Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-20 / 115. szám

4 A szerkesztőség postájából 1991. MÁJUS 20. Tegyünk többet a környezetünkért „Könnyen a víz alá kerülhet az ember” A nyilvánosságon keresztül fordulok a Tisztelt Polgármester Úrhoz, és kérem, mondja meg, mikor lesz már béke a horgászok és kerttulajdonosok között - a Holt-Tisza partján? Arról van szó, ha a horgászok oda akarnak menni, ahol halat remélnek, a parti út lezárása, szándékos elkerítése nem aka­dály. Az ügyeskedők előbb- utóbb rést ütnek rajta, s ott köz­lekednek. A baj akkor kezdődik, ha a tulajdonos látogatásával „megtiszteli” a parton ülő hor­gászt ... Sajnos ilyenkor a dzsun­gel törvénye szerint folyik a pár­beszéd, és az erősebb győz. Ügy gondolom, ha az ország határán lehetőség volt a vasfüggöny le­bontására, ezt a kerítés-ügyet is rendezni lehet. Kevés lezárt kert van, de ez okozza a legtöbb bajt. Az a véleményem, hogy min­den jó szándékú horgásznak, ki­rándulónak lehetővé kell tenni a vízparti szabadságot. A lezárt utak egyébként is akadályozzák a közbiztonsági felügyeletet ellá­tók munkáját, mert az is az igaz­sághoz tartozik, hogy igen meg­változtak a vízparti viszonyok. Kis csoportokban megjelentek az álcázott horgászok (hárman- öten) együtt. Gépkocsijukat el­hagyva, megnézik, hol mit lehet „fogni” . . . Ezekkel jobb szóba se állni, mert könnyen a víz alá kerülhet az ember. A környezetvédők fordítsanak nagyobb gondot erre a területre, és mások is, mert sajnos egyes helyeken már halomban áll a háztáji szemét. S ha mégis meg­rendezik nálunk a világkiállítást, javaslom, hogy városunk nyis­son egy emlékkönyvet, s kerül­jön bele azoknak a személyek­nek, intézményeknek, vállala­toknak, szervezeteknek a neve, akik bármely területen széppé tették a környezetünket. Balázs Pál Szolnok Közbenjártunk Kicserélik a garnitúrát A törökszentmiklósi Rudas László arra kérte szerkesztő­ségünket, hogy a tavaly óta húzódó kárrendezési problé­máját e rovatunkban tárjuk a nyilvánosság elé. Mint írja, az a bosszúság érte, hogy a szol­noki Domus Áruházban múlt év január 25-én vásárolt Har­gita kárpit garnitúrája, amiért 64.800 forintot fizetett, szinte használhatatlan. Reklamáció­jával egyből a gyártó BUBIV- hoz fordult, s kérte, cseréljék ki a bútort. A tavaly augusztus 22-én helyszínre érkező kár­szakértő elismerte az igényt, jegyzőkönyvben rögzítette, ám a kárrendezés ennyiben is maradt... Sajnáljuk, hogy olvasónk hónapokon keresztül csak nyelte a mérget, s nem előbb fordult hozzánk, hogy a segít­ségére siethettünk volna. Rö­vid úton most léptünk kapcso­latba a BUBIV kereskedelmi igazgatójával, Szilye Györggyel, aki kérésünkre azonnal kivizsgáltatta a pa­naszt, és kiderült, hogy a ki­lenc hónapja húzódó kárren­dezés az újpesti gyáregységük mulasztására vezethető visz- sza. Az ügyben intézkedett, és természetesen a vétkesek fele­lősségre vonása nem marad el. Rudas Lászlót azóta felke­resték, s az általa kiválasztott szövetminta alapján új garni­túrát készítenek a számára - tájékoztatott az igazgató, s a történtekért ezúton is szíves elnézését kéri. Szívmentés A Magyar Szív Alapítvány or­szágos munkaértekezletén vet­tem részt május 8-án Veszprém­ben, melyen dr. Sértő-Radics Ist­ván és dr. Zsonda László, mint vezetők számoltak be a szervezet munkájáról, eddigi eredményei­ről. Jelen voltak az alapítvány amerikai szervezetének képvise­lői is. Az alapítvány 198,9. májusá-, ban alakult, célja a szív- és érbe­tegségekkel kapcsolatos kutató (szűrő), megelőző és gyógyító te­vékenység elősegítése, támoga­tása; a szívmentés, a polgári ön­kéntesek oktatása. A nyugat-eu­rópai és amerikai államokban ré­gen működik hasonló szervezet, nálunk ezek mintájára és támo­gatásával (elsősorban az USA szakembereinek közbenjárására) szervezik a hazai alapítvány munkáját. Nyíregyházán és Veszprém­ben megnyílt az első szűrőállo­más, ahol önként jelentkezőket vizsgálnak, s amelyek felszerelé­sét nagyrészt a külföldi segítőtár­sak adták. Ez év szeptemberétől - amerikai módszerekkel - indul a polgári önkéntesek magas szin­tű oktatása, melynek az a célja, hogy a szívbeteg élve kerüljön a szakképzett mentőszemélyzet kezébe, illetve a kardiológiai osztályra; támogatják a szakem­berek továbbképzését, és gondot fordítanak a mentőjármüvek technikai fejlesztésére is. A pol­gári oktatáshoz szükséges kézi­könyv már elkészült, megrende­lését főleg intézmények (tűzoltó­ság, rendőrség), szívbetegek csa­ládja számára javasoljuk. Ára 100 Ft, mely egyben hozzájáru­lás az alapítványhoz. (Nyíregy­háza, Hősök tere 9., Pf. 207.) A szűrőhálózatot szeretnék kiter­jeszteni - önkéntes alapon - az üzemekre, iskolákra és más in­tézményekre is. Az alapítvány­hoz - mint támogató - bárki csat­lakozhat. A Magyar Szív Alapítvány Ba­rátainak Egyesülete fővédnöksé­gére Göncz Árpádnét, a köztár­sasági elnök feleségét kérték fel. A szívmentés céljára felajánlott összeg az adóalapból levonható - mint közcélú adakozás. Csekk­számlaszám: 441-88883-7636, Nyíregyháza, MHBRT - „Szív­mentés” jelzéssel. A támogatást előre is köszön­jük. Dr. Szabó Ilona Jászberény „Aggódom a lovakért, a lovaséletért” Kazánfűtő voltam, de lószere­tő ember. 1978 októberében Nagy Sándorral - aki ugyancsak nagy lóbarát hírében áll - úgy döntöttünk, hogy veszünk egy lovat. Felkerestük Sárvári Ist­vánt, a Szolnoki Lenin Termelő­szövetkezet elnökét, és hosszas könyörgés után két kétéves csi­kót kaptunk tőle. Rendbe hoztuk a szolnoki méntelep istállóját - ebben segítettek a tűzoltók, segí­tett az építőipar, mindenki önzet­lenül. Aztán én is vettem egy lo­vat 27 ezer forintért, azt is betet­tem a közösbe. Nagy Sanyi is vásárolt egyet, így rövidesen tíz lovunk lett, melyen harminc gye­rek lovagolt. Mindezt társadalmi munkában csináltuk, takarmányt a téesztől kaptunk. Mi adtuk össze a pénzt a lovak patkolására, egyebekre, aztán Nagy Sándor főfoglalkozásban edző lett, en­gem eltanácsoltak. Később Nagy Sanyit küldték el - az volt a vád ellene, hogy üzletelt a lovakkal -, és engem visszahívtak vagy há­rom hónapra. Aztán jött Magos Gábor, aki­nek az apja csinált helyet itt Szol­nokon. Tehette, mert a MÉM- ben magas polcon volt. Mindjárt fontos lett a lóügy a megyei taná­cson is néhány elvtársnak. Jött a pénz, jöttek a jó nevű versenylo­vak - igaz, mi igáslovakkal kezd­tünk, de nekünk nem is volt pro­tekciónk a MÉM-ben. Aztán a megyei tanács adott pénzt a lo­vasiskola építésére a Széche- nyin, majd - ugyancsak a tanács közreműködésével - támogatást kaptak a téeszektől is. Persze, hogy buzgólkodott mindenki. Ki azért, mert tényleg szerette a lo­vat, ki pedig azért, mert jó pontot akart szerezni a megyei tanács­nál. Magos Gábor westernfilmbe illő jelenetek közepette távozott Szolnokról. Aztán jöttek helyette mások, végül Anka János érke­zett, és most úgy tűnik, a lovasis­kolát szeretné privatizálni magá­nak. Én, mint ízig-vérig lovas­ember, aggódom az iskoláért, ag­gódom a lovakért és a lovaséle­tért. Ha már új gazda kell a lovas­iskolának, történjen ez a váltás a nyilvánosság teljes bevonásával, tudjunk minden lépésről, és nyil­váníthassanak véleményt mind­azok, akik ott bábáskodtak a lo­vasiskola bölcsőjénél. Akkor pénzt, fáradtságot nem kímél­tünk, most cserébe azt a jogot kérjük, hogy beleszólhassunk a lovassport bázisának sorsába. Bálint István Szolnok Nem hírverés, nem önreklámozás Az Oázis a szigeten című, áp­rilis 15-én megjelent levélre vá­laszolok úgy, mint egy 8 és fél éves értelmi fogyatékos kisfiú édesanyja, s mint az Értelmi Fo­gyatékosok Érdekvédelmi Egye­sületének vezetőségi tagja. Hofgártnét több éve ismerem, és a szervezetről is csak akkor vettem tudomást, amikor megál­lított az utcán, hogy „gyere kö­zénk”. Többéves kapcsolatunk során bárhová mentem vele (Pin­tér professzortól kezdve a válla­lati igazgatókon keresztül az or­szággyűlési képviselőnkig), mindenhol segítőkészen, a leg­nagyobb tisztelettel és megbe­csüléssel fogadták. A vádaskodó hangnemű levél sértő, és a de­mokrácia még nem jogosít fel senkit sem arra, hogy tisztessé­ges emberek becsületébe gázol­janak. Azért írom, hogy embe­rek, mert az egyesületünk mellett (több száz tagja van) vád érte az Oázis Alapítványt is, melynek ti­zenegy kuratóriumi tagja van - köztiszteletben álló emberek személyében. Jó lett volna, ha a levélíró ágazatvezetők meggyő­ződnek arról, hogy Hofgártné milyen címen nyerte el a Népjó­léti Minisztérium pályázatát. E­lőttük is ott volt a lehetőség, ők is pályázhattak volna! Bárme­lyik törökszentmiklósi szülő ala­kíthatott volna ki munkahelyet a saját családi házában. Miért nem tették? Bűn az, ha valaki szót emel - nemcsak helyi, de országos la­pokban is - a saját és a többi értelmi fogyatékos gyermek, fel­nőtt ügyében? Nem hírverés ez, és legkevésbé sem önreklámo­zás. A társadalom kezdi végre fel­ismerni, hogy nemcsak látás-, hallás-, mozgássérültek, hanem értelmi fogyatékos emberek is élnek közöttünk. Sokáig tabu té­ma volt a létük. Emberszámba sem vették őket, gyakran szülei­ket sem. Pedig ez ellen a sorscsa­pás ellen senki sincs bebiztosít­va! Szükség van arra, hogy meg­ismerjék őket, hogy né úgy néz­zenek rájuk az utcán, mintha ide­gen bolygóról érkeztek volna. Hagyjanak minket nyugodtan dolgozni! Az egyik legcsúnyább emberi tulajdonságnak tartom, ha azért szakad meg a jó kapcso­lat, mert egyesek kígyót-békát kiabálnak a másikra. Ágoston Imréné Köszönet az életmentésért, a gyógyításért A Hetényi Kórház nőgyógyá­szati osztály orvosainak, dolgo­zóinak mondunk köszönetét azért, hogy április 24-én hajnal­ban megmentették az osztályfő­nökünk életét - írták a tanárnőjü­ket féltve szerető, érte aggódó 5. b osztályos tanulók a szolnoki Széchenyi Krt.-i Általános Isko­lából. A kenderesi Szabó Imre műtét után hat hetet töltött nemrég a Szolnoki MÁV Kórház általános sebészeti osztályán. Mindvégig tapasztalhatta az ott dolgozó va­lamennyi orvos és ápolónő ked­vességét, önzetlen, lelkiismere­tes gyógyítómunkáját, amiért ez­úton mond köszönetét. * Zilahy Gyula szolnoki olva­sónk szóvá tette, hogy a fűtési idény befejezése április 15-e volt, azonban a gázcseretelepek e napon még nem tértek át a nyári, kedvezményes árusításra. Ezért úgy véli, 64.40 forinttal megká­rosították. - Ezúton szeretnénk megnyugtatni, hogy nem csapták be, mert minden év április 16-tól október 15-ig adják olcsóbban a propán-bután gázt, vagyis a nor­mál palackot 247.30.- helyett 182.90 forintért cserélik. Egy becsületes megtalálónak mond hálás köszönetét P.-né ol­vasónk, mert a szolnoki Szövet­ség ABC pénztárába leadta az ottfelejtett kézitáskáját - benne 2000 forint és fontos igazolvány, kórházi zárójelentés volt. Mind­ezeket átmenetileg is nehezen tudta volna nélkülözni. * Csodálatosan szép gumós be­góniát loptak el, összesen 12 tö­vet a szolnoki (kertvárosi) csalá­di házuk teraszáról - panaszolja Pápai Ferencé olvasónk. (Május 8-án reggel vették észre, feltehe­tően akkor éjjel járt ott a tolvaj.) Évek óta féltve gondozta, nevel- gette a virágot, amiben már a já­rókelők is - meg-megállva - gyö­nyörködtek. Ha valakinek feltűn­ne az azóta máshol pompázó pi­ros, bordó és sárga színű virág, vagy netán valaki árulta, kéri, ne hagyja szó nélkül. (Címe a szer­kesztőségben.) A szolnoki zöld iskola 3. és 4. osztályos tanulói arról számoltak be levelükben, hogy múltidéző városnéző túrára indultak el a na­pokban a megyeszékhelyen. Kö­zelebbről is megismerve városuk nevezetességeit, sok ismerettel, élménnyel gazdagodtak. Megszépül a szentgyörgyi templom Tavaly kezdték el a jászalsó- szentgyörgyi katolikus templom felújítását. Eddig elvégezték a belső villanyszerelési munkákat, kicserélték a tetőzetet. Jelenleg a külső tatarozást végzik. A hívek adakozásából, a termelőszövet­kezettől és az önkormányzattól gyűlt össze a pénz. a renoválásra. Az 1796-98 között épült temp­lom szépítését a tervek szerint nyár végére befejezik. A tárgyióteremből Rabásért nyolc év fegyház A harmincegy :tendős Var­ga Józsefre (TöGzentmiklós, Szivárvány út 3ísok mindent lehet mondani, <k éppen azt nem, hogy makuan előéletű. Egyszer ült már tönben lopá­sért, később léc iák zsarolá­sért, ezt követőenlig garázda­ságért, testi sértés vonták ki a forgalomból. Úgűnik, a rács mögött töltött néiy esztendő sem bírta jobb beásra, mert a legutolsó szabadua után pon­tosan másfél év t el, és oda került ismét, ahnan 1988. március 12-én szadult. Persze a kinti „aytevéseit” már korábban eezdte. így 1989-ben az egy ismerősétől - nemes egyszerűség - ellopott egy rádiósmagnót; ez meglett. Tavaly pedig élőár egy kék színű női kerékpái pattant fel, amelyet tulajdona a városi rendőrkapitányságon hagyott. Eme tény nem zava hősünket, így elkarikázott a művön, bár a meglovasított diszamár ké­sőbb meglett. Az ár apróság­nak tűnik, hogy lopt pálinkát is a boltból, bárakivlezés itt sem tökéletesre kereklett, hiszen tetten érték. Vargaem adta fel, esetleg dolgozhatt volna, de hát ezt strapásnak'télte, ezért más útját gondolta a pénzszer­zésnek. Tavaly, szeptemlr 13-án este kilenc és tíz között iy férfi ivott az Ezerjó vendégben. Aznap kapott nyolcezer fontot, és azt, hogy van nála fori; az ott tar­tózkodó, kortyolga Varga Jó­zsef, az élettársa éa fiatalkorú F. J. kifigyelték. Autóbbi sze­mélyről csak annyi hogy ez az akkor 17 éves sihe:r már bün­tetve volt. Egy szónint száz, a koromsötétben hazafelé induló férfi után eredtek. Előbb a tiné­dzser adott neki egy pofont, és a mellének szegezte a kést, mond­ván: add ide! A pityókás meg­szólított jószerével azt se tudta, miről van szó, de ekkor Varga elvette a gyerektől a gyilkot, a férfira fogta, és ő is ráordított. Ez hatásosabb lehetett, mert a meg­támadott most már rögtön tudta, miről van szó. Varga József élet­társa is segédkezett, mivel végül is a tárcából ő emelte ki az ötezer forintot. Természetesen az üres bukszát nagyvilági gesztussal visszaadták a kiraboltnak, ne le­gyen szegénynek annyi kára. A díszes hármasból a két férfi másnap már rács mögé került, míg a harmadik vádlott, Kiss Erika szabadlábon védekezett. Ügyüket elsőfokon a Szolnoki Városi Bíróság dr. Szilágyi Béla tanácsa tárgyalta. Varga eseté­ben enyhítő körülményként érté­kelték, hogy négy kiskorú gyer­mek eltartásáról gondoskodik, míg súlyosbító tényként vették számításba kezdeményező sze­repét, azt, hogy többszörös visszaeső. Mindezek figyelem- bevételével Varga Józsefet társ- tettesi minőségben elkövetett csoportos rablás bűntette és há­rom lopás vétsége miatt 8 év fegyházra ítélték. A vádlott fel­tételes szabadságra nem bocsát­ható. Társa, a fiatalkorú F. J. 2 év 10 hónap börtönt kapott. Kiss Eri­kát, az elsőrendű vádlott élettár­sát 2 év börtönnel sújtották, amely végrehajtását öt évre fel­függesztették. Az ítéleteket a megyei bíróság helybenhagyta, így azok jogerősek. D. Sz. M. I Legolcsóbb most az oldalkocsis kerékpár Hazai viszonylatban talán a legolcsóbb közlekedési eszköz áz oldalkocsis kerékpár, amit Fehér Gyula jászberényi MÁV- nyugdíjas készített fiainak. A Jawa kismotor vázához egy Pannoni oldalkocsit rögzített, a motort pedig pedál helyettesíti - megspórolva benzint, cascót, adót. (MTI-fotó: H. Szabó Sándor)----­m T1 r Az Axel Sjringer-Magyarország Kft. bővítette leklámszolgálatásait Törökszentmiklóson. a város három különböző pontján lehet az Uj Néplapba hirdetést feladni; TÓTH FERENCNÉ, Berzsenyi út 43., egész nap, INVESZTÁCIÓS GMK. és M + Z DIVATÁRU ÜZLET, Kosssuth tér 6/G. hétfőn: 12-18 óráig, keddtől-péntekig: 9-18 óráig, szombaton: 8-12 óráig. KÁLVÁRIA MELLETI »VIRÁGÜZLET , eplap naponta: 8-18 óráig, kedd:szünnap. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Levelekből - sorokban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents