Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-18 / 114. szám
1991. MÁJUS 18. Megyei körkép Volt egyszer egy vállalat A vendéglősség bizonytalan kenyér Városavatóra Tűnődöm a fehér papír előtt, szememet Jász- árokszállás városavató ünnepségére szóló meghívóra vetve - mint ahogy elgondolkodtam néhány napja a település utcáit járva mit is jelent voltaképpen a város fogalma? Többszintes házak sorát, aszfaltozott, csatornázott utakat, jobb közellátást, nagyobb közbiztonságot? Bizonyára ez mind beletartozik a fogalomba, külön-külön és együtt is, mégis kételkedem, hogy ez, az anyagi feltételek összesége lenne a meghatározó egy település város léte szempontjából. Árokszállásnak a középületeken kívül csupán néhány, a hatvanas-hetvenes években épült, lapos tetejű lakóháza van, közel sem minden utcája aszfaltozott, csatornahálózata alig néhány kilométer - igaz, viszonylag jó a közellátás, és szeptemberben talán benépesül a nagyobb köz- biztonságot jelentő, új rendőrőrs, összességében mégis aligha felel meg a település fizikai állapota a városiasság objektív követelményeinek; ennek ellenére hiszem, hogy a megye harmadik jász városa érett az urbánus létre. Hogy miért? Lakóinak akarata, igénye és polgári öntudata okán. Kezdjük talán az öntudattal, e néha talán kirekesztőnek tartott és mondott jász mentalitással. Az árokszállásiak számon tartják származásukat, történelmi múltjukat, büszkék a város egykori szabad jász település voltára, de korántsem kirekesztő, hanem hálás befogadói mentalitással becsülik a máshonnan származó vagy a „betelepültek” által létrehozott értékeket is. Ez a múltat, értékeket becsülő magatartás néhány lelkes pedagógus és a polgári önszerveződéssel létrehozott Jászárokszállási Baráti Társaság tevékenységében materializálódott is. A városiasodás iránti igényességgel folytatva, ezt lefordíthatjuk a kulturált lakókörnyezet iránti növekvő igényességre is. Példát erre bőven leV _______________________________________________ h etne sorolni, a virágos, parkos főtértől az egyéni porták rendezettségéig. Az árnyékos oldalon azonban még ott találjuk a virágágyások dézsmálását, az unatkozó legények padszaggató erőpróbáit vagy a főtér üzleteinek rendszeres fosztogatásait is. Ami pedig a várossá válást szorgalmazó erős, közös akaratot illeti, ez megérthető és magyarázható az elmúlt évtizedek településpolitikájából is, amikor a városi státusz nem csupán egy település kiküzdött rangját, hanem sokszor az életben maradását is jelentette. A kategorizált emberi lakhelyek korszakában, amikor még létezett a szerep nélküli település legelborzasztóbb fogalma is, a városi cím komoly anyagi előnyökkel járt. Nagyobb szelet jutott a központosított költségvetés cipójából a városnak, mint egy hasonló nagyságú nagyközségnek. Gondolom, az árokszállásiak jól tudják, bármilyen becses is a május 18-án átadásra kerülő köztársasági elnöki díszoklevél, igazán várossá ők tehetik lakóhelyüket. Új Romulusok- és Re- musokként. Némi szabados eklektikával - az antikvitást a középkori skolasztikával vegyítve - elmondhatjuk: miként Róma, az örök város, a városqk anyja hét dombra épült, minden város felépíthető lakói hét erényének alapköveire. Városépítő munkájukban az árokszállásiaknak is szükségük lesz bátorságra, néha talán hősiességre és áldozatkészségre, egymást segítő szolidaritásra, az együttélés során eddig is nélkülözhetetlen önmegtartóztató mértékletességre, és kiváltképpen az egymás iránti megértésre. Köszöntjük Arokszállást, megyénk tizenkettedik városát, avatóünnepe alkalmából, és kívánunk az ősi településnek városként is sok boldog születésnapot. Rideg Gábor ____________________________________J M ezőgazdasági összeírás a megyében Tovább csökkent a tenyészállat-állomány Tizenötmillió forintot megér a szolnoki Múzeum étterem? Laikus fejjel bizony alaposan elszámítottam magam - lepődtem meg, amikor az Állami Vagyonügynökségnek (ÁVÜ) a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat néhány „előprivatizálandó” üzletének árverésére invitáló hirdetését elolvastam. Úgy gondoltam ugyanis, hogy a szocialista vendéglátás eme, szinte állandóan az ürességtől kongó remeke kész ráfizetés volt. És lám, milyen értékes kincs! Hiába no, a vendéglátás mindig jó „bolt”. Veszteséggel, jó áron Nosza, derítsük ki, miért! Csípés Ferenc, a Jász-Nagykun vezér- igazgatója biztosan beavat a titokba: mit tartanak ilyen sokra a Múzeumban? (A többi meghirdetett „egységet” sem fillérekért kínálják ám.) Kiderült azonban, hogy rossz helyen kopogtattam, a most megvételre kínált üzletek értékét nem a vállalat határozta meg, az értékelést az ÁVÜ maga végezte. Csípés úr így csak annyit árulhatott el, hogy a nekem szemet szúró Múzeum mostanában másfél millió forint veszteséget termel érvenként. Ez a negatív mérleg azonban már nem sokáig lesz a vállalat gondja, a hasonló helyzetben lévő üzletek miatt legfeljebb az új tulajdonosok és bérlők feje főhet majd. (Ha fő egyáltalán, hiszen egy-egy jó ötlettel ráfizetéses üzletből, vendéglőkből már sokszor varázsoltak aranybányát.) Az előprivatizációról szóló törvény megjelenése óta a Jász- Nagykun nem tulajdonosa száznegyvenhét korábbi üzletének, a gazda a Vagyonügynökség (a tizenkettőnél kevesebb létszámú, illetve a bérelt és szerződéses formában üzemeletett egységek estek az előprivatizáció hatálya alá), a vendéglátó-vállalat az ÁVÜ megbízására előírt menetrend szerint csuIdestova másfél évtizede, hogy az ICOM, a Múzeumok Nemzetközi Szervezete múzeumi világnappá nyilvánítota május 18-át. A több országot összefogó szervezetet az a cél vezette, hogy az év legalább egy napján megkülönböztetett figyelmet szenteljünk a kulturális élet e nagyon fontos, a múlt emlékeinek megőrzését, gyűjtését és továbbadását szolgáló intézményeinek. A múzeumok száma szinte év- ről-évre nő, s természetesen ezzel egyidejűleg gyarapodik az | őrzött tárgyak, dokumentumok mennyisége is. Szinte hihetetlen, az utóbbi másfél évtizedben több mint háromszorosára nőtt hazánkban a múzeumok száma. Az 1976-ban kiadott Kulturális intézmények és szervezetek Magyarországon című lexikonban többek között a következő olvasható a múzeum címszó alatt: „Az országban kétszáznál több múzeum működik, mintegy 380 kiállítóhellyel. Évente 1500 kiállítást mutatnak be; ezek közül 500 állandó jellegű. A múzeumok 1975-ben 12,5 millió látogatót fogadtak. ’ ’ A tavalyi adatok szerint már több mint hétszáz múzeum található hazánkban. Természetesen ebben a számban benne vannak a kisebb helytörténeti gyűjtemények is. Ezek anyagát rendszerint egy-egy lelkes pedapán az árverések gyakorlati lebonyolítását végzi. Az elkelt vendéglők, presszók árával sincs gondja, hiszen azon fele-fele arányban az ügynökség és a községi, városi ön- kormányzat osztozik. Elméleti, mondhatni szorgalmi feladatként foglalkoznak esetleg a cégnél - akinek kedve van hozzá -, hogy mennyire lesznek kelendőek azok az üzletek, amelyeknek (tíz évre) csak bérleti jogát adják el. A boltnak helyet adó ingatlan az önkormányzatok tulajdonába kerül, és a községi, városi vagyon gazdái természetesen változtathatják - anyagi helyzetüket is ismerve ez biztosan emelést jelent - a bérlet árát. Lesz-e vevő a tartozásra? Az előprivatizáció persze a vendéglátó-vállalatnál is okoz azért fejtörést. Például azért, mert április elseje óta a még a cég kezelésében lévő üzletek nyereséjgének kilencven százalékát az AVÜ-nek kell befizetni, miközben üzemeltetési kötelezettség terheli a vállalatot. Egy központi apparátust működtetni kell tehát, ráadásul a korábban felvett hitelek részleteit is fizetni kellene. Ez a hitelügy érdekes probléma. Szinte minden vendéglőjét, presszóját, cukrászdáját „előprivatizálják” a cégnek, a kölcsönök azonban maradnak az utódnál, a szolnoki Pelikán és Student, valamint a mezőtúri Berettyó Szállókat, illetve a Pelikán Tours utazási irodát öröklő új, valószínűleg társasági formában működő gazdálkodószervezetnél. A nagyobb vállalatra méretezett törlesztési kötelezettségnek ez a társaság biztosan nem tud megfelelni, ma legfeljebb abban lehet bízni, hogy a részvény vagy tulajdonosi rész fejében a tartozásokat is sikerül „eladni”. A társasággá alakulás azonban még odébb van, az átalakulási terv gógus a tanítványaival gyűjtötte össze s mentette át az utókor számára. Ilyen kis „múzeum” látható többek között Jászdózsán, Jászágón, Kőtelken stb. S akiknek köszönhető a létük: Gulyás János, Macsi Sándor és Boros Imre. Olyan pedagógusok? akik igazi „lámpásai” a falvaknak, gyűjtésükkel megmutatják a lakosságnak a kézzelfogható gyökereket, a közös múltat. Nem eget-földet rengető értékeket őriznek a gyűjteményekben, rendszerint az iskolában. Ám ezek a tárgyak, dokumentumok alighanem sokkal kedvesebbek, becsesebbek az ott élőknek, mint mondjuk az Ermitázs vagy a Louvre kincsei. Fejlesztik az összetartozást, a közösségi érzést. Napjainkban különösen sok szó esik a kultúra, s benne a múzeumok siralmas anyagi helyzetéről. Főleg a nagyobb múzeumokéról, hiszen a kicsiny gyűjtemények eddig sem igen emésztették fel a tanács s újabban az önkormányzat pénzét. így aztán nemigen érezhetik magukat veszélyben. S talán a múzeumok sorsa sem pecsételődik meg a pénztelenség miatt, akadnak majd mecénások, akik áldozni tudnak arra, hogy múltunk, jelenünk emlékeit unokáink is láthassák.-tg_______________J elk észítése és a maradék vagyon értékelése júliusra várható. Komoly tárgyalások csak ezután kezdődhetnek a vállalkozásba tőkét hozó tagok megnyerése érdekében. A tőkebevonás nélkülözhetetlen, a szállodai, idegenforgalmi vállalkozásokra ebben az országrészben rossz idők járnak. A szovjet átutazó turizmus megszűnte óta például a szolnoki Pelikán is igen gyengén megy. Új kapcsolatokat, vendégeket vonzó új tevékenységek megvalósítására pénzt hozó érdeklődők lennének külföldről is az rt. vagy kft. iránt, ám érdemben tárgyalni velük csak akkor lehet, ha az ÁVÜ már jóváhagyta a privatizálandó vagyon értékét. A cukrász nem táncol Semmi nem dőlt hát még el a vendéglátós berkekben. Talán egyedül a Jász-Nagykun dolgozói tudják pontosan, mire számítsanak. A két éve ezerhatszáz embert foglalkoztató cég létszáma a jövő esztendő végére négyszázötven lesz. A kiszolgáló (szállító, karbantartó) részlegeket már felszámolták, a központban dolgozók (első) felét nemrég figyelmeztették levélben, hogy munkaviszonyukat egy hónapon belül megszüntetik. A felszolgálókat, szakácsokat, cukrászokat sem tartóztatják. De hát ők is hová mozduljanak ma? Amíg ez az előprivatizáció be nem fejeződik, sorsuk nem dőlhet el. Reményt talán csak az adhat, hogy a magán- tulajdonosnak is szüksége van személyzetre, szakemberekre. És ha a cukrászdából night club lesz? - a mestercukrász ritkán vonzó táncos. Az is bizonyosra vehető, hogy sok új vállalkozó a saját embereit hozza: a megszokott helyről, talán még a városból is az egykori „vendéglátósoknak” mozdulni kell. Hová? Nem tudni, mikor derül ki. V. Szász József Jubileumi ünnepségsorozat a Gyermekvárosban Egész napos sportrendezvénnyel ünnepségsorozat kezdődik május 18-án a Gyermekvárosban, melyre meghívták a miskolci, az abonyi, a tiszakürti és a kisújszállási nevelőotthon növendékeit is. Délelőtt 11 órától a MÁV MTE sporttelepen atlétikai versenyek, délutánba Gyermekvárosban a labdajátékok bajnokságai lesznek. Május 24-én 10 órától interdiszciplináris gyemekvédelmi konferencia lesz a Gyermekvárosban, ahol a gyermekvédelemhez kapcsolódó szakterületek tudományos kutatóival találkozhatnak a résztvevők. A konferencia nyitott, minden érdeklődőt várnak. A Gyermekváros volt növendékeit hívják találkozóra május 25-én 11 órára, s ebédre is vendégül látják őket. Arra számítanak, hogy a „régiek” átadják kikerülésük óta szerzett tapasztalataikat a mostani növendékeknek. Sajnos sok volt növendéket nem sikerült értesíteniük; nem tudják mostani lakcímüket. Ezúton is kérik, jelentkezzenek minél e- lőbb. Bizonyára érdekes lesz találkozniuk olyanokkal, akik azóta már megházasodtak, gyerekeikkel jönnek el a találkozóra. Május 26-án a Széchenyi-lakó- telep gyermeknapi programjához csatlakozhatnak. A popzenekar, a bábszakkör fellépésre készül, de a színjátszók se akarnak kimaradni, sőt a kézművesek is kiviszik munkáikat. (Folytatás az 1. oldalról) A növekedés a kistermelőknek köszönhető, hiszen náluk 9,3 százalékkal bővült a sertésállomány, s ezáltal a kolbásznak való állatok mintegy fele ma már a magángazdaságokban nevelkedik. Nem így alakult azonban az anyakocák száma, egy esztendő ugyanis elég volt ahhoz, hogy az anyaállatállomány 10 százalékkal lecsökkenjen. A kistermelőknél még ennél is erőteljesebb, 15 százalékos a visszaesés. A tyúkfélék száma az elmúlt 12 hónap alatt 7,4 százalékkal csökkent 3 millió 700 ezer darabra, míg ebből a tojóállomány 3,3 százalékkal mérséklődött. Az első negyedév végén mindössze 1 millió 200 ezer tojótyúkot számláltak meg a megyében, 60 (!) százalékkal kevesebbet, mint 1986-ban. Az ismert húsértékesítési gondok miatt szarvasmarhából 13,3 százalékkal kevesebbet vásároltak fel, míg sertésből pedig egytizedé- vel kevesebbet vettek át, mint 1990 hasonló időszakában. A tavalyi volumen felét sem érte el a felvásárolt tyúktojás mennyisége, de tehéntejből is 15 százalékkal kevesebbet vettek át a feldolgozó vállalatok. Méhekkel március 31-én 631- en foglalkoztak a megyében, s összesen 19 ezer 560 mézelő rovarcsaládot tartottak. Házinyúlból 64 ezer darabot számláltak meg az összeírás alkalmával, húsgalambból pedig csaknem 66 ezer példány repkedett a ház körüli gazdaságokban. Érdekesség, hogy emellett még két bivalyt, egy tucat öszvért, 202 szamarat, valamint 1986-hoz képest majdnem négyszer annyi kecskét, 1546 darabot neveltek megyénkben. L. Z. A ZWEEGERS — Hollandia VICON — NÉMET AGROSTROJ — Csehszlovákia AGROKER Kecskemét AGROKER Szolnok tisztelettel meghív minden érdeklődőt az 1991. mqjus 23-án tartandó gépbemutatójukra. Helye: TiszafÖldvár, Tiszaparti Tsz központja, Malom u. 1. Időpontja: 1991. május 23-án 9,30 óra Program: — szakmai előadások —videofilm-vetítés — gépkiállítás — gyakorlati bemutató — vendéglátás Bemutatásra kerül mintegy 50 különböző mezőgazdasági erő- és munkagép. Szeretettel várjuk a mezőgazdasági üzemek illetékes képviselőit, magántermelőket és minden érdeklődőt. *54706/1* ^j Múzeumi világnap Megőrizni és továbbadni értékeinket "S V