha a közgyűlés szentesíti). És kiknek áll módjában? Azt hiszem, nemcsak a szegény rétegnek. El lehet rajta gondolkodni. (Mint ahogy azon is milliók gondolkodtak el, hogy kik és miért hozhattak pár évvel ezelőtt a kommunista rendszerben olyan jogszabályokat, melynek alapján egyes vállalati vezetők százezreket és milliókat markolhattak fel prémium gyanánt!) És mi történik akkor, ha bárhol az országban azok az átmentési örvényből ügyesen kievic- kélt újgazdagok, akik még nemrég világmegváltó eszméket és egyenlősdit hirdettek, játszi könnyedséggel potom pénzért földbirtokosokká válnak? Pardon, vállalkozóvá! Semmi sem történik. Esetleg magukban mormogják: ha összedőlt a felsőbb- rendű társadalom, vállalkozunk. Igen, vállalkozzunk! De ne mások kárára! Mert ha a nevezett földeladási akciót elindító téeszvezetőktől is megfélemlítéssel,- börtönnel, jogfosztással vették volna el tulajdonukat, azt hiszem, nem indították volna el ezt az elárusítási folyamatot,' amely gátat vet a visszaigényelni szándékozó volt tulajdonosoknak és a nemrég törvényben szabályozott földértékesítési tilalomnak. Elfogadható, ésszerű magyarázat jogosan igazolható, ha egy vezető példamutató gesztussal van segítségére embertársainak. De vajon hol van a joga azoknak, akik a kárpótlási törvény alapján kérik vissza nevezett téeszekben 30-40 éve elorozott földjeiket, és e „nemes” akció során esetleg új tulajdonosokkal fogják magukat szemben találni, akik bagóért kapják meg máspk tulajdonát? Köztudott, hogy a földtörvény parlament által történt elfogadása előtt gomba mód elsza- pijrodó jelképes, majd valóságos (Újfehértó) földfoglalási akciók megmutatták Dózsa kérges kezű, munkában meggyötört népének parancsuralomtól mentes földszerető akaratkészségét, egy jobb életbe vetett hitét. Nem szabad mégint kisem- mizésre alkalmat adó lehetőségeket teremteni, hogy az évtizedeken át jogosan elfojtott indulatok és sérelmek elemi erővel törjenek újra felszínre olyan intézkedésekkel, melyek esetleges elterjedésének sokkoló hatása talán hosszú időre bénító hatást gyakorolna a múlt homályba tűnt, valamikor híres mezőgazdaságunk gyenge vérkeringésére. Guth Sándor Szolnok és befejező részében egy-egy személyes jellegű nyilatkozat található. A bevezető idézetben Torgyán úr közli széles e világgal, hogy ő az új polihisztor, napjaink géniusza, aki mellett mindenki más eltörpül. A befejező mondatban pedig én jelentem ki, hogy a továbbiakban nem óhajtok ezen úriemberrel ázonos pártban jelen lenni. Ha az elutasítás nevezett publikációmnak mindössze ezen részeire vonatkozna, akkor nem is kellene csodálkoznunk. Mindenkinek szíve joga, hogy hol húzza meg a politikai jó ízlés határát! Igen ám, de ezek az urak a cikktől teljes mértékben határolódnak el! Vagyis annak teljes tartalmától! Az írás legnagyobb részében pedig arról szóltam, hogy egy szabad és demokratikusan élő társadalomban miként tud egy politikai irányzat választások útján hatalomra kerülni. Ugyanakkor felhívtam rá a figyelmet, hogy a politikai küzdelemben háttérbe szoruló, ám agresszív és társadalomellenes csoport is képes lehet a hatalmat erőszakos úton megszerezni. Az említett négy kisgazda „vezető” mégis a cikk teljes tartalmát elutasítja. (És nem ért vele -egyet!) Talán csak nem az általam elítélt antidemokratikus, a totális diktatúrára törő módszereket szeretnék megvalósulni látni?! Vagy esetleg el sem olvasták mindazt, amitől oly nagy sietséggel elhatárolódtak? Bohácsi Ferenc a Független Ifjúság Országos Társelnöke A megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Mocskolódás helyett tények Megdöbbenve olvastam az Új Néplap május 15-ei számában a Hülye maga...? című írást. Név és cím a szerkesztőségben - volt a levél aláírása, tehát a szerző nem vállalta a nyilvánosság előtt a másokat mocskoló véleményét. Ez minősíti a támadót! Magyarázkodás helyett beszéljenek a tények. A rá- kóczifalvi községi tanács vb. 61-36/1956. számú, 1956. augusztus 22-én kelt - ekkor még nem is voltam a tanács elnöke - határozata szerint 1455 forintért megvásároltam a részemre juttatott telket. Ez által az, mint a szolnoki Járási Bíróság, mint telekkönyvi hatóság 2806/1956., 1956. szeptember 13-án kelt döntése szerint került a telekkönyvbe bejegyzésre. A másik: 1956-ban a községi forradalmi tanács elnökévé választottak. Mindezek bizonyítják, hogy a levél tartalma elejétől végéig igaztalan, hazugság. A május 15-ei sajtólevélben engem ért vádakra a bíróság előtt, civilizált.módon adom meg a választ. A magam részéről a lap hasábjain ezt a.„levelezést” lezártnak tekintesit, várva természetesen azt, hogy a bírósági döntésről az Új Néplap majd beszámol. Fábián István Rákóczifalva 1956 októbere és 1960 júniusa között volt tanácselnöke Szerkesztőségünkben a felsorolt dokumentumokat a levél írója bemutatta.
