Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-20 / 115. szám

1991. MÁJUS 20. Sportextra 9 A legelszántabbak részvételével... Péntek délutáni ottjártunkkor szomo­rú képet mutatott a Szolnoki MÁV MTE Véső utcai sporttelepe. A futópálya vö­röses salakja csak foltokban kandikált ki a mindent elborító víz alól. Az időjá­rás ezúttal sem adott túl sok esélyt a szervezőknek, mármint abban a tekin­tetben, hogy a múlt hétről „átpasszolt” serdülő B-kategóriás megyei atlétikai bajnokság megrendezését romba ne döntse. De még affelől is kétségek me­rültek fel, hogy a másnapi serdülő A-s és ifjúsági verseny lebonyolítását siker koronázhatja-e. Vödörből csöbörbe...? Szombaton reggel feloldódni látszott az esőt hozó felhők haragja, az éjszaka folyamán a víztömeg nagy része is fel­szívódott. Gyorsan mészcsíkok kerül­tek a pálya használható területeire. Míg az ácsorgó szemlélődök fázósan fogták szorosabbra kabátjukat, addig a gerely­hajító fiúk megkezdték dobópárbajukat. Az újdonsült mesteredző, a víg kedélyű Kocsis István nemhiába sündörgött kö­rülöttük, hiszen ezúttal tanítványai, a Baross DSE diákjai vitték a prímet. Az ifjúságiaknál a balkezes Bendó Csaba gerelye szállt a legmesszebbre, majd rö­videsen az is kiderült, miért volt ismerős a leendő autószerelő neve. Tizenhét éves létére az Olajbányász felnőtt kézi­labdacsapatánál van szerződése. Bár két-'-*>.■ .. ■ ' ••a-' A „hagyományőrző” Kanyó Dóra a célban Küszöbön a BEK-döntő Nagy a sürgés-forgás mostanság a MÁV MTE atlétáinak háza táján. A vasárnap délelőttől és a szakadó esőtől eltekintve, egyre inkább népesebbé válik a futófolyosón edzők tábora. Mind közelebbi a motiváció, amiért hosszú hónapok óta érdemes volt edzeni. Nem hinném, hogy a fiúk kö­zött ne lennének nagyokat sóhajtozók, akik - ha csak rövid időre is, de - sze­retnék lánynak, nőnek tudni magukat. Mint arról korábban már beszámol­tunk, a nők a tavalyi országos bajnok­ság pontversenyének megnyerésével jogot szereztek arra, hogy városunkat először képviseljék a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjén. Ez a jú­nius elsejei nap - a benidormi döntő időpontja - mind közelebb kerül, az indulásé - május 24. - még inkább. A spanyol földre érkezés és a viadal közti időt edzőtáborozással tölti az "egyesületi válogatott" Calellában, majd május utolsó napján átteleped­nek az Alicantetól egy ugrásnyira fek­vő Benidormba (talán néhányaknak is­merős a helyszín, a labdarúgó-váloga­tott edzőtáborozik itt rendszeresen). Maga a verseny is itt lesz, a szolnoki­akkal együtt mind ez idáig 16 csapat jelezte indulási szándékát. Bizony, az atlétikai nagyhatalomnak számító Szovjetunió, Nagy-Britannia, Francia- ország és Olaszország képviselőinek neve is szerepel a listán. Aggodalomra persze semmi ok, a szolnokiak közül mindenki egész­séges, és a kupaszabályoknak megfe­lelően két kölcsönjátékos - a debreceni távolugró-gátfutó, Fekete Ildikó, vala­mint a szegedi 400-800-as Szabó Er­zsébet - erősítését igénybe is vették. Sok sikert, és várunk vissza benne­teket június 4-én. (Meg)feszülten. Indul a gyermekvárosiak 800-as mezőnye. tagsági (sportnyelven: kék) könyve van, a gerelyhajítás - úgymond csak kiegé­szítő száma. Ahhoz képest nem is rossz az 58 méteres egyéni csúcs... Néhány méterrel odébb a fiú magas­ugrók nem túl népes tábora viaskodott. Rajter Eduárd kísérleteit nézegetve arra a következtetésre jut az ember, hogy technikáját tanítani lehetne (bár edzője, Ecseki Tibor, bizonyára hadakozik ezen kijelentést olvasva). A térdfájdalmak­kal bajlódó gimnazista a mostoha körül­mények ellenére túljutott a 190 centis magasságon idei első szabadtéri verse­nyén. Fedett pályán ugrott már két mé­tert, s ha ezt két centivel még megtolda- ná, az aranyjelvényt és talán már válo­gatottságot is jelentene számára. Nagy szó ez, hiszen az ukrajnai születésű ugró csak tavaly decemberben jutott magyar állampolgársághoz, addig a címeres mez még csak szóba sem jöhetett. A magas, göndör hajú fiúról érdemes megemlíteni, hogy azon négy megyei diák egyike, akik múlt évi teljesítmé­nyükért országos szinten „Jó tanuló, jó sportoló” díjazásban részesültek. A még mindig serdülő korcsoportos Molnár Mónika (Sz. MÁV MTE) gon­doskodott arról, hogy a minősítő ver­seny ne maradjon aranyjelvény nélkül. A felázott salakon, igaz kézi időmérés­sel, kereken 12 másodpercet „repesz- tett” a Balasi-tanítvány, és ez rekortán- pályán 11-essel kezdődő időeredményt sejtet. A közeljövőben, ha nem is a kö­zelben - Alicante szomszédságában, Benidormban - lesz lehetősége a kísér­letezésre. Igaz, csak a második hely ju­tott Sándor Juditnak, a Kisújszállási DSE sprinterének, no de 12,6-tal kikap­ni, ráadásul egy IBV-győztes felnőtt magyar bajnok, ifjúsági válogatottól, ugye nem szégyen? • Délután a serdülő B-korcsoport ver­senyzői vették birtokukba a pályát. Az előbb még csak felhők mögül kibúkkan- tó nap egyre nagyobb fénnyel próbálta meg felvidítani az ázó-fázó gyerekeket. Néhányukat nemcsak az időjárás pen- dülése tette boldoggá, hanem elért he­lyezése is. Három csapat - a MÁV MTE, a Kar­cagi SE és a Mezőtúri AFC - nevezte be ifjú atlétáit, akik először a dobószámok­ban mérték össze ügyességüket. Az 1977-es, mezőtúri Erdős Adrián 50,86 méterre hajította a gerelyt, a ’76-os, MÁV MTE-s Szabó Attila 36,84 méter­rel nyerte a diszkoszvetést. A futóknál is született néhány figye­lemre méltó idő. A 13 éves fiúk verse­nyében Németh István (Mezőtúri AFC) 45,5 mp-cel lett első 300 méteren, az ugyanilyen korú lányoknál, ugyanezen a távon Mészáros Ágnes 45,7-et futott. Az egy évvel idősebb karcagi Porok József nyert igen jó idővel, 40,4 mp-cel. Tetszetős stílussal ugrott a 13 éves Oláh Judit (MÁV MTE) 470 cm-t távolban. Klubtársa, Gulyás Péter kétszer is a do­Verseny a versenyben Örömet hozott ez a hétvége az idén 10. születésnapját ünneplő Szolnoki Gyermekváros kis lakóinak. A gyere­kek nemes versengésen látták vendégül abonyi, miskolci, tiszakürti, kisújszál­lási társaikat. Szombaton tizenegy órá­ra értek ki a Véső utcai pályára, hogy összemérjék erejüket, kitartásukat az atlétikai versenyszámokban. Benépe­sült ekkor a lelátó is, a srácok biztatásá­tól volt hangos a környék. Olyan jól mulatott a közönség, de a versenyzők is, hogy még a nap is kinézett a felhők mögül. Született néhány figyelemre méltó eredmény a különböző korcsoportok­ban, nem lehetetlen, hogy a gyerekek közül néhányan a jövőben igazolt ver­senyzőként fogják tovább róni a körö­ket. Legnépesebb a fiúk ezerötszázas mezőnye volt, amelyben tizenegyen in­dultak. Aki nagyon belekezdett, az a végét már nem bírta. Az nyert, aki leg­jobban osztotta be erejét. Az egyik leány kiskutyáját is kihozta, s a barna szőrgombóc is vígan szalad­gált a rövidre nyírt füvön. Egy abonyi versenyző a célegyenesbe fordulva rosszul lépett és a combján meghúzó­dott. De nem kellett sokáig várnia, az egyik autós máris bevitte őt a kórházba vizsgálatra. A többiek számára jó hangulatban telt el ez a néhány óra, hála a MÁV MTE-nek. Pályadíjat nem kértek a gyermekvárostól, és a pályabírók is le­mondtak díjazásukról.-b­Minősített minősítő A „főnök” ezen a hétvégén az egy­kori 100 méteres csúcstartó, Tóth Bé­la volt.- Milyen célokat szolgál ez a ver­seny?- Minősítő versenye a fiataloknak. Alkalmat jelent a megméretésre, mert az atlétika szépségét végül is ez a küzdelem jelenti. Az igaz, hogy jobb lenne a feljutásos rendszer, ugyanis az nagyobb motivációt jelen­tene a minél jobb eredmény elérésé­hez.- Kik jöttek el?- Hat egyesületi szakosztálynak és 30-40 DSE-nek küldtünk ki meghí­vót. Nagyon kevesen jöttek el ehhez képest. És ennek nem biztos, hogy csak az eső az oka. Úgy tudom, hogy legaláb húsz iskolában vesznek fel díjat atlétikai csoportok vezetéséért, de nem hozzák el versenyre a gyere­keket. Ellenpéldaként viszont itt van­nak a kisújszállásiak, akik pénteken eljöttek, amikor az eső miatt elmaradt a viadal, de vállalták a szombati uta­zás kockázatát is.- Minden számban volt induló?- Az országos döntő minden ver­senyszámát meghirdettük serdülő „A”, „B” és ifjúsági korosztályok­ban. Voltak persze „lyukak”, példá­ul a gyaloglásban és a rúdugrásban nem volt nevezés, a hosszabb távo­kon pedig a vidéki versenyzők indul­tak.- Hogyan értékeli az eredménye­ket?- Most nem születtek kiugró telje­sítmények. Az esőzés miatt elég rossz minőségű volt a pálya, a sífél is fújt, no meg hideg volt. Ennek elle­nére Mészáros Ági vagy Rajter Edu­árd eredményei a jövő sikerei felé mutatnak.-b­bogó csúcsára állhatott, hiszen első lett távolugrásban (5,44 m) és 80 gáton (12,9 mp) egyaránt. A szintén MÁV MTE-s Deme Viktor 23,8-a 200 méte­ren a 15 évesek között kiemelkedőnek számít. Az anyuka hatása-e, vagy sem, nem tudni, az viszont biztos, hogy Bata Erzsébet - egykori ifjúsági válogatott 800 méteren - leánya, Kanyó Dóra te­hetségét megvillogtatva nyert 200 mé­teren, kereken 27 mp-es eredménnyel. Jónáséknál családon belül dőlt el az ér­mek sorsa a 13 éves fiúk 2000 méterén. Ezúttal Gábor bizonyult jobbnak János­nál, de gyanítható, az ikrek csatája ezzel nem zárult le. További jobb eredmények: Fiúk: 1976 200 m: 1. Csömör György (MÁV MTE) 24,4 mp. 3000 m: 1. Magyar Ist­ván (Karcagi SE) 10:07,4 p. 1978:2000 m: 1. Halász András (Karcagi SE) 7:14,0 p. Lányok 1976:200 m: 2. Szilá­gyi Anikó (Karcagi SE) 27,1 mp. 1978: távol: 2. Mészáros Ágnes (MÁV MTE) 4,63 m. Az oldalt készítette: Kocsis Erika, Bakos Csaba. Fotó: Novák Károly Kutya hideg van... Oláh Judit, a 13 éves távolugrók

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents