Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-18 / 114. szám

12 Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... 1991. MÁJUS 18. Haldoklik-e a strand? A téesz és a kisgazdák Sok helyen azt tapasztalja az em­ber, hogy a téesz meg a kisgazdák ritkán esznek egymás tenyeréből. Különösen ott, ahol a szövetkezet mínusz milliókkal zárta a gazdál­kodást. Itt is ez a helyzet, mégis szent a béke, aminek minden bi­zonnyal az az oka, hogy a téesz főagronómusa és a Kisgazdapárt helyi alapszervezetének az elnöke egy és ugyanaz az ember. Hogy ez a két beosztás, ha úgy tetszik poszt miképpen egyeztethető össze, ezt mindenkinek a saját megítélésére bízom. Egy tény: a szövetkezet elnöke most Jobbágy Sándor. Jobbágy úr elmondta, hogy a szétválások után az örsi téesznek 3 ezer 260 hektárja maradt. Sajnos óriási adóssággal nehezítve, ami szó szerint rájuk szakadt. Noha szántanak, vetnek, művelik a földeket, várják a sarka­latos törvényeket, bár a tartozás, akárhogy is nézzük, sok. És az sem vet jó fényt erre a közösre, hogy a tavalyi átlagkereset nem érte el a 90 (!) ezer forintot sem. Az elhangzottakat Tóth Flórián főagronómus, mint a Kisgazdapárt helyi vezetője is azzal egészítette ki: hogy a kisgazdák és a szövetke­zet között nincs ellentét. Ez az ő helyzetében teljesen elfogadható, hiszen az ő keresetét is olyan szö­vetkezet biztosítja, amely jelenlegi típusáról, felépítéséről a kisgazdák hallani sem akarnak. Azt is hozzá­tette az elhangzottakhoz, hogy itt a kisgazdák olyan mezőgazdasági termelőszövetkezetet szeretnének, amelyik biztos lábon áll. Mit fűzhet mindehhez az újság­író? Gondolom, ez ott így igaz, ahol kiváló vagy nagyon jó a téesz. De ahol 40 millió a hiány, aligha lehet további cél a szövetkezetesí­tés. Vagy ha igen, ibolyaszerény a kérdésem: ki fizeti majd meg a hi­ányzó milliókat? lesz a fürdővel, amelyik tartozott már téeszhez, tanácshoz, és leg­újabban az önkormányzat a gaz­dája? Sorsában a legfrissebb válto­zás az, hogy az önkormányzattól néhány hete a Nádas Vgmk bér­be vette, üzemelteti. Felújították az épületeket, a környezetet, a nagymedence feszített víztükrű, de van fedett gyógymedence is, míg a legkisebbeknek pancsolót alakítottak ki. Némi szépséghiba a csinosodásban, hogy a főbejá­rati rész még nem készült el, no­Válasz a felvetésekre Egy szobor soha nincs kész beszélve, hogy ez a temető laká­sok közé ékelődött, és a ravatalo­zó is kint található. Mindezek el­lenére, ha letelik a várakozási idő és a lakossági kérés megmarad, az önkormányzat bizonyára nem zárkózik el az óhaj elől.- A munkanélküliség is betop­pant a faluba.- Jelenleg 88 van, és közülük 79-en kapnak segélyt. Ez talán a legnehezebb kérdés, hiszen a dol­gozóink egy része Füredhez kö­tődik, ahonnan elbocsátások tör­téntek. Ugyanakkor van egy var­rodánk, ahol negyven nőt foglal­koztatnak.- Mire futja és mire nem a pén­zükből?- Harmincmilliós a költségve­tésünk, és beruházásokra ebből 1, azaz egymillió jut. Ha minden igaz, nyár végére crossbar rend­szerű lesz a telefonunk, leg­alábbis a harminc meglévő. A 84 kérelmezőhöz pedig, remélem, folyamatosan kötik be a várva várt készülékeket. Mindezek el­lenére arra ügyeltünk, hogy a tar­talékalapon azért maradjon 560 ezer forintunk.- Helyi adót vetettek ki?- Ahol szegény a lakosság, az az önkormányzat is, és nincs he­lye efféle adónak. Egyedül a für­dőre vetettünk ki telekadót, és a nem lakás céljaira használt helyi­ségeket adóztatjuk.- Elég lesz a pénzük?- Szűkén, a legszükségeseb­bekre igen. És a végére azt is írja hozzá: talán még némi szemlélte­tőeszköz is kerül az iskolába. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Tarpai Zoltán faragja ki, mert ahhoz frissesség szükséges. Mindegyik munkájá­hoz színes, hosszú lére eresztett történetet mond, amelyet a be­toppanónak illik meghallgatni. Készül a pápa látogatására is, és erre az eseményre az anyaágfajo- got bemutató emléktárgyat ké­szít. Ezen az ember életét min­tázza meg a születésétől addig, amíg a temetőben kopjafát szúr­nak a feje fölé. A munkáit körte­fából, dióból, szilvafából készíti, és azt vallja: a szobor vagy az alkotás soha nincsen kész. Azt legfeljebb abba lehet hagyni, de ha az ember kézbe veszi, mindig talál rajta reparálnivalót. Nekünk szerencsénk volt ennél a vendég- szerető örsi nyugdíjasnál. Tíz­percesre tervezett látogatásunkat negyvenöt perc alatt letudtuk. De csak úgy, hogy megígértük: újra eljövünk hozzá, mert még temér­dek a mondanivalója. Azután a szőlőjét is meg kell néznünk, mert állítólag ahhoz is ért... István király, Dózsa György, Szulejmán, Mátyás arca. Szebb­nél szebb pipák, citerák őrzik ke­ze munkáját. Naponta dolgozik, mert ha egyetlenegyet kihagy, valahogyan nem érzi jól magát. Arra rájött, hogy a legnehezebb munkát, az alakok arcát reggel Bordás Imre polgármestert a hivatali szobájában kerestük fel látogatásunk végén.- Polgármester úr, azt tapasz­taltuk, hogy végre sikerült „elsüt­niük’ ’ a strandot.- Tetszik a megfogalmazás, de hozzáteszem, rövid távra tartom az elsütést igaznak. Ugyanis az önkormányzatnak olyan vélemé­nye volt, lehetőleg el kell kerülni, hogy önmagunk üzemeltessük ezt az intézményt. Nekünk a bér­leti díj alapján máris hasznunk van, és ha az ígért fejlesztések Orosz helyett angolt Múzeum lesz a kápolnából A központban, a műút mellett közvetlenül egy domb áll. Rajta az 1879-ben épült és részben már felújított kápolna fürkészi a vég­telen idő múlását. Körülötte százhúsz-százharminc éves sír­keresztek dacolnak az enyészet­tel. Az évszámokat, a neveket félig már eltüntették a viharok, a nyári nap heve, a tél dere. A kö­tésig érő fűben csak találgatni lehet, hogy a lenn nyugvó 1869, 1874, netalántán 1882 óta pihen in. A kápolnához felvonulási út vezet, amelyet 14 kőoszlop sze­gélyezett, rajtuk Jézus szenvedé­seit örökítették meg. Sajnos mindez múlt időben értendő, hi­szen a domborműveket tönkre­tették, széthordták, holott egy­koron mindegyik alkotást egy- egy tiszaörsi család gondozott. Sőt, ezért az oszlopok köré te­metkezhetett is. Lejjebb husza­dik századi sírok hökkentik meg az embert, döbbenetes emberi tragédiákat sejtetve. Itt nyugszik például Szabó Tamás és felesé­ge, akiket vegyészmérnökként, fiatalon ragadott el a halál. 1968 végén a szilvesztert még itt, Őr­sön töltötték, majd elutaztak Répcelakra a szénsavgyárba, ahol a robbanás 1969. január 2­án végzett velük. A képről egy nagyon szép menyasszony és jó­képű férje mosolyog ránk, felet­tük egyetlen mondat: „Drága gyermekeink”. Ide 1970-ben temettek utoljá­ra, és mint Agfay Antal plébános úrtól megtudtuk, jövőre a telepü­lés alapításának 700. évforduló­jára teljesen felújítják a dombon álló kápolnát, illetve az ide veze­tő 14 kálváriastációt, amelyek közül mára kettőt már teljesen leromboltak. A kápolnában az­után népi, egyházi témájú kiállí­tás nyílik, amelyik bemutatja az emberi lét állomásait a szüle­téstől a halálig. A plébános úr szeretné, ha ismét megnyitnák az itteni, húsz-egynéhány éve le­zárt temetőt, hiszen a régi sírem­lékeket másképpen képtelenek gondozni. Egyébként az elképzelések szerint a kápolna és a felvonulási rész teljes helyreállításával leg­később 1992. július első vasár­napjáig, az itteni búcsú időpont­jáig akarnak végezni. Felvéte­lünk a dombon álló kápolna előtt készült, amelyen az új házakon kívül a régi temető néhány sír­emléke is látható. Riasztó híreket hallottunk április elején arról, hogy az általános mű­velődési és szabadidős központ in­tézményei fenntartásából - azaz az iskolából, az óvódából, a könyv­tárból, a napköziből és a művelő­dési házból - több mint egymillió forint hiányzik. Csúnya szaknyel­ven fogalmazva 1 millió 78 ezer forint a forráshiány. Következő ottjártunkkor, május derekán kide­rült: ez az összeg már „csak” 570 ezer forint, és mint Bordás Jótsef- né iskolaigazgató elmondta, a hi­ányzó összegnek a jó része főleg szemléltetőeszközök beszerzésé­A most hetvennyolcadik esz­tendejét taposó Jobbágy Gyuri bácsiról az a hír járja, hogy nála tehetségesebb fafaragó még nem élt a községben. Az örökifjú, bő­beszédű Gyuri bácsi ezt tagadja, de az tény, szebbnél szebb, érde­kesebbnél érdekesebb alkotások kerültek, kerülnek ki a keze alól. Mindezt az adottságát akkor fe­dezte fel, amikor elvették a föld­jét, hiszen addig parásztizált. Ek­kortól kezdve azonban valahogy üresek lettek az esték, a hétvé­gék, és azóta a faragókés elvá­laszthatatlan társa. Volt már kiállítása Karcagon, Tiszafüreden, a Finta Múzeum­ban, és keze nyomán életre kel hez, gyarapításához, bővítéséhez kellene. Úgy tűnik, erre a célra az idén aligha futja, hacsak valami­lyen csoda be nem következik (pl. pénzt nyernek valamilyen pályáza­ton). Viszont bekövetkezett a csoda 27 nyolcadikosnál, ugyanis a 29 idén végzősből ennyit vettek fel valamilyen középfokú tanintézet­be. És ha ehhez azt is hozzátesz- szük, hogy a jelentkezők 80 száza­léka felvételi vizsgát tett és megfe­lelt, le a kalappal a felkészítő neve­lők előtt! Egyébként az iskolában a közelmúltban szülői értekezletet tartottak, ahol kiderült: a gyerekek Romlatlanul tiszta környezet­be épült a tiszaörsi fürdő. Körös­körül susogó faóriások, minden­felé madárfütty fogadja az ide betérőket. Éppen ezért a létesít­ményegyüttes előnye az, hogy távol a világ zajától, bajától hí­vogatja a kikapcsolódásra, pihe­nésre, feltöltődésre vágyókat. Napjainkra százharminc víkend- ház is „kinőtt” a környéken, és további szárharminchat telket osztottak ki. A tények ellenére szóbeszéd tárgya a faluban: mi ha május elsején már kinyitot­tak. Ráadásul ezen a strandon nemcsak fürödni, napozni, ebé­delni lehet, hanem aludni is, mi­vel éjszakánként hatvan vendé­get bírnak elszállásolni. Új do­log a szolgáltatásaik között az is, hogy míg hét közben reggel hét­től este tízig fogadják a vendége­ket, hét végén éjszakai lubicko­lásra is lehetőség nyílik. Mind­ezek után remélni lehet, hogy a címben emlegetett haldoklás ez idő tájt már semmiképpen sem a jövőre értendő. közül mindössze három akar oroszt tanulni, a többi pedig kivétel nélkül angolt. Szerencsére van egy középfokú nyelvvizsgával rendel­kező nevelő, így a szeptemberi an- golnyelv-kezdésnek nincs akadá­lya. Sőt, esztendő teltével az ide- gennyelv-választék némettel is bővül. Most már csak egy a nyitott kérdés: a szemléltetőeszközök is megteszik ugyanezt? Ha esetleg igen, akkor miből? elkészülnek, azután gyógyvízzé nyilvánítják az ottani vizet, még nagyobb előnyére válik a lakos­ságnak.- Elhangzott, meg kellene nyit­niuk a régi temetőt.- Ez lezárt temető, kegyeleti park. Jogszabályok írják elő, hogy az utolsó temetéstől számít­va hány évnek kell elmúlnia^ és ez még nem telt el. Arról nem is

Next

/
Thumbnails
Contents