Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-21 / 116. szám

1991. MÁJUS 21. Megyei körkép 3 Márkás agancsok Május elején megkezdő­dött az őzbakok vadászati idénye, mely szeptember vé­géig tart. Megyénkben külö­nösen gazdag és jó minőségű az állomány, mivel a vadász- társaságok az elmúlt évek­ben kímélték az őzeket. Ta­lán ez az oka, hogy az idén több külföldi vadász - főként osztrák, német és olasz - ér­kezett, s igencsak sok dolga akad a dr. Ábel Béla vadá­szati felügyelő vezette Or­szágos Trófeabíráló Bizott­ság szolnoki kirendeltségé­nek. Súly, köbtartalom, hosszúság, szín, gyöngyözés és forma szerint bírálják el az agancsokat, s a legszebbeket 10-15 ezer márkáért vihetik el a boldog tulajdonosok. Az eddigi zsákmány értéke kö­zel 400 ezer márka, s a trófe­ák 25 százaléka érmes. Fel­vételeinken a bírálatot és egy különösen szép példányt örökítettünk meg. Fotó: Korényi A japánokéhoz hasonló Szociálisasszisztens-képzés Szolnokon Az egyre szaporodó szociális problémák újfajta kezelése már Ma­gyarországon sem ismeretlen. Több felsőoktatási intézmény is indított szociálismunkás-képző szakot, s ezen a téren középfokú oktatás is folyik már, például Tiszaföldváron. Mi a lényege ennek az újfajta problémakezelésnek? A hagyomá­nyos modellben, akinek valamilyen problémája van, az mint ügyfél je­lentkezik az illetékes hatóságnál, előadja kérését, s ezután az ügyintéző intézkedik, határoz. Aki viszont szó: ciális munkáshoz fordul a problémá­jával, az másként lesz ügyfél', az ügy­ben ő lesz az a fél, aki a problémát hozza, s a másik egyenrangú fél a szociális munkás, aki a szaktudást, ismereteket „hozza”. Kettejük meg­állapodásának közös végrehajtásával oldódik meg a probléma. Hogy az újfajta problémakezelés minél előbb és minél szélesebb kör­ben elterjedjen, munka melletti kép­zések is beindultak, s nemcsak felső- , hanem középfokon is. Középfokú képzést kezd szeptembertől a Gyer­mekváros. A kétéves tanfolyam havonta egy- egy hétvégén tartott elméleti felké­szülésből, s ezenkívül különféle he­lyeken terepgyakorlatokból áll. Az elméleti blokk alapozó jellegű részé­ben szociológiai, pszichológiai, jogi, egészségügyi alapismereteket kap­nak a hallgatók, s erre épül a szociális munka tanulása. A tanfolyam előkészítésében a Közoktatási Intézet illetékes szak­emberei is részt vesznek, a Gyer­mekváros ezzel akarja biztosítani, hogy akik a tanfolyamot elvégzik, utána sikeresen tehessenek vizsgát a Népjóléti Minisztérium bizottsága előtt, s így képesített szakemberek: szociális asszisztensek legyenek, akik a szociális munkások irányítá­sával és ellenőrzésével komoly és hatékony munkát végezhetnek, rész­feladatokat önállóan is megoldhat­nak. A szervezők a tanfolyam elvégzé­sét olyan érettségizett szakem­bereknek ajánlják, akik már a szociá­lis ellátás valamelyik területén dol­goznak, például önkormányzatok­nál, szociálpolitikai vagy gyámügyi munkakörben, szociális gondozó in­tézményekben, bentlakásos gyer­mekintézményekben,családsegítők­ben vagy családgondozóként bármi­lyen intézménynél. A most elsőként szeptemberben induló tanfolyam te­matikájában a gyermek- és családvé­delemmel kapcsolatos feladatokra való felkészítés nagyobb hbffgS'üiJyaí szerepei, így a hallgatók az általános szociális asszisztensi vizsgára való felkészülésen kívül a pedagógiai szociális asszisztensi vizsgára is kapnak alapképzést. Az érdeklődőket, jelentkezőket várja a Gyermekváros június 10-ig. S ami még fontos: a tanfolyam költ­ségeit zömmel állami forrásokból fe­dezik, s a tandíj szerény. Legyen miklósi lakos Döntöttek TÖrőkszentmiklóson arról, hogyan támogatják az első la­káshoz jutókat Az önkormányzat azokat a fiatal házasokat ítéli támo­gatásra jogosultaknak, akik állandó városi lakosok, és egyikük sem töl­tötte még be a 35. életévét A támogatásról több változat is az önkormányzat elé került Végül úgy döntöttek, hogy a magánforgalom­ban eladott illetve megvásárolt la­kásokhoz is nyújtanak támogatást, természetesen csak akkor, ha az első lakás. A támogatás mértékét 150 ezer forintban határozták meg. Nem kell visszatéríteni, ha a család egy főre jutó nettó jövedelme a mindenkori minimálbér alatt van. Ha efölötti, akkor 100 ezer forint vissza nem térítendő, 50 ezret viszont kamat­mentesen vissza kell fizetni. A visszatérítésről úgy határoztak, hogy azt a támogatás felvétele után 5 évvel kell megkezdeni, és öt év alatt havi egyenlő részletekben visszafizetni. A fiatal házasokat persze az is erősen foglalkoztatja, hogy mit veszKCi Sgyticx?hc.« kérelmek el­bírálásánál. A megelőző év nC&?Í! lagjövedelmét; de a másodállásból, mellékfoglalkozásból, bedolgozói vagy más fonásból származó évi nettó jövedelem egy hónapra eső át­lagát, a gyermektartásdíjat vagy más szociális járadékot, a vállalko­zásból, mezőgazdasági kistermelés­ből származó adóköteles jövedel­met is. — napló Talán meglepően hangzik, de karcagi létemre is rendszeres olvasója vagyok a Füredi Hírek' című újság­nak, akárcsak a többi környékbeli lapnak. Most azt hallom, meg akarják szüntetni a Füredi Híreket. Úgy hírlik, az önkormányzat néhány tagja nehezen viseli a lap kritikus, tárgyilagos hangvételét. Nyolc képviselő írásban kérte, hogy a testület vonja ki a pénzét a Füredi Híreket kiadó Nyilvánosság Betéti Társaságból, s azt fordítsa közérdekű célokra. Azt érzékelik, hogy a tes­tület ellenzékévé vált a lap, s ezt nem hajlandók finan­szírozni. Újra végigolvasva az idei számokat, aligha­nem azzal van gondjuk, hogy megjelent a lapban a vezetés évi 40 ezres reprezentációs kerete; hogy lekö­zölték az egyik képviselő kijelentését, miszerint „nem tudja elviselni, ha valaki külön jogon követeli magának a meghívást. Tudja meg az újságíró az időpontokat, ha sikerül neki, és akkor el tud menni”; az, hogy leközöl­ték, a képviselő-testület egyes tagjai választókerületük szavazóinak hány százalékával jutottak be a testületbe (ez mind a januári számban). Februárban alighanem az egyik cikk címe irritálta legjobban a képviselőket („A nyilvánosság-máshol”), amelyből azt vélték kiolvasni valószínűleg, hogy máshol van nyilvánosság, de Füre­den nincs. Márciusban talán az volt a baj, hogy miután a testület döntött a pedagógusok béremeléséről, a szer­kesztő megkérdezte az érintettek véleményét. Ugyan­ekkor a Postánkból című rovatban megjelent egy olva­sói levél a nagy port felvert Kuthy Lajos-ügyről - néhányan bizonyára nem bánták volna, ha ennek köz­lésére nem kerül sor. Áprilisban alighanem kifogásol­ták a szerkesztő kérdéseit a költségvetéssel kapcsolatos interjúban, továbbá az egészségügy egyes problémái­val foglalkozó levélcsokor publikálásait. Májusban va­lószínűleg ismét a szerkesztő kérdéseit érte kifogás az alpolgármesterrel készült interjúban, szerintem vihart kavart a tiszaörvényi nyárfasorról szóló cikk is, a „Tisztes vállalkozás?” című írás közlését egészen biz­tos az érintett képviselő lejáratásának vették, és többek­ben felmerült a kérdés, hogy miért kellett ezt kitereget­ni? Ki kellett teregetni. Úgy kellett kérdezni, ahogy a szerkesztő kérdezett: rámenősen, ha kell, provokatív módon. így nem lesz az újság maga a dögunalom, amit nem lehet eladni. Mint gyakorlott városi lapszerkesztő mondom: egy ilyen lapnak nem a testülethez kell lojá­lisnak lennie, hanem a lakossághoz. Az újság nem a testületé, hanem az egész városé, nem azért van, hogy körüludvarolja az éppen ügyeletes vezetőket, hanem azért, hogy közzétegye az igazságot. Az önkormány­zat, bármennyi pénzt adott is, nem követelheti magá­nak a cenzor szerepét. Ha megszünteti a lapot, a várost rövidíti meg, ráadásul szembekerül önnön véleményé­vel, hiszen a polgármester úr a decemberi szám első oldalán ezt írta a Füredi Hírekről: „... legyen egy kicsit az önkormnányzat ellenzéke is. Mutasson rá a hibáink­ra. hozza nyilvánosságra azokat, hiszen enélkül nem létezik jó politikai munka.” Bölcs szavak. A szerkesz­tő ehhez tartotta magát. Ez csak nem baj? Körmendi Lajos ( \ Keddi jegyzet Egységben a kétség? Biztos, hogy a sárospataki tanítóképző díszterme a szociáldemokrácia „kályhájaként’ ’ fog szerepelni sokáig a baloldali politikában. Hivatkozni fognak rá, idézgetik majd a felszólalókat, és tegyük hozzá, teljes joggal, mert szinte mindenki, aki ott szót kért, tiszteletre méltó politikai kulturáltságról tett tanú- bizonyságot. „Jó fejek” meditáltak a szociálde­mokrácia múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A fenti kályhától tehát minden irányban el lehet indulni. Engem az érdekelt leginkább, miként lehet ez az összejövetel mérföldkő az egyetemes baloldal szerveződésében. Először is vegyük a jelent: a szo­ciáldemokrácia legitim letéteményesének a Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt vallja magát. Joggal, a Szocialista Intemacionálé őket fogadta el, szavuk, tekintélyük tehát nekik van a nemzetközi politikában. Ez az elismertség nagy érték, tudják ezt a párt tagjai, de felmérték a szimpatizánsok is. A Magyar Szocialista Párt két ideológusa, Vitányi Iván és Nyers Rezső résztvevője volt a szocdem- kongresszusnak, sőt, szót is kértek, s buzgón szor­galmazták a baloldal szoros egységét. Biztos, hogy azért is, hogy a fent említett nemzetközi kapcsolat- rendszert megpróbálják a saját pártjuk számára is hasznosítani. Ámivel érveltek az egység érdeké­ben, nem volt új dolog: azzal ijesztgettek, hogy tör előre a jobboldal, és nyilvánvaló az úri Magyaror­szág restaurációja. Nyers Rezső - az egykori szoci­áldemokrata - felemlített egy történelmi párhuza­mot is: nyolcvan esztendővel ezelőtt három szoci­áldemokrata párt volt, aztán amikor erősödött az ellentábor, a három pártból egy lett. Ám sajátságos volt, hogy az ijesztgetőktől mintha jobban féltek volna a szociáldemokraták, mint a megidézett jobb­oldali „rémképtől”. Takács Imre - aki egyébként ötvenegy éves párttagságot vall magáénak - például ezt mondta: „Vitányi Iván előadása tetszett, de 1947-48-ban ugyanilyen kedves szavakkal invitál­tak bennünket, és mi lett a vége?” Pedig Vitányi Iván nem mondott mást, mint azt, hogy: „fogjunk össze - nyújtsunk egymásnak elvtársi balt!” Az egységes baloldal illúzióját oszlatta el Petra­sovits Anna pártelnök magnószalagon elküldött be­széde is, melyben nehéz akadályokat rakott a szo­cialistákhoz való közeledés útján. Kezdetnek egy Canossa-járás szükségeltetne: ítélje el a Szociálde­mokrata Párt 1948-as felszámolását és az 1956-os megszüntetését a Szocialista Párt, ugyanígy ismer­jék el a szociáldemokrata igény jogosságát az egy­kori vagyonukra, így a Népszava újságra, nyomdá­ra, egyebekre. Ha mindez megtörténik, akkor lehet szó arról, hogy a Szocialista Párt beleolvadjon a V______________________ létszámában lényegesen kisebb Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Hát persze, hogy Nyers Rezsőék mindezt komolytalan ajánlatnak tartották, s az egész beszédről az volt a vélemény, hogy Petrasovits egy vörös rózsát nyújtott a koalíció pártjainak, miközben a szocialisták előtt becsapta az ajtót. Ami a szocdemek önnön megméretését illeti, mitagadás, nem voltak túl kíméletesek magukkal szemben sem. Egyik felszólalójuk úgy fogalma­zott, hogy a szociáldemokrácia nálunk az utóbbi időben a vicc- és a rendőrségi rovatokban szerepelt az újságokban. Ezzel együtt a választási kudarc oka nem ez volt: elsősorban azért volt várakozáson aluli a szereplésük, mert nem sikerült kitalálni itt, Kö- zép-Európában nekik sem, hogy mi a szociálde­mokrácia. Nyugaton a dolog egyszerű: igénylik a piacgazdaságot, de távolságot is tartanak tőle, mert egyenlőtlenséget teremt. Felipe Gonzalez ezt így fogalmazta meg: „A piacgazdaság ... nem arany­borjú, melyet imádni kell, hanem egyszerűen a gazdaságpolitika eszköze. ’ ’ Petrasovits Anna azzal indokolta távolmaradá­sát, hogy a líbiai Tripoliban elhunyt alelnöke, Ki- tzinger Ferenc iránti kegyeletből nem vállal köz- szereplést. Aztán szóba jött később a kisgazdákhoz való közeledés is, mire egy felszólaló mindezekre így reagált: „Vagy Torgyán, vagy szociáldemokrá­cia. Vagy Kadhafi, vagy szociáldemokrácia!” De hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a Petraso- vits-magnószalagról az is elhangzott, hogy pártjá­nak tagsága követelte a sárospataki találkozótól való elhatárolódást, melyet egyébként az emigrán­sok kezdeményeztek. (Á költségeket a Friedrich- Ebert Alapítvány állta.) Aztán volt egy hangulatos pincelátogatás, és va­sárnap szekcióülésekkel folytatódott a nagy közös kibeszélés. Végül „kiegyenesedett” minden. Kö­zös nyilatkozatot adtak ki, melyben azért az össze­tartozás érzése erősebb volt a különállás pozíciójá­nál. A hét végén volt egy „Sárospatak 1991 ”. Hivat­kozási alapként még sokszor felemlítődik, de alig­ha vonul úgy be a szociáldemokrácia történelmébe, hogy itt és most mindenre fátylat borított a mozga­lom, és egy mederbe terelődött a számon tartott nyolc szocdemáramlat. Márpedig a többi párthoz való közeledés feltétele is az lenne, hogy mindenki, aki szociáldemokratának vallja magát, kabátja haj­tókáján vörös rózsát és „kalapácsos embert’ ’ visel­jen!-pb­____________________________________) H a a fogyatékos munkába áll Egy német gyáros tapasztalatai Ha Magyarországön szóba ke­rül, hogy egy munkaadó fogyaté­kos embert alkalmazzon, különbö­ző okokra - például a profitra - hivatkozva lehetőleg kitér előle. Sőt a leépítések, az elbocsátások első áldozatai is ők. Persze azért ne higgyük, hogy ilyen szemlélettel bír az egész vi­lág. A fogyatékosoknak se kell a magyarországi kiszolgáltatottság fokozatait megérniük másutt. Németországban például 1974(!)-ben lépett életbe a súlyos fogyatékosokra vonatkozó tör­vény, amely szabályozza foglal­koztatásukat. A munkahelyeken - egy bizonyos létszám fölött - hat százalékban fogyatékos, egész­ségkárosodott embert kell alkal­mazni. így a törvény születése után egymillió kötelező munkahely adódott. De hogyan is fest mindez a mun­kaadó szempontjából? A Nürn­berg melletti Altdorfban élő gyár- tulajdonost, Horst Ellenbergert kértem meg, hogy nyilatkozzon erről az Új Néplapnak.- Ellenberger úr, kérem, hogy mutassa be a gyárát. Hány alkal­mazottja van, mivel foglalkoznak?- Ezer alkalmazott dolgozik a gyárban, öt százalék a fogyatéko­sok aránya. Közel 300 szabadalom alapján gyártunk védőkapcsolókat gépek, autók, mosógépek számá­ra.- Milyen munkát végeznek önök­nél a fogyatékosok?- Ez függ a fogyatékosság foká­tól. Minden normális munkát elvé­geznek, tehát nem teremtünk kü­lönleges feladatokat a számukra, de figyelembe vesszük a teljesít- rnés-yiiket. Nálünk teljesítménybé­rezés va.?.- Ez hogyan érvényesül?- Ha például az egésaséges dol­gozótól 90 százalékot várunk, <T fogyatékostól 60-at, de nem foga­dunk el tőle 30 százalékot.- Milyen munkaerőnek bizonyul­nak?- Ugyanolyan erősségeik és gyengeségeik vannak, mint az egészségeseknek. Mi a fogyatéko­sokat éppen olyan komolyan vesszük, mint a többieket. Nem megyünk oda hozzájuk részvétet nyilvánítani, normál dolgozóként foglalkozunk velük.- Lehet-e számítani a folyamatos teljesítményükre?- Nem. Vannak ingadözásaik, ma jobban dolgoznak, holnap már nem annyira. Ha csak a profitot nézzük, akkor nem éri meg foglal­koztatni őket.- Hogyan tudnak beilleszkedni az egészségkárosodott emberek a munkahelyen?- Ez nagyon nehéz számukra. Hiszen védett területről érkeznek hozzánk, és itt, a gyárban ki van­nak téve mások pillantásának, akik többet teljesítenek, mint ők.- Mi a tapasztalata, könnyen be­fogadják őket az egészségesek?- Bizonyos távolságtartással igen. Ha a fogyatékos lusta, azt nem szeretik. De egyébként . . . éppen olyan lehet, mint a többi ember.- Ön szerint a tulajdonosok mi­ért alkalmaznak fogyatékost? Hu­mánumból vagy a törvény adta kényszerből?- Is-is. Nemcsak humánumból, az így önmagában nem megy. És nemcsak a törvények miatt. Hi­szen aki nem tartja be a törvényt, havi 100-200 márka büntetést kö- teleíTizetni minden egyes be nem töltött hely ütáfí. És talán köny- nyebb kifizetni azt a kéfsiUZ .már­kát, mint fogyatékost foglalkoztat­ni. A cég elsődleges feladata, hogy életben maradjon, nyereséggel gazdálkodjon. Véleményem sze­rint egy cégnek olyan helyzetben kell lennie, hogy megengedhesse magának azt, hogy fogyatékost is foglalkoztasson. Nálunk minden cégvezető érintkezik velük, és gyakran úgy veszik fel őket, hogy ismerik a szüleiket. Ismeretlenül csak kis százalékban kerülnek a cégekhez. Mindaz, amit Horst Ellenberger úr elmondott, nagyon biztató. Egyetlen szépséghibája van mind­össze, hogy nem nálunk valósítot­ták meg. Mostanában annyit be­szélünk arról, hogy Magyaror­szágnak fel kell zárkóznia Európá­hoz. Amikor az ember ilyen nyuga­ti tapasztalatokról hall, akkor el­gondolkodik, hogy . .. Európa bi­zony messze van. A sérült, egész­ségkárosodott, fogyatékos embe­rekkel való bánásmód, életkörül­ményeik rendezése is olyan kérdés, amelyben nagyon elmaradtunk Európától. De erről olyan keveset beszélnek a politikusok . .. Paulina Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents