Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-20 / 115. szám

1991. MÁJUS 20. Sportextra 7 ________________________Vízilabda OB I _______________________ N em sikerült hazai Csinibaba, a négy lábon járó stílustanár győzelemmel búcsúzni Szolnoki Vízügy SE-Eger SE 7-7 (1-2,0-1,3-2,3-2). Damjanich uszoda, 200 n., v.: Csá­szár, Nmeth. Szolnok: Kis T.-Molnár 2, Mohi 1, Dudás 1, Tóth Cs. 1, Lihótzky 2, Kiss A. Csere: Nagy, Lukács, Magyar, Krasznai B. Edző: Cseh Sándor. Eger: Kiss P.-Ancsán 3, Nagy, Lő- rincz, Tóth K., 3, Tóth P., Simon. Cse­re: dr. Irmes, Kárász. Edző: Pécsik Dénes és Gyulavári Zoltán. Gól emberelőnyből 12/3, ill. 9/2. Négyméteresből 1/1, ill. 1/1. Nehéz a szolnoki csapat játékát jelle­mezni. Azért, mert az első két negyed­ben bemutatta mindazt, amit egy mérkő­zésen nem szabad csinálni. Sőt, a máso­dik negyedben megismételte a Szeged elleni halvány teljesítményt, ezúttal sem lőtt gólt. A bátortalanság, a vállalkozó kedv hiánya, a lövőiszony, a tanácsta­lanság jellemezte a játékosait. Félénken, megilletődötten úszkáltak, mintha lám­paláz gyötörte volna őket. Gólhelyzetek­ben körbeadogatták a labdát egymásra várva, hátha valaki kapura mer lőni. Az egriek viszont Ancsán vezérletével szor­galmasan „termeltek”, az első két ne­gyed egyetlen szolnoki gólját Molnár szerezte előnyös helyzetben. A Szolnok­ról Egerbe visszatért Kiss Péter megbíz­hatóan őrizte a hálót, és a negyedik ne­gyed elején már 4-1 -re elhúzott az ellen­fél. Szerencsére Kis T. is vitézkedett a mások oldalon, neki köszönhető, hogy Ancsán egyedül megugorvva sem tudta bevenni hálóját, és nem 5-1-re alakult az eredmény. Dicséretére válik azonban a szolnoki legénységnek, hogy nem adta fel, hanem a harmadik negyedben elkez­dett küzdeni. Lihótzky előnyből, majd felúszás után lőtt gólt, és máris 4-3. Tóth K. ugyancsak előnyből volt eredményes, de aztán Dudás szintén létszámfölény­ben talált kapuba, majd az utolsó kilenc perc elején négyméterest harcolt ki, amit Mohi értékesített, 5-5. Kis T. remekül indította Tóth Csabát, s ezzel a Vízügy vezetett 6-5-re. Hirtelen felforrósodott a víz, mozgalmasabb és kapkodóbb lett a játék. Az egriek újabb két gólt lőttek, és úgy tűnt, elviszik a két pontot. A lefújás előtt nyolc másodperccel azonban Mol­nár egy pompás bal felső sarkos lövéssel egyenlített, így a bajnokságban az utolsó hazai mérkőzésen nem vereséggel bú­csúzott közönségétől a Szolnok. (pi) FTC-Törley - Vízügy SE 18-11 (4-3,3-3,4-3, 7-2) Komjádi uszoda, 200 n. V.: Szentgyörgyi, Matyó FTC-Törley: Szakonyi-Molnár 1, Pardi 1, Loványi, Gyöngyösi Z., Faze­kas 2, Vad 5, Varga 2, Petrovics, Bíró 5, Surányi, Csizmadia 2, Sáros. Edző: Juhász Károly Vízügy SE: Kiss T.- Molnár I. 1, Nagy 2, Mohi 3, Lukács, Dudás 1, Tóth Cs. 2, Utassy, Lihóczky 1, Ma­gyar, Krasznai, Kiss A 1. Edző: Cseh Sándor. Gól emberelőnyből: 11/4, ill. 11/0. Négyméteresből: 1/1, ill. 1/1. Az FTC támadásszövésben és hely­zetkihasználásban is felülmúlta az em­berelőnyös helyzeteit rendre kihagyó szolnoki gárdát, amelynek nehéz lesz megmagyaráznia, hogy egyetlen alka­lommal sem értékesítették játékosai a létszámfölényeket. Dudás kihasználja az emberelőnyt (Fotó: Novák) Kézilabda NB l./B Nők: JTKF Lehel SC-Csepel Autó 23-23(12-11) Jászberény, 250 n., v.: Olmann, Vas. JTKF Lehel SC: Lenhard-Molnár 2, Tóth 1, Tarjáni 2, Poljah 16/5, Sze­gő, Patay 1. Csere: Kovácsné (kapus), Ésik, Krisztóf, Vona 1. Edző: Ugrin György. Gól hétméteresből 8/5, ill. 9/7. Kiállí­tás 4, ill. 10 perc. ■ Poljah révén ugyan a hazaiak szerez­ték meg a vezetést, de azután rendre a ta­bella hatodik helyezettjénél volt az előny. Az egy-egy gólos hátrányt általá­ban sikerült ugyan Jászberénynek ledol­gozni, de a vezetést jó ideig nem tudták megszerezni. A félidő közepén volt elő­ször, több mint egygólos különbség a két csapat között. A vendégek 6-6 után soro­zatban három gólt értek el és 9-6-ra el­húztak. Kiállítások és kihagyott büntetők után a félidő hajrájában vette át a veze­tést a JTKF Lehel SC csapata - 11-10-, és minimális előnyét az első harminc perc végére meg is tartotta. A második félidőben sem változott a játék képe, fel­váltva estek a gólok. Feltűnő volt, hogy a hazaiaknál Poljahnak nem akadt társa a góllövésben. A többiek még a legna­gyobb ziccerekből sem tudtak a kapuba találni. Akkor is kapkodtak a jászberényi lányok - rossz indítások, elhamarkodott lövések -, amikor 19-16-ra vezettek. Ek­kor pedig úgy tűnt, hogy eldőlt a mérkő­zés. Ezekben a percekben senki sem gondolt arra, hogy a vendégek ismét át­veszik a vezetést és 22-23 után az utolsó percben Tarjáni gólja csak az egyik pont megmentését jelenti. A JTKF Lehel SC csapata ezúttal meg sem tudta közelíteni a kisvárdaiak ellen nyújtott teljesítményt, de még így is nyerhetett volna, ha játékosai a kidolgo­zott lehetőségeket jobban használták volna ki. A találkozó krónikájához tarto­zik még az is, hogy az Olmann-Vass bí­Fájó pontvesztés rópáros nem állt feladata magaslatán. Mindkét csapatot - inkább a hazaiakat - sújtották érthetetlen ítéleteikkel. A gö­döllőiek elleni vereség után a hazai pá­lyán elhullajtott újabb bajnoki pont azt jelenti, hogy még nagyon éles küzdelem várható az utolsó négy fordulóban a baj­noki címért. A JTKF Lehel SC előnnyel áll az élen, de pontokat még a két, ide­genben sorra kerülő rangadó mérkőzésü­kön is szerezniük kell. Szántai Férfiak: Kiskunmajsa-TSE 20-16 (11-11) Kiskunmajsa, 150 néző, v.: Dzsipof, Kiss. TSE: Köteles-Zsíros, Medgyessy 3, Kocsis 3, Csuti 8, Bukta 1, Felföldi. Csere: Pintér (kapus), Laki, Kiss, Mester 1. Edző: Felföldi Zoltán. Egész héten keményen készültek Csu- tiék a majsai mérkőzésre. A hazai csapa­tot az őszi vereségért fűtötte a visszavá­gás vágya. Rögtön a TSE ragadta magá­hoz a kezdeményezést. 1-3, 3-5, majd a 20. percben 6-9-et mutatott az ered­ményjelző. A gyors csapatjátéknak nem találta ellenszerét a hazai együttes. A félidő hajrájában a fegyelmezett csapat­játék meghozta gyümölcsét, már 8-11 volt a mérkőzés állása. Az utolsó két percben azonban kettős emberhátrányba került a vendégcsapat, amelyet könyör­telenül kihasználtak a hazaiak, egállal fordultak a csapatok. A második félidő első két perce egyenlő erők küzdelmét hozta. Ekkor a volt válogatott, Noel ve­zérletével fokozatosan magához ragadta a kezdeményezést Kiskunmajsa. Hiába próbálkozott sok cserével, taktikai váltá­sokkal a vendégcsapat, a hazaiak tovább növelték előnyüket, így a mérkőzés vé­gén megérdemelten örülhettek. Jó: Noel (a mezőny legjobbja) 12, Gazsó 5, ill. Csuti, Medgyessy. Hajik Tarjáni az utolsó, pontmentő gólt lövi A zagyvarékasi Béke Tsz óriási fel­adatot vett magára, mikor elvállalta a te­rületi lovasbajnokság megrendezését. Kö­zel hatvan ló és negy­ven sportoló elhelye­zése, ellátása nem kis terhet rótt a szerve­zőkre, ám dicsérete­sen helytálltak, még a rendkívül mostoha időjárás sem tudta el­tántorítani őket. Ter­mészetesen egyedül nem boldogultak vol­na, de szerencséjükre olyan támogatókra leltek - Fürst S. lakta­nya, Tsz-ker, Gyógy­szertári központ -, akik szívügyüknek tekintették a sport­ágat. A jól megszerkesz­tett, gördülékenyen lebonyolított verseny szombaton az alapfo­kú díjlovaglással kez­dődött. Mind a négy- lábúakat, mind hajtó­ikat nehéz - de nem megoldhatatlan - pró­ba elé állította a sáros, mély talaj. Mezei Orsolyát (Nagykörű) azonban ez sem za­varta, Szirén nevű hátasára szinte ráol­vadt, harmonikus mozgásuk eredménye nem is lehetett más, mint a győzelem. A könnyű „A-kategória” a kezdő lovak stí­lusversenye. Öt pontozóbíró árgus sze­mekkel figyelte, hogyan teljesítik a hét, 80 cm-es akadállyal nehezített pályát a csikó korból kiöregedett „paripák”. Eb­ben a számban már nyeregbe szálltak olyan rutinos ugratok is, mint Apró Jó­zsef - országos junior bajnok -, Szabó Csaba - vplt ifjúsági válogatott -, vagy éppen a szolnoki klub vezetője, Anka Já­nos. A győztes meglepetésre mégsem közülük került ki, a zagyvarékasi Papp Bernadett Csinibabával elorozta előlük az első helyezetnek járó vázát. Ha egy­szer egy bolt beindul... A következő „fü- tamok” nyerteseit is sorra a gyengébb nem - gyengének egyáltalán nem nevez­hető - tagjai között találhattuk, előbb a kezdő ifjúságiak mezőnyében diadal­maskodott Apacs nyergében Egyed Ali- da (Szolnok), majd a könnyű B-kategó- ria bajnoka büszke címet hódította el Ha­lasi Beatrix (Zagyvarékas). Igaz, ő meg­osztva kapta a díjat csapattársával, Szabó Csabával, mivel kettőjük közt még a szőrös szívű zsűri sem talált különbséget. Majdnem tragédiába torkollott Horváth Turcsányi Ildikó Gulliver nyergében Fotó: Mészáros Kerékpár A természet erőivel is megküzdöttek Alighogy véget ért az Alpok-Adria, nemzetközi A-kategóriás viadal - a 15 nemzet között a szolnokiak a hatodik he­lyen végeztek -, máris újabb erőpróbán kellett bizonyítaniuk a cukorgyári porfel­hőlovagoknak. Ideálisnak éppen nem nevezhető idő­ben bonyolították le a kerékpárosok or­szágos bajnokságának 50 kilométeres férfi páros versenyét Békéscsabán. A rajthoz állt huszonnyolc csapatnak nem­csak egymással, de a természet erőivel is fel kellett venni a küzdelmet. Orkánerejű szélben, szakadó esőben kétpercenként indították a párokat, utoljára a tavalyi ezüstérmes jogán - a győztes debreceni szakosztály azóta megszűnt - a Szolnoki Cukorgyár színeit képviselő Molnár Pé­tert és Szabó Lajost. Nem volt könnyű helyzetben a zöld-fehér kettős, hiszen rajtuk kívül még vagy tíz duó pályázott a dobogó valamelyik fokára. Ráadásul fel­készülésük nem úgy sikerült, ahogy el­tervezték, Szabó „Piroska” sokáig víru­sos influenzával küszködött, hetekig edzeni is alig tudott. A kedvezőtlen előjelek ellenére remekül tekertek a fiúk - majdnem 50 km/h-s átlagot értek el -, jutalmuk nem maradt el, harmadikként süvíthettek át a célvonalon. A győzelmet némi meglepetésre a Schwinn-Csepel párosa, Hirt József és Márkus András harcolta ki, megelőzve a szorosan nyo­mukban haladó tipográfiás Schrődl-Ko- vács kettőst. Másik három indulója is volt a Tisza- parti együttesnek, Heusmidt és Nagy óri­ási csatában a nyolcadik helyet szerezte meg magának, az ifjúsági korú Dobos- Szabó duó a középmezőny kellős köze­pén tizenötödikként ért célba, míg Lenti és Bartos tizennyolcadikként fejezte be a versenyt. A megmérettetések ezzel még nem fe­jeződtek be májusban, folytatás a kapos­vári Pannónia Kupa háromnapos viada­lán lesz, ahol szintén éremesélyesként vesznek részt az alföldi kerekesek. (gj) Natasa, illetve lova, Hírvivő küzdelme az akadályokkal. A kívülállók csak any- nyit észlelhettek, hogy az addig hibátla­nul teljesítő „kettős” féltávnál feladta a versenyt. Ám a karám szélénél már lát­szott, komoly baj lehet, hisz az állat alig vonszolta magát, kapkodva szedte a le­vegőt. A gyors orvosi segítség nyomán aztán ugyan elmúlt a veszély, de nem va­lószínű, hogy Hírvivő valaha is vissza­térhet. Ahogy nőtt a pálya nehézségi fo­ka, úgy élesedett a küzdelem. Egyre ma­gasabbak lettek az akadályok - 120, ill. 130 cm -, így gyarapodott a verőhibák száma. Börcsök Mónika (Szolnok) és Menyhárt Brigitta (Putnok) ennek elle­nére hibátlanul „száguldott” végig a he­lyenként mocsárrá változott területen, kettőjük közt az összevetés döntött a borsodi lovas javára. Fodor István (Szol­nok) mentette meg a férfiak becsületét, a nehéz kategóriában Aladárral nyert, sőt Filigránnal a második helyet is megsze­rezte. Sajnos a vasárnapi küzdelmeket a sza­kadatlanul hulló csapadék miatt lehetet­len volt megrendezni, egyedül a díjlo­vaglók mutathatták be tudásukat. Az esélyeknek megfelelően a szám parádi specialistája Csapó Gábor biztosan győ­zött. A legjobb hazai versenyzőnek járó különdíjat Turcsányi Edikó vehette át. Géléi József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents