Új Néplap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-18 / 114. szám

1991. MÁJUS 18. Megyei körkép Volt egyszer egy vállalat A vendéglősség bizonytalan kenyér Városavatóra Tűnődöm a fehér papír előtt, szememet Jász- árokszállás városavató ünnepségére szóló meg­hívóra vetve - mint ahogy elgondolkodtam né­hány napja a település utcáit járva mit is jelent voltaképpen a város fogalma? Többszintes há­zak sorát, aszfaltozott, csatornázott utakat, jobb közellátást, nagyobb közbiztonságot? Bizonyára ez mind beletartozik a fogalomba, külön-külön és együtt is, mégis kételkedem, hogy ez, az anyagi feltételek összesége lenne a meghatározó egy település város léte szempont­jából. Árokszállásnak a középületeken kívül csupán néhány, a hatvanas-hetvenes években épült, la­pos tetejű lakóháza van, közel sem minden utcá­ja aszfaltozott, csatornahálózata alig néhány ki­lométer - igaz, viszonylag jó a közellátás, és szeptemberben talán benépesül a nagyobb köz- biztonságot jelentő, új rendőrőrs, összességében mégis aligha felel meg a település fizikai állapo­ta a városiasság objektív követelményeinek; en­nek ellenére hiszem, hogy a megye harmadik jász városa érett az urbánus létre. Hogy miért? Lakóinak akarata, igénye és pol­gári öntudata okán. Kezdjük talán az öntudattal, e néha talán kirekesztőnek tartott és mondott jász mentalitással. Az árokszállásiak számon tartják származásukat, történelmi múltjukat, büszkék a város egykori szabad jász település voltára, de korántsem kirekesztő, hanem hálás befogadói mentalitással becsülik a máshonnan származó vagy a „betelepültek” által létrehozott értékeket is. Ez a múltat, értékeket becsülő magatartás néhány lelkes pedagógus és a polgári önszerve­ződéssel létrehozott Jászárokszállási Baráti Tár­saság tevékenységében materializálódott is. A városiasodás iránti igényességgel folytatva, ezt lefordíthatjuk a kulturált lakókörnyezet iránti növekvő igényességre is. Példát erre bőven le­V _______________________________________________ h etne sorolni, a virágos, parkos főtértől az egyéni porták rendezettségéig. Az árnyékos oldalon azonban még ott találjuk a virágágyások dézs­málását, az unatkozó legények padszaggató erő­próbáit vagy a főtér üzleteinek rendszeres fosz­togatásait is. Ami pedig a várossá válást szorgalmazó erős, közös akaratot illeti, ez megérthető és magyaráz­ható az elmúlt évtizedek településpolitikájából is, amikor a városi státusz nem csupán egy tele­pülés kiküzdött rangját, hanem sokszor az élet­ben maradását is jelentette. A kategorizált em­beri lakhelyek korszakában, amikor még létezett a szerep nélküli település legelborzasztóbb fo­galma is, a városi cím komoly anyagi előnyökkel járt. Nagyobb szelet jutott a központosított költ­ségvetés cipójából a városnak, mint egy hasonló nagyságú nagyközségnek. Gondolom, az árokszállásiak jól tudják, bár­milyen becses is a május 18-án átadásra kerülő köztársasági elnöki díszoklevél, igazán várossá ők tehetik lakóhelyüket. Új Romulusok- és Re- musokként. Némi szabados eklektikával - az antikvitást a középkori skolasztikával vegyítve - elmondhatjuk: miként Róma, az örök város, a városqk anyja hét dombra épült, minden város felépíthető lakói hét erényének alapköveire. Vá­rosépítő munkájukban az árokszállásiaknak is szükségük lesz bátorságra, néha talán hősiesség­re és áldozatkészségre, egymást segítő szolida­ritásra, az együttélés során eddig is nélkülözhe­tetlen önmegtartóztató mértékletességre, és ki­váltképpen az egymás iránti megértésre. Köszöntjük Arokszállást, megyénk tizenket­tedik városát, avatóünnepe alkalmából, és kívá­nunk az ősi településnek városként is sok boldog születésnapot. Rideg Gábor ____________________________________J M ezőgazdasági összeírás a megyében Tovább csökkent a tenyészállat-állomány Tizenötmillió forintot megér a szolnoki Múzeum étterem? Laikus fejjel bizony alaposan elszámítot­tam magam - lepődtem meg, ami­kor az Állami Vagyonügynökség­nek (ÁVÜ) a Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalat néhány „előpriva­tizálandó” üzletének árverésére invitáló hirdetését elolvastam. Úgy gondoltam ugyanis, hogy a szocia­lista vendéglátás eme, szinte állan­dóan az ürességtől kongó remeke kész ráfizetés volt. És lám, milyen értékes kincs! Hiába no, a vendég­látás mindig jó „bolt”. Veszteséggel, jó áron Nosza, derítsük ki, miért! Csípés Ferenc, a Jász-Nagykun vezér- igazgatója biztosan beavat a titok­ba: mit tartanak ilyen sokra a Mú­zeumban? (A többi meghirdetett „egységet” sem fillérekért kínál­ják ám.) Kiderült azonban, hogy rossz helyen kopogtattam, a most megvételre kínált üzletek értékét nem a vállalat határozta meg, az értékelést az ÁVÜ maga végezte. Csípés úr így csak annyit árulhatott el, hogy a nekem szemet szúró Mú­zeum mostanában másfél millió fo­rint veszteséget termel érvenként. Ez a negatív mérleg azonban már nem sokáig lesz a vállalat gondja, a hasonló helyzetben lévő üzletek miatt legfeljebb az új tulajdonosok és bérlők feje főhet majd. (Ha fő egyáltalán, hiszen egy-egy jó ötlet­tel ráfizetéses üzletből, vendéglők­ből már sokszor varázsoltak arany­bányát.) Az előprivatizációról szó­ló törvény megjelenése óta a Jász- Nagykun nem tulajdonosa száz­negyvenhét korábbi üzletének, a gazda a Vagyonügynökség (a ti­zenkettőnél kevesebb létszámú, il­letve a bérelt és szerződéses formá­ban üzemeletett egységek estek az előprivatizáció hatálya alá), a ven­déglátó-vállalat az ÁVÜ megbízá­sára előírt menetrend szerint csu­Idestova másfél évtizede, hogy az ICOM, a Múzeumok Nemzetközi Szervezete múzeu­mi világnappá nyilvánítota má­jus 18-át. A több országot össze­fogó szervezetet az a cél vezette, hogy az év legalább egy napján megkülönböztetett figyelmet szenteljünk a kulturális élet e na­gyon fontos, a múlt emlékeinek megőrzését, gyűjtését és tovább­adását szolgáló intézményeinek. A múzeumok száma szinte év- ről-évre nő, s természetesen ez­zel egyidejűleg gyarapodik az | őrzött tárgyak, dokumentumok mennyisége is. Szinte hihetetlen, az utóbbi másfél évtizedben több mint háromszorosára nőtt ha­zánkban a múzeumok száma. Az 1976-ban kiadott Kulturális in­tézmények és szervezetek Ma­gyarországon című lexikonban többek között a következő olvas­ható a múzeum címszó alatt: „Az országban kétszáznál több mú­zeum működik, mintegy 380 ki­állítóhellyel. Évente 1500 kiállí­tást mutatnak be; ezek közül 500 állandó jellegű. A múzeumok 1975-ben 12,5 millió látogatót fogadtak. ’ ’ A tavalyi adatok sze­rint már több mint hétszáz múze­um található hazánkban. Termé­szetesen ebben a számban benne vannak a kisebb helytörténeti gyűjtemények is. Ezek anyagát rendszerint egy-egy lelkes peda­pán az árverések gyakorlati lebo­nyolítását végzi. Az elkelt vendég­lők, presszók árával sincs gondja, hiszen azon fele-fele arányban az ügynökség és a községi, városi ön- kormányzat osztozik. Elméleti, mondhatni szorgalmi feladatként foglalkoznak esetleg a cégnél - aki­nek kedve van hozzá -, hogy mennyire lesznek kelendőek azok az üzletek, amelyeknek (tíz évre) csak bérleti jogát adják el. A bolt­nak helyet adó ingatlan az önkor­mányzatok tulajdonába kerül, és a községi, városi vagyon gazdái ter­mészetesen változtathatják - anya­gi helyzetüket is ismerve ez bizto­san emelést jelent - a bérlet árát. Lesz-e vevő a tartozásra? Az előprivatizáció persze a ven­déglátó-vállalatnál is okoz azért fejtörést. Például azért, mert április elseje óta a még a cég kezelésében lévő üzletek nyereséjgének kilenc­ven százalékát az AVÜ-nek kell befizetni, miközben üzemeltetési kötelezettség terheli a vállalatot. Egy központi apparátust működ­tetni kell tehát, ráadásul a korábban felvett hitelek részleteit is fizetni kellene. Ez a hitelügy érdekes probléma. Szinte minden vendéglőjét, presszóját, cukrászdáját „előpriva­tizálják” a cégnek, a kölcsönök azonban maradnak az utódnál, a szolnoki Pelikán és Student, vala­mint a mezőtúri Berettyó Szálló­kat, illetve a Pelikán Tours utazási irodát öröklő új, valószínűleg tár­sasági formában működő gazdál­kodószervezetnél. A nagyobb vál­lalatra méretezett törlesztési köte­lezettségnek ez a társaság biztosan nem tud megfelelni, ma legfeljebb abban lehet bízni, hogy a részvény vagy tulajdonosi rész fejében a tar­tozásokat is sikerül „eladni”. A társasággá alakulás azonban még odébb van, az átalakulási terv gógus a tanítványaival gyűjtötte össze s mentette át az utókor szá­mára. Ilyen kis „múzeum” lát­ható többek között Jászdózsán, Jászágón, Kőtelken stb. S akik­nek köszönhető a létük: Gulyás János, Macsi Sándor és Boros Imre. Olyan pedagógusok? akik igazi „lámpásai” a falvaknak, gyűjtésükkel megmutatják a la­kosságnak a kézzelfogható gyö­kereket, a közös múltat. Nem eget-földet rengető értékeket őriznek a gyűjteményekben, rendszerint az iskolában. Ám ezek a tárgyak, dokumentumok alighanem sokkal kedvesebbek, becsesebbek az ott élőknek, mint mondjuk az Ermitázs vagy a Louvre kincsei. Fejlesztik az összetartozást, a közösségi ér­zést. Napjainkban különösen sok szó esik a kultúra, s benne a mú­zeumok siralmas anyagi helyze­téről. Főleg a nagyobb múzeu­mokéról, hiszen a kicsiny gyűj­temények eddig sem igen emész­tették fel a tanács s újabban az önkormányzat pénzét. így aztán nemigen érezhetik magukat ve­szélyben. S talán a múzeumok sorsa sem pecsételődik meg a pénztelenség miatt, akadnak majd mecénások, akik áldozni tudnak arra, hogy múltunk, jele­nünk emlékeit unokáink is lát­hassák.-tg­_______________J elk észítése és a maradék vagyon értékelése júliusra várható. Ko­moly tárgyalások csak ezután kez­dődhetnek a vállalkozásba tőkét hozó tagok megnyerése érdekében. A tőkebevonás nélkülözhetetlen, a szállodai, idegenforgalmi vállalko­zásokra ebben az országrészben rossz idők járnak. A szovjet átutazó turizmus megszűnte óta például a szolnoki Pelikán is igen gyengén megy. Új kapcsolatokat, vendége­ket vonzó új tevékenységek meg­valósítására pénzt hozó érdeklő­dők lennének külföldről is az rt. vagy kft. iránt, ám érdemben tár­gyalni velük csak akkor lehet, ha az ÁVÜ már jóváhagyta a privatizá­landó vagyon értékét. A cukrász nem táncol Semmi nem dőlt hát még el a vendéglátós berkekben. Talán egyedül a Jász-Nagykun dolgozói tudják pontosan, mire számítsa­nak. A két éve ezerhatszáz embert foglalkoztató cég létszáma a jövő esztendő végére négyszázötven lesz. A kiszolgáló (szállító, karban­tartó) részlegeket már felszámol­ták, a központban dolgozók (első) felét nemrég figyelmeztették levél­ben, hogy munkaviszonyukat egy hónapon belül megszüntetik. A fel­szolgálókat, szakácsokat, cukrá­szokat sem tartóztatják. De hát ők is hová mozduljanak ma? Amíg ez az előprivatizáció be nem fejező­dik, sorsuk nem dőlhet el. Reményt talán csak az adhat, hogy a magán- tulajdonosnak is szüksége van sze­mélyzetre, szakemberekre. És ha a cukrászdából night club lesz? - a mestercukrász ritkán vonzó táncos. Az is bizonyosra vehető, hogy sok új vállalkozó a saját embereit hoz­za: a megszokott helyről, talán még a városból is az egykori „vendég­látósoknak” mozdulni kell. Hová? Nem tudni, mikor derül ki. V. Szász József Jubileumi ünnepségsorozat a Gyermekvárosban Egész napos sportrendez­vénnyel ünnepségsorozat kezdő­dik május 18-án a Gyermekvá­rosban, melyre meghívták a mis­kolci, az abonyi, a tiszakürti és a kisújszállási nevelőotthon nö­vendékeit is. Délelőtt 11 órától a MÁV MTE sporttelepen atlétikai versenyek, délutánba Gyermek­városban a labdajátékok bajnok­ságai lesznek. Május 24-én 10 órától inter­diszciplináris gyemekvédelmi konferencia lesz a Gyermekvá­rosban, ahol a gyermekvédelem­hez kapcsolódó szakterületek tu­dományos kutatóival találkoz­hatnak a résztvevők. A konferen­cia nyitott, minden érdeklődőt várnak. A Gyermekváros volt növen­dékeit hívják találkozóra május 25-én 11 órára, s ebédre is vendé­gül látják őket. Arra számítanak, hogy a „régiek” átadják kikerü­lésük óta szerzett tapasztalataikat a mostani növendékeknek. Saj­nos sok volt növendéket nem si­került értesíteniük; nem tudják mostani lakcímüket. Ezúton is kérik, jelentkezzenek minél e- lőbb. Bizonyára érdekes lesz ta­lálkozniuk olyanokkal, akik az­óta már megházasodtak, gyere­keikkel jönnek el a találkozóra. Május 26-án a Széchenyi-lakó- telep gyermeknapi programjához csatlakozhatnak. A popzenekar, a bábszakkör fellépésre készül, de a színjátszók se akarnak kima­radni, sőt a kézművesek is kivi­szik munkáikat. (Folytatás az 1. oldalról) A növekedés a kistermelőknek köszönhető, hiszen náluk 9,3 szá­zalékkal bővült a sertésállomány, s ezáltal a kolbásznak való állatok mintegy fele ma már a magángaz­daságokban nevelkedik. Nem így alakult azonban az anyakocák szá­ma, egy esztendő ugyanis elég volt ahhoz, hogy az anyaállatállomány 10 százalékkal lecsökkenjen. A kistermelőknél még ennél is erő­teljesebb, 15 százalékos a vissza­esés. A tyúkfélék száma az elmúlt 12 hónap alatt 7,4 százalékkal csök­kent 3 millió 700 ezer darabra, míg ebből a tojóállomány 3,3 százalék­kal mérséklődött. Az első negyed­év végén mindössze 1 millió 200 ezer tojótyúkot számláltak meg a megyében, 60 (!) százalékkal ke­vesebbet, mint 1986-ban. Az ismert húsértékesítési gon­dok miatt szarvasmarhából 13,3 százalékkal kevesebbet vásároltak fel, míg sertésből pedig egytizedé- vel kevesebbet vettek át, mint 1990 hasonló időszakában. A ta­valyi volumen felét sem érte el a felvásárolt tyúktojás mennyisége, de tehéntejből is 15 százalékkal kevesebbet vettek át a feldolgozó vállalatok. Méhekkel március 31-én 631- en foglalkoztak a megyében, s összesen 19 ezer 560 mézelő ro­varcsaládot tartottak. Házinyúlból 64 ezer darabot számláltak meg az összeírás alkalmával, húsgalamb­ból pedig csaknem 66 ezer pél­dány repkedett a ház körüli gazda­ságokban. Érdekesség, hogy emellett még két bivalyt, egy tucat öszvért, 202 szamarat, valamint 1986-hoz képest majdnem négy­szer annyi kecskét, 1546 darabot neveltek megyénkben. L. Z. A ZWEEGERS — Hollandia VICON — NÉMET AGROSTROJ — Csehszlovákia AGROKER Kecskemét AGROKER Szolnok tisztelettel meghív minden érdeklődőt az 1991. mqjus 23-án tartandó gépbemutatójukra. Helye: TiszafÖldvár, Tiszaparti Tsz központja, Malom u. 1. Időpontja: 1991. május 23-án 9,30 óra Program: — szakmai előadások —videofilm-vetítés — gépkiállítás — gyakorlati bemutató — vendéglátás Bemutatásra kerül mintegy 50 különböző mezőgazdasági erő- és munkagép. Szeretettel várjuk a mezőgazdasági üzemek illetékes képvise­lőit, magántermelőket és minden érdeklődőt. *54706/1* ^j Múzeumi világnap Megőrizni és tovább­adni értékeinket "S V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents